Gitár hangrendszerek 10.

David Gilmour ( Pink Floyd) hangrendszere

1. rész

A pedálsor

Évek óta tervezem, hogy feldolgozom David Gilmour hangzásának technikai hátterét és egy nagyon részletes kimerítő írásban megosztom az olvasóinkkal. Most érkezett el az idő, azonban akkora anyagról van szó, hogy lehetetlen egyetlen írásban összefoglalni mindazt, amit el lehet és el szeretnék mondani róla. A gitár hangrendszerünkről szóló sorozaton belül tehát lesz egy másik sorozat is, sorozat a sorozatban, és remélhetőleg sokaknak szerzek kellemes perceket az írással.

Azt sokan tudják a gitáros világban, hogy David Gilmour egyike a legjobban felszerelt, legnagyobb technikai apparátust felvonultató gitárosoknak. Azzal sem túloznék sokat, ha azt mondám, hogy ő az első ebben a tekintetben, de ismerve például David Torn rendszerét, bizony ő egy másik hihetetlenül technokrata gitáros, és még az ő rendszere is feldolgozás alatt van. Hogy megértsük miért, és hogyan alakult ki ez a hatalmas komplikált hangrendszer, kicsit többet kell tudnunk magáról az emberről és a muzsikusról.

A ma 61 éves gitáros 1947. Március 6-án született Cambridgeben egy egyetemi tanár második fiaként. Nevét a Pink Floyd gitárosa és zeneszerzőjeként ismerhettük meg, de olyan nagy nevekkel is dolgozott együtt, mint Kate Bush, Pete Townshend, Paul McCartney. David Gilmour és Roger Barrett még gyerekként ismerkedtek meg a Cambridgeshire középiskolában, ahol Művészet és Technológia témakörben folytatott tanulmányokat. Már ezen a ponton kezd érthetővé válni a technika iránti szeretete, érdeklődése pályája során. Együtt kezdtek el gitározni, majd 1965-ben egy nagy nyári dél-franciaországi autóstoppos túra után Roger "Syd" Barrett összeismerkedtek Roger Waters-el, Nick Mason-al és Rick Write-al, akikkel együtt megalapították a Pink Floyd együttest. 1967-ben megkérték David Gilmourt, hogy csatlakozzon az együtteshez, mint énekes és gitáros. Innentől pedig egyenesen ívelt pályájuk. David jellegzetes énekhangja és gitárhangja hangzó védjegye lett a Pink Floydnak. Ma is ha David Gilmour szólóalbumát halljuk, azt gondoljuk, hogy valójában a Pink Floyd tökéletes folytatása. David Gilmour a Pink Floydon túl más együttesekben is közreműködött, majd 1978-ban a saját neve alatt kijött első szóló albuma Rick Wills basszusgitárossal és Willie Wilson dobossal. Második szólóalbuma 1984-ben jelent meg About Face címmel.

1985-ben Roger Waters távozásával David újraformálta a Pink Floydot. A siker folytatódott, és mint egy utolsó felvonásként 2005-ben újra alakult az együttes Roger Waterssel egy óriási nagyszabású koncert erejéig.

Az együttes egész pályája során rengeteget dolgozott stúdióban, nagyon kifinomult technikákat és hangzásokat alkottak. Hatalmas rutinra és tudásra tettek szert az új elektronikai lehetőségek zenei alkalmazásában. Az együttes turnéi során óriási közönséget vonzott. Zenéjüket pár szóval jellemezve azt mondhatnám, hogy tiszta, őszinte, eredeti, színes, nagyon zenei, a közönséges kliséket elvető, logikus muzsika. Elsők voltak, akik a kvadrofóniában rejlő lehetőségeket minden egyes koncert alatt ki is használták. Igazi surround hangzást alkottak. A hallgatónak az volt a benyomása, hogy szinte megfogható közelségben játszanak a muzsikusok. A technika ilyen szintű alkalmazása hatalmas stábot igényelt. Döbbenetes számadatokat lehet tudni arról, hogy hány ember dolgozott egyetlen koncerttért.

Ugyancsak elképesztő a hangosító eszköztár, ami például már 1994-ben így nézett ki:

Az adott helyszín behangosítására egy speciális Turbosound hangrendszer szolgált, mely az alábbi elemekből állt össze:

  • 64 egymásra épített Turbosound Flashlight hangsugárzó
  • Három Quadrofonban elhelyezett nyomóláda és 12 stack Turbosound Flash és Floodlight hangsugárzók
  • Három késleltető rendszer 16 stack Turbosound Flashlight-hoz
  • 23 Turbosound monitor hangfal
  • 8 személyi adóvevő rendszer
  • BSS/Turbosound EPC-760 & EPC-780 végerősítők
  • 232,000 watt hangfal teljesítmény
  • Midas XL-3 Quad keverő pult
  • 2 Yamaha PM 4000 keverőpult
  • 1 Yamaha PM 3000 Quad effects keverő
  • 168 bemeneti csatorna

A technikai stáb nagysága elérte egy kisebb falu lakosságát. Minden koncertért beleértve a gépkocsivezetőket és a vasszerkezeteket építő munkásokat is 220 fő dolgozott minden nap. El lehet képzelni, mennyi étel, ital, és egyéb kényelmi dolog volt szükséges, hogy maga a koncert egyáltalán megvalósulhasson.

Maga David Gilmore nem beszél részletesen a hangrendszeréről. Ha interjú is készül vele, akkor is csak tőmondatokban van lehetősége beszélni róla. Nem mintha titkolná, hanem az interjúkészítők számára nem ez az alapvető fontosságú téma. Ezért is alakult ki elég nagy mítosz a technikai felszerelése körül. A Pink Floyd kezdettől fogva a lehetséges legmagasabb színvonalú hangzásra törekedett. Munkásságuk gyakorlatilag egybenőtt a legendás londoni Abbey Road Stúdióval, ahol számos világszínvonalú és híres produkció készült. A Pink Floyd és maga Dave Gilmour soha sehol másutt nem is dolgozott, csak az Abbey Roadban. Ennek oka az volt, hogy a stúdió rendelkezett minden régi és új stúdió felszereléssel, mindenből a legjobb minőségűvel. Soha nem dobtak ki semmit egy újabb kedvéért, hanem a régit is megőrizve egy szinte stratégiai mennyiségű és minőségű hangtechnikai eszköz képezi a stúdió eszköztárát.

David Gilmour effekt és erősítő összeállítását már évtizedek óta vizsgálják és próbálják megfejteni. Az egyik legnagyobb és legrészletesebb tanulmány 1996-ban jelent meg a Guitar Shop című gitárhantechnikai magazinban, újabban pedig az interneten is számos oldal foglalkozik ezzel a témával. Az összeállítás hihetetlenül komplikált és rengeteg elemet tartalmaz, így az elemzése sem egyszerű, különösen, ha azt is meg akarjuk tudni, hogy mi miért van úgy, ahogy van. A másik nehézség az, hogy a rendszer állandóan változik, de mindig nagyon bonyolult. A változástatás mindig a zenétől és a koncertektől függ. Turnénként erősen változnak az összeállításban szereplő eszközök. A legegyszerűbb verziója is elképesztően összetett. Magát az elvet maga Gilmour találta ki, a koncepció többnyire állandó, a technikai megvalósításhoz azonban egy profi, kifejezetten ezzel foglalkozó embert alkalmaz. Az oldalunkon még sokat fogunk foglalkozni Pete Cornish-al. Ez az ember építi a világ legbonyolultabb és legjobb hangzású gitár rendszereit. Vannak saját fejlesztésű effekt pedáljai és egyéb hangtechnikai termékei, azonban neve leginkább a "custom built" azaz egyedi építésű rendszerekről ismert. Pete Cornish immár 30 éve dolgozik David Gilmournak. Ennek az együttműködésnek az adta az alapját, hogy a rengeteg pedál és egyéb effekt, továbbá a sok kábel annyit elvenne a hang minőségéből, hogy mire az erősítőbe kerülne, hogy majdhogynem alkalmatlanná válna zenei használatra a Pink Floyd szintjén. A helyzetet súlyosbítja, hogy minden pedál másképpen illeszkedik impedanciában, valamint a hatalmas teljesítményű színpadi világítás és egyéb eszköz akkora elektroszmogot idéz elő, amit csak egy speciálisan megtervezett és felépített gitár hangrendszer képes kivédeni. Mindenek előtt vessünk egy pillantást a hangrendszerének blokk sémájára, amihez valóban kell némi figyelem és magyarázat, mert egyébként nem érthető. A jelfolyam ábra fentről indul jobb irányba, majd lefelé halad és mintegy spirál halad bal felé és megint jobbra. Ebben az első részben csak a pedálokat tekintjük át, a rack-es effektekkel egy másik részben foglalkozunk és további részekben az erősítőkkel és a gitárokkal, valamint a rendszer vezérlésével.

A rajz kb. 1994-ből származik, melyet egy angol internetes lap a www.mikesguitarsite.co.uk közölt le. Ez a rajz az akkori állapotot tükrözi. A rendelkezésre álló adatokból turnéról turnéra végigkövethető, hogy miből állt össze az akkori aktuális hangrendszer. A kb. 50 elemet tartalmazó hang- és effektrendszer minden elemét át kellett alakítani oly módon, a legutolsó pedálig, hogy optimálisak legyenek az illeszkedő impedanciák, azonos tápegységük legyen és összeállítási sorrendjük a lehető legjobb eredményt biztosítsa. Az sem véletlen, hogy David Gilmour áttért az aktív hangszedős gitárokra. Az EMG el is készítette speciális hangszedőit és elektronikáját a gitárjaiba. EMG DG-20 név alatt ezek a készletek kaphatók is. A gitárokról majd később részletesen is szólok valamint Pete Cornish rendszereire egy másik részben részletesen kitérek majd.

A gitár jelének útját kövessük végig. Az elektromos és akusztikus gitárok két módon csatlakozhatnak a rendszerhez. Csupán egy sima gitárkábellel, vagy drót nélküli rádiós rendszerrel. A rajzon látható egy Cable feliratú hangút, ami lehetővé teszi bármely elektromos gitár csatlakozását közvetlenül, elkerülve a rádiós rendszert. Az akusztikus gitárok egy Pete Cornish által készített DI boxon keresztül mennek a központi hangosító rendszer keverőjébe. Az elektromos gitárok és a steel gitár azonos utat használ az effektekig. Van egy külön kis egység, ami a gitár hangolását segíti és egy fejhallgatóval ellenőrizhető az eredmény. Ezt követően egy-egy Peterson gyártmányú stroboszkópos gitárhangolóba megy a jel külön az akusztikus és elektromos gitárokhoz.

Eddig a pontig csupán a különféle gitárok jeleinek rendezését láthattuk. A java még ezután jön. Nem kevesebb, mint 23 effekt pedál van egymásután kötve. Az alábbiakban majd látható lesz miként változnak az egyes pedálok. Ha a Pink Floyd vagy Dave Gilmour zenéjét hallgatjuk azonnal ki fog derülni, hogy ez a sok pedál egyszerre sohasem működik. Mindig csupán legfeljebb néhány darab. Úgy kell elképzelni, mint egy 23 tagú multieffektet, ahol bármikor ki- és bekapcsolhatók az egyes effektek.

Az persze nyilvánvalóan látható, hogy a pedáloknak csak fele látható a képeken. Ezek egy megfelelő funkcionális rendbe vannak csoportosítva. Ezzel a jó hozzáférést is biztosítják.

Az alábbi kis adatbázisban végigkövethető, hogy miként fejlődött, változott a pedálos effektek összeállítása:

1968-1974:

  • Vox Wah Wah
  • Dallas Arbiter Fuzz Face
  • Binson Echorec II
  • DeArmond volume pedal

1975-1977:

  • Dunlop Cry Baby (reversed for Echoes/ see Meddle)
  • Dallas Arbiter Fuzz Face
  • Dallas Arbiter Fuzz Face ( lap steel gitárhoz)
  • Orange Treble & Bass Booster (?)
  • Univox Uni-Vibe
  • MXR Phase 90 (1974-től)
  • DeArmond Volume Pedal
  • Binson Echorec II
  • Binson Echorec PE
  • Conn Strobo Tuners (1974-től)
  • EMS Synthi A/ VCS-3 model (A Run élő koncerteken)

1977-es turné:

  • MXR Dynacomp
  • Colorsound Power Boost
  • Electro Harmonix Big Muff
  • Dallas Arbiter Fuzz Face
  • Pete Cornish Custom Fuzz (P-1)
  • MXR Phase 100
  • MXR Phase 90
  • Univox Uni-Vibe
  • Electro Harmonix Electric Mistress
  • MXR Noise Gate
  • Dunlop Cry Baby Wah Wah
  • Pete Cornish custom tone control pedal
  • Pete Cornish custom volume pedal
  • Binson Echorec II
  • MXR Digital Delay System II
  • Morley EVO-1 Echo Volume
  • Conn Strobo tuners

1979-től már Pete Cornish állítja össze David effektjeit és ekkor építi neki az első pedál vezérlő pultot:

  • MXR Dynacomp
  • Dallas Arbiter Fuzz Face
  • Pete Cornish Custom Fuzz (P-1)
  • Electro Harmonix Big Muff
  • Electro Harmonix Deluxe Electric Mistress - módosított tápegységgel
  • MXR Phase 90
  • Electro Harmonix Small Stone
  • MXR Noise Gate
  • Dunlop Cry Baby Wah Wah
  • Pete Cornish custom tone control pedal
  • Pete Cornish custom volume pedal

1984-ben:

  • Boss SCC-700 pedal board and rack
  • Boss SD-1 overdrive
  • Boss GE-6 equalizer
  • Boss GE-7 equalizer
  • 2 Boss DD-2 digital delays
  • Boss CS-2 compressor/sustainer
  • Boss HM-2 distortion
  • 2 Boss CE-3 chorus2 MXR digital delays
  • 2 MXR DD-II System digital delays
  • Pete Cornish custom volume pedal
  • 2 Conn strobo tuners
  • Schaffer Vega wireless system

1987-90:

  • Boss CS-2 compressor
  • Boss HM-2 distortion
  • TC Electronics Booster+ (Line Driver/Distortion)
  • Electro Harmonix Big Muff (eredeti 1973-as változat)
  • TC Electronic Sustain and Parametric Equalizer - Boss HM-2-höz
  • TC Electronic Sustain and Parametric Equalizer - TC Booster-hez
  • TC Electronic Dual Parametric Equalizer - Big Muff-hoz

Itt érdemes megjegyezni, hogy a bizonyos overdrive és torzító pedálokhoz külön külső EQ pedált használ.
- a rack ládák tetején elhelyezett effekteket egy Bob Bradshaw midi pedalboard vezérli:

  • Boss CS-2 compressor
  • Boss HM-2 distortion
  • TC Electronics Booster+ (Line Driver/Distortion)
  • Electro Harmonix Big Muff (eredeti 1973-as verzió)
  • 4 Boss GE-7 equalizers

1997-től mostanáig többféle összeállítást alkalmazott különböző alkalmakra, turnékra. Ezek közül néhány:

1. változat:

  • Boss CS-2
  • Chandler Tube Driver
  • Univox Uni-Vibe
  • ProCo RAT II
  • Demeter Tremulator
  • Pete Cornish effect board
    • MXR Dynacomp
    • Pete Cornish SS-2
    • EH Big Muff
    • Boss CE-2
    • Boss DD-2

2.változat:

  • Pete Cornish Soft Sustain
  • Sovtek Big Muff
  • Digitech Whammy pedal
  • Heil Talk Box
  • E-Bow
  • Zoom multi effect

3.változat:

  • Boss CS-2 compressor
  • ProCo RAT II
  • Pete Cornish P-2 ( “Big Muff” jelöléssel)
  • Boss GE-7 graphic EQ (for RAT)
  • MXR Dynacomp (script logo)
  • Ibanez CP-9 compressor
  • Boss MZ-2 Digital Metalizer
  • Chandler Tube Driver

4.változat:

  • Pete Cornish Soft Sustain
  • Sovtek Big Muff
  • Chandler Tube Driver
  • Boss GE-7 graphic EQ (treble & bass boost)
  • Boss GE-7 graphic EQ (bass boost)
  • Boss GE-7 graphic EQ (mid boost)
  • Jim Dunlop/Heil Talk Box

5.változat:

  • Boss CS-2
  • Pete Cornish G-2
  • Electro Harmonix Big Muff
  • Pete Cornish SS-2
  • Chandler Tube Driver
  • Pete Cornish Tape Echo Simulator (T.E.S.)
  • Pete Cornish Custom Stereo Chorus (modified Boss CE-2)
  • Cornish Custom Tube 6 Band EQ

6.változat:

  • Demeter Compulator
  • Pete Cornish G-2
  • Electro Harmonix Big Muff
  • Pete Cornish SS-2
  • Chandler Tube Driver
  • Pete Cornish Tape Echo Simulator
  • Pete Cornish Custom Stereo Chorus (módosított Boss CE-2)
  • Demeter Compulator
  • Pete Cornish G-2
  • Pete Cornish P-1 (labeled “Muff”)
  • 2 BK Butler Custom Tube Drivers
  • Boss GE-7
  • Pete Cornish Tape Echo Simulator

(Az új Pete Cornish vezérlő 2006 Februárjától működik.)

A pedálos effektek összekötésében sok érdekességet láthatunk. Kezdve azzal, hogy az összes pedál egy idóben be volt építve egy közös pultba, közös tápegységgel. A sorrend tekintetében a kompresszor, majd az ovredrive/EQ rendszerű effektek jönnek, bár időnként visszatér ismét egy másik kompresszor, ezután a modulációs effektek következnek, flanger és chorus, majd ismét néhány EQ. Az érdekesség az, hogy a hangerő pedálokat a sor végére hagyta. Az utolsó EQ után látható egy Alembic F2B előerősítő, ami után a jel útja ketté ágazik és az egyik pedál a steel gitár hangját szabályozza, a másik az elektromosét. Ez a két párhuzamosan kötött, majd ismét egyesített hangerő pedál még rejtély, de bizonyára jó oka van rá, hogy ezt tegye. Az Alembic előerősítő biztosítja, hogy a rack-es effektekhez már megfelelő szintű menjen, ugyanakkor ez tekinthető a hangzás alapjául szolgáló előfoknak.

Bizonyos számok szólóit esetenként 2-3 torzító használatával érte el. Mindegyik csak kis gain-en működött, de a végeredmény mindig, valami addig sosem hallot hangszín volt. ( erre már régóta bátorítom az olvasóimat...)

David Gilmour példája cáfolja meg azokat, mennyire használhatók a pedálok és rosszul járnak akik eldobálják a pedálos effekteket egy olcsóbb digitális multieffektért. Ezzel eljutottunk a hanglánc pedálos effekt szekciójának végére. A következő részben a hang útját a rack-es effektek összeállításán keresztül követjük tovább.

Jó hangzást!

Szabó Sándor

2006-12-08 22:47:48