Gitár hangrendszerek 13.

Tony Iommi hangrendszere

Ki ne hallott volna Tony Iommiról a régi legendás brit metál csapat gitárosáról! Persze a metálosok tudják igazán, hogy a szakma a Black Sabbath nevéhez köti az első heavy metál zenekar és maga a stílus kialakulását ezen belül is a dark és doom stílusokat.

Mielőtt a technikai dolgok sűrűjébe vesznénk, ismerkedjünk meg kicsit Tony Iommi munkásságával. Frank Anthoni Iommi 1948 Február 19-én született a brit bányászvárosban Birminghamban. A gitározást Hank Marvinnak, a Shadows együttes gitárosának hatására kezdte mint tinédzser. 1967-re már több blues rock csapatban is szerepelt, amikor régi iskolatársaival megalakította az Earth nevű csapatot. A zenekarban nem mások játszottak, mint a basszusgitáros Terry "Geezer" Butler, Bill Ward dobos és az énekes "fenegyerek" John Ozzy Osbourne.

Tony egyszerű munkás családból származott, és annak rendje és módja szerint becsületes szakmát taníttattak vele, elküldték esztergályosnak. Gitáros karrierje csaknem abbamaradt egy ponton, amikor egy lemezgyárban egy alkalommal egy baleset miatt jobb kezének egyik ujj percét elveszítette. Tony egyébként balkezes gitáros lévén nagyon megszenvedte ezt a balesetet. Egy időre szegre is akasztotta a gitárját. Barátai tartották benne a lelket azzal, hogy a gitáros történelemben volt már ennél súlyosabb baleset is, amikor Django Reinhard a legendás francia cigány gitáros egy cigánykaraván vándorlás során egy tűzesetben elvesztette 2 teljes ujját és csak két játszó ujja maradt.

Tony lassanként túltette magát a traumán, ujja hegye ugyan nem nőtt ki, de kísérletezett mindenféle műanyag kupakból és ragasztócsíkkal készített pótlásokkal, amivel aztán jól megtanult gitározni. Ez a baleset azonban okozott valamit, ami előtte sosem volt. Tony elkezdett vékonyabb húrokat használni, mert azokat nyújtani könnyebb volt a sérült újjaknak. A vékony húrok miatt adódó vékonyabb hangzást hangos, teljesen felcsavart erősítőkkel igyekezett pótolni. Ez a két dolog együtt hozott létre egy olyan hangzást, ami nélkül ma nem lehetne heavy metal műfajról beszélni.

Nem sokkal ezután 1968-ban egy nagyon rövid időre átcsábította az ugyancsak legendás Jethro Tull, de egyetlen fellépés után visszatért eredeti zenekarához. Az a két hét azonban teljesen átformálta Tony munkamódszereit a zenekarban. A Jethro Tull ugyanis rendkívül komplikált zenét játszott, állandóan próbáltak. Visszatérve a zenekarba egyszerűen megreformálta a zenészek korábbi hozzáállását. Véget vetett a lusta rocker életmódnak. Minden nap próba volt, reggel negyed kilenctől késő délutánig. Mindenki keményen dolgozott. Az eredmény persze nem maradt el.

Mivel Angliában már volt egy másik turnézó zenekar Earth néven, így Iommi & co. néven működött tovább a csapat, mígnem egy klasszikus olasz horrorfilm hatására felvették a Black Sabbath nevet. A név felvételével a zene és a szöveg is abba az irányba formálódott. A zenei hangzás legfeltűnőbb sajátossága volt a hihetetlenül hangos sötét torzított hangzás.

Előttük soha senki nem játszott olyan gitár alapú zenét, amiben szinte csak torzított gitárok szóltak, repetitív riffekkel. A hangzás annyira új volt, hogy valaki a kemény fémek zenéjének kezdte nevezni és így rajta maradt az együttesen a jelző. A többi már következett mindebből. A zenéhez sötét, horrorisztikus szövegeket írtak. Nem is vették saját magukat sem túl komolyan, de az emberek valamiként ráéreztek arra, hogy van egy csapat, aki az egyébként a normális emberek legsötétebb gondolatait is bátran megfogalmazzák, és ki merik kiáltani a világba. A Black Sabbath ezen a ponton úgy is működött, mint egy koncertszerű pszichodráma, amikor az őket hallgatók a meg nem engedett sötét gondolataikat újra megélve, megfogalmazva megkönnyebbültek tőle. Ezen sokat vitáztak annak idején, a lényeg persze az, hogy új stílust teremtettek. A Black Sabbath zenéje, mint jelenség robbant be a világba. Pedig a fiúk valójában csak zenélni akartak egy jót, és észre sem vették, hogy a háttérben a közönség számára mit is jelentenek azok a dalok. A világ legártatlanabb zenekara így egy igen kőkemény stílust hozott létre és akaratlanul is egyfajta heavy metál mozgalom indult.

A zenekar részéről zeneként indult, de a közönség életmódot, szubkultúrát csinált belőle, amitől az egész jelenség mára sokkal inkább egy szociális jelenségként van jelen, mint zenei jelenségként. A metál műfaja körüli külsőség sokkal fontosabb lett, mint a belső tartalma, hogy a zenéről ne is beszéljünk, mert az mára csak nagyon kevés csapatban maradt meg. Elég ha ránézünk Tony Iommi képére. Egy kultúrált, tiszta tekintetű, szelíd embert láthatunk, akit csak a zene érdekel. Nincsenek buta színpadi allűrjei, nem rendez balhét és botrányt. Úgy néz ki, mint egy XXI. Századi kultúr lovag. A zenéhez tartozó szövegeik sokszor okoztak problémát nekik a világ bizonyos pontjain, így ki is tiltották őket. Pedig csupán a művészi szabadságukat gyakorolták. No de ne vegyük el más lapok tisztét, térjünk vissza a hangra.

A gitárhangzás és a zene szempontjából van egy nagyon lényeges dolog. A torzított gitár megjelenésével összefügg az a tény, hogy a zenéből szép lassan kezdtek eltűnni az akkordok. Helyüket átvették a ritmikusan ismétlődő fő motívumok a riffek. A torzított gitár hangja ugyanis olyan felharmónikus összetevőket tartalmaz, aminek következtében a kvint és a kvart hangközökön kívül semmi mást nem szól jól, azaz zeneileg csak ezeket a hangközöket lehet használni. Így alakultak ki az úgynevezett "power chord" fogások, ami nagyon egyszerű és könnyű megtanulni. Persze a Black Sabbat idejében még tudni kellett muzsikálni. Szólókat játszani, stb. (mára már ez is eltűnt..) A Black Sabbath lemezein sok komplikált riffet, lehet hallani, az akkordoknak már csak a hangnemi fokai maradtak meg, de azt viszont jól kihasználták. 1969-es debütálásuk világsikert hozott és a Paranoid című számuk szinte a metálzene himnuszává emelkedett.

Tony Iommi erősítői

Tony több féle erősítőt kipróbált az évek alatt. kezdetben Marshall erősítőket használt, majd Laney-re váltott egy jó időre. A hetvenes évek egyik meghatározó Laney erősítője volt a Lanes Supergroup 100 Wattos fej.

Ezt követően mást is kipróbált például 300 Wattos Boogie fejeket, de ezeket nem kedvelte igazán, mert tól szélesen, vastagon szóltak. Így visszatért ismét a Marshallokhoz, végül újra a Laney-hez. A kilencvenes évek elején a Marshall 9005 típusú végfokokat használta EL 34-es csövekkel, melyet egy Marshall 9001-es csöves előfok hajtott meg.

Mostanra a Laney kifejezetten Tony számára készít erősítőket, amik kissé különböznek a kereskedelemben is kapható modellektől. Mindenek előtt a fő különbség, hogy hangosabbak a többinél és lényegesen több magas tartományuk van. Miközben Tony hangszíne korábban kissé szőrös volt, mostanra egy homogénebb hangszínre váltott. Az új Laney fejek ezt a valamelyest tisztább, magvasabb hangot jobban támogatják. A GH100TI lett a Tony Iommi Signature erősítő.

Közép tartomány kiemelése
(mid booster)

Kissé menjünk vissza a múltba. A kezdeti Black Sabbath idején, azaz a hatvanas évek vége felé az erősítők még nem kifejezetten torzításra készültek. Túl lehetett őket vezérelni, de erre csak teljes hangerőn, többnyire csak dupla Humbuckeres gitárok voltak képesek. Azt azonban megfigyelték, hogy ha a gitár jelét, kicsit felerősítették, vagy a középtartományt még jobban kiemelték egy külső "Mid Booster"-el, akkor kezdett el úgy torzítani az erősítő, ami zeneileg is használható hangszínt eredményezett. Ebben az időben az erősen torzított gitárhangok kulcseszköze a "Mid booster" volt. Tony is szerzett magának egy Dallas Rangemaster közép kiemelőt. A korai Black Sabbath albumokon ez a jellegzetes, torkos, közepekben rendkívül dús hangzás hallható. Egy alkalommal ez a mid booster elveszett és Tony nem tudta sehogyan sem pótolni ezt az eszközt. Sokáig keresett ugyanolyat teljesen hiába. Mike Clement a gitár technikusa ajánlott neki egy ahhoz nagyon hasonlót, a Beano boost típust, ami valójában elektronikailag a tökéletes klónja, kópiája volt az eredetinek. Ez a közép kiemelő annyira jó darab volt, hogy ma a szabad piaci ára 1000 $ körül van. (Persze ezt a gyűjtők felvásárolták és ülnek rajta....a szerző megjegyzése).

   

A mai közép boosterek nagyon kifinomultak közülük jó néhány kifejezetten a Tony Iommi hangzásra készültek Ezek egyike a BSM gyártmányú booster.

A mid boosterek körüli mizéria nem egészen véletlen. Ezeket a kezdeti áramköröket a félvezető technológia első generációs germánium tranzisztoraiból építették meg. Mivel a félvezető ipar villámgyorsan átállt a szilíciumra, így ezek után már nem lehetett germánium tranzisztorokat szerezni. A germánium tranzisztoros áramkörei egészen másként szóltak, mint az újabbak. Egy megszokott jól kitalált gitárhangszínhez, amennyiben elveszik vagy tönkre megy a mid booster, az teljességgel pótolhatatlanná válik.

Az erősítők beállítása régen és ma

A régi Black Sabbath hangszínt valaha sokan keresték, és bizony nagyon nehezen találták meg. Az erősítő beállítása nem is lett volna nehéz, de a Dallas Rangemaster középkiemelő annyira átformált mindent, hogy egyszerűsége ellenére is elég reménytelen volt valami hasonlót előállítani. Ma már nem titok a beállítás: az erősítőn minden poti teljesen fel volt csavarva, egyedül a közép hangszín volt visszavéve teljesen. A középkiemelővel pedig meghajtotta a bemenetet. A hangszínéhez persze hozzájárult a Gibson SG gitárja is, de erről majd később részletesebben is szólok.

A mai Tony Iommy hangzás beállítás már kissé másként néz ki: a közép kiemelő áramkörök már részét képezik az előerősítőknek. A Gain és a Master Volume szabályzók 7-es állásban vannak, a hangszínek pedig mind középen.

Hangfalak és hangszórók

Tony Iommi a Laney hangfalaiban Celestion G12H Heritage hangszórókat használ. A 8 db 4x12-es Laney hangfalban így összesen 32 db 30 Wattos hangszóró szól. (Előfordult, hogy egy olvasónk nem hitt a szemének, amikor olyan közlésekkel találkozott, hogy egy metál gitáros 30 Wattos hangszórókat használ. Az igényes metál gitárosok, akik nem csupán a buta zúzásért játszanak, hanem mert jó fülű muzsikusok és keresnek valami intelligens hangzást, közöttük egyáltalán nem ritka, ha 30 Wattos gyors reagálású hangszórókat alkalmaznak.......a szerző megjegyzése)

Tony Iommy hangrendszere 1971-ben

Itt érdemes egy kissé áttekinteni Tony korai hangrendszerét. A hetvenes évek elején többnyire ez a rendszer működött, de időnként voltak kisebb változtatások. Az alábbi rendszer abból az időből való, amikor már túl voltak ez első igazán áttörő jelentőségű albumon és elkezdtek intenzíven koncertezni.

Ennél egyszerűbb összeállítás nincs is. A gitár jele egy Tycobrahe Wah pedálba megy majd onnan a Dallas Rangemaster közép kiemelőbe, ami végül meghajtja az egyik Laney fejet és az tovább van fűzve a bemenetéről. Összesen 6 db 100 Wattos Laney fej hajt 6 db 4x12-es Laney hangfalat.

Tony Iommy hangrendszere 2000-ben

Kissé komplikáltabb az a rendszer, amit 2000-ből való. A rendszert a híres gear guru Pete Cornish építette. A rendszer 10 db 10 Wattos Laney GH 100 TI fejet tartalmaz. Ezek közül egy fej, mint master preamp szerepel, és ez hajt meg 7 másik ugyanilyen fejet slave kapcsolásban. 2 fej tartalékként van elhelyezve, az nem működik, csak készenlétben áll. Az erősítők aztán összesen 16 db 4x12-es Laney hangfalat hajtanak.

Ha a rendszert áttekintjük, akkor látható, hogy egy lényegesen összetettebb összeállítást használ. A rendszerben szereplő effektek, évente, vagy legalábbis egy egy érdekes új, jó effekt megjelenésekor kicserélődnek. A rajz csupán egy pillanatnyi állapotot tükröz. Nem látjuk a legendás Dallas Rangemaster közép kiemelőt. Mióta a Laney custom erősítőket készít Tonynak, azóta ez az áramkör már az előerősítő részét képezi, arról nem is beszélve, hogy a hatalmas torzítás már lényegesen komplikáltabb erősítő fokozatokon keresztül valósul meg, mint a korai erősítőknél.

Sok szakmabeli állítja, és én magam is osztom azt a véleményt, hogy Tony Iommi gitárhangzása az első 5 legjobb között van, ami ráadásul nagyon konzisztens, azaz kicsit változik, de mindig nagyon jó. Karakteres, egyéni és kifejező.

Tony teljesen rábízta a rack építését és Pete Cornishra, a gondozását pedig a gitártechnikusára. Azt sem tudja, hogy milyen chorus szól a rackben, csak használja. Micsoda nagyszerű kényeztetés, semmi másra nincs gondja, csak a zenélésre!

Effektek

Tony Iommy nem tartozik a nagyon sok effektet használók közé. Kedveli a közvetlen gitárhangot, ha effektet használ, az mindössze egy kevés chorus, kis delay és a Wah, ami sok esetben nem a hagyományos hápogtatásra, hanem hangszín kiemelésre szolgál egy egy szóló alatt. Az alábbi felsorolásban láthatók a hangrendszer effektjei:

Pedálok:

  • Boss OC-2 Octave
  • Ernie Ball 6166 Mono Volume Pedal
  • Pete Cornish Custom Foot Controller
  • Tychobrahe ParaPedal Wah

Rack:

  • Digitech ME-14 Dual Equalizer
  • Drawmer LX-20 Compressor
  • H&H V800 Power Amplifier
  • Klark Teknik DN3600 Programmable Graphic Equalizer
  • Korg DL8000R Delay / Looper
  • Korg DTR-1 Rack Tuner
  • Korg SDD-1000 Digital Delay
  • Peavey AddVerb II Reverb
  • Pete Cornish Custom Router/Switcher Unit
  • Rocktron Guitar Silencer

Gitárok

Tony Iommy első gitárja egy '65-ös kiadású balkezes Gibson SG volt. Amikor Nagy Britanniába betört a Staratocaster őrület, szinte státusz szimbólum lett Straton játszani. Tony is szerzett egyet, amin a Jethro Tull-ban is játszott mindössze két hétig. Aztán egy stúdió felvétel során az egyik hangszedője elnémult, akkoriban nem lehetett csak úgy cserélni a hangszedőket, így a Startón többé nem is játszott, el is cserélte később egy szaxofonra. Innentől az öreg Gibson SG let Iommi fő gitárja és a Black Sabbat korai felvételein is ez hallható. A gitár meglehetősen át lett alakítva. A képen jól látható, hogy a húrbefűző le van hagyva, helyette egy kombinált húrláb került a gitárra. A Gibson P90-es húrláb hangszedőt John Birch egy fémburkolatba építette, a zajok elkerülése miatt. A nyak pozícióban azonban már egy John Birch hangszedő van ami ugyancsak P90 mintájó szimpla tekercses kivitelű. Amikor Tony Iomminak már több gitárja is volt ezt az ősi történelmi darabot a Hard Rock Café szervezetnek adományozta, mely a Ney Yorki Timer Square –nél látható.

Tony Iommi ezt követően egy John Birch SG Custom gitáron kezdett játszani. A gitár végre Tony kérései szerint épült meg. Ezen fontos kérések egyike volt a 24 bundos nyak. A hangszedők tovább fejlesztett John Birch Humbuckerek voltak. A húrláb és a befűző kombinált kivitelű volt.

Ez a fekete gitár lett egy ideig a fő hangszere, mígnem egy másik brit hangszerkészítő került a képbe. A gitárkészítő neve John Diggins, vagy ahogyan a neve közismert lett JD. Tony első SG gitárja tőle van, amit a mai napig is használ, bár több pickup cserén is átment. A gitár rekord gyorsasággal készült el egy turnéra, szószerint John Diggins konyhaasztalán. A sietség miatt sajnos a lakk nem tudott rendesem megkötni. Iommi éppen Brazíliában turnézott, amikor egy alkalommal aa kocsiban hagyta a gitárt, a nagy hőségtől a lakk felhólyagosodott, és aztán úgy is maradt. A csúnyaságot leszámítva Tony nagyon kedvelte ezt a gitárt.

A hetvenes évek közepén John Diggins épített egy másik SG gitárt is Tonynak, ami több tekintetben messze felülmúlta az összes Gibson SGt. Elegendő csupán egy pillantást vetni a gitárra, máris látszik mennyivel több és különb, mint a megszokott Gibson SG. Más írásokban már utaltam arra, hogy mennyire nem mer semmit változtatni a Gibson. Egy, az alábbi JD SG-hez hasonló gitár elképzelhetetlen lenne a Gibsontól.

Patrick Eggle is készített egy SG vonalvezetésű, de annál enyhén nagyobb testű gitárt az eredeti DJ hangszedőkkel. Ez egy más konstrukció, bizonyos tekintetben hasonlít egy PRS-hez. Tony Iommi nagyon igényes a gitár hangzásában. Első JD SG-jében P90-es pickupok voltak, amik nagyon zajosak voltak. Mivel senki sem törődött azzal, hogy ezek a pickupok jobbak legyenek, ő maga kezdett el dolgozni a saját hangszedőin. Amikor már megengedhette magának megvásárolt egy gitárgyártó céget és itt kezdett el komolyan foglalkozni a gitárja hangjával.

A Gibson ügyesen kihasználta Tony Iommi hihetetlen tekintélyét és hatalmas hírnevét a metál gitár világában és ajánlott Tonynak egy üzletet, miszerint a Gibson kiad egy Tony Iommi Signature SG gitárt. Kicsit mókás helyzet lett ez ilyenképpen, mivel Tony első JD gitárja, ami maga is kópia volt, most a Gibson kezdte újra kiadni, mint a kópia kópiáját. Ezzel persze a Gibson visszahódította magának a Tonyhoz kapcsolódó és általa naggyá emelt SG kultuszt, és így legalizálta azt a tévedést, miszerint Tony mindig is Gibson SG-t használt. Az SG gitár zsenialitása persze alapvetően a Gibsonhoz tartozik. A Gibson neve alatt működő Epiphone márka is kiadta SG 400 típusszám alatt a Tony Iommi Signature modellt. Ebben a gitárban is az eredeti Gibson Tony Iommi Signature hangszedő került beépítésre. Erről majd az alábbiakban részletesebben is szólunk.

A lehangolt gitárok hajnala

Tony Iommi volt az első, aki lehangolta a gitárját. Az eredeti ok a sérült keze volt. Vékony húrokat lehangolva jobban tudott kezelni. Ezen kívül persze mindig is szeretett kísérletezni a hangzásokkal. Ma már tudjuk, hogy ez széles körben elterjedt, sőt a 7 húros gitár már megszokott ebben a műfajban, hogy a Messuggah 8 húros bariton gitárjait ne is említsem. Ugyanez vonatkozik a 24 bundos gitárra is. Tony Iommi pénzzel beszállt John Birch gitár gyárába, hogy megmutassa a gitár iparnak, hogy másként is lehet gitárt készíteni, nemcsak az ostoba megszokások mentén. John Birch több gitárt készített neki. Tony Iommi sok pénzt költött arra is, hogy kísérletezzen új lehetőségeket kutatva. A sok erőfeszítése és elgondolása persze lassan kezd felszívódni a mai gitárgyártásba és megvalósulni. Ő ajánlotta először a cserélhető hangszedős gitárokat. John Birch épített is egy ilyet, amiből nem lett sorozatgyártás, de Roy Orbison megvette az ötletet, és ma ő élvezi ennek a hasznát.

A Tony Iommi Signature hangszedők

Tony évtizedek óta kutatja a hangszedők titkait. Egészen elképesztő, hogy egy darab mágnes és drót mennyi titkot rejt a gitárosok számára. Mivel Iommi minden tekintetben eltért a többi gitárostól ( balkezes, sérült újjak, lehangolt gitárok, stb) így mindig maga kényszerült a problémákat megoldani, a lehetőségeket felkutatni. Így volt ez a hangszedők tekintetében is. Kezdetben sokat szenvedett a szimpla tekercses JD által tekercselt P90-es mintájú hangszedőkkel. A szimpla tekercses hangszedők akkora erősítés mellett, mint amit ő használ már elviselhetetlen mértékű zajt szedtek össze. A megoldást persze már régebben kitalálták, azonban a hagyományos Humbucker hangszedők nem hozták azt a hangzást, amit ő elvárt volna tőlük. Ezért nekifogott és teljesen elölről kezdve a pickup feltalálását sok sok éves kísérletezés után eljutott egy olyan hangszedőhöz, ami teljesen páratlan a hangszedő gyártás történetében. Talán senki nem kísérletezett annyit egyetlen hangszedő kifejlesztésével, mit ő maga. Még a híres pickup gyártók sem.

Amikor vásárolt egy gitárgyárat Angliában, akkor az ott dolgozókat ráállította a pickupok fejlesztésére. Rengeteg pickupot készítettek mire eljutottak egyetlen egyhez, ami tényleg úgy szólt, ahogyan Tony Iommi akarta. Később eladta a gyárat, kiszállt az üzletből. 1996-ban a frankfurti hangszer kiállításon összejött a Gibson cég fejlesztő mérnökével és azt kérdezte tőle, hogy képesek lennének-e megduplázni a kimeneti jelét annak a hangszedőnek, amit ő már évtizedek alatt kikísérletezett magának. A cég ezt meg akarta csinálni és sok-sok további kísérletezéssel el is készült. A Gibson előtte soha senkinek nem készített Signature hangszedőt. Amikor ez a hangszedő megjelent, akkor szinte revelációszámba ment a teljesítménye és a hangzása, hiszen a Gibson soha nem mert annyira messze elmenni a konstrukcióban, és hangzásban, mint amennyire elment most ez esetben.

A pickup egyszerű passzív kivitelű dupla tekercses, tokja fémből van, teljesen zárt, éppen ezért nagyon csendes, szinte semmi zajt nem szed össze, hasonló kinézetű, mint a '70-es években Bill Lawrence által a Gibson L6S számára kifejlesztett hangszedő. Kimeneti jele óriási, szép tiszta magas tartománya van, sima közepe és tiszta, széles mélyei. Teljes hangerőn brutális torzítás, de abszolút zenei és kezelhető, ha a hangerő potmétert 10-esről leveszik 4-re, akkor pedig hangja tiszta lesz és meleg. Ezt egyetlen pickup sem tudja.

A nagy revelációt kissé lehűtötte az elképesztően magas ára.

Húrvastagságok

Mint az eddigiekből kiderült Tony egész gitárjátékát, hangzását a balesete döntően meghatározta. Innen ered a nagyon vékony húrokon való játék. Az alábbiakban közlünk néhány érdekes adatot az általa alkalmazott húrvastagságokról:

A JayDee gitárja le D-re van hangolva elképesztően vékony húrokkal, íme a vastagságok a vékonytól a vastag felé haladva: .008, .008, .011, .018, .024, .032

A Custom Gibson SG gitárok még további fél hanggal vannak lehangolva Ciszre és csupán egy fokozattal vastagabbak a húrok : .009, .009, .012, .022, .028, .038

Tony Labella húrokat használ.

Az a tény, hogy az extrém vékony húrokkal is masszívan megszólalnak Tony gitárjai, az részben a több évtizedes hangszedő fejlesztésnek köszönhető. Ezek után felmerül a kérdés, hogy hogyan szólna a Tony Iommi Signature Gibson pickup .010-es húrokkal!?

Talán éppen maga Tony Iommi adja meg a választ erre a kérdésre, mivel az utóbbi időben vastagabb húrokkal is kísérletezik .010-től .052-ig terjedő tartományban.

Mit hoz a jövő?

Tony Iommi ugyan már nem oly fiatal fiatal, azonban kíváncsisága szinte gyermeki lelkesedést mutat minden irányban. Az alábbi képen a stúdiójában látható lefotózva egy Line6 balkezes Variax 500-assal. A háttérben azt is láthatjuk, hogy a felvevő eszközei között szerepel egy POD XT is.

E cikk írásakor Tony Iommi már betöltötte 59. életévét. Nem mai gyerek. Mára köztiszteletben álló polgár, mindenki szereti ezt a talpig úriember metál feltalálót. Számos hivatalos rendezvényen szerepel, ahol egy társaságban jelenik meg a Királynővel. (Nálunk az ilyen elképzelhetetlen......talán az egyetlen ok, hogy nekünk nincs KIRÁLYNŐNK ........?)

Több jótékonysági akcióban is részt vett, ezekről az eseményekről az alábbi képek tanúskodnak:

A Black Sabbath és Tony Iommi is úgy tűnik jól megvannak. Az utóbbi időben Tony Iommi pár szóló albumot is készített. Ezeket és természetesen minden Black Sabbath albumot szíves figyelmébe tudok ajánlani a metál gitár szerelmeseinek.

 

Szabó Sándor

2007-04-14 01:50:39