Gitár hangrendszerek 15.

John Petrucci hangrendszere

Alig 1 évtizeddel a rock zene megjelenése után sok irányba indult el a műfaj. Mára szinte sok tucatnyi meghatározó stílus van jelen és ezek között is előkelő helyet foglal el az úgynevezett progresszív irányzat, azon belül is a progresszív metál. E műfajnak egyik meghatározó éllovas bandája a Dream Theather. Bár az írás alapvetően és főként gitár hangtechnikai vonatkozású, pár dolgot meg kell említeni a progresszív műfajról. Nem kívánom definiálni a műfajt, a mi szempontunkból elég annyi, ha azt mondjuk, hogy a rock és a metál zenén belül az az irányzat nevezhető progresszívnek, amelyben a muzsikus és a zene folyamatos fejlődése figyelhető meg. Persze a magasabb szint felé, nem úgy, mint sok divatos műfajnál, valójában csak igényt akarnak kielégíteni, azt pedig rábízzák a tömegek ízlésére, vagy pontosabban ízléstelenségére és vannak és léteznek, amíg nem jön a következő. A progresszív műfajban a zene művészi kifejező szándéka dominál, jobban, mint a környező kompromittáló erők, a zenekar tagjai inkább művészek, mint dolgozó iparos zenészek, ezért kreatívabbak is. Nem öltöznek nevetséges maskarákba és nem masíroznak a színpadon, nincsenek szánalmas sztár allűrjeik ( kivéve a dobos front embert, Mike Portnoyt..) inkább komolyabb énüket mutatják meg, egész egyszerűen muzsikálnak. Kísérletezőbb és előremutatóbb műfaj. A közönségnek csupán kisebb része szereti ezt a progresszív zenét. Mondhatnánk azt, hogy a rock zene akadémikusabb perifériája tekinthető progresszívnek.

A progresszív műfaj muzsikusai zeneileg, játéktechnikailag mindig messze felette állnak a könnyebb rock stílusokban játszókhoz képest. Azt gondolhatnánk, hogy akkor hangtechnikailag is igényesebb kellene, hogy legyen. Ha összehasonlítjuk a Pink Floyddal a Dream Theathert, akkor stílusban hangzásban távol vannak egymástól, de a hangtechnikai hátteret tekintve hasonlóan magas színvonalon jelenítik meg a muzsikájukat.

Ezúttal az amerikai Dream Theather együttes gitárosának, John Petruccinak hangrendszerét mutatjuk be kissé közelebbről a szokásos elemző módszerrel. Petrucciról nem kívánok sokat mondani, hiszen hatalmas rajongó tábora van, nagy tiszteletnek örvend a hallgatósága és a gitárosok között. Sok honlap szinte bulvár szinten taglalja őt, ehhez pedig mi nem akarunk hozzátenni. Petrucci, tanult, képzett muzsikus, a Berkelee College of Musicban tanult Bostonban. Ha valaki ránéz hogyan tartja a gitárt, akkor azonnal lehet látni, hogy nem a külsőségek határozzák meg hogyan tartsa a gitárt, hanem sokkal inkább a zene és a technika határozza meg, miként tartsa azt a kezében. Vad metálosoknak bizonyára visszatetsző dolog, hogy Perucci professzor nem az alsónadrág szintjén tartja a gitárt, lefelé nyúló kezekkel, nem is úgy fogja a nyakat, mint egy velős csontot, vagy egy kicsorbult gereblyét, hanem magasabban és úgy ahogyan azt kellene. Érdemes megnézni, ki hol és hogyan tartja a gitárt. Ez már alaphelyzetből sokat elmond, mit és hogyan játszik az illető.

A technikai elemzés követését egy kisebb képi fájllal lehet megtenni, de aki a legkisebb bekötési részletet is tudni akarja, annak egy felnagyítható PDF formátumban is hozzáférhető a kép: PDF letöltése.

A fenti jelfolyam ábrán látható Petrucci igen komoly rendszere. Legalábbis első látásra annak tűnik. Bár ha végig követjük a jel útját, útjait, akkor máris tisztább képet alkothatunk magunknak. A rendszer megfejtése még így is hagy pár megválaszolatlan kérdést. A rajzból nem derül ki ugyanis, hogy Petrucci egy időben egy, vagy több erősítő hangját használja-e. A rendszer felépítése nagyon rugalmas kapcsolási lehetőségeket enged meg, így van lehetőség egyszerre csak egy, vagy több erősítő kombinálására több hang utas összeállításban. A képek is beszédesek, mert sok kiolvasható az avatott szemlélő számára.

Ha csak vetünk egy pillantást a színpadon elhelyezett hangfalakra, akkor máris feltételezhető, hogy a sztereó effektek számára van felállítva egy-egy dupla stack, és egy a direkthang számára. Ez a lehető leghatékonyabb megoldás, mert ez esetben a modulált ( chorus, flange, phaser) hangok nem a hangszóró membránjain keverednek össze, hanem a levegőben, így a lehető legvastagabb, leghangosabb jel hallható a színpadon.

A gitár jele egy vezeték nélküli SONY WRR-840 adóvevőből kerül a Dunlop rackes Wah effektbe, onnan egy Boss NS2 Gate zajcsökkentőn keresztül megy a Mesa Amp Switcher-be. Ez egy erősítők közötti zajtalan kapcsolást végző eszköz.

Ebbe az elosztó funkciót betöltő eszközből megy tovább a jel két úton. Az egyik út egy MesaBoogie Triaxis csöves előerősítő, a másik egy Mesa Heartbreaker fej. A Heartbreaker végerősítője megy tovább meghajtani az egyik stacket. A Triaxis és a Heartbreaker előfok kimenetei visszajönnek az Amp Swithcherbe, majd innen megy monó jellé összegezve tovább a Mesa MIDI Matrix-be. Ez egy MIDI vezérlésű központi kapcsolórendszer, mely elosztja és rendezi a jeleket a midi lábpedál utasításainak megfelelően. Egy pillanatra menjünk vissza a Heartbreakerre. Ennek Send ága a Mesa Amp Switzerbe van kötve, a Return visszatérő ága pedig a MIDI Matrix-ból van táplálva. Innentől már kezd a rendszer bonyolulttá válni, mivel a bekötés nem ad egyértelmű választ arra, hogy mi miért megy valahová. Nem is érdemes ezen meditálni.

Ennél sokkal fontosabb az, hogy a Heartbreaker Slave kimenete egy hosszú effektrendszert hajt meg. Meghajt egy TC 2290. Delayt, amibe be van loopolva egy Lexicon PCM 70-es effekt. A TC pót kimeneteiből megy a jel tovább egy Lexicon PCM 80-as effektbe, ebből sorba kötve megy tovább egy DBX 166 kompresszorba, amiből végül megy a jel a 2 db Mesa Simul 2:90 végfokba. Ezek pedig táplálják a két dupla stacket, melyek 4x12 es Mesa hangfalak. Innen már jól látható, hogy a 3 dupla stackből egy a Heartbreaker direkt hangját sugározza, a másik kettő pedig kizárólag az effektek jobb és bal csatornájának jelét.

Ezek után térjünk vissza a Mesa MIDI Switcher-hez, amely valójában elosztja a jeleket a megfelelő irányokba. Ennek a hangútnak a végén is találunk egy DBX 166 kompresszort, valamint egy Roctron DVC teljesítmény szabályzót.

A rendszert kielemezve megállapíthatjuk tehát, hogy a fő direkthang a Triaxis és a Heartbreaker hangjaiból áll össze, és a Heartbreaker végfoka képezi a direkthang végerősítését.

Kb 10 -15 évvel ezelőtt láttam egy diagramot Petrucci korai hangrendszeréről, ahol 3 db Triaxisra épült a rendszer kevesebb effekttel, de a koncepció ugyanez volt, több hangút, és külön hangút az effekteknek.

A rendszerben a hangfalak, mint említettem 4x12 –es Mesa Rectifier hangfalak Vintage 30-as hangszórókkal szerelve. Találunk két darab 2x12-es Mesa Recto Wedge hangfalat is, ezek monitorként szolgálnak.

Petrucci nagyon sok "klinikát", azaz bemutatókat tart gitárosoknak. Ezekre is igen komoly eszköz parkkal érkezik, de lényegesen egyszerűbb, mint a nagy koncerteken használt összeállítás.

Ha valaki figyelmesen áttekinti Petrucci rack felépítményét, gyakran fog találkozni változtatásokkal, több, vagy kevesebb effekttel, több erősítő fejjel, vagy az elemzésben nem taglalt szerkezetekkel. Ha valakit érdekel minden fontos részlet, akkor érdemes meglátogatni Petrucci hivatalos honlapját, ott sok friss információ is található. Az alábbiakban érdemes végigtekinteni a képeket, melyek jól mutatják a fentiekben bemutatott rendszert. A következő képeken a nagyobb színpadi rack látható.

Az összeállításban szereplő eszközök sokszor nagyon kicserélődnek, ez természetes is, hiszen egy ilyen kaliberű muzsikus, mint Petrucci, nem csupán a zenélést szereti, hanem szereti az eszközöket is. Említést kell tenni a technikusáról Mark Snyderről is, aki tervezte, felépítette és karbantartja John Petrucci rendszerét.

A rendszert egy pedálon keresztül vezérli, melyet az alábbi képen láthatunk. Persze azt meg kell említeni, hogy a kép a 2002-es állapotot rögzíti.

A fent elemzett diagram nem mutatja és nem utal arra, hogy Petrucci milyen egyéb torzító, vagy effekt pedálokat használ. Pedig használja őket és mindig be van illesztve a rendszerébe koncerteken és stúdiófelvétel alatt is. Ezekről sikerült pár képet szerezni, nem túl részletesek, de valamit azért elárulnak.

(ped1) (ped2)

Gitárok

Petrucci az Ibanez cég üdvöskéjeként lett ismert, mint egyik fontos, meghatározó művész a márka támogatói közül. A támogatás oda vissza érvényes ilyen esetekben. A művész sok gitárt kap és minden lehető alkalommal hűen ragaszkodnia kell a márkához és mindenütt azzal megjelenni, játszani. Egyik napról a másikra aztán egyszerre csak azt tapasztalhattuk, hogy a Petrucci kezében Music Man gitár van, ami két dolgot jelent: megszűnt a szerződése az Ibanezzel valamilyen okból, és új szerződése van az Ernie Ball céggel. A másik pedig az lehet, hogy Petrucci únta meg a dolgot, valamiért. Akárhogyan is történt, a választás nagyon jó, az Ernie Ball Music Man kiváló gitárokat készít és Petrucci boldognak tűnik az új gitár armadájával. Merthogy itt nem 1-2 gitárról van szó, hanem több tucatról, ahol turnénként más és más színű gitárokal jelennik meg.

Az alábbi képeken a korábbi Ibanez korszakból látható pár gitár, jellegzetes festéssel. Akit közelebbről érdekelnek Petrucci gitárjai, a honlapján minden specifikációt megtalál a gitárokról.

Az Music Man választéka igen gazdagnak tűnik, melyben 6 és 7 húros változatok is szerepelnek.

John Petrucci eszköztára bizonyára sokat fog változni az elkövetkezendő időkben, hiszen a zenekara nagyon népszerű, a progresszív irányzat előkelő sztárjai közé tartoznak, és mint ilyen illusztris személyek a színpadon is az őket megillető gazdagon felszerelt rendszereket mutatják és használják.

Érdekes meghallgatni a korábbi és a mai lemezeiket. Azt lehet mondani, hogy a zenéjük kezd elmenni a durva hangzás irányába, a legvadabb, legbrutálabb metál hangzásvilágát követi. Egy kicsit kevesebb a zeneiség is a produkcióban. Valószínű, a sztárság ezt kívánja egy részről, hiszen fenn kell tartani a tömegérdeklődést is a műfaj számára. Az utóbbi CD-ik kifejezetten torzan szólnak, ( szándékosan) nagyon erősen kompresszáltak, szinte fortyog a gitárhang a felvételeken, iszonyú hangos. Szóval ilyen... Érdemes még meghallgatni Petrucci nyilatkozatait, ami a netről meghallgatható. A hangzásáról úgy beszél, mint "hangmilitarista" egy fegyverről, ahol a tömegek közé "szólnak" ezek a hangágyúk, és az majd igencsak nagy pusztítást fog okozni a fülekben... Ettől még a Dream Dream marad, nagyszerű muzsikusokkal és lélegzetelállító hangi produkcióval.

Szabó Sándor

2007-11-24 10:29:58