Gitár hangrendszerek 16.

Robert Fripp hangrendszere

Több alkalommal előfordult, hogy valaki azt kifogásolta, hogy miért írunk az élettől elrugaszkodott zenészekről, azok hangrendszereikről, mondván az egy átlag embernek elérhetetlen. Nos erre az a válasz, hogy azért, mert érdekes, és azért mert mozgatja a fantáziát (már akinek van...). Ugyanakkor, ha nem írnánk meg, akkor vajon ki más írná meg? Ez az az eset, amikor az is baj ha nincs baj. Bármi is legyen, nem fogunk annak a híres gitárosnak a hangrendszeréről írni, aki már 40 éve ugyanabba az egy erősítőbe dugja ugyanazt az egy gitárt. Vele kapcsolatban csupán arról lehetne írni, hogy hány kábelt és hány készlet húrt nyűtt el pályafutása során.

Sokkal izgalmasabb olyan figurákról írni, aki valamelyest meg is hökkentik a közönséget nem csak zenében és hanghatásban, de a cuccaik látványában is.

Ilyen nagyszerű muzsikus Robert Fripp is, aki a hatvanas évektől folyamatosan az underground műfaj egyik alapítója volt és a King Crimson nevű formáció nemcsak egy zenekar volt, hanem mára egy zenei, művészeti körré épült. Akik ebben a körben zenélnek, mind ugyanazt a szellemiséget hordozzák. Muzsika, technika, kreativitás felső fokon.

Robert Fripp nem tartozik azok közé, akik sudár termetükkel, mutatós hajkölteményükkel, csillogó flitterekkel kivert bőrszerkóban masíroznak a színpadon eljátszva mindazokat az allűröket, amik fontosabbak számukra, mint a hangok. Ő nem ilyen: tessék csak ránézni! Bár közvetlenül mellette látható az is, hogyan nézett ki, pályája kezdetén.

 Ha nem volna a kezében gitár, akkor azt is mondhatnánk, hogy ő egy matematika professzor a Stanfordi egyetemen, vagy egy biológus hibrid kukoricát nemesítő intézetben. Minden esetre, ahogy kinéz, az már valamit el is árul a komolyságáról. Komoly a zenében, a zenélésben és a hangrendszerében is. Van mit írni bőven Robert Frippről. Nem is annyira a személyéről, sokkal inkább arról, amitől valójában híresebb lett, mint a gitározásáról. Nem mintha Fripp nem lenne jó gitáros, dehogyis, Fripp nagyon jó és különleges gitáros. Azonban a nagyon jó gitárost nem veszik észre, ha csupán jó. Valami más is kell hozzá, hogy a jóságán túl valamibe még beleütközzék a nagyérdemű. Ez Fripp esetében a Frippertronics volt. Egy ötlet, ami jókor, jó helyen pattant ki Fripp fejéből. Az egyébként egyszerű ötletet oly komolyan adta elő, hogy azonnal komolyan is vették tőle, és nemsokára az a kissé visszás helyzet állott elő, hogy többet beszéltek a Frippertronicsról, mint magáról a zenészről. Turnékat játszott egyetlen gitárral és a szóban forgó Frippertronicsal.

Mielőtt belemélyednénk a Frippertronicsba, kissé ismerjük meg Frippet, mint muzsikust. 1946-ban született. Pályafutása a hatvanas évek közepén kezdődött. Kezdetben az Angliában turnézó amerikai énekeseket kísérő League of Gentlemen zenekarban tűnt fel. Nagyjából ezzel egyidőben alakított egy együttest Pete és Mike Giles-al. Ez a trió 1968-ban kiadott egy albumot, majd hamarosan átalakult King Crimson együttessé. 1969-ben debütáló albumuk a Court of Crimson King egyike lett a legelismertebb korai progresszív stílusalapító albumoknak, és persze maga az együttes is. 1969 és 1974 között az együttes többször átalakult, több zenei inkarnációt élt meg. Ezen időszakban Robert Fripp több más együttesben is előfordult. Készített két albumot Brian Enoval, az ambient műfaj szülőatyjával. Mindegyik albumban valamiféle egyensúlyozás érezhető az eladható, de folyton kísérletező, avantgarde elemekkel teletűzdelt zenék között. Ekkortájt jelent meg a Frippertronics ötletével is. Készített néhány jazzes hangzású produkciót is.

1974-ben belefáradt a King Crimsonnal való munkába és feloszlatta a zenekart. Már úgy tűnt végleg abbahagyja a zenélést, amikor három évvel később már David Bowie oldalán jelent meg, majd Peter Gabriel második önálló albumán is szerepelt. 1979-ben a friss élmények hatására új fordulatot vett az élete és megjelentette első szóló albumát. Az album megjelenése után 1981-ben újraszervezte a King Crimsont, bár az előző együttese nevén szerepeltek. Három album után ez az együttes is kifulladt és feloszlott.

1985-ben elkezdett gitározást tanítani, iskolát alapított League of Crafty Guitarists. 1986-ban ezekkel még albumot is készített. Készített még lemezt feleségével, Toyah Wilcox-al is. 1994-ben Fripp megint felélesztette a King Crimson bandát, majd 1997-ben visszatért a szóló pályára.

E rövid áttekintés után nézzük át Fripp hangrendszerét. Igen nehéz volt bármiféle konkrét anyagot találni a régi időkből. A kezdeti időkről talán azért is maradt meg kevés anyag, mert Fripp nem tartozott a nagyon technokrata gitárosok közé. Nem tulajdonított nagy jelentőséget a különféle torzítóknak, használt néhányat, többnyire Marshall erősítőkön keresztül, de elmondása szerint számára majdnem mindegy volt milyen torzítót használ. Azonban ez a hetvenes évek elejére jócskán megváltozott. Egyre több és nagyobb apparátus került a színpadra.

A Frippertronics ötlete 1973 tájára tehető, amikor két darab Revox A77 szalagos magnóval kísérletezett. A kísérlet lényege az volt, hogy a gitár jelét felvette az egyik magnóval, azonnal vissza is játszotta egy másikra, amelyen fel is vette újra, majd visszacsatolva az előző magnóra újra szalagra került az immár késleltetett jel. Az eredmény egy egymásra lapolódó hangzás. A két szalagos magnóból készült összeállítást mutatja be egy ábra, ahol a szalag végtelenítve van. Elvében pontosan azt csinálja, mint egy szalagos visszhang készülék, az egyetlen különbség az, hogy a felvevő fejek, valamint a lejátszófejek távolsága nagy. Ez a nagyobb távolság teszi lehetővé, hogy adott esetben több másodperces loopok képződnek.

Ma ennek megvalósítása gyerekjáték, mert nagyon egyszerűen előidézhető egyszerű digitális delay pedálokkal, azonban 1973-ban ez a technológia még sehol sem tartott. Az ötlet nemcsak érdekesen hangzott, hanem igen látványos volt. Angliában, ahol a furcsaság és a különcség minden pillanatban a levegőben van, ahol az emberek vevők a különösre, ott megfelelő körülmények egyidejű fennállása esetén robban az ötlet. Ez történt. Hamarosan a sajtó is a zene új találmányáról írt, a Frippertronicsról. Érdemes felmenni az internetre, ahol képet alig, de annál több videót lehet megtekinteni erről az eszközről. Különösen érdekes az, amikor Fripp, olyan jelentőségteljesen mutatja be a Frippertronicsot a közönségnek, mintha egy új típusú antigravitációs meghajtó rendszer felfedezését jelentené be a nagynyilvánosságnak. Az emberek pedig a megfelelő tálalásnak köszönhetően, kb. úgy tisztelik Frippet, mint egy részecskegyorsító feltalálóját.

Egy pillanatra sem essék félreértés, Robert Fripp valójában feltalálónak is számít a zenéjében. Sok újszerű dolgot talált ki, és ezeknek csupán leglátványosabb darabja a nevéről Frippertronicsra keresztelt rendszer.

A Frippertronics hamar felgyújtotta pár mérnök képzeletét, mert hamarosan újra elkezdődött a mindössze nemrégen leáldozott szalagos visszhangok reneszánsza. Ez a folyamat sem tartott túl soká, csupán történt egy adaptáció a kisebb méretű kazettás technológia felől. Az alábbiakban látható pár ilyen kísérlet a kazettákkal.

Sok utánzója akadt, és ma az internet világában lehet is találni ilyet, egyik ilyen klónja a saját nevét transzformálta át, íme a Coltronics

A korai 1973-as hangrendszerben valójában egy Wah pedál, egy torzító pedál szerepel, a 2 db Revox magnó és az erősítők. Nagyon egyszerű, tiszta és áttekinthető rendszer.

A nyolcvanas években a digitális technológia kiteljesedésének köszönhetően a Frippertronics rendszer egyszeriben átváltozott. Eltűnt a színpadról a két darab nagy tárcsájú magnó, helyette egy hatalmas rack szekrényben új eszközök, digitális késleltetők garmadája vette át a szerepet.

1999-re egy igen bonyolultnak látszó, de annál áttekinthetőbb rendszert kezdett használni Robert Fripp. Az alábbi diagramon nyomon követhető az a hihetetlenül izgalmas sztereó hangrendszer, ami a mai napig kisebb nagyobb bővítésekkel is használatban van.

Fripp hangzása nem annyira erősítőkön vagy specializált gitárokon múlik, sokkal inkább az effektek bizonyos módon történő használatán. Roland VG8 rendszert alig használnak egyéni gitárhangzás kialakításához, viszont oly módon, hogy gitár szintetizátorral és effektekkel együtt épül a rendszerbe, úgy már könnyebb egyéni hangszínt kialakítani. Fripp a játékmódjával már azonnal eredeti, és úgy tűnhet szinte már nincs is szüksége technika által támogatott eredetiségre. Ennek ellenére maga a hangrendszer is nagyon eredeti módin épül fel, nem nagyon találunk hasonlót.

Fripp egy sztereó loop rendszert épített fel, ahol a két egykori Revox magnót ez esetben 2x2db TC 2290 Delay helyettesít. A TC 2290 egyébként is sztereó, de ez most a hagyományos funkciót valójában megnégyszerezi.

Kövessük végig a gitár jelét. A lánc elején egy Roland VG8, fizikai modellezésű előfok található, ami persze MIDI hangszedőn keresztül működik. Ennek kimenete csatlakozik egy öreg Roland GR1 gitárszintetizátorba, majd ez megy tovább mégegy Roland gitárszintetizátorba, ez GR30-as. A három szinti sorbakötvecsatlakozik tovább egy Digitech Whammy pedálon át egy TC G Force multieffektbe. Ennek sztereó kimeneteitől kezdve már a jel két úton megy tovább jobb és bal csatornaként.

Itt csatornánként találunk egy-egy Roland GP-100 előfokot, ahol további effektek is találhatók. A GP-100 kimenetei meghajtanak oldalanként 2 db TC 2290 delas rendszert, majd ezekből a jel egy-egy Eventide H3000 Ultraharmonizerbe kerülnek, végül innen a Carvin végerősítőkbe. A képen Carver erősítőket jelölt a forrás, és e tekintetben lehet vitatkozni, nem kívánjuk eldönteni, hogy melyik az igaz.

(Tippünk van, de nem akarjuk kitenni magunkat az örökké csak a hibákat és tévedéseket keresőknek....)

Innentől a jel megy tovább egy-egy darab 4x12-es hangfalba.

Az egész hangrendszert egy Roctron All Access MIDI pedállal lehet vezérelni. A rajzon ugyan nincs részletesen feltüntetve a MIDI vezérlés nyomvonala, azonban azt ránézésre is meg lehet azonnal állapítani mire való egy ilyen MIDI kontroller egy ilyen felépítmény esetében.

Manapság a Frippertronics eredeti két Revox magnós összeállítása immár történelem, azonban a digitális világban mindig újra idézik a történelmet. Úgy tűnik ezt a legkönnyebb vele megvalósítani. Megszületett ugyanis a Frippertronics virtuális reinkarnációja is. Egy szoftvergyártó készített két verziót is, mellyel VST plugin formájában lehet loop funkciókat előállítani.

Ejtsünk szót Fripp gitárjairól is. 1969 és 1974 között egy fekete 3 hangszedős 1959-es Gibson Les Paul Custom gitáron játszott. Az utóbbi években egy LP alakú gitáron játszik. Ez nem más, mint egy japán Tokai Les Paul kópia. Ez mellett lehet gyakran látni az utóbbi időben egy LP formájú Fernandes Sustainer gitárt is, mely Kahler tremolóval van felszerelve.

Néha azonban meglepetést okoz, amint megjelenik pár Stratocaster gitár társaságában. Sokáig nem szerette a Fendert, de az utóbbi években megkedvelte őket.

Robert Fripp többnyire HIWATT erősítőkön játszott, de időnként Marshall stackek is feltűntek mögötte a színpadon. A '80-as években a Roland híres JC-120 -ra váltott.

Robert Fripp lassan a nyugdíjas klubokat fogja látogatni, hiszen kora már megvan hozzá, azonban kora ellenére is változatlanul jelen van az underground kimeríthetetlen világában.

Szabó Sándor

2007-12-10 08:00:00