Gitár hangrendszerek 20.

Eddie Van Halen hangrendszere

Érdemes röviden áttekinteni Eddie pályafutását. Az amerikai lemezpiacon 1978-ban mutatkozott be egy új együttes, amelynek gitárosa Edward Van Halen volt. Az eddigiekhez képest teljesen újra gondolta az addigi gitártechnikákat és korábban nem használt hanghatásokat mutatott be. Azok addig ismeretlenek voltak a kemény rock világában. Van Halen hamarosan Amerika legkedveltebb kemény rockot játszó együttesévé vált, amely fokozatosan tolódott a hard-rock felől a heavy metal felé.

1973-ban megalapítják a Broken Combs nevű formációt, amelyet David Lee Roth érkezése után Mammothra keresztelnek. 78-ban a basszusgitáros Mike belépésével jön létre a végleges formáció, mely a Mammoth név foglaltsága miatt kénytelen átkeresztelkedni. A sikerek csúcsán David Lee Roth kiválik és helyét Sammy Hagar foglalja el, aki azonban szólókarrierjét sem adja fel. 1992-ben American Award díjat kapnak a hardrock kategóriában. 1997-ben Hagar kiválik a bandából, helyét az egykori Extreme énekese veszi át, Gary Cherone.

A szólóénekesek cseréje azonban nem zavarta az együttes működését amelynek meghatározó egyénisége Eddie Van Halen és testvére Alex.. Első igazi nagy sikerüket a Van Halen II.-es albummal aratták. Ezt követően kezdik megismerni az együttest nemzetközi szinten is, amit a sok nagy koncertkörút csak fokozott.

Az igazi nagy dobás, a csúcs az 1984 című album amelynek több száma is toplistavezető. A Jump sokáig vezeti mind az amerikai mind az európai listákat. És innentől kezdve az együttes életében minden megjelenő album szupersiker. Van Halen ma is aktív és bár az ízlés kezd eltolódni a dzsunkább, kevésbé zenei stílusok irányába, ettől még ha Van Halen játszik, mindenki odafigyel a Mesterre, hiszen ő azon gitáros generáció egyik vezető alakja, akik még igazán tudtak szólókat játszani.

Pályafutása során több márka endorsereként is megismerhettük. Ilyen volt a Kramer gitár, a Peavey erősítő és gitár és az MXR effektek.

Ezek után tekintsük át a hangrendszerét:

Az alábbiakban egy a stúdióban használt hangrendszerét mutatom be. Ez a rendszer majdnem teljesen megegyezik a korai összeállításával, ahol még Marshall erősítőt használt.

A rendszer két ponton is nagyon érdekes. Eddie igyekezett az erősítő teljesítmény szabályzását két ponton is megoldani. Mindenekelőtt használt egy műterhelést a végfok és a hangfal közé illesztve. Ezzel a végfok teljes kihajtása mellett kevésbé vette igénybe a hangszórókat és így a torzítás nem a hangszórók torzításából jött, hanem tisztán a csövek torzítása vett részt a hangzásban. A másik teljesítmény szabályzás pedig az erősítők 110 Volt helyett 90 Volton történő járatása volt. Ehhez egy furcsa szabályozható transzformátort az Ohmite Variac-ot használta. Az eredmény egy teljesen új hangzás.

Egy későbbi, igencsak összetett rendszer látható a következő rajzon.

Ezt a rajzot kell egy darabig nézegetni, mire kiderül mi hova vezet, azonban ez csupán pár percig tart, mert valójában egy nagyon logikusan összeállított rendszer és a sok eleme ilyen módon került rajzasztalra. Azt minden esetre megjegyezném, hogy ez egy 1997-es rendszer rajza. Eddie rendszere időnként látványosan változik, bár eléggé hű a cuccaihoz, de igen gyakran előfordul, hogy bizonyos elemek kicserélődnek és esetleg más módon kerülnek bekötésre. Ha Eddie hangrendszeréről beszélünk, akkor mindig csak egy pillanatnyi állapotról tehetünk említést. Vannak képek, ahol a Marshall, a Soldano és a Peavey jól megférnek egymás mellett:

A koncepció lényege, hogy a két darab Peavey 5150 közül az egyik a képezi Eddie fő hangzását, annak is az előfokát használja, a másik 5150 pedig egy monitor ládát hajt meg. A végerősítők H/H cégfokok. Ez a típus nem ritka a rock gyakorlatában, a hangfalak pedig Peavey hangfalak 75 W-os Celestion hangszórókkal ellátva. Persze sietve megjegyzem, hogy időnként 30 Wattos Celestionok is megjelentek a hangfalakban....ezt csupán a felháborodott precíz tárgyilagosságban élő olvasóknak mondom, nehogy vád érjen a hangszórók adatait illetően, ami már előfordult. Sőt tetézem az információkat azzal, hogy néhány stúdió felvételen az egyik Marshall hangfal 25 Wattos Greenback, egy másik pedig JBL hangszórókkal volt felszerelve.....

A rendszer lelke egy Bradshaw kapcsoló és vezérlő rendszer. Ezeken keresztül vannak bekötve az effektek, rackes és pedálosak egyaránt. A rajzon a narancs színnel megnevezett eszközök mind ezen a kapcsolórendszeren mennek át.

Egy másféle áttekintéshez az alábbi táblázat nyújthat segítséget.

Erősítők:

  • Peavey 5150 Head

Hangafalak:

  • Peavey 5150 Straight Cabinet / 4x12

Gitárok:

  • Peavey Wolfgang Special Electric Guitar

Padálok:

  • Boss OC-2 Octave
  • Boss SD-1 Super Overdrive
  • Custom Audio Electronics RS-10 Midi Foot Controller
  • Dunlop Original CryBaby Wah Pedal
  • MXR Phase 90 Phaser
  • MXR Stereo Flanger

Hangszórók:

  • Celestion 12" G12T 75 Watt Speakers
  • Rack eszközök
  • Custom Audio Electronics Amp Selector / Router
  • Eventide H3000/3500 Harmonizer
  • H&H V800 Power Amplifier
  • Lexicon PCM-70 Reverb
  • Palmer Speaker Simulator
  • Rockman Smart Gate Noise Gate
  • Roland SDE-3000 Digital Delay

Amivel Eddie valóban ízlést teremtett a hangban és nagy áttörést jelentett a Peavey cégnél, az az 5150 típusú erősítő megalkotása volt. Bár a Peavey nagy cég, azonban az 5150 volt az első igazi telitalálat termék, amivel egy olyan örökös klasszikus erősítő típus került a piacra, ami szinte szabványosított egy bizonyos fajta rock gitárhangzást. Az 5150 hangfala is nagyon népszerű, mely ugyan nagyon hasonló a Marshall 1960-as modelljéhez, már a beépített hangszórók miatt is, azonban, a hangja fókuszáltabb, kevesebb alja van. Mindez a hangfaldoboz kialakításából adódik.

 

Eddie Van Halen időközben akkora hírnévre tett szert, hogy mára rengeteg hisztérikusan mániákus utánzója akad. Mindenféle amatőr honlapon, mindenféle egymásnak ellentmondó hírek kezdtek szárnyra kelni Eddie hangrendszeréről, már már a legértelmetlenebb apró részletekig menően is. Mi ezt a folklórt nem szeretnénk gazdagítani és tovább bonyolítani, nem akarjuk növelni az egyébként is igen nagy ködösítést.

A hangrendszerek tanulmányozása során eljutunk egy már korábban említett, de részleteiben ki nem fejtett problémához. Eddie hamar észrevette a flangerben rejlő hangi lehetőségeket. Azt is észrevette, hogy ha a flangert a gitár és az előfok közé csatlakoztatjuk és nagy torzítást használunk, akkor a flanger finom dinamikus úszása beleolvad a kompresszált torzított hangfolyamba. A flanger hanghatását csak akkor lehet kihasználni, ha a torzító sorrendben megelőzi a flangert. Ezért is jó az erősítő effekt loopjában használni minden delay alapú effektet.

Eddie hírnevéből remekül él az MXR, melyet a Dunlop vásárolt fel nemrégiben. Gyakorlatilag a régi MXR effektek Eddie absztrakt stílusában átfestett változatait lehet újra megvásárolni.

A gitárok tekintetében igen nagy a kuszaság, már annál is inkább, mert Eddie szerette a kísérletezést és gyakran különféle gitártesteket házasított össze különféle nyakakkal, egész más gyártótól.

A gitár, amivel első lemezét felvette az egészen bizonyosan egy 1959-es Fender Strato volt, amibe egy 1958-as tremoló került. Itt ezen a ponton is véres viták folynak a termoló évjáratát illetően is, és ez innentől kezdve már beteges és nevetséges vita, amiben tényleg kényelmetlen lenne leírni mindazokat az ellenőrizhetetlen adatokat, amik mindenféle honlapon terjednek és mára talán a fele sem igaz. Én magam is inkább elfoglalom azt a kényelmes, de nem támadható pozíciót, miszerint csupán az igaz, amit látok és hallok, amit leírnak az ebben az esetben nem feltétlenül igaz.

Hogy melyik gitárjának hangszín potméteréhez milyen értékű kondenzátor van kötve és miért, ebbe nem megyek bele, mert ez innen technikai folklór.

Azt azonban szívesen leírom, amit Eddie egy interjújában említett a gitár alkatrészek összeházasítása kapcsán. Szereti az öreg Fender Strato testeket, valamiféle más évjáratú nyakkal, de ami tisztán jávor (egy darab a fogólappal). Azonban a tiszta jávor nyak fényes karakterét szereti egy régi Gibson PAF hangszedővel megtörni.

A gitár és erősítő buherálásban Eddie egészen az őrületekig elment maga is. Képes volt egy Gibson PAF hangszedőből kivenni a mágneseket és áttenni egy DiMarzióba.....ezt nem is kommentálom, ezek után mit lehetne várni a fanatikus utánzóktól...

Néha tényleg nehéz megmondani milyen gitáron játszik, néha azonban egyértelmű. Az alábbi képeken különféle gitárjai láthatók:

Annyi azonban biztosan elmondható, hogy Eddie Van Halen egy igazi úttörője a mai modern elektromos gitározásnak. Ha ő nem lett volna, akkor ma egészen másként gitároznának. Edward Van Halen ma már a klasszikusok közé számít a rock történelmében.

Szabó Sándor

2008-08-16 21:26:15