Gitár hangrendszerek 23.

John McLaughlin hangrendszere - III. rész

A harmadik egyben utolsó részben próbálunk egy kissé bepillantást nyerni John McLaughlin hangrendszerébe. Bár az egyik legfontosabb és legelismertebb jazz muzsikus a gitáron, mégis sokakat megoszt különös ellentmondásos hangkoncepciójával és az ebből eredő hangzásával. Gyakran hallani, hogy ha olyan jó ízlése lenne a hangzáshoz is, mint a muzsikához akkor valami zseniális jelenség lenne. Ehhez nehéz elfogultság nélkül hozzászólni, nem is célunk. Több furcsaság tapasztalható hallgatva McLauhlin zenéjét. Az akusztikus gitárlemezein fantasztikus akusztikus gitárhangjai vannak, bár néha elszínezi MIDI gitárhanggal. A korai elektromos albumain az elektromos gitárjai nyersen koszosan szólnak. Talán Az Electric Guitarrist albumon játssza a legszebb hangokat. Ebbe az időszakba esik a Mesa Boogie erősítő használata is. A későbbi időszakban további furcsaság volt, hogy valamiért leszokott az erősítő használatáról. Jó ideje már teljesen vonalból játszik, a jazz gitárjait is vonalból használja, még azt a kevés torzítót is azon keresztül használja. Ez teljesen eltér mindattól, amiről általában is írunk.

McLaughlin kezdettől fogva nagyon érdeklődő volt a hangtechnika irányában. Az elsők között próbálta ki a gitárszintetizátorokat és a mai napig az egyik leglelkesebb használója.

Az erősítő nélküli vonalból való játéka először csak azzal kezdődött, hogy csupán az erősítőt hagyta ki. Így kapott egy lágyabb hangot, aminek úgymond nem volt magja. Ez nagyon furcsa hangzás, profi gitáros körökben, bármilyen stílusról legyen is szó, ez teljesen elképzelhetetlen. Bár stúdió felvételeken gyakran használják pl. a Strato gitárokat vonalból és teljesen használható hangzást kapnak.

Az effekteket Sony multieffektekkel valósította meg. Szinte mániákusan alkalmazza a chorus effektet. Mikor már a sok multieffekt és a MIDI gitár beszerelése is kezdett gondot okozni, akkor az jutott eszébe, hogy miért ne használhatna minden eszközt egy laptopban. Ha egy hangstúdió összes funkciójával effektjeivel képes futni egy laptopon, akkor miért ne használhatná ezt a színpadon is.

Gondolt egy nagyot vett egy Macintosh G4 laptopot feltelepített rá egy halom hangszoftvert és hamarosan ezzel jelent meg a színpadon. A jelenlegi rendszere valahogyan így néz ki:

Ebben az összeállításban tulajdonképpen minden hangzás integrálva van. Az effekteket pluginekkel oldja meg, a szinti hangokat pedig szoftveresen állítja elő.

Gitárszinti/MIDI gitár

A gitárszintetizátorról és a MIDI gitár konverzióról mint témakörről valószínűleg írni fogok egy hosszabb, több részes áttekintőt. Ennek a technológiának John McLaughlin mint felhasználó igazi úttörője.

Az első kísérletei még a hetvenes években történtek. 1975-ben a Mahavishnu korszak végefelé hangzásilag is kezdettúj utakat keresni McLaughlin. Az első kísérleteket egy átalakított Gibson Birdland gitáron végezte. Beépített egy hexafónikus hangszedőt, ami a húrokról egymástól függetlenül szedte le a jelet. Ezt egy 360 System nevű konverterre vezette ami végül 6 db MiniMoog modult hajtott meg. Ez a rendszer elmondása szerint egy igazi elefánt volt, de működött. A késés még ekkor több mint 50 ms volt, ami miatt csak korlátozottan volt használható. A rendszer így nézett ki:

McLaughlin mindig figyelemmel kísérte a gitár/MIDI konverzió és a szintézis technika fejlődését. Amint megjelent valami újdonság, az elsők között tesztelte le és adott esetben használta is őket a következő jobb megjelenéséig. A gitár/MIDI konverzió a Shadow GTM-6 konverterének megjelenésével kezdett komoly fordulatot venni. Ez a szintézistechnikával foglalkozó cégeket is bátorította, hogy előjöjjenek egy gitárosok számára is használható rendszerrel. A Roland a GK típusú hexa pickuppal gyakorlatilag az első lett és mint szabvány ma is kiterjedten használják és ehhez tervezik a MIDI/gitár kontrollereket és konvertereket.

A Roland gitárral együtt hozott forgalomba egy nagyon flexibilis rendszert, amit abban az időben minden ebben a témakörben utazó gitáros meg is vásárolt magának. Itt egy Roland G 303-al látható. Megfigyelhető a kitár testére szerelt kis pult, amelyen kijelző és kapcsolók segítik a megfelelő preset elérésében.

John McLaughlin is belépett az akkori idők legdrágább szintetizátor rendszerébe a New England Digial által gyártott Synclavier rendszert. Két ilyen rendszert is vásárolt magának. Ebben az időben hatalmas pénzeket fizettek az ígéretes Synclavier rendszerekért, csupán a leggazdagabb gitárosok tudták megengedni a 30 ezer dollár körüli befektetést. Ha tudták volna, hogy alig néhány éven belül, egészen más irányba fejlődik a szintézis technika és a hangszoftverek, akkor bizonyára senki nem ugrott volna bele abba a nagy költségbe.

John McLughlin egy ideig használta a K-Muse (később Phi Tech) Photon rendszert ami optikai érzékelőket alkalmazott a húr rezgéseinek érzékelésére. Ennek késése még kisebb volt. Ez a rendszer hallható John McLaughlin Que Alegria albumán.

A gitár szintik és a MIDI gitár egyik alapvető problémája volt mindig is a késés. Ez volt a legproblematikusabb pontja ennek a technológiának mind technikailag, mind játék szempontjából. A kutatások a gyorsabb processzálás irányába folytak, ez azonban csak lassú eredményeket hozott, mert a számítástechnika fejlődése meghatározta merre és meddig lehet menni.

A kilencvenes években a Blue Chip cégnél Szalay András kifejlesztett egy új algoritmust, ami az idegsejtek azaz a neuronok működését szimulálta. A neural network-re épített algoritmus alkalmassá vált a gitárhang minden eddiginél gyorsabb elemzésére, így a mély hangoknál is a hullámforma első periódusának végére készen állt a konverzió, így a késés nagyságrenddel lecsökkent immár a teljes használhatóság tartományába.

Az új technológia az AXON nevű eszközben öltött testet. Ez azonnal felkeltette John McLaughlin érdeklődését is az elsők között kezdte használni az AXON nevű Gitár/MIDI konvertert.

Van egy képünk egy kiállításról ahol McLaughlin széles mosollyal élvezkedik az AXON-al.

Az alábbi fotókon az egyik első gyártmány az NGC-77 látható majd az egyik legújabb, az AXON AX 100 MKII és a gitárra szerelhető kis kezelőinterfész is.

Az AXON rendszer nagyon jónak bizonyult élőben, koncerteken, azonban a felvételeken igen körülményes volt vele a munka.

Az utóbbi időszakban Godin MIDI gitárokkal lehet látni és hallani, amiről azt nyilatkozta több interjújában is, hogy eddig ez a legkitűnőbb MIDI gitár amit valaha is használt. Lehet látni Godin Freeway és LGXT modellekkel is.

Napjainkra John McLaughlin teljesen képes volt egybe integrálni rendszerét, amelyben az akusztikus, az elektromos és a MIDI gitár teljesen egyetlen egységben képes működni egyetlen laptop általvezérelt virtuális stúdió formájában.

Remélem érdekes és fantázia serkentő volt ez a három írás és sokak fantáziáját felcsiklandozta, hogy milyen irányokba lehet elmenni a hangzásban.

Szabó Sándor

2008-09-05 08:00:00