Gitár hangrendszerek 26.

Dino Cazares (Fear Factory, Divine Heresy) hangrendszere

Nemrégiben írtam a 8 húros gitározásról és ott tettem említést arról, hogy a nagyon mélyre hangolt gitárok esetenként problémát okozhatnak a zenekar összhangzásában, hiszen elfoglalják azt a helyet is, amit a basszusgitárnak kellene betöltenie.

Az egyik ilyen együttes, ahol ez a probléma felmerült a Meshuggah volt, ahol a gitár már kontra A és B mélységben szól és ehhez a mélységhez megfelelő hangfalak kellenek. Ezért a vonalból való közvetlen megszólalást választották a gitárok részére. Mindenképpen megoldást jelent, azonban más lehetőségek is léteznek, így most Dino Cazares rendszerének példáján kicsit kivesézzük, hogy mik a lehetséges megoldások arra, hogy minden megfelelően szóljon a zenekari hangzásban.

Bevezetésként, a témakör jobb érthetősége érdekében mindenekelőtt szeretnék beszélni egy pszichoakusztikai jelenségről. Amikor zenét hallunk, akkor mindig a zene ragad el bennünket először és nem a hangzás. Lehet az, élő koncerten hatalmas hangerővel, vagy éppen telefonról egy Mp3-as csicsergés formájában, mindig a zenei információ jön először. Ha túl sokat hallgatjuk egyetlen módon, formában, akkor az a hangzáskép marad meg az agyunkban, mint referencia. Minden más ahhoz képest "más" lesz, legtöbbször rosszabbnak érzi a hallgató. Ezért is nagyon csalóka, amikor magában hallgatunk és próbálunk ki egy gitárerősítőt, hiszen a fejünkben van egy minta, ami lehet bármilyen forrásból és bármilyen minőségben, de többnyire mindig a zenébe van beágyazva és nem magában. Ha megkedvelünk egy zenét, akkor vele együtt megszokjuk és megkedveljük a hangzását is. Így előfordul, hogy teljesen rosszul hangzó zenekarok teremtenek új hangzás divatot, csupán azért, mert nagy a közönségtáboruk, és a zenéjüket annyira kedveli a közönség, és a hangzása annyira belevágja magát az emberek fülébe, hogy utána az lesz a "JÓ"..... Persze az, hogy kinek mi a jó, az most itt nem kérdés. Sokszor főleg a modern metál zenében nagyon elégedettek tudunk lenni, ha mindent hallunk, ami ott van. Mert vannak zseniális bandák rettenetes hangzással, ami csupán attól rettenetes, hogy nem minden hallatszik, ami a zenében egyébként ott van. Nem is könnyű szakma metál zenét keverő hangmérnöknek lenni.

Dino Cazares példája itt most jól jön, ezért is választottam őt a téma körüljárásához. Nem akarok mélyen belemenni a Fear factory és Dino újabb bandája, a Divine Heresy történetébe, csupán annyit, hogy ez a kaliforniai fiú nagyon tehetséges, több metál stílust szintetizált egybe, és valójában egy új amerikai metál stílust alkotott meg. Én nem szeretem nagyon megnevezni ezeket, mert már vannak stílusok, amiket már nem tudnak a sok előre gyártott stílus cimkébe belepasszírozni, ezért kitalálnak neki egy újat. Így van már vagy 60 féle metál stílus és senki sem látja át magát rajta, de az elektronikus zenével is ugyanígy van.

Sokkal jobb, ha csak azt mondom Dino Cazares és metál. Ebből pontosan lehet tudni miről beszélek, de ha azt mondom, hogy "death-industrial hard-core metál" akkor ebből semmi sem derül ki, mert nem tekinthető behatároló információnak.

Szóval ez a gitáros, kezdettől fogva lehangolt gitárokkal játszik, 7 és újabban 8 húros gitárokon, sőt egyik-másik bariton húrhosszúságú.

Amikor egy ilyen mélyre húrozott és hangolt gitárról beszélünk, nem feltétlenül kell azt gondolni, hogy a basszusgitárosra már nincs is szükség. Csupán arról van szó, hogy újra kell gondolni a zenekar összhangzását.

Dino nagyon egyszerűen áll dolgokhoz. Nem is gondolkodik azon, hogy vajon hol, melyik tartományban és hogyan szól a gitárja. Egyszerűen csak használja azokat az eszközöket, amiket bárki más is használ és beállítja úgy, ahogyan az ő fülének jó. Aztán ha jó lesz a zene, akkor mindenki más is elfogadja azt a hangzást.

Az alábbi összeállítás 1998-ból származik, 2 db 4x12-es Mesa Boogie hangfalat hajt meg egy Marshall JCM800 erősítő. Ez az összeállítás már helyből iszonyú vastagon szól, és ha nincs semmi más, már akkor is biztosítva van a 7. húr H hangjának ereje. Érdekes az is, hogy még torzító sincs, csak egy chorus effekt. Érdemes meghallgatni a kilencvenes évek végi Fear Factory zenéket, ha lehet CD-ről és valami jobb rendszeren, mert a mai "laptopos hifi" letöltős világában sajnos a mini számítógépes hangfalakon meg a laptop belső hangszórójával hallgatva fogalmat sem tudunk alkotni egy ilyen banda hangzásáról. Dino JCM800-asa persze nem egy gyári darab volt, valaki beépített egy további gain fokozatot, amivel egy szinttel magasabb torzítása lett.

Pár évvel később már alapvető változás állt be a hangzásban. Ez a változás egy sajnálatos 1999-ben történt kamion kirablás miatt következett be, ugyanis a turnézó zenekar kamionját ellopták benne az egész zenekari cuccal. Dino-tól 6 db Ibanez 7 húrost és egy általa nagyon szeretett Marshall JCM800-ast vittek el. Ez volt a kedvence, mert át volt alakítva, gyakorlatilag ez volt az ő erősítő hangzása. Azóta sem sikerült újra megtalálnia azt a hangzást. Így az élet arra kényszerítette, hogy mást is kipróbáljon. Díno kedveli az öreg Marshallokat, ezekkel kezdte újraépíteni a hangzását, de felfedezte magának a Peavey 5150-et, a Mesa Triple Rectifier fejeket, és persze a Line6 Flextone-t és a POD-ot.

Aztán Dino egy gyorsabb hangzásra vágyott, játékstílusából adódóan villámgyorsan pörgő riffek, elképesztő tempók, hirtelen megállások, szaggatások, egyszóval minden, ami egy ilyen zenébe szükséges egy új rendszert igényelt. Így egy Line6 POD PRO került a hangláncba, ami egy Boogie Simul-Class 2x90-es végfokot hajt meg, továbbra is a Mesa Boogie ládákkal, azonban itt most csak 2x12-es dobozok vannak a rendszerbe illeesztve. Ez a hangfal valamelyest feszesebbé teszi a riffeket, és ennek ellenére a gitár 8. húrja is szól. Persze a lényeg most jön: Dino nem a 8. húr alapmodusát akarja versenybe küldeni a basszussal, hanem a mély húrok felharmónikusait illeszti a banda hangzásába. Érdekes megfigyelni, hogy az egyetlen effekt egy Ibanez LF-7 LoFi filter. Ez az effekt gyakorlatilag a kis tranzisztoros rádiók recsegő, csicsergő hangját és zaját utánozza, hasonlóan mint a megafon effekt az énekben. Minden esetre a zenében jó poén, amikor egy kiállás erejéig megszólal ez a vékony sistergő hang, amit aztán úgymond agyoncsap egy mindent beterítő igazi metál gitárhang. Igazi kontraszt. Sőt néha egy Ibanez Tone Blaster fejet is használ, ami nem kifejezetten és elismerten "high-end "metál fej.....

http://www.youtube.com/watch?v=tbi1tuqwGDs&feature=related

Sok esetben éppen nem a csúcsminőségű, mindenki által elismert eszközök adják azt, amire egy zenében szükség van. De egyébként is, soha nem a cucc illeszkedik a zenébe, hanem jön a zene, az pedig megszólal valamin, valahogyan és ha az embereknek tetszik a zene, akkor a zenéhez elfogadják az adott hangzást is, legyen az bármi, amiből az kijön.

Dino Cazares pár éve új bandát alapított, a Divine Heresyt, egy egészen más hangzású csapatot, azt gondolom, hogy minden tekintetben nagy előrelépés zeneileg és hangzásilag is. Az is hallható, hogy amit a svédek behoztak a metál zenébe, azt most az amerikaiak beépítik az övékébe, néha egyszerűen csak lenyúlják,.....és ez a kölcsönös egymásra hatás még fog hozni érdekességeket a jövőben. Amiben a svédek nagyot dobtak, az a zene metruma, ritmusa, egyszerűen megjelent benne a matematika. Azt sem tartom túlzásnak állítani, hogy a világ legjobb dobosai manapság a vezető metálcsapatoknál vannak. A dobolás itt a mai metálban egy új dimenziót kapott.

A mélyre hangolt gitárokon való játék kissé átrendezte a metál gitár világot. A gitárosok nagy része, és ez vonatkozik a legnépszerűbbekre is, csak zúznak, keveset zenélnek, azaz a hangzás elsődlegesebb lett, mint a zenei megoldások, és sajnos ma már egyre ritkábban hallani olyan metál gitárost, aki jól is szólózik. Dino Cazares is gyakran kerül a kritika középpontjába, amiért csak a 2 legmélyebb húrt használja legtöbbször. Bár azt azért lehet róla tudni, hogy iszonyatosan jól szólózik. Nem a tipikus akrobata fajta, hanem olyan aki bátran játszik olyan hangokat is, amiket nem "ellenőriztek" előtte... szóval igazi tökös gitáros, és nagyon jól kezeli a hangszerét.

http://www.youtube.com/watch?v=vSDOP6OqPnA&feature=related

http://www.youtube.com/watch?v=vSDOP6OqPnA&feature=related

Ugyanezt a dobosról is elmondhatjuk. Ez a két youtube video részlet bizonyára meggyőzi a kétkedőket. Dino játékában még az is nagyon jó, hogy messze elkerüli a "nemzetközileg elfogadott" és mindenki által játszott, az akrobata gitárosok által dögunalmasra koptatott arpeggiókat, és egyéb giccses dolgokat, helyette másokat hoz elő. Sajnos ezeket majd az akrobaták előbb utóbb lenyúlják, és kikenve-kifenve majd megmutatják a világnak, mintha ők találták volna ki... micsoda szégyen!

Van egy dolog, ami ide kívánkozik. A metálzene eredendően szociális jelenség, és csak mellékesen lett zenei jelenség is. Bizonyos emberek, bizonyos ízlésűek, bizonyos társadalmi osztályban élők, szóval bizonyos szociális helyzetben élők zenéje a metál. Azon belül is a legfiatalabbak műfaja. Ezért a szövegek, a CD borítók mind jellegzetesen "metál" stílusúak. ( kard, koponya, csont, vámpír, vér, fekete csuha, kasza, stb....elég jellegzetes asszociációs objektumok...)

Valamiért úgy alakult, hogy az úgynevezett énekes a metál csapatban már nem is igazán énekel, hanem valami mást művel. Báraz a hangzás illik a zenébe, semmi bajom vele, de azt szomorú tendenciát érzékelem, hogy a zeneileg is egyre jobb metálbandák csak akkor tudnak "piacképesek" lenni, ha van egy hörgő, károgó "énekesük". Aztán a másik bajom az, hogy a károgásukkal betakarják a zenét....

Pedig a műfaj a hangjuk nélkülük is jól meglenne, hallgassátok csak meg Fredrik Thordendal "majdnem" instrumentális szólólemezét ( Special Defects). Ezen az albumon az "ének" csak mint speciális "effeket" vagy "deffekt" jelenik meg. Ha már szóba került az ének, akkor a legzeneibb kompromisszumnak a Dream Theatre-t tartom, akik a zene minden színét meg tudják mutatni, és igazi énekesük van, igazi érthető szöveggel és a legelvetemültebb zúzás közepette is érthető marad és nem takar be semmit a többiekből. No, de ők csak egy "lájtos" progresszív metál csapat, és ők limonádénak számítanak a death metálosok számára....!

Jó hangzást!

Szabó Sándor

2010-09-16 19:00:00