Gitár hangrendszerek: 4. rész

Dimebag Darrell hangrendszere

Nem is oly régen ismét eltávozott egy nagyszerű gitáros, Dimebag Darrell az egykori Pantera gitárosa. A botrányos életéről ismert gitáros persze, mint lenni szokott csupa szív ember volt. Csak mint általában, nem kell hergelni és akkor semmi baj nincs vele. No de az egész társadalom csak hergelte, és aztán amikor a gitárt a kézbe vette ellentmondást nem tűrően "igen szigorú zenélést" követett el. Egy hyper érzékeny ember volt, akár mi mást is mondanak. És ebbe valójában közvetett módon, de bele is halt. Egy fanatikus rajongója lelőtte. Egy olyan, aki Istenének képzelte, de az Istene feloszlatta az imádat tárgyát, ezért bosszújában lelőtte a XXI. Század egyik legjelentősebb metál gitárosát. Így aztán egy kiváló metál gitárossal kevesebb van Földünkön.

Ha valaki csak azért szerette, mert "zúzott minta az állat", akkor az nagy tévedésben van. Van aki szívből zúz és van aki azért mert majomkodik, és nincs jobb dolga. Ő egy nagyszerű muzsikus volt, végletesen élt és zenélt. Egy egészen biztos: ő a zúzáson túl nagyon gitározott, hihetetlen elmés szólói és riffjei voltak és volt valami földön túli erő a játékában. Ha valaki igazán akadémikus metált akar hallani tőle, akkor hallgassa meg a 2000-ben kiadott Reinventing the Steel című Pantera albumot. Az albumon valóban újra felfedezik a metál zenét, annak a legősibb gyökerét feltépve, a Black Sabbath zeneiségét. Hihetetlen inbtenzitás, tele zenével és erővel és mint hangmérnöki munka is a metál zene csúcsa.

Most, hogy Dimebag már legenda lett tisztelegve nagysága előtt érdemes bemutatni a fegyvertárát, de inkább a koncepcióját, ahogyan felépítette hangzását.

Az alábbiakban kivesézzük a cuccát:

Mindenek előtt vessetek egy pillantást erre a nagyszerűen felépített rendszerre. Az azonnal kitűnik, hogy központi hangrendszer ide, központi hangrendszer oda, a színpadról lejövő, nadrágot, gatyát meglengető hangerő nélkül nem lehet igazi erőt demonstrálni a metál zenében. Valamikor egy interjúban megkérdezték tőle, hogy mondd csak Dimebag mindenki csöves erősítőt használ, te meg jössz ezekkel a tranzisztoros szörnyekkel, te igazán komolyan gondolod? Erre Dimabeg szikrázó szemekkel elzavarta a kérdezőt melegebb éghajlatra és kilátásba helyezte, hogy ha nem kérdez normális dolgokat, akkor otthagyja a francba....Dimebag persze a szíve mélyén örült a kérdésnek, de a kis balhé mindig jól jött. Aztán elmondta, hogy a Pantera zenéjét nem tudja csöves erősítőn elképzelni, mert a tranzisztorok száraz sterilitása egy plusz agresszivitást vált ki a fülben és az agyban. És mennyire igaza van. Dimebag kereste azt a pontot a frekvencia tartományban, ahol a legintenzívebb agresszió jött le. No de nézzük csak az ábrát!

Jól látható, hogy 6 db 4x12-es láda és két 1x15-ös basszus láda képezi a hangsugárzó szekciót. Mindegyik fölött egy-egy Randall Warhead fej van. Ezek a fejek ndarabonként 300 Wattosak. 6x300 = 1800 Watt!!!! Nem semmi 1800 Watt a színpadról. Aztán ez tovább mikrofonozva a központi PA-ra az már akkora hangerő, amivel spontán vetélést lehet előidézni.

Most térjünk vissza a hangrendszer elejére. A gitár jele egy Shure drót nélküli rendszeren kerül egy A/B elosztó dobozba, ahol a jel két ágra oszlik. Az egyik ág két 4x12-es Randall hangfalat valamint két 1x15-ös hangfalat meghajtó 2 db 300 Wattos Randall Warhead erősőbe megy, amely a tiszta hangokat biztosította, már amennyire lehetett tiszta hangokról beszélni. Tegyük idéző jelbe a " tiszta hang"-ot és akkor már stimmel a dolog.

A másik ág kifejezetten a torzított hangokért lett kiépítve. Itt a jel egy rack-es Korg hangoló után egy Furman parametrikus EQ-ba kerül az optimális közép tartomány megformálása érdekében, majd 2 db sorba kötött Digitech WH-1 Whammy pedálba. Ez is egy érdekes dolog, 2 Whammy pedál sorba kapcsolva... Ez is csak Dimebag fejéből pattanhatott ki... innen már csak egy egyszerű Dunlop Wah következhetett ahonnan egy Roctron Silencer zajzárba torkollott a hanglánc, végül egy elosztó doboz juttatta a jelet a 4 db Randal Warhead fejhez melyek, 4 db 4x12-es 30 Wattos vintage hangszórókkal szerelt hangfalat hajtott meg. Dimebag szerette a gyors azonnal induló hangot, még akkor is, ha az nem nagyon hangos. Ezeket a gyors tranziensű hangokat pedig csak a vintage 30 Wattnál nem nagyobb hangszórók képesek hozni. Ezen érdemes elgondolkozni.

A koncepció pedig önmagáért beszél:

Semmi modulációs effekt, ami gyengítené és elmosná az agresszivitást. Ez a cucc az erőről szól. Érdekes, ha meghallgatjuk a Reinventing the Steel című albumot, akkor azt hallhatjuk, hogy Dimebag hangszíne valójában inkább vékony, azonban vág, mint a penge. A mélységet éppen csak érezteti, de inkább rábízza a basszusra és a nagydobra. Minden frekvencia tartománynak megvan a maga feladata, szerepe. Egyik hangszer sem zavarja a másikat, egyetlen pillanatban sem. Mondhatnám azt is, hogy a Pantera miközben hallgathatatlan volt 1993-ban 2000-re már kijárta magának azt az utat, ahol a metál hangzásban iskolát teremtett. A Pantera és ezen belül Dimebag hangzása intelligenciáról tanúskodott. De hát miért is ne? Hiszen professzor volt a javából, a metál vörös szakállú professzora....

De azért mégis csak furcsa fickó volt. Egy alkalommal azt mondta: "Haver, 10 éve nem foglalkoztam a cuccommal, menj és keresd meg a gitár technikusomat, ő mindent elmond neked mi hova megy"...Ti ezt elhiszitek?...

Jó hangzást!

Szabó Sándor

2006-09-16 11:11:56