Gitár hangrendszerek 6.

Joe Satriani hangrendszere

A rock alapvetően énekes, szöveges műfaj, ahol a szöveg többnyire elsődleges jelentéshordozó, a zene mindig másodlagos, mint minden populáris műfajnál. A rock műfaja pár évtized alatt felszínre hozta azokat a műfaji leágazásokat is, melyek valamelyest inkább a zenéről szólnak és a zenéért önmagáért vannak. Hívják hangszeres, azaz instrumentális rocknak is. E műfaji leágazásnak egyik fontos népszerű figurája a gitáros Joe Satriani. Zenetörténeti tény, hogy amíg egy műfaj elegendően egyszerű ahhoz, hogy a tömeg befogadja, addig éltetik is, aztán amikor a zene elkezd fejlődni a muzsikus igényei szerint, elkezd bonyolultabb lenni, akkor a közönség elfordul tőle, és a zene pedig átkerül, - ha egyáltalán túléli,- a földalatti mozgalomba, rásütik, hogy progresszív és innentől minden kezdődik elölről.

Joe Satriani életműve ugyanezt példázza. Miközben zenéjének egyszerűségét és frissességét évtizedeken keresztül sikerült megtartania, nem ment el a nála primitivebb műfajok utánzásába, mint azt pl.a Dream Theather simán megtette, így az idők folyamán neve összeforrt a magas színvonalon előadott instrumentális rock gitározással. A műfajról annyit tudni kell, hogy hangzás szempontjából nagyon igényes, kifinomult, hangzási ötletekben gazdag, és előremutató dolgokat hoz fel. Zeneileg továbbra is egyszerű, bárki által játszható, megtanulható műfaj. Ez is az egyik garanciája, hogy Satriani és a zenéje is egyszerű, áttekinthető, mások által reprodukálható. Hiszen zenét teremtő gitáros csak nagyon kevés van, utánzó viszont annál több. Satriani gitározása gyakorlatilag felöleli mindazokat a játéktechnikai trükköket, amiket elektromos gitáron valaha is kitaláltak és alkalmaztak. Virtuóz, látványos, hibátlan technikája van, látszik, hogy a gitározásért gitározik, nem csupán a közönség kegyeiért. Nem véletlenül nagy a rajongó tábora, emberileg is egy jó fej, nincsenek allűrjei, ő egy igazi rock gitáros professzor, akit főleg a fiatalok közül sokan követnek és érdemes is követni. A követőinek nagy része a gitárjáték felszínét keresik kutatják, azaz a hangzást próbálják imitálni, valamint a fiatalok számára Satriani megtestesíti a "sport gitározást", a virtuóz, látványos igazából a külsőségekben is megmutatkozó jelenséget. Satriani, mint muzsikus azonban ennél több, csupán amit a rajongók megvalósíthatnak belőle, az kissé jobban a felszínen marad és tartja magát Satrianit is.

Térjünk rá azonban a hangrendszerére, amit most bemutatunk. A rendszere nem mondható túl komplikáltnak, azonban nagyon igényesen és átgondoltan építette fel. Mindenekelőtt vessünk egy pillantást a Gitargeek által közzétett 2000-ben használt összeállítására.

Az első pillanatban feltűnik, hogy Satriani egyetlen hangutat használ. A gitár jele egy Wah pedálba megy, ennek típusa gyakran változó, majd egy Boss DS-1 torzítóba. Inne egy Fulltone Octaver pedálba, majd egy Digitech WH-1 Whammy pedál következik, melyből a jel két Boss pedálba vezet, az egyik egy CH-1 Super Chorus, a másik egy DD-2 Digital Delay.

A jel ezek után megy a Marshall 6100 típusú 3 csatornás csöves fejbe. Éveken át Satriani hangzásának alapja ez a rendkívül vastag hangzású erősítő volt. Ezek 2 db 4x12-es hangfalat hajtottak meg, melyekben 25 Wattos Celestion hangszórók vannak. Joe Satriani másokal együtt rájött, hogy a nagy teljesítményű, brutális erejű hangszórók ugyan hangosak, de lustán reagálnak és nincs igazán gazdag, minőségi hangjuk. Egyre több igényes gitáros fedezi fel újra a régi AlNiCo mágnesű vintage hangszórókat.

A hangrendszerben található két Chandler delay, melyek rack-es kivitelűek ebből kettő van összefűzve sorosan. Egyik 450-550 ms, a másik 600-800 ms tartományban működik. Ezek a Marshall 6100 fej effekt lopjába vannak csatlakoztatva. Gyakorlatilag ennyi a hangrendszer. Nagyon egyszerű, áttekinthető és könnyen kontrtolálható. Satriani rendszerében nincs MIDI vezérlés, hiszen nem Rack-es multieffektekre és nem sok hangútra építi hangzását.

A fotókon persze több más is látható, mint amit a Gitargeek is közöl. Satriani is azok közé tartrozik, akik nagyon sokféle cuccot birtokolnak, különösen akkor válnak fontossá, mikor stúdióban dolgozik, mert akkor szinte minden szám másféle erősítőn, gitáron és másféle pedál összeállítással készülnek. Az alábbi kép jól szemlélteti, hogy Satriani mennyiféle erősítőt kedvel és használ. A koncert szituációban azonban törekszik az egyszerűségre.

Satriani pályafutásának első felében Marshall erősítőket és hangfalakat használt. Ebből a korszakból mutatok be pár képet:
(A nagyobb felbontású változat megtekintéséhez kattinson a képekre!)

Joe Satriani a hangszergyártók számára is egy fontos figura, akinek neve alkalmas arra, hogy egy-egy típust általa jól el lehessen adni. Miközben az Ibanez endorser népes családja szinte teljesen megfiatalodott és kicserélődött, Satriani maradt azon kevesek egyike, akivel meghosszabbították a szerződést. Nem is lehet más gitáron látni, hallani csak a jellegzetes Ibanez Satriani ilyen, vagy olyan évjáratú modellen.

Az utóbbi években azonban érdekes változások történtek. Manapság immár elképzelhetetlen lenne, egy-egy rangos művész nélkül valamirevaló hangszert eladni komoly darabszámban. Erre az a szerződés biztosítja az alapot, melyben a művész és a cég megállapodást köt egymással, hogy bizonyos termékét kizárólagosan használja, nevét adja hozzá, cserébe pedig a cég is biztosít szükséges mennyiségű eszközt a művésznek, természetesen megfelelő kedvezményekkel és bizonyos jutalékokkal. (Itt kis Magyarországunkon sok gitáros gondolja azt tévesen, hogy teljesen ingyen kapnak mindent ezek a művészek.) Az endorseri szerződés mögött sokszor a közös együttműködés is fontos szerepet kap. Így történt ez a Peavey esetében 14 évvel ezelőtt, amikor Edvard Van Halennel kötöttek egy hosszútávú megállapodást ilyen együttműködésre. Az eredményét mindenki ismeri, egy legendás erősítő született az 5150. Mostanában ez a szerződés lejárt, és a Peavey cég egy új arcot és egy új hangot keresett, és erre Joe Satriani személye tűnt a legmegfelelőbbnek. Satriani nem csupán hatalmas név a gitáros világban, hanem a hanghoz is ért, meg tudja fogalmazni, mit szeretne és ehhez ötletei is vannak. Ennek az együttműködésnek máris kézzelfogható eredménye van, megszületet a JSX erősítő, egy a Satriani nevét viselő teljesen csöves 100 Wattos fej. A prototípusok gyártása éppen a 2003-as G3 turné idejére esett és ez jó alkalomnak bizonyult, hogy a több JSX prototípus különböző változatai kipróbálásra és azonnal korrigálásra kerüljenek a turnén és egyben azonnal teszteredményekkel szolgált. A komoly külső azonnal feltűnő, de egyáltalán nem hivalkodó, sokkal inkább dizájnos.

Ezzel az új erősítővel valamelyest változott a hangzása, azonban nem annyira, hogy egy teljesen új Joe Satrianit hallanánk tőle. Az alábbiakban látható pár fotó az új Peavey rendszeréről.

Jó hangzást!

Szabó Sándor

2006-10-04 20:10:31