Gitár hangrendszerek 7.

Head (Korn) hangrendszere

A gitár alapú zenék nagyon gyorsan változnak. Ennek sok oka van. A metál/rock zenék iránti érdeklődés többnyire a 14-22 év korban a legintenzívebb. Amikor egy fiatal kinő ebből a korból, vele együtt kinő a szeretett stílusból is. Aztán jön az új generáció, mely új kedvenceket keres és talál magának, vagy talán inkább új bandák fertőzik meg minden újra éhes agyát. Ez a gyors folyamat a legtöbb esetben nem hagyja, hogy egy-egy friss stílus kijárassa magát, jól kitapossa a saját útját és mindent kijátsszon magából, ami benne van, hiszen ők a muzsikusok is kiöregszenek és egy idő után már csak saját magukat ismételgetik, miközben nagy életkori rés kezd nőni rajongó és zenész között. A gyors stílusváltozás annyira gyors, hogy nincs idő még arra sem, hogy kitaláljanak neki valami új nevet. Ilyen szerencsétlen névválasztás volt úgy 10 évvel ezelőtt a "numetal". Ez egy szlenges kiejtésű új metál műfajra utal. Újnak új, de nem forradalmian új. Ma már nem új, így nem is tudni minek lehetne nevezni egy lassan aggastyán műfajt...? Van pár stiláris és hangzási jellemzője olyanok, mint a lehangolt gitárok, a még kevesebb zenei tartalom, a több effekt, valamint, hogy a gitár inkább ritmus hangszerként való alkalmazása, valamint a szinte popzenei könnyedségű ének. Ennek a stílusnak volt egy fiatal képviselője a Korn. (mára már ők is beöregedtek...) Gyorsan a figyelem középpontjába kerültek, hatalmas rajongó táboruk lett. Ma is népszerűek, egészen addig, míg valamelyik friss csapat megint jön és elneveznek róluk egy még újabb metál zenét.

Ezúttal ez egyik gitáros Head gitárcuccát mutatom be. Elég tipikusan amerikai választás. Koncepció egyszerű, kétféle torzítást használni, felváltva, gyakorlatilag egyetlen hangúton.

A Guitargeek által is leközölt rajzon talán a fénykorukban használt rendszert lehet látni. Az összeállítás egyszerűsége ellenére mutat pár szokatlan jellemzőt. Ilyen például az, hogy a hanglánc elején modulációs effektek találhatók, egy Boss PH-2 Flanger, majd egy DOD FX-65 Chorus pedál. Innen furcsa módon egy DOD Metal Distorton-be megy a jel. Majdhogynem kijelenthető, hogy a gazdag, hangzás érdekében bizonyos sorrendeket be kellene tartani. Persze nem akarnék arról elhíresülni, hogy nem vagyok nyitott a dolgokban. Merthogy itt szó sincs gazdag hangzásról. Ez a zene nem egészen erről szól. A torzító előtti moduláció ugyanis már eleve sok egyéb torzítást küld a jelbe. Valójában így is használható, csak a végeredmény egészen más lesz, mint fordított sorrendben. Érdekes, hogy Head egy 25 dolláros DOD Metal Distortionnal dolgozik, olyannal, amit idehaza nálunk 2 nap után eldobnak, mert azt mondják, hogy rettenetesen karcos, zizegő, fújtató hangja van. Nos, tessék! Ez a fiú azt mondja, ennél nincs jobb, merthogy ő nem szép torzítást akar, hanem olyat, amire emlékezni lehet... Igaza van! Erre lehet emlékezni és el is éri vele a célját, beszélnek róla. Ez mind alkalmazott lélektan. Minél botrányosabban szól és játszik egy zenekar, minél nagyobb hisztériát kerítenek köréjük, annál többen kíváncsiak rájuk. Nálunk is vannak erre példák bőven. Sokkal könnyebb és olcsóbb botrányból híres lenni, mint értékes műfajból. De azt semmiképpen nem mondanám, hogy a Korn botrány zenekar lenne. Csupán penetráns és provokatív hangszíneket használnak. Ezt pedig lehet.

De térjünk vissza a Head rendszerére. Ha meghallgatjuk a zenéjüket, akkor ugyan nem az jut először eszünkbe milyen jólfésült hangzások vannak ott, hanem az, hogy az a hangzás jól működik a zenéjükben.

Vessünk egy pillantást az erősítőkre is. Két MESA Triple Rectifier fej hajt meg egy-egy vintage 4x12-es 1964 típusú Marshall ládát. Ez az egyetlen ellentmondás a felépítményben, de ettől még érdekesebb a dolog, mert lehet róla csemegézni, hogy miként töri össze a hangzást az elején, ha utána a végén egyfajta jó ízléssel mintha meg akarná találni mindazt, amit az elején elveszített....Ezen lehet gondolkozni. Bár ne feledjétek, hogy ez a cucc az 1997-es állapotokat tükrözi.
A Korn fickók szeretik a gitárjaikat a lehető legmélyebben használni. Ezért az Ibanez is megtalálta őket és Steve Vai után a Korn fiúk is beszálltak a 7 húros gitározás ringjébe.

Lépjünk tovább és vizsgáljunk meg egy 1999-es összeállítást is.

Az 1999-es összeállítás azt tükrözi, hogy Head mégiscsak jobban bízik a Mesa Triple Rectifier mindent beterítő torzításában. Az erősítő továbbra is egy Marshall 1960A típusú ládát hajt meg, ugyanolyat, mint az 1997-es összeállításban, 30 Wattos Vintage hangszórókkal.

A pedál sorban nem találunk ezúttal torzítót, minden effekt a gitár és az erősítő között van. A koncepció továbbra is ugyan az, egy hangút, és a modulációs effektek most is megelőzik a torzítást.

A gitár jele egy Digitech XP-100 Whammy pedálból egy Dunlop Univibe UV-1 pedálon át egy Boss PH-2 Super Phaser pedálba megy. Onnan a jel Boss CE-5 Super Enseble chorus pedálba, innen egy Roctron Tremolo pedálba és végül egy Boss RV-3 Digital Rever/Delay pedálba jut. Innen megy tovább az erősítő bemenetére.

A rendszernek van egy furcsa gyenge pontja, de ettől még ez nem tilos. A zengető ugyanis itt megelőzi a torzítót, és ez nagyon sok koszt okoz a hangzásban, de lássuk be, Head így szereti, minél koszosabb annál jobb. Egy jól kikísérletezett hangláncban a zengető mindig a legutolsó effekt. Nem véletlenül. Ha ebben az esetben Head bekapcsolja a torzított hangszínt és a zengetőt is, akkor igen nagy köd lesz a hangzásban. Legyen!

Mindenesetre, aki valami tisztább, konkrétabb hangot akar, annak nem árt a zengetőt az Effekt loopba kötni, vagy teljesen elhagyni. Az effekt loop ( Send/Return) már az előfok végén, a torzított hang után van, így itt lesz a zengetőnek a legoptimálisabb hely.

Jó hangzást!

Szabó Sándor

2006-10-11 18:22:53