Musicmesse 2006

1. rész

Amikor a frankfurti zenecirkusz felé elindul velem a busz, mindig azon kezdek gondolkodni, hogy a gitárerősítők rengetegét vajon milyen irányba lehet még bővíteni. Minden alkalommal arra a megállapításra jutok, nincs további variáció. Miután két évet kihagytam, teljes műszaki kiéhezettséggel érkeztem meg /természetesen zuhogó esőben/ a kiállítás területére. Vendéglátónk a CEMID, a Musik-Meyer company-val van üzleti kapcsolatban, így az utazás mellett az anyacég kegyeit is élveztük.

"Gitárország" az idén a 4.0 kiállítószinthez megkapta a 4.2-t is, így a húrok zengése szinte átjárta a csarnokot. Némi csalódással vettem tudomásul, hogy a kétembernyi magasságú Fender gitár nem köszön rám az első standon, merthogy az elsőbbség továbbra is e patinás régi céget illeti meg. Helyette gitáros nyuszika "halló-halló"-zott, amit nem találtam annyira vonzónak, mint a szép nagy piros stratót. A Fender birodalom felvonultatta minden eddigi könnyű- és nehéztüzérségét. A tradícionális erősítők jelentős számban kerülnek "reissu" gyártásra. Ez tulajdonképpen egyszerű üzenet, melynek lényege, hogy változatlanul hatalmas igény van a 30-40 évvel ezelőtt kialakított gitárerősítők hangjára. Ráadásul, markánsan látszik, a hatvanas évek után az ötvenes évek technológiájának leporolása zajlik. Evvel párhuzamosan zajlik az a folyamat, amely az ősi hangokat mai modern technológiával ötvözi. A Fendernél is láttam kicsi, könnyű kombókat DSP-vel fűszerezve, azonban ezeket az egészen fiatal korosztály kezében véltem felfedezni. Deresebb hajú rockerek inkább a 2X12"-es fullcsöves kombókat tekerték gitárjukkal. Ilyenkor mindig dejavu érzésem van, hol is láttam már? Ja, persze 1962-ben. Vigyázz! A világ azért nem csak ennyit változott, hiszen az ősi hangot a mai kor anyagaival, technológiájával alkotják meg,és ha ez feszes gyártási fegyelemmel valósul meg, akkor az eredmény tartós értéket takar. Ezt jól reprezentálja a Supersonic kombó. Elgondolkodtam azon, hogy hatvan évnyi Fender erősítő eladása után, hogyan, kinek lehet még eladni. A választ is megtaláltam: periódikusan jön az új gitáros nemzedék, és az ősi iskolát újra és újra elvégzik.

Úgy gondoltam keresek valami ellenpólust, ezért a Rocktron standon landoltam. A Repli Tone mellett a teljes Rampage hadsereg felvonult. Az egészségesen tolakodó, harapós hang felrázott vintage hangulatomból. Sokáig eljátszadoztam a Rampage R120 DSP-vel.  No de gitáros testvéreim az igazi nagy megfejtés a Vendetta 100-ban van!  Részletes műszaki boncolását már elvégeztem, a frankfurti cikk után azt is olvashatjátok!

Az európai zászlóshajóként jegyzett Hughes & Kettner is felvonta teljes vitorlázatát. Nagy kedvencem a Triamp, egyre újabb köntösben jelenik meg. Ár/szolgáltatás arányát ma is a legkedvezőbbnek tartom, és hatféle megszólalása jól kimunkált. A már-már túlontúl csillogó megjelenés kicsit zavarólag hatott rám. A kanadai Rush felvételeiben hallhatod az Alex Lifeson Signature modell hangjait. A zenTera digitális erőmű produkcióít megtapsolom, de nem biztos, hogy gitárosként a csapatomba választanám, az ára riaszt. A Switchblade forradalmi csöves erősítő. 20 évvel ezelőtt az AS 64 volt az első teljesen programvezérelt erősítő. Egy példánya a Medgyesi Hangszernél ma is működőképes. Ennyi idő után a cég megalkotta a mai kor tecnológiájával az utódot. A Switchblade alapvetően négycsatornás. A Clean és a Crunch klasszikus hangzású. A Lead krémes mint a sztracsi fagyi, az Ultra pedig különleges szövetű overdrive. Az alkalmazott effektek: Reverb, Delay, a modulációsak közül: Chorus, Flanger és Tremolo. Midije 32 Bankban,128 verziót állit össze. Az effekt hurokba természetesen további külső áramkörök iktathatók be.

A Line6 csatarendbe állította DSP-erősítőit. A Spider II, a HD147, a Flextone III, és természetesen a Vetta II. A legmodernebb hangzásokhoz nincs jobb választásod! Aki minden hangzást birtokolni akar, előbb, vagy utóbb választ egyet ebből a kollekcióból, megtartva mellette a fullcsöves vintage-ét. Hagy nyissam meg előtted a mézesbödönt: próbáld ki a kettőt együtt, új dimenziók nyílnak meg előtted! Az apró Toneport analóg műszereivel oldja a digitális világ hűvösségét. Ezt az apró készüléket egy Variax300-as gitárral meghajtva, számítógépeddel egy komlett hangstúdióhoz jutsz. A Medgyesi Hangszer-nél máris meggyőződhetsz róla. A Line6 termékei fokozottan összetett áramkörök, ennek ellenére megbízhatóságuk a legmagasabb, meghibásodás elenyésző százalékban fordul elő.

Egy telefonhívás a 3.0 kiállítócsarnokba szólított, melynek hálát adtam, hisz így bukkantam a Rivera birodalomra. Paul Rivera 35 éve van jelen a gitárerősítő piacon. Fejlődése gyorsívű, és töretlen, ezért az év eleji Namm Show-n a Rivera standon zajlott a legnagyobb dedikálási aktus. Volt régebben néhany év amikor erre az európai Messe-re el sem jött, vagy csak a képviselete volt jelen. Úgy tűnik az európai piac nem közömbös számára, ezért megcsodálhattuk erősítőit. Az elektromos gitár nagymesterei: David Torn; Alex Skolnick ; Steve Lukather...Alapi István...és végeláthatatlan sorban a többiek bizony mind rákattantak Paul Mester erősítőire. Hazánkban kizárólagos képviselete a Medgyesi Hangszer, így készülékeit közvetlen áron vásárolhatjátok meg! A Messe-re elhozott készülékeiből többet is sikerült meghallgatnom. Slágernek számítanak új generációs kombói: Pubster; Chubster; Clubster. A Clubster45 EL34-es végcsövekkel, Accutronics gyártmányú háromrugós zengetővel, "Rivera Vintage Gold" hangszóróval büszkélkedik. A másik kiszemeltem a Knucklehead széria. Dinamikusan összeválogatott EL34 quartettre épül, természetesen optimalizálható 6L6-hoz is. Némi csemege a tartalmából: nikkelborítású transzformátorok, Hammond gyártmányú hosszúrugós zengető, és most figyelj nagyon, a teljesítmények: 100/50/25/12 W ! Ezt a High-Low Power, és a Trióda/Pentóda kapcsolók variálásával lehet elérni. Gondolj bele, van egy 100W-os erősítőfejed, amit ha 12W-ra kapcsolsz agyig hajthatod a legkisebb klubban is. Halkan megjegyzem ez a "luxust" bármely erősítőfejben én is kialakítom, ha megkeresel!

Az Engl mindig a robosztus teljesítményű és méretű csöves erősítőiről volt nevezetes. Fej, kombó, rack változat egyaránt szerepel palettájukon. A Steve Morse E670 Special Edition 6L6 GC végcső quartettből döngöli ki a 100 wattot, ennél is kihegyezettebbnek találtam a Richie Blackmore Signature E650-et. Utóbbi "Killer Tone" hangzásával szinte megégetett. A továbbfejlesztés eredménye az Invader150, amely EL34-ekből présel ki 150 wattot. Előerősítője két újabb csatornával bővült, természetesen NU-Rock hangokkal. Megfigyelhető volt a folyamat, miszerint minden, magára adó cég erősítőjébe bekerült a NU-hangzás.

A Carvin az utóbbi években hatalmas technológiai fejlődésen ment keresztül. Ezt kiválóan jeleníti meg a V3 elnevezésű erősítő. Kialakításakor a blues-tól a metal-ig volt a cél. Eredendően EL34-ekkel épült, azonban a bias kapcsolóval 6L6GC/5881 végcsővekhez is optimalizálható. A bias kapcsoló szinte kötelező érvényűvé vált a komolyabb csöves erősítőkön. Megfigyelhető az a folyamat is, miszerint a gyártók elővették a "tuti-receptet": végy négy 6L6/EL34 végcsövet, hajtsd meg öt 12AX7/ECC83-al, és ha ezt jó minőségű anyagokkal ötvözve, jó tecnológiával alakítod ki, a siker nem marad el! Megszámlálhatatlan e sémára épülő erősítőt hallgattam meg. A V3 előfoka három csatornás, egy Clean és két Overdrive. A rendszer természetesen Midi-vezérelhető, a Texas Blues beállítást tekertem sokáig. Természetesen a modell stack, és kombó kivitelben /ez is általános jelenséggé vált/ is létezik. A hangfalak Celestion G12T-75 típusú hangszórókkal dohognak. No ezzel a tettel meg sikerült leporolni a nagysikerű Marsall 1960-as ládát. A Steve Vai-ról elhíresült Legacy modell nagy kedvencem, nem véletlenül. Superior hang, melyet tavaly ősszel a PeCsá-ban mindannyian hallhattatok. A most kiállított stack ládáiban a hangszórókat lecserélték Celestion Vintage 30-akra, így aztán a mellkaspréseléstől légszomjad lesz, ha túl közel vagy az epicentrumhoz.

Az Orange standra három embernyi magasságú, lobogó lufi alak invitálta a látogatókat. A cég, körbebástyázta magát tranzisztoros kombóival, magamban meg is állapítottam, hogy igazából erre a célra a legjobbak. Hangjuk messze elmarad a nagyobb, de főleg régebbi kialakítású testvérekétől. 30 watt náluk a határteljesítmény, mármint e felett előkerül az elektroncső, és nincs megállás 200 wattig. Ezt éppen AD200 Bass MK3-nak nevezik, mely alatt az OBC410 600wattos, és az OBC115 400wattos ládák igyekeznek lelökni lábaidról. Ennél a teljesítménynél már előkerülnek a nagyobb teljesítményű robosztus ballonú 6550/KT88-as csövek. A Rocker, és a Rockreverb széria 30wattig 6V6-os sugártetródákkal működnek. Ez a legédesebb hangú végcső. E teljesítmény felett a 6L6 és az EL34 lép szinre. Az öreg 120 wattos fejek / Oasis! / ma is gyártás alatt vannak, természetesen technológiai jobbításokkal. Nagy segítőkészséggel és tisztelettel vettek körül a standon, mivel Orange póló volt rajtam. Merd azt mondani, hogy nem számítanak a külsőségek.

A Marshall a csarnok közepét szereti elfoglalni. Ha kilátogatsz a zenecirkuszra, nem kell kérdezősködnöd, biztosan ugyanott találod, még bekötött szemmel is. Receptjük nagyon egyszerű volt: kiállítottak minden jelentősebb sikert elért modellt, különös tekintettel a legendává lett gitárosokhoz köthető erősítőkre. Miután ezek szinte felsorolhatatlan számban léteznek, szép hosszú falakat tudtak építeni maguk köré. A legfontosabb helyet szinte oltárszerűen a Super 100JH fej, ami nem más, mint a JTM 45 alaptípus 100 W-os változata "kólás üveg" ballonú KT66-os quartettel. A stackban nyolc Alnico hangszóró idegeskedik, a sound tol, mint a sugárhajtómű. Ez a készlet negyvenéves jubileumi változat. Még néhány oltár a teljesség igénye nélkül: Gary Moore 1958-es modell, Yngvie Malmsteen 1987X fej, és 1859SLP fej, JCM800, 2203 mint az általam jegyzett utolsó legendák. No persze ott volt a JCM900, 4100 amin halkan reszelni lehet, agyig tolva pedig minőségi metált lehet játszani. A DSL50/100, a TSL100/122, a TSL60/601, a Mode Four, majd a rack-es iskola tagjai, szinte katalógusszerű kollekció. Valamelyik torony tetején ott díszelgett a Power Brake, amit sokan szeretnek elbagatelizálni, pedig a stúdiózás elengedhetetlen kelléke. Jim Marshall korát felejtve, rendületlenül dedikált.

2006-04-10 13:03:44