Torzító vagy előfok?

Pár napja kaptunk egy olvasónktól egy levelet, amiből idéznék, és utána megválaszolom a kérdést azért is így nyilvánosan, hogy mások is tanulhassanak belőle. Íme a levél:

A gitarhangtechnika.hu olvasói közé tartozom, néhány kérdéssel szeretnék Önhöz fordulni, amikre a pontos választ sajnos nem találtam meg eddig.
A torzítókról és az előfokokról lenne szó. Olvastam a Radial Tonebone pedálok leírását, és hol a torzító, hol az előfok elnevezést használják. Ha jól értem, hogy klasszikus értelemben a torzító az pl. egy pedáleffekt, ami utána a kombó/fej előfokán keresztül megy a végfokozatba, és a hangláda adja meg az utolsó eq-t a hangzáshoz. Ugyanakkor az előfokok is tudnak torzítani.

Ez volt a kérdés első fele. Nos, mindenek előtt az előfok és torzító közötti elnevezést kell letisztázni. Ennek megértéséhez kissé vissza kell mennünk a rock történet és az erősítőgyártás hajnalához. Tudni kell, hogy az erősítők két fő fokozatból állnak, legyen az tranzisztoros, vagy csöves. Két fokozatra azért van szükség, mert egyetlen fokozatban nem tudunk akkora erősítést előállítani, hogy az a hangszórónkat megfelelő hangerővel megszólaltassa. Otthon ki lehet próbálni, ha van valakinek valamilyen rackes előfoka, hogy ha rákapcsolja a hangszórót, akkor az halkan fog szólni. Az első erősítő fokozat, az előfokozat, általában valamivel 1 Volt alatti feszültségig erősíti a gitár 50-100 mV szintű jelét. Innen másféle csövekkel egy második fokozattal, a végfokozattal kell a megfelelő teljesítményre erősíteni az előerősítő jelét.

Régen az erősítőket a gitár tiszta húrhangjának a kierősítésére tervezték. A szándékos torzítást nem ismerték, így nem is használták. A kisebb teljesítményű erősítők nem tudtak hangerőben lépést tartani a dobosokkal, így a gitárosok teljesen felcsavarták a hangerőt. Ekkor vették észre, hogy a gitár hangja megtörik, megnyúlik, elváltozik, betorzul. Ezt innentől, mint új hangzást kezdték használni. Ez volt a természetes overdrive, azaz az előfok és a végfok túlvezérlése. A torzítás mindkét fokozaton egyszerre jelentkezett, hiszen ha a gitár túlvezérelte az előfokot, az is nagyobb jelet adott ki így az is tovább hajtotta a végfokot, így keletkezett a torzítás. Ezzel a hangzással kezdődött a rock korszak.

Az erősítőgyárak kezdetben nem vettek tudomást az új hangzásról, és minél tisztább hangú, és minél nagyobb teljesítményű erősítők megalkotásán fáradoztak.

A torzítást nemsokára külső eszköz bevonásával állították elő. Így a torzítás bármilyen erősítővel elérhetővé vált kis hangerőn is. Erre több módszer is kínálkozott. Az egyik módszer volt a bemenő jel hullámformájának eltorzítása, például négyszögesítése, diódás vagy tranzisztoros kapcsolásokkal, a másik módszer volt egy, az erősítőnél sokkal nagyobb bemeneti érzékenységű plusz fokozat építése külön dobozban csöves vagy tranzisztoros áramköri megoldásokkal. Ezek lettek a torzítók, kis dobozokban, pedálokban elhelyezve ma is sokféle kivitelben és hangzással gyártják őket.

Az előfok torzítása

Pár évtizeddel később már az erősítőgyárak is kezdtek olyan erősítőket építeni, amikben az előfokozatba eleve beépítettek egy további áramkört, ami eleve létrehozta a torzítást. Így már az erősítők előre kínálták a tiszta és a torzított hang lehetőségét is. Tonebone sorozatban található torzítókat oly módon alakították ki, hogy a régifajta csöves, egycsatornás erősítőkbe dugva még két torzítási fokozatot is biztosítsanak. Ezek az eszközök felépítésüknél fogva úgy viselkednek, mint egy valódi torzítós előfok.

Mi a különbség végülis köztük, csak a jelszint emelés?

A torzító, ha megfelelő nagyságú jelet ad ki magából, akkor betöltheti az előfok szerepét. Otthon ezt is ki lehet próbálni. Egy torzítóval meg lehet hajtani egy végfokot. Nem fog kellően hangosan és úgy szólni, mint előfokkal együtt, de hallható, hogy a torzító már önmagában eléggé használható hangot fog adni csupán a végfokkal is. Ez persze csak kísérlet, mert a végső hangzáshoz kell még hangszínszabályzás is, amit a torzítók nem minden esetben képesek megfelelően elvégezni, hiszen nem erre tervezték őket. De a Tonebone esetében a hangszínszabályzást is olyan módon oldották meg, hogy teljes értékű torzítós előfokként viselkedik. Ezért is használtam ezt az elnevezést. A Tonebone torzítókat továbbra is javaslom előfok elé kötni, mert a hangjukat úgy optimalizálták, hogy az előfok csöveire és erősítésére is szükség van a végső hangzáshoz.

Itt hasznosnak tartom megemlíteni a különféle eszközök tipikus kimeneti értékeit. Ebből let látni, hogy mikor tölti be egy torzító ez előfok szerepét, legalábbis kiadott jelszint tekintetében:

A gitárból kijövő jel passzív single coil hangszedők esetén: 25-40 mV. A passzív humbucker hangszedők kimeneti jelei elmennek 450-500 mV-ig is, de ezek már eleve totzan jönnek ki a gitárból, tehát a torz hullámforma már a pickupban megjelenik.

Az aktív pickupok elvileg vonal szintű jelet, azaz 775 mV-ot adnak le. Sok közülük tényleg meg tud hajtani egy végfokot.

A torzítókból kijövő jel szintje nagyon változó lehet. Mivel a gitár és az előfok közé szándékozták tenni, így a jele sokszor megegyezik a gitár tipikus jelszint tartományával, ami 70mV-tól elmehet 775 mV ( 0 dB) szintig. Ha eléri ezt, akkor előfok szintű kimenete van, és hangerő tekintetében úgy viselkedik, mint egy előfok. Ilyenkor szoktam egy egy komolyabb torzítót, mint a Tonebone, előfoknak nevezni.

Az előfokból kijövő jelek 775 mV-ban vannak maximálva, azaz (0 DB) szintre.

Sokszor találunk effekt loopokat, ahol van egy -20 dB és egy 0 dB szintválasztó kapcsoló. Ez megfelel 70 mV és a 775 mV közötti szintválasztásnak.

A pedáltorzító nem annyira meghatározó karakterű, mint az előfok torzítás?

A pedálos torzítók és az előfokokba beépített torzítós fokozat között lényegi különbség nincs. A rock torténet is mutatja, hogy olyan gitárosok, mint pl.a Zakk Wilde egy öreg JCM 800-ason játszik, ami nem egy metál erősítő, azonban egy Boss vagy bármilyen más torzítóval metál szintű torzítást ér el. Ez azt jelzi, hogy Zakk jobban szereti a kis külön torzítóját, mint a moder csöves fejel előfokának torzítását. A torzító pedál hangját kifejezetten a torzításra hegyezik ki, néha valamennyi hangszínszabályzással együtt. A jelszintje még nem elegendő, hogy a végfokot is meghajtsa. A torzító pedál tehát nagyon karakteres torzítást képes adni, ízlés kérdése, hogy ki mit használ torzítóként, függően attól, hogy elfogadja-e azt a torzítót, amit az erősítőben kínál fel a gyár, vagy más külső torzítót használ a gitáros.

Vannak erősítőmárkák, amik éppen a torzításuk miatt lettek legendásak. Ilyenek a Marshall, a Boogie, a Randall vagy a Peavey, stb. Vannak erősítők, amik pedig sokkal inkább a tiszta hangjuk miatt váltak legendássá: Fender, Vox, HIWATT. Ez utóbbiakhoz többen használnak különféle torzítókat.

A végfok torzítás

A fülünk számára kellemes rock torzításhoz kevés csupán az torzító+ előfok torzítása. A megfelelő hangzáshoz a végfokot is túl kell vezérelnünk. Ehhez van szükségünk az előfokozatra. Nézzük tovább a kérdés második részét:

A Radial pedáloknál pl., a leírás szerint erősítő elé ajánlják bekötni. De ha előfok is egyben, akkor a pedált köthetem egyből effekt-loopba, vagy külön végfokozatba is?

A kérdés jogos. Az előfokként is viselkedő torzítókat úgy alakítják ki, hogy annak bemenete fogadja a gitár jelét. Igen érzékeny bemenetük van, hiszen ettől képes torzítani. Ha egy ilyen torzítót loopba kötünk, akkor az előfok annyira nagy jelet adhat neki a gitár jeléhez képest, ami tönkre is teheti. Feltéve, ha a loop ki és bemenete is valamint a torzító kimenete is szabályozható. Ha nem szabályozható, akkor érdemes szakemberrel megnézetni az eszközök ki és bemeneti adatait és akkor annak megfelelően kell eljárni. Nagyszintű torzítókat nem javasolt a torzítókat kisszintű loopba kötni.

Mint korábban említettem, a torzítót lehet külön végfokba dugni, csak a hangerő nem biztos, hogy elegendő lesz. Ha valaki így talál valami jó hangzást, akkor azt tovább kell mikrofonozni a központi hangosító rendszerbe.

Még extrémebb kérdés: ha egy sima torzító pedált átvezetek egy keverőn, ahol adok neki megfelelően nagy jelszintet, és bekötöm egy végfokba, akkor kiváltom az előfokot ezzel?

A kérdés érdekes. Teljesen logikus, hiszen egy keverővel elvileg el lehet érni azt a plusz erősítést, sőt hangszínszabályzást, amit egy előfok adna. A módszer mégsem terjedt el, mert a keverők bemenetét másra optimalizálják. Ugyanakkor számos esetben stúdiókban bizonyos esetekben használják a gitár keverőbe vezetett jelét, amit aztán különféle módokon kezelve nagyszerű gitárhangzásokat érnek el.

Javaslom, a kipróbálását, az eredményt természetesen nem szavatolom, de ha valaki talál olyan hangzást ilyen módon, ami jól szolgálja őt, akkor ez is lehet egy megoldás az előfok kiváltására.

A másik kérdéscsoportom a hangfal szimulációkra vonatkozik: az előfokban nincs ugye hangfalszimuláció, tehát nem használható vonalból, keverőn, felvételhez?

Az előfokokon normál esetben nincs hangfal szimulátoros kimenet, hiszen a végfok után a gitárhangfalat fogja meghajtani. Vannak egyes modernebb előerősítők, amiken van hangfal szimulátoros kimenet. Ilyen például a Marshall JMP-1 csöves előfok. Ez tiszta és kétféle torzított csatornával rendelkezik. Fő kimenete egy végfokot hajthat meg és egy másik kimenete pedig mehet közvetlenül a keverőpultba, mint vonal kimenet. Nem minden erősítő vonalkimenete hangfal szimulátoros. Sok előfoknak a fő kimeneten kívül csak egy a keverőpultokhoz jobban illeszkedő szimmetrikus DI kimenete van. Az, hogy mi használható felvételhez, azt az ízlés dönti el. Ma már annyiféle zene és hangzás van, ahol egészen extrém megoldásokkal kapnak bizonyos hangzásokat. Ezért kell kísérletezni.

Az előfokokat hogyan kellene használni normál esetben vonalból?

Könnyű a kérdés, nehéz a válasz. Az előfokokat nem vonalból való használatra tervezték. Ezért általában nem szólnak megfelelően. Az előbb említett JMP-1 egy ilyen kivétel. Van természetesen más vonalban használható hangfal szimulátoros előfok is, de most csak ez jutott eszembe.

Fizikai modellezésű előfokok

Ezt ugyan a kérdező nem kérdezte meg, de kézenfekvő, hogy ezeket is a helyükre tegyük a gitárosok eszköztárában. Az elmúlt időszakban számos fizikai modellezésű rack-es vagy pedálos kivitelű fizikai modellezés elvén működő eszközt mutattunk be. Line6 POD család, Roland VG-99 és most majd jön a VOX Valvetronics is hamarosan. Ezek az eszközök mindazt kínálják, amit egy előfok. Tiszta és torzított hangzású erősítők hangkaraktereit. Minden esetben van hangfal modellezés is azaz hangfal szimuláció is. Az erősítő kimenetük végfokot hajthat meg, a Line kimenetük pedig mehet a központi keverőbe és ott már kész hangot kapunk. Ezek az eszközök az effekteket is tartalmazzák.

Aki sokat játszik sok helyen és sokféle zenét, annak sokféle hangszín kell. Ehhez a legjobb megoldás egy fizikai modellezésű előfok, (pedálos vagy rack-es) és vonalból tud vele játszani. A hangjuk egyenrangú ma már az analóg erősítőkével. Ezek között is van olcsó, így kevésbé jó, és van drágább nagyon jó. Miként az erősítők között is van olcsó kevésbé jó és drága, nagyon jó. A kétféle eszköz más elven működik, nem szerencsés összehasonlítani őket, annak ellenére, hogy ma a legjobbakat én sem tudom megkülönböztetni a legjobb erőpsítőktől zenei környezetben. A cél és a körülmény valamint az ízlés kell, hogy eldöntse melyiket használjuk.

A fizikai modellezésű előfokok kimenete általában szabályozható, így használható előfokokba dugva és használható közvetlenül végfokba dugva is.

Szabó Sándor

2008-03-26 08:00:00