Yamaha APX 1200 elektroakusztikus gitár fizikai modellezésű előerősítővel

Ismét valami érdekesség! Már a nevet olvasván is ösztönösen felkapjuk a szemöldökünket. A Yamaha SPX akusztikus gitár sorozatát már hosszú évek óta ismerhetjük, azonban most valami különlegesség ismét történt, amiről szeretnék írni és egyben bemutatni ezt a gitárt. Az erősítők területén már megszokhattuk a fizikai modellezést. Már annyira hétköznapivá és tegyük hozzá minőségivé vált egy bizonyos árkategória felett, hogy teljesen el tudjuk fogadni a hangját, merthogy nem sok ember tudna különbséget tenni, hogy éppen mi szól az adott felvételen vagy a koncerten.

Az akusztikus gitározást sem kerülheti el a modern technológia, és ez esetben egy érdekes frigyről van szó. Az akusztikus hang és a fizikai modellezéssel kreált erősítőhang frigyéről. Ebben a kombinációban az akusztikus gitár megmarad teljes hangi pompájában akusztikus gitárnak, azonban amikor erősíteni kell, akkor a megszokott piezzo és egyéb megoldások között egy érdekes új alternatívát kínál a fizikai modellezés. Az akusztikus gitár kapott egy fizikai modellezésű előerősítőt, amely stúdió kész hangot kínál bármilyen erősítőn használjuk a gitárt.

A Yamaha ezúttal is belépett az újítók sorába, és kihozott egy új elektroakusztikus gitárt az SPX1200 Vs jelű modellt. Nem véletlenül nevezi nezt a sorozatot Compass-nak. ( Iránytű) Jelezve azt, hogy tud mutatni új irányokat az akusztikus gitár világában is.

Koncepció

Az SPX 1200 VS elektronikája egy új fejlesztés, az SRT előerősítő. (Studio Response Technology). Mit is jelent ez a rendszer a valóságban? Mindenekelőtt képzeljünk el egy jó minőségű akusztikus gitárt, ebbe beépítve egy komoly piezzo hangszedőt és egy különleges előerősítőt, minden hagyományos funkciójával együtt. Így van hangoló és gerjedés gátló áramköre is. Az előerősítőnek azonban van egy másik üzemmódja, ahol nem a piezzo hangszedő szól közvetlenül, hanem egy algoritmus egy stúdióban bemikrofonozott gitár hangját szimulálja, ráadásul nem is egyet.

A szimulációnak része az is, hogy milyen típusú a mikrofon, milyen mikrofon előerősítővel történik a felvétel és a mikrofon távolsága is be van kalkulálva a szimulációba. A szimulációhoz a jelet a beépített piezzo pickup szolgáltatja.

A gitár

A gitár részletes bemutatásával kezdeném, hiszen egyenrangú elemként szerepel a többi rendszertaggal együtt.

Máris azzal kezdem, hogy a gitár tömör, minőségi faanyagokból épült. Ebben tehát nincs engedmény, a gitáron nem múlhat a hangzás. A tető tömör fenyő, a káva és a hát indiai rózsafa, a nyak mahagóniból készült ébenfa fogólappal. A test egy kisebb jumbo kerekded kontúrját idézi kivágással a magasabb fekvések elérése érdekében. A tető merevítése X rendszerű, így ezzel együtt egy mindenki által felismerhető akusztikus gitárhang karakterét adja ez a testforma. Mivel a gitár kisebb, mint a jumbo, így kiválóan alkalmas szólista gitárosok számára is, nemcsak ének kíséretre.

A kidolgozás lélegzetelállítóan szép. Érdemes megnézni a fej díszítését vagy a fogólap pozíciójelzőit. Ritkán látni ennyire precíz és míves kidolgozást. A gyöngyházat és a fát sajátosan kombinálva alkották meg a gitár díszítését. És attól nagyon megkapó, hogy egyszerű, ízléses. Semmi giccs. A lakkozás természetesen makulátlan, magas fényű.

A test kontúrjának szél berakása is világos facsíkkal történt, nem közönséges műanyaggal. Ezek az apróságok sokat jelentenek.

A nyak keresztmetszetét a rockerek imádni fogják, mindössze 43 mm széles, és talán a Les Paulhoz áll legközelebb a nyak érzete.

A nyakat selyemfényűre lakkozták, kellemesebb érzetet nyújtva a kéznek. A hangolókulcsok gombjai ébenből vannak, ez is egy olyan plusz, amit ritkán látunk.

Elektronika

A gitár kávájának felső részébe építették be azt a jó kövér dobozt, amiben az SRT előerősítő helyezkedik el. Kívülről egy jó pár potméterrel és kapcsolóval ellátott kezelőpanelt találunk. Ugyancsak itt, közel a nyakhoz található a 2 db 1,5 Voltos ceruzaelem beépített tokja is. A fizikai modellezésű egység az előerősítő fokozat részét képezi. A katalógusban az SRT a System 62 Preamp jelet viseli.

Azt meg kell szoknunk, hogy mindennek igyekeznek nagyon hangzatos, tudományos nevet adni, mert ez biztosítja a tudatlanok számára a hitelességet. Sokszor rém egyszerű dolgoknak elképesztően bonyolult nevet adnak. Egy példa rá: Ha kenyeret akarunk sütni, akkor kell készítenünk kovászt, ami nem más, mint víz, liszt, só, élesztő. Azonban, ha a kovászból készült kenyeret modern marketing módszerrel kellene eladnom, akkor a mai modern kor bevált receptjéhez folyamodva mindenekelőtt adnom kellene neki egy nevet, például ilyet: BÉK technológiával előállított kenyér. Azaz biológiailag érlelt kovászból sütött kenyér. Az egyszerű megvezetett ember mondaná is: " Jé, feltalálták a BÉK cipót!..."

Visszatérve az SRT-re ez kissé bonyolultabb, mint a kenyérsütés. A honlapon található ismertető nem ad sok beavatást az algoritmus működésébe, így ennek egyszerűségét nem tudom most megítélni, de a hatékonysága úgyis ki fog derülni a próba során és többnyire a gitárost egyébként is csak az eredmény érdekli.

Az elmúlt években tesztelt fizikai modellezésű eszközöket ismerve azt tapasztalom, hogy a bemenő jel minősége kritikusan fontos. Így a rendszer sikere nem is annyira az előerősítőn múlik, hanem mindenekelőtt a gitáron, majd a hangszedőn, ugyanis ha azok nem szólnak megfelelően, abból egészséges szimuláció nem lehet. Így a tesztelést a nyilván a gitárral kezdtem, ízlelgettem sokáig, majd húrláb alatt elhelyezett hangszedővel folytattam. A piezzo hangszedők minőségét nagyon egyszerű megállapítani. Ha recsegős, karcos, száraz piezzo hangja van akkor rossz, ha sima, inkább a mikrofonéhoz hasonló, akkor jó. Ugyanis egy szimuláció nem kezdődhet azzal, hogy előbb eltüntetjük a piszkot és majd utána kezdünk valamit a hanggal.

A kezelőpanelen ki lehet iktatni az SRT-t, így jól meg lehetett figyelni a piezzo hangzását. Nagyon biztató volt, hogy egyáltalán nem hasonlított a hangja a megszokott piezzo hangszedőkére. Simán induló tranziensei vannak, amiből arra lehet következtetni, hogy egy jobb fajta piezzo került a gitárba. A hangzás formálásához rendelkezésre áll a 3 sávos hangszínszabályzó. Egy külön A.F.R. feliratú kapcsolóval aktiválhatjuk a fizikai modellezést. A Blend potméterrel a hangszedő és a mikrofon modellezés között állíthatunk be tetszőleges arányt. További 3 állásban kapcsolhatunk a mikrofonozást szimuláló algoritmusok között. Az ASR-t bekapcsolva azonnal lehet hallani, hogy valami mást hallunk, mint a hangszedőt. Még inkább elbizonytalanodik a fülünk, hiszen már a hangszedőben is kételkedhetünk, hiszen nem nagyon érezhető a piezzo hang.

Most ez az élmény még gazdagabb is lesz, ha bekapcsoljuk a mikrofon távolságát szimuláló Focus/Wide kapcsolót. Innentől az lehet az érzetünk, hogy a gitár előtt van egy jó mikrofon, jó mikrofon előerősítővel és semmi dolgunk nincs, csak játszani.

Az SRT előerősítő

Ha meg akarnánk ismerni ennek a látszólag egyszerű eszköznek a működését, akkor igen tetemes anyagot kellene áttanulmányoznunk. A gitárban található 3 alapbeállításhoz a Yamaha mérnökei elutaztak a világ másik végére mintát venni, a sokak szerint legjobb akusztikus hangot produkáló stúdiókba, mint például az NRG és az East West stúdiókba Los Angelesbe, továbbá az Oceanway és Warner Chappell stúdiókba Nashville-be. Az ottani rendszereket és körülményeket foglalták egy algoritmusba, ami egy kis mikroprocesszoron futva, képes visszaidézni az adott hangzást. Tehát nem hangmintákról van szó, hanem fizikai paraméterekről.

Ez esetben is egy olyan összetett rendszerről van szó, ahol a szimuláció sikere azon is múlik, hogy milyen minőségű a gitár, és milyen minőségű jelet szolgáltat a piezzo pickup. Ha ennek a hangrendszernek valamelyik pontja gyengébb, akkor maximum annak a minőségében történhet meg a szimuláció is. Ezt azért tartom fontosnak leírni, mert sokan teljesen kiábrándultak az akusztikus gitár hangosításától, mert oly sok féle hangszedő van és egyik sem tökéletes. Ezért sokan hajlamosak azt gondolni, hogy a szimulációval minden gond megoldódik majd és mindegy, hogy milyen a gitár, majd a szimuláció pótolja a gitár és a hangszedő hiányosságait. Ez nem így van. A Yamaha ebben a gitárban egy lehetséges, okos kompromisszumot kötött, ahol minden eléggé jó ahhoz, hogy együtt, egy csomagban valóban professzionális megoldást nyújtson a gitárosnak.

Hangzás

Mielőtt egyáltalán bedugtam volna az erősítőmbe a gitárt, meg akartam magát a hangszert ismerni, hogy legyen egy referenciám, A gitár maga egy gazdag hangszínű, igen jól kiegyensúlyozott hangzású darab, ahol nincs túlsúlyban sem a basszus, sem a magas. Hangereje nem túl nagy, de lévén elektroakusztikus hangszer, nem is fontos mekkora hangerőn szól. Ezt követően a piezzót hallgattam meg, az említett kritériumokat figyelve. Majd végül az SRT mikrofon szimulációját. Az eredményt már a piezzo után sejtettem, tudtam, hogy ha tiszta jelből szimulál az algoritmus, akkor nagy baj már nem lehet. És éppen így lett. A rendszer rugalmasan illeszthető minden szituációba. Valóban elhiteti a hallgatóval, hogy mikrofon veszi a gitár hangját és egyáltalán nincs piezzo érzet. Azt hiszem ennél nem is kell több.

Az SRT egy okos és hatékony rendszer, bárcsak lehetne külön is kapni, mert sok embernek megoldaná a hangosítás problémáját, azonban van egy gyanúm, hogy a Yamaha ezt csak dedikált modelleken beépítve fogja árulni.

Ár/érték arány

A gitár ára egyébként teljesen elfogadható, 399.000,- Ft és ehhez még egy kemény tokot is kap a vásárló. Ezért az árért mellesleg éppen csak egy tiszta fa gitárt lehet kapni.

Mindenképpen javaslom a kipróbálását, mert azonnal stúdió kész hangot ilyen könnyen, ennyire jó áron és jó minőségben nem nagyon kapni.

Ezúton megköszönöm az Eldorado Hangszerüzlet segítségét, hogy a teszthez rendelkezésünkre bocsátotta a Yamaha SPX 1200-at.

Csatlakozó linkek:

Szabó Sándor

2010-10-22 16:20:25