A mastering
II. rész

Ebben a részben a mastering mélyebb részleteibe fogunk bepillantani.

Majdnem lélektan, vagy az is?

A mastering kifejezls és tevékenység körbejárásához nagyon célszerű, ha áttekintünk egy olyan szoftvert (plugint), amiben mindent összegyűjtöttek a mastering feladatokhoz. Ha veszünk egy ilyet, akkor találunk benne teljes és többsávos kompresszort, limitert, nagy felbontású EQ-t, egyik másik még térszimulátort is tartalmaz. Ezzel máris közelebb többet tudunk erről a tevékenységről.

További segítség lehet, ha elismert, nagynevű hangmérnökökkel készült interjúkat tanulmányozzuk, vagy az e tárgyban megjelent könyvekből, írásokból csemegézünk.

A mastering, csakúgy, mint bármilyen hanggal kapcsolatos szakma, nem tanulható meg iskolapadban, vagy könyvekből. Ez egy teljesen és szinte abszolút gyakorlati szakma. Nem csak elméleti tudást, hanem jó fület, jó ízlést, és nem utolsó sorban zenei tájékozottságot igényel az adott stílusban és nem utolsó sorban hosszú évek tapasztalatát. Egészen mást gondol a masteringről, aki lágy pop produkciót, aki elektronikus zenét, vagy aki heavy metált, vagy éppen tisztán akusztikus produkciót hoz létre.

A keverés és a mastering két teljesen másféle fület igényel. Az való igaz, hogy aki jól kever, nem biztos, hogy jó mastert fog készíteni. Más részletekre figyel mindkettő.

A keverésnél a megfelelő arányok kialakítása a fő cél és minden ennek rendelődik alá. Ahhoz, hogy a mastering elkezdődhessék, szükség van egy mixre. Attól függően, hogy az milyen, az dönti el a további lépéseket.

A keverésnél tapasztalja meg először a hangmérnök, hogy minden függ mindentől. Minden beavatkozás kihat az egész hangzásra és átformálja annak más részleteit is. Ha valaki belenyúl a legmélyebb basszus tartományba, azonnal hallható a hatás a legfelső tartományban is.

A mastering során ezeket nagyon jól kell tudni és kezelni. Mondható az is, hogy a mastering egy olyan "művészet", ahol meg kell találni a legjobb kompromisszumot. Tudni kell, hogy mi lehetséges és mi nem. És persze mindenekelőtt azt, hogy mi fontos a zenének és mi árt neki.

Csak egy példa, hogy mennyire komplikált feladat megtalálni egy jó hangszín egyensúlyt.

Tegyük fel, hogy egy felvételen a keverés során lábdob hangján akarunk kissé alakítani. Mivel túl vékony, ezért lemehetünk a szub tartományba úgy 55-60 Hz alá és végezhetünk beavatkozást olyan EQ-val, ami eléggé szelektálja a tartományokat. A beavatkozás két esélyes: vagy jót tesz a többinek vagy nem. Az egészen biztos, hogy hatással lesz a többi hangszerre is. Mindenekelőtt befolyásolja a basszust. Lehet az aránytalanságot ellensúlyozni azzal is, ha 80-100 Hz tartományban kissé beavatkozunk, de már ekkor halljuk, hogy az énekhang alsó tartományát, sőt a gitárt és a zongorát is befolyásolja ez a változtatás. És innentől szinte nincs megállás, és elkezdődik egy vég nélküli bolyongás a hangszínszabályzásban. Egy sötét erdőbe érkezünk, amikor nincs tájékozódási pont. Ezt bizonyára mindenki, aki valaha kevert hangot, már megtapasztalta. A titok, ha egyáltalán léteznek titkok, a kompromissszum megtalálása. Kell találni és legfőképpen elfogadnunk egy pontot, ahol az eredménnyel meg tudunk békülni. Ez pedig ezen a ponton lélektani kérdés.

Nagyon nehéz úgy dolgozni, hogy a kliens hoz egy CD-t és azt mondja:"- Ilyen legyen!.." Ez azért is rossz, mert nem lehet tudni mivel és milyen körülmények között készült a felvétel. Az utánzás nemcsak értelmetlen, de reménytelen is. A legjobb, ha a kliensnek elmagyarázzuk ezt nagyon kedvesen, érthetően de kellő meggyőző erővel. Itt kiderül, hogy az is a mastering része, hogy próbálunk jótékony hatást gyakorolni a sok esetben ízléssel és alapvető tudással sem rendelkező megrendelőre. Mennyivel jobb szabadon, rossz befolyások és reménytelen célok nélkül dolgozni!...

El kell tudni magyarázni neki, hogy mi az, ami lehetséges és mi az, ami nem lehetséges az adott helyzetben.

Mielőtt belekezd valaki a masteringbe, végig kell hallgatnia a produkciót. Az sem árt, ha van élő benyomás róla. A könnyűzenében az egyik legfontosabb az énekhang megformálása. A zene közvetlen verbális üzenetét ez hordozza. Más stílusokban, mint a metál, a torzítás karaktere fontosabb, mint a többi elem, de egyes stílusokban a ritmus jelenti az üzenet hordozóját. Fontos feltenni azt a kérdést, hogy mi az adott zenének az az eleme, amin át kapcsolatot teremt a hallgatóval.

A következő részbe a technikai/környezeti körülmények hatásával foglalkozunk.

Folytatjuk.

Szabó Sándor

2007-12-23 08:00:00