A mastering
III. rész

Ebben a részben a technikai/környezeti körülmények hatásával foglalkozunk.

A monitorok és a lehallgató helyiség problémái

A legtöbb hangfelvételi stúdió nem is alkalmas egyáltalán a masteringre. Bizonyára megdöbbentően hangzik, de így igaz. Az olyan helyek, ahol zajos számítógépek, ventillátorok dolgoznak, már eleve kizárják a mastering lehetőségét. A nagyméretű keverő pultok, továbbá a tetején elhelyezett lehallgató hangfalak mind károsan befolyásolják az optimális körülményeket. Az is furcsa bizonyára, hogy egy professzionális mastering szobában nem használnak nearfield monitorokat. Persze kis olcsó hangfalakat sem. (Ezzel szemben előszeretettel használnak egyesek olcsó hifi, sőt újabban autó hifi hangszórókat, azon is meghallani a végeredményt.....)

Az ideális mastering szobában a szoba akusztikája és a hangsugárzók egymáshoz vannak kialakítva. A hangmérnök meg kell, hogy tanulja a szoba hangját, hogy minden pillanatban tudhassa, hogy az adott hangzást miért úgy és olyannak hallja az adott körülmények között.

A nearfield, azaz közeltéri hangsugárzók elterjedédét az váltotta ki, hogy nagyon sokba kerül egy tökéletes lehallgató helységet kialakítani, sok stúdió egyszerűen nem is ügyel erre. A közeltéri hangsugárzók egy adott közeli zónában lineárisan szólnak, azon túl már nem és a zónán belül nem érvényesülnek a szoba káros reflekciói. A nearfield monitor tehát kompromisszum, távol van a tökéletestől, de meg lehet tanulni dolgozni vele.

A nagyméretű keverők, rack szekrények ugyancsak hátrányos reflekciós felületeket nyújtanak az ideális nagymérető hangsugárzók számára. Sajnos, még a legjobb szigeteléssel és csillapítással sem lehet megfelelően lecsökkenteni a káros állóhullámokat és reflekciókat.

A kisebb méretű near filed monitorokat állványokon is szokás elhelyezni, ami távolról sem tükéletes. Maga az állvány is átvesz rezgéseket és kisugározza a térbe, a nagy felületű konzolok és a közeli nagyobb felületek bizony hallható fésűsszűrő effektusokat okoz. Elvileg a keverésnél a hangmérnök megpróbálhatja ezeket a hatásokat figyelembe venni, de ez nagyon összetett dolog.

A nearfield monitorok eleve megszegnek egy fontos akusztikai szabályt, egy követelményt, mely elengedhetetlen kell, hogy legyen. Ez pedig az, hogy a falakról visszaverődő hang útja 2-3-szor nagyobb kellene hogy legyen a direktben sugárzott hangnyaláb útjánál a hangsugárzó és a fül között mérve. A nearfield monitorokat szinte lehetetlen ennek a követelménynek megfelelően elhelyezni.

A másik probléma az, hogy a nearfield monitorok nagyon ritkán felelnek meg az ideális frekvencia átvitel és a dinamika követelményeknek. A frekvencia problémák a legmélyebb tartományban vannak, ahol sok esetben a hangfalból már nem lehet hallani a valós szub tartományt. A hirtelenül fellépő tranziensek és a nagy dinamikai változásokat sem képes visszaadni, ezért eleve kompressziót alkalmaznak. Az eleve kompresszált jelt hallva aztán hogyan is tudnánk hitelt érdemlően megállapítani mekkora kompressziót használhatunk a továbbiakban.

További probléma, hogy a nearfield monitorok kissé túlhangsúlyozzák a teremzengést vagy éppen a mesterséges zengetést, és a hangkép sztereó szélességet is. Az elkészült és normál lehallgató eszközökön meghallgatott felvételeken aztán hallható is a kevesebb tér és a szűkebb szereó kép.

A legjobb hangmérnökök képesek megtanulni így dolgozni, alkalmazkodva a lehallgató rendszer fogytékosságaihoz. Azonban masterelni nem lehet megfelelően ilyen körülmények között. Ha valami ideálisat szeretnénk, akkor nem lehet kifogásokat keresni a hangsugárzóra hivatkozva.

A mastering helyiségben gyakran helyeznek el szubbasszus sugárzókat. Erre alapvető szükség van, hiszen hallanunk kell az egész hallható hangtartományt. Ezek nem megfelelő beállítása ugyancsak okoz problémát. A tapasztalt jó ízlésű hangmérnökök nagyon nagy figyelmet fordítanak a szub basszus pontos, preciz behangolására. Ehez nemcsak megfelelő tudás, hanem mérő eszközök is szükségesek. Sok stúdióban túl erős szubbasszust használnak, mondván, hogy a kliens jobbnak hallja az anyagot. Ez pedig tulajdonképpen nagy átverés...

Az ideális lehallgató mastering szoba követelményei

A hangfalak akár be vannak építve a falba vagy szabadon vannak, másodlagos refleciós felületek nem lehetnek a hallgató és a hangsugárzó között. Például konzol, rack-szekrény és bármi. Ha elkerülhetetlen, márpedig legtöbbször az, akkor azt nagyon gondosan kell elhelyezni. A megfelelő mastering szoba 6x9 méter nagyságú, ez több tekintetben is ideális. A hangfalak nem lehetnek közel a padlóhoz és a sarkokhoz. Persze lehetne sorolni az összes többi paramétert, hogy a lecsengés mekkora legyen, lehetőleg minél alacsonyabb, de hogy ne legyen még süket szoba, és a rövid lecsengés diffúz legyen.

Amit a monitor lesugároz

A tapasztalt jó hangmérnökök már régóta megtapasztalták, hogy a legszélesebb sávú legprecizebb lehallgatókon készült mastering jó eredményt ad a lehető legnagyobb számú kommersz hangfalakon is. Tehát amit a jó monitor lesugároz, az ott is van a felvételen.

Mekkora hangerőn dolgozzunk?

Arra, hogy miért nem szabad nagy hangerőn dolgozni, arra tudományos tételek vannak felállítva. Ebben a témakörben a Fletcher- Munson által megállapítottak az irányadók. Ezek szerint az emberi hallás nem lineárisan érzékeli a hangkép basszus energiáit. Ha például hangosan hallgatjuk vissza a zenét, akkor hajlamosak vagyunk azt hinni, érzékelni, hogy a basszusnak nagyobb energiája van. Ideális az lenne, ha a mastering azon a hangerőn történne, amin a felhasználó hallgatja az otthoni rendszerén. Ezt azonban hamar ki lehet tapasztalni. A fülünk erre ( már akinek még jó..) jó útmutatást ad. Rá kell, hogy szokjunk egy közepes,kellemes hangerőre, ami részletes hangképet ad, de még nem túl fárasztó.

A kliensek nagy része ugyancsak fogyasztó, ezért a zenét szeretik hangosabban hallani, főleg a könnyebb és "szigorúbb" vagy keményebb műfajokban. Nem érdemes őket követni. Ha túl hangosan monitorozunk, akkor kevés basszus kerül az anyagba, ha halkan, akkor meg túl sok.

A következő részben a hangerőszintek problémáival foglalkozunk.

Folytatjuk...

Szabó Sándor

2007-12-26 08:00:00