A mastering
IV. rész

A különböző hangerőszintek mérésének problémája

68 éve találták fel és került szabványba a VU Meter jelszint mérő. Ehhez képest még mindig sokan vannak, akik nem ismerik ezt, nem tudnak róla semmit. Azóta megjelent a digitális technika, de a VU Meter túlélte, sőt egyre inkább nélkülözhetetlen. Hogy miért, az azonnal kiderül. A lusta 300 ms átlagos reagálási idejű analóg mérőműszer sokkal közelebb áll a fülünk hangerő érzékelési karakterisztikájához, mint a mintapontosságú villámgyors digitális kijelzők. A digitális kijelzők nem adnak megfelelő információt a fülünk számára fontos hangerő szintről, csupán arról, hogy a hanganyag szintje elérte a digitális technikában megengedhető maximális szintet, esetleg túllépte azt.

Egy hanganyag, amit a szintkijelző 0 dBFS értéknek mutat hangosság érzésben akár 10 dB vagy annál nagyobb különbséget is mutathat. Az ok pedig az, hogy mindkét anyagnak más az átlagos jelszintje. Ez azt veti fel, hogy kétféle mérési adatra van szükségünk. Egyik, amivel mérjük az átlagos jelszintet, a másik, amivel a jel maximumát, csúcsát. Sok mérőműszeren ez a kettős skála rajta is van.

Így keverés vagy mastering során az egyiken látjuk állandóan az átlagos jelszintet, és néha vetünk egy pillantást a csúcsot mutató mérőre.

A pop zenéhez kiválóan alkalmas egy régi jól bevált kalibráció. Állítsunk be egy -14 dBFS szintű szinusz jelet és az átlagos szintjét állítsuk be 0 dBFS-re. Ha a zenében az átlag eléri a 0 dBFS értéket, esetleg nagyobb szintű kitartott hangoknál a +3-+4 értéket, akkor ez megfelelő érték lehet a továbbiakhoz. Minden további decibell szintemelkedés azt jelenti, hogy jelentősen több, mint 1 dB kompressziót alkalmaztunk, ami már nem biztos, hogy megfelelő az adott zenéhez. A végső döntést a fülünknek kell kimondania.

Mind mond a fülünk?

Sok zene stílusban, mint például a klasszikus zenében, népzenében, jazzben és akusztikus gitárzenékben gyakran egyáltalán nem alkalmaznak dinamika szabályzást. Ezeknél az átlag jelszint jócskán 0 dBFS érték alatt van. Ez általában nem is probléma, amíg a zene jól szól a fül számára. Akad néhány széles dinamikasávú zenével dolgozó mastering hangmérnök, aki átkalibrálja -20 dBFS-re a VU meter műszerét, és még így is észreveszik, hogy az ilyen zenéknél a VU Meter az átlagos szintet még mindig jóval 0 dBSF érték alatt mutatja. Auz is észrevették, hogy a műszer a frekvenciától függetlenül mér, míg a fülünk nem. Ezért is lehetséges, hogy két egyforma átlagos szintű zenei anyag a fülünk számára eltérő hangerejű.

A Quasi-csúcs kijelzők és a hangminőség összefüggése

A hang végső minőségéről a fülünk mondja ki az ítéletet, azonban a mérőműszer segít sokat. A VU Meter megmutatja, hogy mekkora az átlagos jelszint, ha esetleg túl magas, akkor tranziens veszteséggel kell számolnunk. Csupán emlékeztetőül: a tranziens az adott hangszer hangjának és karakterének felismerése szempontjából a legfontosabb információ. Ha a tranziens elveszik bármi miatt, a hang szegényebb, jellegtelenebb. A tranziensek a hang legelejének nagyenergiájú zajszerű impulzusai, melyek szintje igen magas lehet a zene átlagos szintjéhez képest. A túl magas átlagos jelszintre emelt zenének tranziensei egyszerűen lecsonkulnak, eltűnnek. Hogy mekkora a tranziens veszteségünk, azt eléggé objektíven mutatja a csúcs redukció kijelzése. Ha ez gyakran történik, akkor tranziensvesztés van és minőségromlás. A fülünknek van egy bizonyos felfutási ideje a tranziens érzékelésben, ezért nem tud lényeges különbséget tenni a 10 milliszekundumos és a 10 mikroszekundumos tranziens között.

A digitális kijelző túl gyors, azonnal mutat minden a fül számára egyébként nem hallható rövid idejű csúcsokat is. Létezik egy népszerű mérési mód a hallható csúcsok kijelzésére, a Quasi csúcs kijelző, vagy analóg PPM, ( Peak Program Meter), amit az EBU ( European Broadcast Union) szabványként el is fogadott. Általában analóg áramkörökkel készülnek, de találhatók digitális megoldások is. Ennek a kijelző típusnak 10 millisecundum reagálási ideje sokkal lassúbb, mint a 22 microsecundumos reagálású mintapontosságú digitális kijelzőé. A rövid nem hallható túlvezérléseket és limitálási deformációkat még mutatja a műszer.

10 ms -nál rövidebb csúcsok limitálása még nem hallható. Ennél hosszabbak már jól hallható hangi deformációt okoznak. Azok a széles dinamikasávú zenék, amelyeknek a valós átlagos jelszintje -18 dB és -20 dB között van a csúcshoz képest, még transzparensen redukálható -14 dB-re. Ezt a természetes redukciót a nagysebességű (78cm/sec) analóg magnószalagok nagyon jól kezelték és innen volt a nagy népszerűségük a digitális kor elején is. A mai digitális mastering preocesszorok már rendelkeznek a Quasi- Csúcs kivezérlővel. Arany szabály, hogy a digitálisan felvett, még érintetlen,nem processzált anyagokban a rövid nem hallható tranziensek szintje 4-6 dB-el csökkenthető, de az analóg anyagoknál már ezt nem tehetjük meg, mert az eleve megtörtént a szalagra való felkerüléskor. Éppen ezért további tarnziens redukció, mint a kompresszió vagy limitálás már nem valósítható meg jelentős minőségromlás nélkül.

Mi van a 0 dB-en túl?

A 0 dbFS érték azaz a ( Full Scale) innen ered a rövidítés, a digitálisan kódolható, azaz átalakítható legmagasabb jelszint. Sok mastering hangmérnök tapasztalta, hogy alkalmanként a jelszint túllépi a 0 dB-es elméleti határ szintet és mégsem hallunk torzítást. Valójában egy egyszerű csúcsjelző a 0 dB-es szintet nem tekinti túlvezérlésnek, csupán még értelmezhető, kódolható határnak. A túlvezérlést bizonyos számú minta túlvezérlése után mutat a műszer, tehát van egy számláló, ami a túlvezérelt mintákat számolja meg. Az általános bölcsesség azt mondja, hogy ha egymás mellett 3 túlvezérelt minta van, akkor valahol az első és a harmadik minta között bizonyosan túlvezérlés következett be. Egy A/D konverterben, ha az analóg feszültség jelszint eléri a 0 dB-es szintet, az eredmény még mindig csak 0 dBFS a digitális tartományban. A fülünk azonban megbocsátóan viselkedik bizonyos túlvezérlésekkel szemben. Például 3-6 minta hosszúságú túlvezérlést dob hangoknál még nem hall a fül torzításnak. Ugyanakkor ugyanez a fül 1 mintányi túlvezérlést már hallható torzításként hall meg. Az eredeti Sony digitális csúcskijelző 3 túlvezérelt mintára van beállítva, azonban egy kapcsolóval egy szigorúbb mérési feltételre, 1 mintára van beállítva.

Gyakran előfordulhat az is, hogy mastering hangmérnökök 1 mintás tűréshatárt alkalmaznak a mérésnél, azonban 2-3 dB-el emelheti a szintet anélkül, hogy limitálni, vagy kompresszálni kellene.

A következő rész kissé konkrétabb és gyakorlatiasabb lesz, megismerhetjük a dinamika szabályzás elméleti és gyakorlati problematikáit.


Folytatjuk...

Szabó Sándor

2007-12-29 08:00:00