A mastering
V. rész

A dinamikaszabályzás

A dinamikaszabályzások két alapvető módja a kompresszió és a limitálás. A kompresszor, mint azt a neve is mutatja, összenyomja a hang dinamikatartományát. A halk részeket közelíti a leghangosabbhoz, vagy fordítva, a hangosabb részeket közelíti a halkabbakhoz. Mindez viszonyítás kérdése. A kompresszálás egy eszköz, mely megváltoztatja a zene hangzásának belső dinamika viszonyait. Miközben csökkenti a dinamikát, jócskán megvastagíthatja a hangzást és a hangok elejét ütőssé teheti a különböző frekvencia tartományokban. Ezzel az adott zenét erősebbé, kifejezőbbé tehetjük. Mindeközben nem szabad elfelednünk, hogy az ősi természeti törvény itt is működik: Valamit, valamiért. A dinamikaszabályzás is a hang belső energiaegyensúlyába való beavatkozás, ahol valahol kiegyenlítődésnek kell történnie. Az összenyomott dinamikából eredő relatív hangerő növekedésért elég nagy árat fizetünk: elvesztünk sok finom részletet.

A limitálás kevésbé ártalmas a hang minőségére. 1 vagy 2 minta hosszúságú "attack time" és gyors, 1-3 ms elengedési idő (release time) beállításával még transzparens (tiszta, áttetsző) hangzást érhetünk el.

A masteringnél meg kell fontolni néhány dolgot. Egy ilyen, hogy mekkora mértékben szükséges, ha egyáltalán szükséges az anyag felhangosítása. Limiterrel néhány dB-vel növelhető a hangerő a hangminőség észrevehető romlása nélkül. A másik mérlegelendő dolog, hogy vajon elegendően átütő hangzású a zenei anyag. Vannak zenék és hangszerek, amik természetüknél fogva nem akarnak ütni, azokat nem kell erőltetni a természetellenes ütés irányába. Ha a zene hangzása erőtlen, akkor kell megfontolni a kompresszió alkalmazását.

Sosem szabad elfeledni, hogy a lehallgató rendszerünk és a körülmények mennyire befolyásolják mit hallunk a végeredményből. Ellenőrizzük, hogy megfelelő hangerőn hallgatjuk-e az anyagot. Sokszor előfordul, hogy bár erőtlennek érezzük a hangzást, valójában semmi sem hiányzik a hangzásból, csupán nem a megfelelő hangerő szinten hallgattuk vissza az anyagot. Inkább állítsuk be a megfelelő hangerőt, mintsem újabb processzálást végezzünk, ami tovább koptatja a hangzást.

Ha a zene megfelelő mértékben átütő és a szint nem éri el a 0-át ( -14 dB a VU műszeren), akkor a lehet növelni az átlagos szintet kissé a limiteren a hangminőség romlása nélkül.

Az egyenlő hangosság elve szerinti összehasonlítás

Mivel a hangzással kapcsolatos ítélőképességünk nagyon függ a hangerőtől, így bármilyen összehasonlítást a fülünk számára azonos hangerőn kell elvégeznünk. Ez az egyik legfontosabb elv, amit alkalmaznunk kell, ha összehasonlítjuk az eredeti és a kompresszált, vagy limitált jel minőségét. Még akkor is, ha a szintjelző műszerünk mindkét hangnál azonos értéket mutat, a dinamikában összenyomott hangot hangosabbnak érzékeli a fülünk. A relatív hangosság érzet annyira becsapja a fület, hogy nem ítélhetünk csupán a hangerő javára. Ehhez egymás mellé kell tenni az eredeti és a kompresszált jelet, és ez utóbbit addig halkítani, hogy az összehasonlításkor egyforma legyen a hangerejük a fülünk számára. Ha nem hallunk lényeges különbséget a hangzásban, kellően áttetsző maradt a hangzás, akkor volt értelme kompressziót végrehajtani és megfontolhatjuk, hogy meddig lehet még elmenni. Az összehasonlítás szinte minden esetben drámai élménnyel jár. Kiderül, hogy mennyivel rosszabb, szegényebb, fakóbb a dinamikában módosított hang. Aki ezt megtapasztalja, kezdi komolyan venni és megfontolni a beavatkozás mértékét ezek után. Olyanról is tudok, aki meghallva hogyan darálja le a finom akusztikus hangzást a kompresszor, azóta soha sem használ dinamikaszabályzást.

Az ízlés hatalma

Itt ismét felmerül az ízlés kérdése. Kinek mi az esztétikailag magas színvonal? Nehéz kérdés. Ez oly sok dologtól függ. Aki nagyon jó rock és metál lemezeket masterel, arra sohasem szabad bízni klasszikus zenei felvételt vagy akusztikus gitárzene masterét. Csupán már az ízlés különbség miatt sem. Aki metálon edzi a fülét, számára a finom áttetsző hangok idegenek, semmit mondóak. Bármilyen hanganyagot kap, azt átütőre akarja csinálni, semmi sem elég erős és hangos neki. Az ízlés kialakításához szükséges rendszeresen akusztikus zenét hallgatni, ismerni a műfajt, annak szélsőségeit és lehetőségeit. Szükséges ismerni a hangszereket, azok természetét is.

Gyakran hallani akusztikus szólóhangszerekről készült albumokat, amelyek valamiért nagyon rosszul szólnak, hangosak, torzak és fárasztó őket hallgatni. Szinte 100 %-ig biztosak lehetünk, hogy olyan valaki készítette, aki igazából a kemény zenékben jártas. Nem lehet az ott szerzett beidegződéseket átvinni ebbe a műfajba. Főleg nem, ha valaki nem hallgat ilyen zenéket. Ugyanez fordítva is fennáll. Aki mindig is finom akusztikus produkciókban dolgozott, legjobb, ha nem nyúl bele a kemény műfajba. Az eredmény nem lesz jó.
A kemény műfajokban a plusz torzítás, a plusz hangerő, a plusz ütés úgy működik, mint egy pszichoakusztikai drog. Az ilyen hangzás blokkolja az agy bizonyos részeit, ami egyesek számára fontos, mert kikapcsolja őket a való világra hangolt tudat állapotából. Ez az a pont, ahol a drog fogyasztás és a zene hangzása összekapcsolható.

A dinamikaszabályzás és a ritmus összefüggése

Különösen a könnyűzenében, ahol a zene ritmusának hangsúlyhelyei adják meg annak jellegzetes lüktetését, ritmikus karakterét, nagyon óvatosan kell bánni a dinamikaszabályzással. Ha a ritmus hangsúlya a pergő dobon van például és az természetes állapotában még éppen kiemelkedik a többi elem közül, erős kompresszálással eltűnik a hangsúly és tulajdonképpen egy más ritmust kapunk ezáltal. Mivel a ritmusban a pergődob hangzása a hangsúly miatt meghatározó, ezért külön gondot kell fordítani, miként befolyásolhatjuk a kompresszor paramétereinek változtatásával a hangzást.

Példa:

Attack time: (reagálási idő) Ha túl rövid, a pergődob elsődleges tranziense lágyabb lesz, ezzel az ütés fő hangsúlyát veszíthetjük el, és ezzel a kompresszálás alapvető célját kérdőjelezzük meg.

Release time: (elengedési idő) Ha túl hosszú, a kompresszor nem lesz képes regenerálódni, visszaállni a szint csökkentésből, hogy kialakítson egy másodlagos ütést. Ha túl rövid, a hang elkezd torzulni.

Ha két fenti paraméter kombinációja nem megfelelő a zene ritmusa számára, akkor a végeredmény, egy kásás, ziháló, fújtató hangzás lesz. A paraméterek finom összehangolása időt, türelmet, szaktudást és rengeteg kísérletezést kíván meg.

A következő részben a kompresszor beállításának néhány aranyszabályát mondjuk el.

Folytatjuk...

Szabó Sándor

2008-01-01 08:00:00