A mastering
VII. rész

A ditherelés

A ditherelés az egyik legkomplikáltabb dolog a digitális hangzás világában. A hétköznapi felhasználók szinte semmit sem tudnak róla, aki használja, az is azért használja, mert más is használja. Az minden esetre biztos, hogy használni kell. Mi a ditherelés és miért kell használnunk? A kérdés megválaszolásához át kell tekinteni a jelenleg használt digitális eszközök és szabványok világát.

Ha a hangtechnológiánk teljes egészében 24 bites lenne, ha a kereskedelemben kapható CD is 24 bites lenne, ha 24 bites adat tárolóin lennének a felvételekhez, akkor nem is igazán lenne szükségünk az úgynevezett ditherelésre.

A ditherelés néha szükséges, néha pedig nem szabad használni. Nézzük át a ditherelésre vonatkozó szabályokat:

Amikor az adatfolyam szóhosszúságát lecsökkentjük, ez történik például, amikor a 24 bites felvételt konvertálunk át 16 bitesre, akkor ugyanis a 24 bites jel legalsó dinamika tartománya a 16 bites rendszerben kimarad, így a felette lévő bitfolyam kerül a 16 bites jel legaljára. Az AD konverter a legalacsonyabb szintű jeleket négyszögjel formában jeleníti meg, amire, mint torzításra a fülünk nagyon érzékeny. Így jön létre tehát a visszakonvertált hanganyagon az alacsony szintű jelek hallható torzítása. Ha az alsó bit tartományt megfelelően kialakított és megformált zajjal töltjük fel, akkor ugyan növekedik a zaj szint, azonban a torzítás eltűnik. A zaj növekedése kevésbé hallható, mint a torzítás. A szűrt zaj hozzáadása a ditherelés.

16 bitesre való konvertálás esetén nem szabad, csak egyszer ditherelni. A közbenső, feldolgozásra váró felvételeket 24 bites tárolón kell tartani.

A dither a gyakorlatban egy algoritmus, ami különféle karakterű zajt állít elő. Ezek a különféle hangzású anyagokhoz keverhetők. A ditherelés nagyon jó fület igényel. Érzékelni kell tudni a torzítás jelenlétét ha nincs dither, és hallani kell tudni a dither hangját is.

A következő részben a hangszínszabályzást taglaljuk.

Folytatjuk...

Szabó Sándor

2008-01-18 21:40:32