Ashley Sanders klasszikus gitár

Különleges tesztre került sor a minap. Egy esztendeje kezdte meg működését az Australian Guitar Center, melynek jóvoltából végre közelebbről is megtekinthettem, és pár napos tesztnek vethettem alá egyik nagyon magas színvonalú modelljét. Az ausztrál gitár lassan kezd külön fogalommá válni, mint például a spanyol gitár. A gitárépítésben több irányzat van jelen. Leggyakoribb a hagyományos spanyol, szakmaibb nevén a Torres féle, legyezőbordás építésmód. Az elmúlt 30 évben kelt életre a Michael Kasha féle építésmód, ez jellegzetes fejsze alakú húrlábjáról ismerhető fel. Mondhatnánk azt, hogy ez lehetne az úgynevezett "amerikai" építésmód, azonban a klasszikus gitárosok mindössze töredéke használja. Körülbelül ezzel egy időben tűnt fel egy másik mindegyiktől eltérő építésmód, különös módon Ausztráliából indult ki. Olyan nevek, mint Greg Smallman, John Price, Ashley Sanders vagy George Ziatas mind Ausztrál építők és feltűnően kezdenek terjedni az úgynevezett rácsos merevítésű klasszikus gitárjaik. Merthogy mindegyikük ezzel az építésmóddal dolgozik. Vajon mi a titka ezeknek a gitároknak? Ennek próbálunk most utánajárni.

Az tesztre elkért Ashley Sanders gitár jellegzetes ausztrál építésmódot testesít meg. Mindenekelőtt a gitár teteje nagyon laza építésű, a merevítés nagyon könnyű balzafából készült, melyet papírvékonyságú karbonszövetű kompozittal laminálva használnak fel. Ez az anyag a fenyőnél 4-szer könnyebb és ugyanennyiszer szilárdabb is. Ennek eredményeként a tető anyaga lehet vékonyabb, de a végeredményt tekintve könnyebb és szilárdabb, amitől gyorsabban rezgésbe hozható, nagyobb amplitúdóval gerjeszthető és ezáltal a bevitt energia nagyobb hatásfokkal hasznosítható. Ezt hangra lefordítva egy nagyon dinamikus és hangos, gyors reagálású gitár építhető.

Másik fontos konstrukciós jellemzője, hogy a hát 4-6 mm vastag tömör anyagból van, gerendázás nélkül. Ha benézünk a hangnyíláson át, akkor nem látunk merevítő gerendákat. Ezt abból a meggondolásból készítik így, hogy a nagyobb tömeget elkerüli a rezgés és ott fejti ki és adja át energiáját, ahol arra szabad utat és könnyebb ellenállást talál. Ez esetben most a tető fogja felhasználni a közvetlenül bevitt rezgést. Nagyon egyszerű és józan ésszel felfogható koncepció. Hogy érthetőbb legyen a működési elv, képzeljünk el egy függönyt, aminek nekidobunk egy pingpong labdát. Ki is próbálhatjuk. A függöny felveszi és csillapítja az ütközés energiáját és a labda alig fog visszapattanni. Ugyanígy képzeljük el, hogy egy nagytömegű kemény falnak dobjuk a labdát, melyről messzire el fog pattanni. Körülbelül így kell elképzelni a dolgot.

Az ausztrál építésmód további fontos konstrukciós jellemzője, hogy a gitár teteje és hátlapja erősen domborítva van. Ez részben a szilárdság növelése, részben az állóhullámok kialakulásának megakadályozására szolgál. Továbbá, az összes ausztrál gitár teteje egy kvinttel lejjebb van hangolva. A hagyományos spanyol építésű gitár testrezonanciája valahol az A hang környékén van 110 Hertz körül. Ha ez nincs kiegyenlítve, akkor az egész hangszer teljes tartományát elszínezi ez a frekvencia. Mivel a test ürege is gyakran ezen a frekvencián rezonál, így nagy odafigyelést igényel a tető és a hátlap összehangolása, hogy minden hang egyenletesen, arányosan szólaljon meg.

Régebbi gitárokon gyakran lehet látni nagyon vékonyra hagyott tetőt, amik ugyan nagyon jól szólnak, de szinte mindegyiknek a teteje szemmel láthatóan el van deformálódva és bizony meg vannak számlálva az éveik. Ezt ismerték fel az ausztrál építők és igen könnyűre hagyott, de merev tetőt készítenek kb. E körülihangra hangolva, miközben a hátlapot igen magasra hangolják. Ez a kettő egy nagyon jó egyensúlyt biztosít, tökéletes kiegyenlítettséget.

Érdemes elgondolkozni azon, hogy miért éppen Ausztráliában alakult ki ez az egyre inkább terjedő építésmód. A magyarázat az, hogy abban az elszigetelt szigetországban az embereknek mindent maguk kellett kitalálni, kifejleszteni. Ez sokszor más utak kipróbálását is jelentette. Az elszigeteltségnek az az előnye is megvan, hogy nem dominálnak az esztelen és értelmetlen divatok, hanem a célszerűség viszi a dolgokat előre. Ennek köszönheti karrierjét mindegyik gitárkészítő, akik a rácsos merevítésű gitárt vállalták terjeszteni. Az ausztrál gitár azonban annyival is szerencsésebb a Kasha típusú gitároknál, hogy esztétikailag megmaradt spanyol gitárnak. A klasszikus gitárosok rendkívül támaszkodnak a hagyományra. Mivel a Torres építésmód a legrégebbi, így ennek hangját szokták meg és nemzedékek múlva is ehhez fognak ragaszkodni. Számos neves klasszikus gitárossal beszéltem erről a problémáról és a Kasha gitártól főleg a húrláb más formája riasztotta el őket. Vagy az, hogy magas fekvésekben a magas húroknak sokkal nagyobb a hangkitartása. Aztán az is problémát okozott, hogy vastagabb tónusa ellenére is fényesebb és áttetszőbb a Kasha gitárok hangja, így ezt is visszautasította a gitáros világ. Miközben a gitárkészítők szeretnének előbbre jutni a gitár hangjában, szívós ellenállásba ütköznek a gitárosok oldaláról. Sokan azt mondják, hogy az már nem is gitárhang.

Mindez persze nyitottság és hozzáállás kérdése, mert a flamenkó gitár sokkal inkább különbözik a hagyomásnyos klasszikus gitár hangjától, mint a Kasha vagy az ausztrál, mégsincs irányában akkora ellenállás, bár mindkettőt másra használják.

A jó hosszúra vett általános bevezető után most már az Ashley Sanders gitárt mutatom be. A hangszer kávája és hátlapja riói paliszanderből, a tető nagyon sűrű erezetű cédrus készült.

A nyak hondurasi cédrus, a fogólap ébenfa. A tömör hátnak köszönhetően a gitár érezhetően nehezebb, mint az ugyanilyen hagyományos, de ez velejáró jellemző, amiért cserébe egy hatalmas hangú gitárt kapunk.

A húrláb indiai paliszanderből van. Minden egyéb tekintetben ugyanúgy néz ki, mint egy hagyományos klasszikus gitár. Persze a tető és a hátlap domborított, a test hossz irányban is domborodik úgyhogy az egész gitár minden irányban kissé gömbölyded. Nagyon kellemes kézben tartani, a súlypontja tökéletes helyen van a nyaka fenomenális.

A gitárt először megpengetve az volt az érzésem, hogy ez egy más bolygóról való instrumentum, de aztán rájöttem, hogy nagyon is evilági hangszer. Hangjában van valami ősi, árnyalt formáns, amit nagyon nehéz leírni. Ugyanakkor nagyon is gitárhang. Tavaly volt a kezemben egy George Ziatas gitár, ugyanezen elvek alapján készült, de az fenyő tetővel és indiai paliszanderből épült. Azon a gitáron is éreztem, hogy olyan hangi tulajdonságokat ötvöz egybe, testesít meg, amik a hagyományos klasszikus gitárokban soha sincsenek meg együtt, egy hangszerben.
A gitár hangja 3-4 óra intenzív játék után teljesen kinyílt, úgy szól, mint egy évek óta rendszeresen és intenzíven játszott cédrus gitár.

A hangkitartása megfelel a spanyol cédrus gitárokénak, nagyon könnyen reagál, gyorsan épülnek fel hangjai a pengetés után. Dinamikus, robbanékony és irdatlanul hangos hangszer. Nagyot üt minden hangja, de nem harsog és nem kompresszált a hangja. Ez azt jelenti, hogy a végletekig tiszta marad az erősen megpengetett hang, és nem kezd el torzítani. Ez azt is jelenti, hogy ideális gitár hangfelvételhez.

Aki kissé belemélyedt a bartóki összhangzattanba, az tudja, hogy a kistercekből tornyozott alfa, gamma és béta akkordok nem szólnak jól bármilyen gitáron. Ezen a legmélyebb fekvésekben és húrokról épített akkordban is hallatszik minden szólam, úgy tűnik nincs n)gy intermodulációs torzítása ennek a rendszernek.

A cédrusgitár általában nem igényel hosszabb bejátszást, bejáratást, ez a gitár most 4 órai játék után tökéletesen készen van, arányos kiegyensúlyozott, vastag húsos tónusával és ugyanakkor diszkréten áttetsző hangjával úgy ítélem meg, hogy egy tökéletes, modern klasszikus gitár. Más mint a megszokott, de nagyon könnyű megszokni egy ilyen gitárt.

Van egy nagyon érdekes jellemzője az Ashley gitárnak: A fogólapja a magasabb fekvések és a mélyek irányába kb 1 mm-el csavarodik.

Ezzel a húrfeltámasztást egyetlen egyenesre csiszolt csonttal oldotta me a mester. Ennek az az előnye, hogy nem a húrok síkja csavarodik, hanem a fogólap, így nagyon könnyű a játék és a legnagyobb hangerővel tépve a gitárt sem fog zörögni a húr.

Nagyon jó benyomást tett rám, amikor lehangoltam D-re, Cisz-re sőt C-re is, és változatlan hangerővel és kiegyenlítettséggel szólt a legmélyebb húr. A gitár teteje D körül van behangolva, ezért D-re leengedett H húrral elképesztően nagy hangerőt tud produkálni. A gitár a laza tető miatt a gitár tónusa az A hangtól (110 Hz) kezdve egyre jobban vastagodik, mely áthatja az egész tartományt. Az E6 húr döbbenetesen vastagon szól már, de nem kell tőle megijedni, mert csak a gitár közelében halljuk ezt. Pár lépéssel arrább csodálatosan vastag arányos tónust produkál az Ashley modell.

Fontos megjegyeznem, hogy az ausztrál klíma nedvesebb, mint az európai. Ezért nagyon lényeges, hogy a gitár tokjában legyen egy párásító, sőt esős időben érdemes kinyitni az ablakot és a gitártokot, hogy legyen megfelelő páratartalom.

Ezt úgymond kötelezőnek tartom, mert a gitár nagyon finom szerkezet és túl drága ahhoz, hogy megérdemelje ezt az alapvető gondoskodást. Nem szabad egy 2500 Ft-os párásítón spórolni.

A gitáron D'Addario normál nylon készlet volt, ezzel szól a legvastagabban. De milyen vastagon! Aki szereti a valamelyest fényesebb, még gyorsabb és még áttetszőbb hangot, azoknak javaslom, hogy a H és E1 húrt cseréljék le Hannabach, Pyramid, vagy Savarez karbon húrokra, a G húrnak pedig a D'Addario kompozit G húrját használják. Ezzel a húrkombinációval még kissé nagyobb lesz a hangerő, így a koncerten kissé nagyobb magabiztosságot érezhet a játékos.

A gitárt megmutattam egy jó fülű hangmérnök barátomnak, aki teljesen elképedt a gitár irdatlan vastag tónusától és hatalmas hangerejétől. Először azt mondta, nem is gitárhang, de pár perc után helyesbített és azt mondta: Végre ez egy gitárhang!

A gitár megrendelhető az Australian Guitar Centre-nél, mely honlapunkról is közvetlenül elérhető. A kipróbált hangszer bruttó ára 1.080.000,- Ft. A gitárhoz természetesen jár egy profi kemény tok is.

Kellemes tulajdonságai:

  • Nagy hangerő
  • Kiegyenlített gazdag, rendkívül vastag tónus
  • Gyönyörű kidolgozás

    Kellemetlen tulajdonságai:

  • Ilyet nem találtam, bár mivel nagyon különleges gitár meg kell szokni a viselkedését

    Szabó Sándor

  • 2006-06-10 00:21:17