George Ziatas "Ziata" klasszikus gitár

Ha az ember fél életét gitárok között tölti, egy idő után hajlamos azt gondolni, hogy mindent tud a gitárokról és sok újat már nem fognak neki mutatni. Persze az élet az mindig tartogat meglepetéseket, és amiről az ember 30 év után azt mondja valamiről, hogy fekete, egyszer csak kezdi fehérnek látni. Így jártam én is, amikor 2005-ben elmentem az esztergomi gitárfesztiválra, ahol bemutattak egy George Ziatas nevű ausztrál gitárkészítőnek és rögtön két gitárját is kipróbálhattam. Mindig is szeretek gitárokat kipróbálni, de amikor az embernek van 8 gitárja és nem akar új gitárt venni, akkor annyira nem hajtott a vágy új gitárokat felfedezni.

Aztán amikor a kezembe adták a gitárt és elkezdtem rajta játszani, akkor megráztam a fejemet és azt kérdeztem magamtól: -"Biztos, hogy jó a fülem? Nyugalom jó a füled, csak bízz benne, ha valami furcsát hallasz, akkor az a gitártól van nem a füledtől...." Eképpen füstölögtem magamban, amikor arra a félelmetes érzésre eszméltem fel, hogy nagyon beleszerettem abba a gitárba. Talán 5 percig tartott, vagy csak 1 percig, mindegy, már nem voltam ugyanaz az ember, mint előtte. Aztán vissza kellett adnom azt a gitárt, mert már el volt adva, nekem csak szerencsém volt kipróbálni. Vagy szerencsétlenség? Nézőpont kérdése. 5 perccel előtte egy elégedett, szabad ember voltam, megvan minden fontos, nincs tartozásom, nem spórolok semmire. Minden esetre ezek fontos paraméterek, hogy az ember szabadnak érezhesse magát. És tessék! Beleszerettem abba a gitárba és onnantól kezdődött elölről a rabszolgaság. Kezdhettem megint spórolni, átcsoportosítani, ügyeskedni, stb

Most eltelt egy esztendő még mindig várom a gitáromat, de vannak nálam szerencsésebbek, akik mostanában kaphatták meg és én pedig szerencsésnek érezhetem magam, hogy vámolás után egyből letesztelhetem és írhatok róla.

Ennyi bevezető után szeretném kicsit közelebbről bemutatni a Ziata gitár 74. számú példányát. Ez a modell több tekintetben úttörő konstrukció a klasszikus gitárok történetében. Ez a harmincas éveiben járó nagyon tehetséges hangszerkészítő rendkívül előremutató módon mutat példát hangszerkészítőknek és gitárosoknak is egyaránt.

A gitár konstrukciója eltér a spanyol és a tipikus ausztrál gitárokétól is. Kezdve azzal, hogy a gitár nyaka a 14, bundnál csatlakozik a testhez.

Ezzel sokkal kényelmesebbé válik a felsőbb fekvésekben való játék. Nagyon sok briliáns zenedarab születik, amiket a 12, bund fölött kell játszani. És amikor látom a gitárosok heroikus küzdelmét, és lélegzet elállító bravúrjait, akkor a szánalom mellett még mosolyogni is kedvem támad, hiszen sem a zene, sem a zenélés nem a mazohizmusról szól. Mert azt látom, hogy a komponista írt valami darabot, amit éppen, hogy csak el lehet játszani a hagyományos 12 bundos klasszikus gitárokon. Aztán ha valaki hibátlanul eljátssza, akkor elmondható, hogy sikerült a mutatvány. Mert az ilyen módon megvalósított dolog inkább mutatvány, mint zene. Miért nem jutott hamarabb valakinek eszébe, hogy lehet gitárt építeni hosszabb és kényelmesebb játék tartománnyal is......? Most ez végre ki van találva, kérdés, hogy hogyan fogadják az örökké szkeptikus gitárosok.

A másik fontos konstrukciós jellemző, hogy a spanyol gitár legjobb hagyományait ötvözte az ausztrál jellemzőkkel. Valójában spanyol tető és hát hangolás, de a tető merevítése rácsos szerkezetű, karbon szövettel laminált balzafából készítve. A tető is, de különösen a hát is domborított.

A nyak-test csatlakozás is különleges, a képen látható módon elkészítve nagyon kényelmes a balkéznek, amikor a felső fekvésekben van dolga.

Kicsit térjünk vissza a test formájára. A 14 bundos hozzáférhetőséget úgy kellett Ziatas mesternek megoldania, hogy a test köbtartalma változatlan maradjon. Amit elvett a 12. és a 14. bund között, azt a test hátulján megtoldotta. Ezzel a gitár hasi része gömbölydedebb, nőiesebb, viszont a váll részénél kissé szögletesebb, azonban ez a forma nagyon szép és esztétikus, ráadásul a gitár súlypontja sem ment el. A legnagyobb dolog pedig az, hogy ezzel a testformával nem változott meg a gitár középtartománya. Megmaradt markáns spanyol gitárhangúnak, de tudott ötvözni benne más jó tulajdonságokat.

A nyak kényelme egyszerűen pazar, nem lehet letenni a gitárt. Minden elérhető, minden megoldható. Ritkán érzi azt az ember, hogy a korlátok immár nem a hangszerben vannak. A fogólap az ausztrál gitároknál szinte már kötelező módon, a mély húrok felé 1 mm-t csavarodik. Ezzel a játékkényelmet javítja és nagyobb húrmagasság esetén is könnyebb a játék. A húrokat alátámasztó csont teljesen párhuzamos, amint ezt a legutóbb tesztelt Ashley Sanders gitárnál is látható.

A szegély díszítés a megszokottól szélesebb, ez ugyan apróság, de valamiféle erőt, határozottságot sugall annak aki kézbe veszi ezt nagyon finom nőies gitárt.

A tesztelt gitár teste indiai paliszanderből készült, teteje fenyő, nyaka hondurasi cédrus ébenfa fogólappal. A húrláb padoukból van.

A hangja volt számomra az, ami több tekintetben újragondoltatta velem a gitár hangjának természetét. Eddig megszoktam azt, hogy ha szép fényes gyors magasakat akarunk, akkor el kell búcsúznunk a tiszta telt mélyektől. Ha vastag, húsosan telt tónust akarunk, akkor le kell mondanunk a magasakról. Továbbmenve, ha jó hangkitartást akarunk, akkor el kell térni a megszokott spanyol gitár tónusától. Erre jó példa a Kasha építésű gitár. Hatalmas hangkitartása van, de az már nem a megszokott tónus. Itt most valami egész érdekes dolog játszódik le, mert egyszerre van telt, feszes, tiszta, gyors és áttetsző tónusa kellően nagy hangerővel és az átlagnál jóval hosszabb hang kitartással és brilliáns kiegyenlítettséggel. Már ezt nehéz egyben elképzelni, de még mindig klasszikus gitár tónust hallunk! Hát ez az, amit nem hittem el akkor 2005-ben.

Most pedig itt van a gitár és ritkán ragadtatom el magam, de a Ziata életem egyik legnagyobb klasszikus gitár élménye minden tekintetben.

Ezzel az építésmóddal Ziatas mester nagyon konzisztens eredményt tud elérni. Ez azt jelenti, hogy a gitárok nagyon kevéssé térnek el egymástól.

Minden hang szinte robbanásszerű gyorsasággal indul, fényesen testes és üvegesen áttesző, miközben gömbölyded marad. A magasba haladva egyre nyílik a hangja, és énekel minden fekvésben. A mélyeinek hangkitartása a Kasha gitárokéhoz közelít, arányos középtartománnyal és feszes testű mélyekkel. Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a gitár 4-5 méter távolságban adja az ideális arányt, így ha valaki Ziata gitárt próbál ki, akkor kérjen meg valakit, hogy hallgassa meg és pengesse is meg 4-5 méter távolságból. Azt tudni kell, hogy a gitáros hallja a legsilányabb hangot mindig a saját gitárjából.

A Ziata modellek kétféle testméretben készülnek. Van egy keskenyebb és egy mélyebb változat. Az általam tesztelt 74-es számú darab a keskenyebb változat. Ha lehet, ez a gitár még feszesebb és még feltűnőbb hangzást produkál, mint a mindössze 6 mm-el mélyebb változat. Rövid időre a mélyebb változatot is meghallgathattam. Mindkét gitár hordozza ugyanazokat a fentebb felsorolt hangi jellegzetességeket, csupán a mélyebb testű gitár hangjainak nagyobb aurája van, és kevésbé feszes. A vékonyabb testű gitár azonban olyan tisztán, pregnáns hangindulással szól, hogy a terem minden pontján kellő információt hallhatunk a gitárból. Nem véletlenül készítenek egyre több keskenyebb gitárt. Innentől ízlés kérdése, ki melyiket választja.

A Ziata gitárok hangereje a rendkívül gyors, nagy energiájú tranzienseiben van. Ez nem mindig nyilvánvaló a gitáros számára, így a hangerejét nem szabad csupán a hangszer mögül megítélni.

A gitár 650 mm-es standard húrhosszúsággal készült. Javasolni tudom a karbon húrokat az E1 és a H húrnál és vagy a hagyományos nylont vagy a D'Addario új kompozit G húrját. A Ziata ezen fogja a legnagyobb teljesítményt nyújtani. Aki nem szereti a karbon húrt, ne keseredjék el, mert ez a gitár nagyon jótékonyan reagál a hagyományos nylon húr tulajdonságaira is, azzal kissé klasszikusabban, húsosabban fog szólni. Tanácsként talán még annyit az ínyenceknek, hogy a Ziata csodásan szól a Hannabach Goldin Super Carbon húrjával. Ez a húr a Savarez karbon és a hagyományos nylon közötti tartományban szól, gyors, áttetsző, de még kellően vastag és igen hangos.

A gitárhoz Ziatas mester ad egy alacsonyabb csont nyerget is. Kinek-kinek keze kondíciója és izlése döntheti el, hogy melyiket használja. A Hannabach Super Carbon készlethez érdemesebb az alacsonyabb csontot betenni.

Végezetül a legfontosabb dolgot nem szeretném kihagyni. Kötelezően javasolt egy párásító használata a gitár tokjában. Ez a hangszer egy párásabb klímában született. Ha valaki odafigyel a kellően magas páratartalomra, akkor ez a gitár örök életű lehet a használója számára.

Összességében egy rendkívül magas színvonalú gitárt próbálhattam ki, mely attól a legkülönlegesebb, hogy hangjában olyan tulajdonságokat testesít meg, amik eddig a hagyományos építésű gitárokban nem voltak meg egy hangszeren belül. A gitárban keresve sem találtam volna semmi nem tetsző tulajdonságot. Az egyetlen említésre méltó dolog talán az, hogy 6-9 hónapos várólistával lehet ehhez a hangszerhez hozzájutni.

Ezúton szeretném megköszönni az Australian Guitar Centre-nek, hogy a gitárt tesztelésre a rendelkezésünkre bocsátotta. A tesztelt Ziata modell ára bruttó 4.000,- Eurónak megfelelő magyar Forint. A gitár egy igazi Hiscox flight case-ben lakik, mely benne foglaltatik a fenti árban.

Kellemes tulajdonságai:

  • Feszes, tiszta, gyors és áttetsző tónus kellően nagy hangerővel, és az átlagnál jóval hosszabb hang kitartással és brilliáns kiegyenlítettséggel
  • Megtartja a hagyományos klasszikus tónust
  • 14 bundos hozzáférésű nyak
  • Gyönyörű kivitel

    Kellemetlen tulajdonsága:

  • Kissé sokat kell várni a megrendelt hangszerre, 6-9 hónap

    Szabó Sándor

  • 2006-06-10 13:53:42