Látogatóban a Bricasti Design-nál

Előzmények

Korábbi, a térszimulációval kapcsolatos írásainkban már említést tettünk a Boston szomszédságában működő kis amerikai cég, a Bricasti Design tevékenységéről, melyben azt adtuk hírül, hogy ennek a cégnek hazai képviselője a Chromatica Kft. Az elmúlt hetekben Amerikában járva felkerestem a céget, akik nagyon kedvesen fogadtak és egy nagyon érdekes, izgalmas napot töltöttünk el együtt. A látogatásom egyik apropója egy közös együttműködést elindító első személyes találkozó volt, aminek keretében találkozhattam a céget alkotó két mérnökkel Casey Dowdell-el és Brian Zolner-el. Miként 10 éve a TC-vel, ezúttal a Bricastival is a beta teszter és mint külsős szoftver fejlesztőként kerültem kapcsolatba a céggel. Itt volt alkalmam először hallani legújabb terméküket az M7 jelű zengetőt, térszimulátort. Az új termék meghallgatása és több órás eszmecsere után arra gondoltam, hogy megosztom élményeimet a weblapunk olvasóival.

A Bricasti cég rövid története

A cég története dióhéjban a következő. 2003-ban alakultak, nem sokkal azután a Harman Kardon cégcsoport a Lexicont megvásárolta. A Harmannak nagyon ellenére volt, hogy a Lexicon piacvezető volt a zengetők gyártásában és egyben erős versenytárs is. Ezért elhatározták, hogy megvásárolják eredeti tulajdonosától, majd miután megvásárolták, a stratégiai embereket kirúgták, a cég maradékát egy távoli államba telepítették így a Lexicon lényegében megszűnt, mint konkurrencia. A Lexicont vegetálásra állították át, érdembeli fejlesztés ott már nem történik. A fiatalabb szoftver fejlesztőket a Line6 fejlesztésekhez csoportosították át. Az elbocsátottak között volt két ember, Casey Dowdell és Brian Zolner, aki röviddel ezután alapítottak egy két fős vállalkozást azzal a céllal, hogy amit a Lexiconnál és a Harmannál már lehetetlen volt végigvinni, a kis cégben valóra váltsák. Casey Dowdell az egyik legnagyobb tudású fiatal szoftver fejlesztő mérnök volt a Lexiconnál, a reverb algoritmusok egyik guruja, David Greisinger mellett dolgozott és, az akkori kor ipari szabványt teremtő reverb fejlesztésekben dolgozott, mint a 480 és a PCM 90. Brian Zolner, nemcsak kiváló hardver mérnök, hanem az eladásban is hatalmas kapcsolati tőkével rendelkezik. Ezek után már tiszta terep állott előttük. 3 évnyi munka után megszületett egy forradalmian új algoritmus, melyben teljesen, a kezdetektől újra gondolták a mesterséges zengetés lehetséges megoldásait. Szakítottak az eddigi beidegződésektől és megoldásoktól és mára minden kétséget kizáróan megalkották az elkövetkezendő egy-két évtized új ipari szabványát ebben a technológiában, az M7-es modellt.

A látogatás

A bostoni repülőtéren már várt Brian Zolner, akivel megbeszéltük a találkozót. Mint a kocsiban a cég felé utazva kiderült, a Bricasti valójában egy két fős társaság, minden tekintetben a rugalmasság jegyében alakult meg. A cég igyekszik mindent az ésszerűségnek alárendelni. A fejlesztő és tervező munka odahaza a két mérnök saját házában történik. Minden mechanikai munkát külső közeli bedolgozók készítenek el. Véletlenül sem gondoltak arra, hogy majd távol-keleten dolgoztatnak. Minden bedolgozó 50 mérföldes körzetben van, így minden könnyen kézben tartható és ellenőrizhető. Egy kellemes ebéd után, nemsokára meg is érkeztünk Brian házába, ahol egy lehallgató szobába vezetett. A szoba alig különbözött egy kellemes nappali szobától, azzal a különbséggel, hogy az állóhullámok megtörésére pár eszköz el volt helyezve a szoba sarkaiban. Végre egy technikai helység, amiben még jól is érezheti magát az ember. A szobában ismerős eszközöket láttam, mókásnak tünt, hogy az ágy alatt egy öreg Lexicon 200 és egy Sony DRE-S777 konvolúciós zengető nyugodott:

Kicsit jobban szétnézve aztán más tiszteletet parancsoló eszköz is feltűnt, egy öreg 480-as modell a hozzávaló távvezérlővel és egy PCM 90-es.

A munkaasztalon egy kis keverő és maga az M7-es egy pár DAT magnó és CD játszó tetején várta, hogy meghallgathassuk. Brian közben elmondta, hogy a szoba hátunk mögött lévő falában egy szinte infrahang tartományban működő szubbasszus hangsugárzót alakítottak ki. Az új zengető olyan elvek alapján készült, aminek leendő tesztjénél nagyon fontos szerepet játszik egy ilyen szubbasszus rendszer. A két JBL monitor három utas rendszerét külön erősítők hajtották meg, ezzel teljesen kikerülve a keresztváltók alkalmazását. Minden elő volt készítve a teszteléshez. Rendelkezésünkre állott mindenféle hangfelvétel, sokat én magam készítettem nekik.

Nemsokára megérkezett Casey Dowdell is, nagyon kíváncsiak voltak mindketten mit hallok az első alkalommal. Bár a fülemnek szokatlan volt a JBL, pár perc ismerős zene után azonban ráállt a fülem. A hallottakról majd egy másik írásban, pontosabban az M7 tesztjében fogok beszámolni. Annyit mindenesetre elárulhatok, ha csak azért a 2 óráért kellett volna Amerikába repülnöm, amit az M7-ből aznap délután hallottam, már azért is megérte volna. Az első benyomásom az volt, hogy nem hallom a zengetőt, csak a teret éreztem. Kissé többet adva döbbentem meg mennyire színezetlen a hangja, nem hallottam a hangjában a teljes áteresztő szűrőket. Mikor elmondtam, hogy nem hallom a szűrőket, azonnal felélénkültek. Casey elmondta, hogy egyetlen allpass szűrő nincs az algoritmusban. Brian is meglepődött és mondta is, hogy eddig még senki nem vette észre ezt. Jólesett, hogy bíztak a fülemben. Azt már régóta tudom, és ők ketten is tudják, hogy az FDN technológiával már semmit sem lehet előbbre jutni.

A meghallgatás után elmondták, hogy mennyire összetett dologba fogtak. Az algoritmus 2 évi kísérletezés és fejlesztés eredménye. Egy évig kereste Casey a véletlenjel generátornak olyan algoritmus változatát, ami színezettség nélkül biztosítja, hogy reverb lecsengése ne legyen sohasem kétszer ugyanolyan. Minden, amit ketten csinálnak azzal 20-30 ember foglalkozna egy nagyobb cégnél. Ezért a fejlesztés lényegesen hosszabb időbe telik, de megéri, mert senki nem szól bele abba, hogy milyen irányba menjen és a munkaidő is rugalmas. Ezen mosolyogtak, mert ez sokszor 16-18 órát jelent naponta.
Jelenleg egyetlen terméken dolgoznak az M7-esen, bár már működik több mint egy éve, azóta számos kiállításon és bemutatón voltak, ahol osztatlan sikert arattak a szakmabeliek körében. Amerikában szinte mindenki Lexicont használ, azonban az elmúlt 10 évben a TC Electronic jókora szeletet hasított a piaci részesedésből. Aki korábban Lexiconon dolgozott és hallották az M7-est, azok nagyon várják, hogy rendelhessenek belőle mielőbb. Amint elkészülnek a végleges szoftver verzióval, utána elkezdik az M10 jelű távvezérlő gyártását is.

Nemsokára megérkezett és csatlakozott hozzánk Kevin Kastning is, egy kiváló akusztikus gitáros a meghallgatáshoz és a beszélgetéshez. Kevin is elnémult a hallottak után és csak egy jó pár perc után szólalt meg, amikor elmondta, hogy most éppen azon gondolkozott, hogy mit kellene eladnia, hogy vehessen egy M7-est.

Interjú Casey Dowdellel

Az M7 megszületéséről kérdeztem Casey Dowdellt, aminek tartalmát most intejúszerűen le is írom:

SZS: Hogyan emlékszel vissza azokra az időkre, amikor a Lexiconnál David Greisingerrel dolgoztál? Milyen fontos dolgokat tanultál meg akkor?

CD: Nagyon élveztem a David mellett eltöltött éveket. Rengeteget tanultam tőle. Azt mondanám, hogy ő inspirált arra, hogy a zengést úgy tekintsem, mint egy vizsgálati folyamatot, ami jó matematikai alapokon nyugszik, de ugyanakkor úgy is, mint művészetet. A zengés karakterének mindig a valós térben keletkező zengés kell, hogy képezze az alapját, nem pedig a régi klasszikus módon készített zengetők hangja.

SZS: Mi akadályozta azt, hogy megalkossátok a lehető legjobb zengető algoritmust? Mennyit dolgoztál az M7 fejlesztésén?

CD: A legnagyobb akadály az adott technológiai szinten legmagasabb szintre való fejlesztés. A nagy cégek nem igazán érzik elkötelezve magukat az igazi mélyreható fejlesztés mellett. Ez nem csak a Harmanra igaz, hanem számos nagy cégre is, aki a piacon van. Szerencsémre szolgált, hogy dolgozhattam a Hewlett Packardnál, éppen akkor, amikor hatalmas fejlesztések voltak és többnyire ez tette ki egy mérnök munkáját. Az M7megalkotása két év kutató fejlesztőmunkát vett igénybe. Ezt a Harman sosem engedte volna meg, hogy ennyi időt fektessünk egy termék fejlesztésébe. Ráadásul mindig van egy cégnél valaki, aki azt mondja, hogy nem. És akkor nem lesz fejlesztés. A Harmannál már tudtuk, hogy ezt a technológiát ők nem hagyják tovább fejleszteni, mert a cég profit orientált lett teljes egészében, ami gátja a fejlődésnek.

SZS: És ekkor jöttetek ti Briannel és belevágtatok. Mindenben a legjobbat és a legprecizebbet választjátok ki. Ha ránézek az M7-re azt látom, hogy szokatlanul masszív, egy darabból kimart alumínium előlapja van, rozsdamentes acélból készült a háza.

CD: Igen, azt hiszem jókor kezdtünk neki, mert egyértelműen látszott, hogy a piac igényli a fejlesztést, de a cégek a fülük botját sem akarják mozdítani ebben az irányban. Mi ketten bármit megengedhetünk magunknak a fejlesztés mélységeiben, bármeddig elmehetünk. A Bricasti cég egy lakásban van, csupán iroda és számítógép. Mindketten otthon dolgozunk. A hardver részt a legjobb Massatthusettsi cégek bedolgozóként készítik. Nem tűrünk kompromisszumokat. A legjobb tápegységet használjuk külön az analóg, külön a digitális részhez. Az analóg be- és kimeneti modult az egyik leghiresebb hi-end cég készíti. Nem sajnáljuk belőle sem a munkát, sem a jó alapanyagokat. Végül a termék itt Amerikában kézi munkával kerül összeszerelésre.

SZS: Kicsit beszéljünk a szoftveri háttérről. Mit gondolsz, van jövője a hagyományos allpass szűrőkből épült FDN technológiának a zengetők fejlődésében?

CD: Azt mondanám, hogy az FDN technológia már nagyon elkoptatott irány és semmiképpen sem az, amit én választanék. A probléma az, hogy a felépítési elve eleve diktálja pár tarthatatlan tulajdonságát. Ha az FDN túl kicsi, akkor a reverb mély frekvencia tartománya lesz elnagyolt, ha pedig túl nagy, akkor a hangzás simasága esik áldozatul. Mindenben pedig a legrosszabb, hogy a visszaverődések száma korlátlanul nő, és egy idő után gyakorlatilag csaknem végtelen számú reflekció keletkezik. Az ezzel foglalkozó szakirodalom ezt kívánatosnak tünteti fel, a valóságban pedig éppen ettől szól rosszul egy reverb, legalábbis az én füleimnek. Az M7 korlátozza a reflekciók számát, ez a Diffusion és a Density paraméterekkel lehet beállítani úgy, hogy a reflekciók száma csupán egy bizonyos határig növekedhet, sohasem tovább. Az új algoritmus hangzása sokkal inkább olyan, mint a valós tereké.

SZS: Mit gondolsz a konvolúciós zengetőkről, vajon egy járható út a végső zengető megalkotásához?

CD: A konvolúció egy érdekes témakör. Tulajdonképpen maga az algoritmus képes nagyon jó lenni bizonyos esetekben. Sajnos napjaink plugin őrülete nagyon sok akadályt gördít a fejlődés elé. A cél éppen az, hogy egy plugin, legyen az akár konvolúciós, minél kisebb számítási kapacitást vegyen igénybe, ami drámaian lerontja a hangminőséget. Ráadásul még ezek is teljesen lekötik a legtöbb kompjutert. Az idő segíthet ezen, amint növekednek a processzor kapacitások. Még azt tenném hozzá, hogy most olyan új algoritmusokon dolgozom, amik kizárólag csak tízszeresen megnövelt processzoron lesznek képesek futni. És még ennél jobb lehetőségek is lesznek. A konvolúció másik nagy problémája maguknak a megfelelő szűrőknek a megtalálása. A high end kategória magas szintű hangminőségi elvárásai, a valós terek magas jel-zaj viszonya többszörös mintavételezést követel ugyanabból a térből, amelyet átlagolva számít ki. A valós terek azonban állandóan változnak, a hőmérséklet a légmozgások állandó változást jelentenek a hangzásban is, a hosszú visszaverődések elmosódnak a szűrőkben amik az átlagolt mintákból adódnak. Ez a folyamat teljesen felborítja az egyébként a valós térben lévő finom fázisviszonyokat és ezzel csökkenti a reprodukálás valósághűségét.

SZS: Milyen technikai, akusztikai igények vezettek az M7 tervezésében?

CD: Az én esztétikai koncepcióm a valós terek pontos, precíz leképezésére, megragadására épül, de ugyanakkor jobbat is enged, mint a valóság. Meglepő kijelentés, de a valóság sosem tökéletes, sok zavaró körülmény eleve kizárja, hogy egy valós akusztikus tér tökéletes legyen egy adott helyzetben. Ez a törekvésem oda vezetett, hogy minden hagyományos nemkívánatos mellékhangzásokat el kellett tüntetnem az algoritmusból, a hangzásból és a valóság teljes megragadására fókuszáltam a figyelmemet. Vagy még rövidebben fogalmazva, a célom a művészet szintjén megragadni a teret. A cél nem az volt, hogy az eszköz egyszerű vagy bonyolult legyen, hanem hogy tökéletes. Ez pedig egy forradalmian új algoritmus megalkotásával volt csak lehetséges.

SZS: Többen, akik látták ezt a szerkezetet, azt állították, hogy túl van méretezve.

CD: Nos, én terveztem az M7 hardverjét is. Minden, ami belekerült meghatározott céllal, feladattal van benne, az algoritmus futtatásának optimumát biztosítva. Nem mondanám tehát, hogy túl van méretezve.

SZS: Ha összehasonlítjuk a mai népszerű zengetők processzor teljesítményét, hogyan néznek ki az arányok?

CD: A TC M6000 kb. négyszer nagyobb teljesítményű, mint a Lexicon 480, a PCM 91 vagy a Quantec Yardstick. Az M7 tízszer nagyobb teljesítményű, mint az egész TC M6000.

SZS: Az M7-et meghallgatva azt hallottam, hogy a valós tértől nem igazán lehet megkülönböztetni, nem hallani szinezettséget, amit az első másodpercben kiszúrtam az, hogy a mélyei hihetetlenül tiszták határozottak, és amit még észrevettem hogy nem hallottam az allpass szűrőket, merthogy nincsenek benne.

CD: Nos, a zengetés legmélyebb frekvencia tartományának kutatása nagy részt tett ki a fejlesztés folyamatában. Ennek részletezése nagyon komplikált lenne. Azonban azt el kell, hogy mondjam, a mély frekvenciák kezelésére a mai hétköznapi reverb technológiában nagyon ritkán fektetnek figyelmet, köszönhetően a rendelkezésre álló alkalmazott technológiának. Az M7-et úgy terveztem meg, hogy erős, határozottan induló visszaverődéseket produkáljon az 1-2 Hz–es infrahang tartományban is. Sokan kétségbe vonják ennek fontosságát, azonban ez rendkívül fontos a korrekt térérzetünk szempontjából.

SZS: Ezek szerint a zengetésben új utakat kellett keresni és az FDN a fejlődést már nem szolgálja.

CD: Azt hiszem semmit sem túlzok, ha azt állítom, hogy az allpass szűrők alkalmazása igazi méreg az egészséges hangzás számára. Ők felelősek többek között azért, hogy a reflekciók túlzottan besűrűsödnek és szabályozhatatlan folyamattá válnak. Ez okozza a jellegzetes magas frekvenciás sziszegést. A nagyobb probléma az, hogy az allpass filterek egyes frekvenciákon többet késnek, és ez fázis jellegű szinezetet okoz. A legtöbb reverb algoritmus ugyanazt a jelet vezeti végig ugyanazokon az allpass szűrőkön, ami tovább tetézi a bajokat.

SZS: Az M7-est hallgatva azt tapasztaltam, hogy a tér mélységeit csodálatos részletességgel kirajzolja, mindig más atmoszférákat adva a különféle térméreteknél, oly módon, ahogyan a mikrofonos felvétel sem tudja visszaadni. Van egy korai reflekció generátor az M7-ben, hogyan működik ez?

CD: A korai reflekciókról is beszélhetnék sokkal részletesebben, de rendkívül összetett a probléma. Az M7-ben csakúgy, mint a mély frekvenciák zengetését, ezt is külön algoritmus, külön DSP kezeli. Nem teljesen korrekt és célszerű, ha a hagyományos értelemben vett és elterjedt korai reflekciókra gondolunk. Ez az algoritmus sokkal több annál, mint csupán egy korai reflekciókat előállító generátor. Ez levegőt, tered és határozott indulást ad a zengési folyamatnak, egy atmoszférát, amitől igazinak érezzük a teret azon belül pedig irány információkat kaphatunk általa.

SZS: Meglepődtem, amikor a zengés lecsengő szakaszát hallgattam. Nem cseng le kétszer ugyanúgy. A zengés úgy lebeg, mint egy délibáb az út felett, nincs mellékhatás, és 100% effect mixnél is élethű és használható a hangzás.

CD: Nagyon örülök, hogy a különlegességeket azonnal meghallottad.
A moduláció is egy hatalmas téma, ebbe sem tudunk most nagyon belemenni, azonban annyit mindenképpen mondhatok, hogy ez is nagyon különleges az M7-ben. Az M7 algoritmusa úgy készült, hogy ne legyen szükség modulátorra. Azonban a valós terek állandó véletlenszerű változásainak imitálása szükségessé teszi egy ponton túl. Ettől a hangzás sokkal kellemesebb lesz. A hagyományos modulációs algoritmusok szóba sem jöhettek, mivel azok komoly lokalizációs problémákat okoztak a hangforrás sztereo hangképében, ezért ezt is teljesen a nulláról kellett megtervezni. Végül terveztem egy teljesen újat, ami nem bántja az M7 hangzását sokkal inkább kiegészíti azt.

SZS: Az is feltűnt, hogy a mélység érzet sohasem hallott mértékben javult. Minek köszönhető ez a hatalmas előrelépés?

CD: Véleményem szerint a mélységérzet és a zengés felépülés, lecsengés burkológörbéje a valaha eddig épített reverbekhez képest messze a legjobb. Említettem a nagyon mély frekvenciák zengetésének fontosságát, ami nagyrészben meghatározza az M7 hangzását. Persze ennél sokkal több dolog is van, de arról ismét nem tudunk részletekbe menni a téma rendkívüli összetettsége miatt. Van egy dolog, amit még nem próbáltam. Vajon hogyan adná vissza egy konvolúciós algoritmus, egy olyan mint az Altiverb, az M7 hangzását? Talán ezt is valaki kipróbálja majd és elmondja mit hallott.

SZS: Most úgy tűnik az M7 jó időre lekörözött minden hi-end reverbet. Ekkora teljesítményű szerkezetet erre a célra nem valószínű, hogy építenek mostanában. Megszületett a zengető új ipari szabványa, túlzok ezt állítani?

CD: A kezdetektől fogva úgy kezdtük tervezni és építeni az M7-et, hogy 20 évig tartsa a frontot, minőségben, megbízhatóságban. Kb, mint a régi nagynevű zengetők évtizedekkel ezelőtt. Sok lehetőség közül választhatunk fizikailag és esztétikailag, de mi ebbe az irányba mozdultunk. Ami pedig a zengetők leghatalmasabbikát illeti, nem túlzol vele, és reméljük, hogy a piac fogja kimondani, hogy valóban ez a technológia csúcsa.

A beszélgetés és a hallottak után még szédelegtem kissé a hallottaktól. Az utazásom hátralévő részében pedig kellemesen gondoltam arra, hogy mikorra hazaérkezem Magyarországra, addigra már várni fog egy M7, hogy az elkövetkezendő hetekben presetekkel gyarapítsam a memóriáját, és tanácsokkal szolgálhassak a fejlesztés további fázisaihoz.

Kapcsolódó linkek:

Szabó Sándor

2007-07-01 19:18:18