Melyiket a 12 legjobból?

Kompresszorok

Alig van vitatottabb eszköze a hangtechnikáknak, mint maga a dinamika kompresszor. Miről is szól a vita? Egyesek esküdnek a kötelező használatára, mások irtóznak tőle és egyesek valahol a két véglet között egyszer egyszer használják mint elkerülhetetlent, vagy szükséges rosszat, és néha pedig egyszerűen csak nem használják, mert erre is nyomós okuk van. Mielőtt a legismertebb kompresszorokra részletesebben is kitérnénk, tekintsük át, hogy miről folyik a vita, főként pedig miért.

A zenekészítésben két egymásnak eléggé ellentmondó irányzat feszül egymásnak. A zene egyik ábrázolás módja hasonló a fotózáshoz. Megörökítjük azt, ami hallható és oly módon, ami technikailag a lehető legmagasabb szinten megvalósítható. Ebben az ábrázolásban a dinamikát érintetlenül hagyják. Nem változtatják meg a spektrális hangképet sem, azaz nem használnak sem kompresszort, sem EQt. Egyszerűen a mikrofon, mikrofonelőerősítő után csak a felvevő-rögzítő eszköz van, visszajátszásnál pedig a lejátszó és az erősítő/hangfal párosa. Ez az ábrázolásmód tekinthető legtipikusabbnak a klasszikus muzsika felvételénél. Egyszerűen fogalmazva, ez az ábrázolásmód kerül minden torzítást és más hangi anomáliákat okozó dolgot. Ha használ is valamit, akkor a lehető legkisebb alapzaj és a legkisebb harmónikus torzítás lesznek a legfontosabb követelmények . Ezt nevezhetjük purista koncepciónak is.

Persze egy pillanatig se gondoljuk, hogy a klasszikus zene felvételi gyakorlatában nem használnak kompresszort. Használnak. Persze az ok sokszor csupán az, hogy elkerüljék a csúcsok túlvezérlését és a felvételi láncba csúcs limiterként kell alkalmazni. Ez egy nagyon sarkallatos pont, ugyanis egy nagyzenekari felvételnél teljesen kiszámíthatatlan hol lesz, és mekkora lesz a legnagyobb szint. Egyetlen túlvezérlés teljesen használhatatlanná tesz egy nagyon sok pénzen összehozott produkciót. Ezen a ponton a csúcslimiter elkerülhetetlen.

A hangzásban egészen addig, amíg a hangerőszint el nem éri a "veszélyes" szintet a készülék nem csinál semmit, és csupán a túl hangos részeknél fog dolgozni és a dinamikát csökkenti, nem engedi torzításba hajtani a csatornát. Itt tehát védelmi funkciót tölt be.

A zene másik ábrázolási módjában, az úgynevezett "zenegyártásban" , a könnyűzene, popzene iparágában terjedt el. A cél a mindenen átható hallhatóság. A dinamika nem fontos paraméter többé, csupán a hangerő. A könnyűzene maga is szándékosan használ művi és torzított hangokat, így a kompresszor torzítása nem zavarja, sőt kifejezetten keres bizonyos kompresszorok által keltett torzítást.

Egy összehasonlító kísérlet

A két ábrázolásmód közötti minőségi különbség összehasonlításához javaslok egy kísérletet: Készítsünk egy tiszta nagy dinamikájú felvételt, amit a legjobb mikrofonokkal, előerősítőkkel és konverterekkel veszünk fel. Majd ugyanezt a felvételt vigyük el egy olyan stúdióba, ahol nagyon jól ismerik a kompresszor működését és kezelését és kérjük meg, hogy a felvételünket kezelje oly mértékben, hogy az rádióban lejátszható és kocsiban hallgatható szintre kerüljön. Utána hasonlítsuk össze a két felvételt úgy, hogy a fülünk számára azonos hangereje legyen. Az összehasonlítás során meg fogunk döbbenni, az eredményen. A kopresszált felvétel elveszti áttetszőségét, térbeliségét, érezhetően érdesebb lesz és a kettő közül a kompresszált az arcunkba szól, az eredeti pedig a hangforrás térben elfoglalt helyét adja vissza. A kompresszált felvétel pontosan úgy fog szólni, mint egy olcsó mikrofonnal és olcsó előerősítővel készült felvétel. Fel is merül a kérdés, hogy van-e értelme nagyprecizitású felvételt nagyfelbontású eszközökön készíteni, ha utána pedig "lebutítjuk" a felvételt?

Ezt az összehasonlítást persze bárki a házi stúdiójában is elvégezheti, aki rendelkezik ilyennel.

Mi szól a kompresszálás ellen?

A kompresszor, a legjobbak és a legkíméletesebbek is, döntően megváltoztatják a hangképet. Átrendezik belső dinamikai arányait, előhozzák a zajt, sokszor nem kívánatos szoba és teremhangokat, torzít, nem is akárhogyan és akármennyire és további saját zajt visz a felvételre. A dinamika, azaz a leghalkabb és leghangosabb szint közötti nagy távolság az egyik dimenziója a muzsikának. A kompresszálás felborítja a térbeliséget, a távolságokat és mélységeket eltorzítja. Elveszik a hangzás áttetszősége és a hangszerre jellemző tranziensek átalakulnak.

Mi szól a kompresszálás mellett?

A zenei felvétel készítésnél és reprodukálásnál (visszajátszás során) sok esetben a nagy dinamikaszint nem tartható. Részben technikai okok miatt, részben környezeti okok miatt. Technikai ok például az, hogy egy lejátszó vagy közvetítő csatorna nem képes átvinni a teljes dinamikatartományt. Gondoljunk csak a kis méretű hangszórókra, vagy az FM rádióadások szűk közvetítő frekvencia sávjára. Környezeti hatás pedig az, hogy egy autóban hallgatott zene halk részleteinek is magasabbnak kell lennie, mint a kocsi belső zaja és a kívülről jövő zajok együttes értéke. Mindkét esetben csak szűk dinamikasávval lehet dolgozni.

A kompresszor a zenét hangosabbá teszi, a kompresszált zene az agyat állandóan stimulálja. Nem is véletlen, hogy a bevásárlóközpontokban erősen kompresszált viszonylag halk zenét nyomnak a vásárlók agyába, ami blokkol bizonyos agyi területeket, például a fejszámolás nehezebben megy ilyenkor... Ez a felismerés és az, hogy bizonyos mértékben torzul a hangzás a modern könnyűzene ki is használja, tehát amit a klasszikus zene és hagyományos felvételi koncepció nem tűr, azt ez az ábrázolásmód éppen hogy stratégiai fontossággal használja. A soksávos felvételeket kompresszor nélkül nagyon nehezen lehet jól összekeverni. Ilyenkor a kompresszor nélkülözhetetlen. Elektronikus zene és heavy metál nem létezne kompresszor nélkül.

Látható, hogy sok érv szól a kompresszor mellett is.

Arany közép út

A két szélsőség között ott vannak azok, akik mindkét ábrázolásmódot el tudják fogadni és nem tekintik a zene ábrázolásának módjait két végleten. Ez a tábor, ha lehet és a zene nem extrém nagy dinamikájú, akkor nem használ kompresszort, azonban ha pedig szükséges használni, akkor igyekszik az éppen legszükségesebb mértékű dinamika szabályzást alkalmazni és olyan kompresszorokon, amelyeknek torzítása a lehető legalacsonyabb. Itt fontos megemlíteni, hogy a kompresszorok nagy választékában találunk olyanokat, amik hamarabb kezdenek el torzítani, mielőtt elérnénk a szükséges kompressziót, és találunk olyanokat, amik inkább később kezdenek torzítani. Ha már okvetlenül kell dinamika összenyomást alkalmazni, akkor a választás inkább ezen eszközökre esik. Mondani sem kell ezek a drágábbak. Egyébként is mióta a könnyűzene ipar felfedezte a kompresszor "tudatmódosító" hatását, azóta a jó kompresszorok ára az egekbe szökött ellenére annak, hogy alig van valami a dobozban....

Az utóbbi időben a zenegyártásban csakúgy mint a világunkban nagyon szélsőséges jelenségek történnek egyidőben. A kompresszorral ma már oly mértékben visszaélnek, hogy azt korábban elképzelni sem tudtuk. A kompresszálás egyik hallható mellékhatása a működéséből adódó úgynevezett "pumpálás" Ezt mindenki igyekezik (igyekezett) elkerülni, ma már egyes hangosabb műfajok kifejezetten a pumpálós kompresszor hatásra építenek. Kicsit hasonló a helyzet, mint amikor egy időben küzdöttünk a torzítás ellen, aztán egyszer csak az lett a legfontosabb.

Ha megkérdeznénk a legjobb producereket és hangmérnököket, akik ebben az iparban élik az életüket az alábbi eszközök közül választanának:

  • Universal Audio: Teletronix LA2A. Mono opto-kompresszor, eredetileg broadcast célra fejlesztették, de hamar bekerült a hangfelvételi stúdiók rack-jeibe is. A felfutási és elengedési idő, ill. karakterisztika programfüggő, állítható paraméterek: compresszor (4:1) és limiter (inf:1) üzemmód, make-up gain, peak reduction, meter üzemmódok (3). Bármire használható, de talán énekre a legnépszerűbb, akár önmagában, akár más kompresszor után limiterként. Harmónikus torzítása viszonylag alacsony, nagyon megbízható, kézi gyártással alkotott darab.

  • Universal Audio: 1176LN. Szintén mono, de sztereóban linkelhető két darab. Egy extrém gyors, tranzisztoros, peak limiter technológiát ötvöz egy FET-es gain reduction áramkörrel. Állítható paraméterek: input, output, attack, release; ratio: 4:1, 8:1, 12:1, 20:1, ill. minden gomb benyomva: ún. classic mód; meter módok: gain reduction, output +8, +4, off. Az ún. classic mód (mikor mind a négy arányt állító gombot egyszerre benyomjuk), egy nagyon jellegzetest torzítást ad, hihetetlen ütéssel keverve. Dobokra a klasszik mód gyilkos, de hagyományos módokban bármire jó: énekre, gitárokra különösen kedvelt.

  • Summit Audio: TLA-100A. Mono, de kettő sztereóban linkelhető. Csöves, opto működésű szintező erősítő áramkör (gyakorlatilag egy soft-knee kompresszor- limiter), úgy ötvözi a csöves, és félvezetős technológiát, hogy mindegyikből a lehető legjobbat hozza ki. Paraméterek: attack: fast, mid, slow; release: fast, mid, slow; output gain, gain reduction. meter. Bármire jó. Nem hallani mikor dolgozik csak, hogy jobban szól.

  • Empirical Labs: EL8 Distressor. Mono és stereo verzió egyaránt kapható. A kompresszorok svájci bicskája, egy teljesen analóg kompresszor, mely a régi klasszikusokat is tudja modellezni. Több torzítási karaktert is tud produkálni. A Distressor digitális működésű, hangja mégis az analóg világot idézi és modellezi.

  • Empirical Labs: Fatso. Stereo, analóg szalag-szimulátor és kompresszor. Ez a készülék minden olyan hangi anomáliát képes szimulálni, ami az analóg technikát jellemezheti, és itt a torzításokat értjük leginkább, legyen az szalag vagy elektroncső. Többet is lehet linkelni surround célra! Aki ezt kipróbálta csak annyit mondott: "Stereo Distressorral kombinálva dob-busra állat!"

  • Solid State Logic: SSL Quad Master Compressor A 4000G és E sorozatú keverőasztalok négycsatornás(!) master kompresszora. Kapható rack-be szerelhető stereo ill. surround verzióban is. Soft Knee kompresszor, paraméterek: threshold, output gain; attack: 0.1, 0.3, 1, 3, 10, 30 ms, release: 0.1, 0.3, 0.6, 1.2 sec, ill. auto mód; ratio: 2:1, 4:1, 10:1. Bármire jó, de érthetően master kompresszorként a legnépszerűbb (ratio: 2:1, attack: 30ms, release: 0.1 sec).

 

  • AMS Neve: 33609 . A legendás Neve 2254 típus mai digitális reinkarnációja. A 33609 típus az UAD Neve cég egyetlen szoftveres terméke, mely Neve kompresszort valósított meg újra modern technológiával. Sztereó, minden célra alkalmas kompresszor-limiter. Linkelhető surround üzemmódhoz. Két verzió kapható J és JD jelzéssel, az utóbbinak nem trafós, hanem diszkrét a kimenete, így egy kicsit melegebb hangja van.

  • Chandler Limited: TG1 Abbey Road EMI kompresszor-limiter. Ez az eszköz a legendás EMI TG1 kompresszor/limiterének egy modern reinkarnációja, melyet a ’60-as évek végén gyártott pultokban használták, melyeket az Abbey Road Stúdió is használt. Mondani sem kell, ezt a típust a divat és a nosztalgia hívta újra életre. Teljes egészében diszkrét elemekből épült áramkör, trafós kivitellel. Eza a meleg nyitott hangzás ismerhető fel a Pink Floid: Dark Side Of The Moon lemezén is.

  • Thermionic Culture: THE PHOENIX. Sztereó csöves kompresszor. Tipikus példája a modern korban, új felfogásban alkalmazott csöves kapcsolás technika újra felfedezésének. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy olyan hangi jellemzőket is megvalósítottak, ami a régi technológiával régen még nem volt lehetséges.

  • TUBE-TECH: CL 2A. Sztereó, csöves opto-kompresszor. Több is linkelhető. Néhány tipikus paraméter tartomány: átvitel 5Hz to 80kHz, compression ratio 2:1 től 10:1, threshold -20dBm től off-ig, gain - off tól +10dB-ig. Igen sokoldalúan használható darab. Két csatornája függetlenül használható limiter vagy kompresszor üzemmódban. Zajmentes relés üzemmód átkapcsolás.

  • Focusrite Red 3 Sztereó kompresszor/limiter. Igen népszerű a modern kompresszor limiterek között. A Red 3 egy klasszikus darabnak számít és sokan kedvelik kompromisszum mentes hangzásáért.

  • TC Electronic MD3, MD4, MD 5.1 Mastering digitális kompresszor/EQ/limiter szoftver. A MD sorozatú kompresszor/EQ/Limiter több, mint 15 éve jelent meg a TC Electronic M5000 effektrendszer egyik legfontosabb mastering szoftverjeként. Ez volt az egyik első több sávos kompresszor szoftver. Jelenleg az S6000 rendszerben fut, mint az egyik legfejlettebb többsávos digitális mastering szoftver. Surround verziója az MD5.1 változat. Minősége a legjobb önálló készülékekével mérhető. Az MD3 valamelyest egyszerűsített változata már a ProTools TDM rendszerén is fut.

Lehetne folytatni a sort. Még legalább ugyanennyit találnánk a drágább 2000-4000 US Dollár kategóriában és legalább ötvenet az 500-1000 Dollár szintjén. A minőséget általában az árak is hűen mutatják. Bár mindegyik eszköz ugyanarra a célra szolgál, ugyanazt csinálja, mindegyik kicsit másként szól és másként ad valamit a hangzáshoz. Innentől pedig ízlés dolga a kiválasztás.

A fent említett készülékek mindegyke "vas" azaz nem digitalis platformokon működő plugin. Találunk félvezetős, tranzisztoros és digitális működésűt is közöttük. Napjainkban több százra tehető a kisebb nagyobb, ismertebb, vagy kevésbé ismert szoftvergyártók által készített plugin kompresszor szoftver. Innentől pedig egy további kérdés merül fel: Melyek a leghasználtabb (leghasználhatóbb) kompresszor/limiter pluginok? Ennek megválaszolására majd egy későbbi írásban kerítünk sort.

Szabó Sándor

2007-09-20 00:14:08