Romanek Tihamér Maccaferri gitárja


Sorozatunkban több alkalommal bemutattuk Romanek Tihamér hangszerkészítő mester egy-egy különleges hangszerét. Ezúttal egy Maccaferri fazonú nylon húros akusztikus gitárt mutatok be.



Előtte azonban érdemes bemutatni a Selmer/Maccaferri  akusztikus gitárokat általánosságban is, mert itt hazánkban továbbra sem mondható széles körben ismertnek ez a hangszer fazon. A Maccaferri gitárokról már általánosságban is számos különlegességet lehet elmondani. Kezdve azzal, hogy európai gyártótól származik a párizsi Selmer cégtől. Bár a cég a szaxofonjairól lett híres, a gitár népszerűsödésével nyitott egy gitárkészítő üzemet is az 1930-as években ahol Mario Maccaferri vezetésével folyt a munka. A gitárt a francia roma származású gitáros Django Reinhardt hívta a köztudatba és tette ismertté megkapó, ritmusos zenéje és játéka által. Kevés európai márkáról és zenestílusról mondható el, hogy az egész világon elterjedt, népszerű lett beleértve az Egyesült Államokat is. Mivel Django „gypsy jazz” zenéje tette igazán ismertté ezt a hangszert így gyakran egyszerűen csak Django vagy „gypsy” gitárnak hívják és a Selmer nevet már régen leválasztották róla. Maccaferri azt remélte, hogy a belső rezonátor test megnöveli a hangerőt, azonban reményei és a cég elvárásai nem teljesültek, így a rezonátoros gitár típus gyártását 1935-ben leállították. Miután Maccaferri távozott a cégtől, az egyszerűbb kivitelű, hagyományos gitárokat gyártották egészen 1952-ig. Kultusza azonban megmaradt és többnyire független hangszerkészítők ápolják az emlékét és ma is sok-sok Django gitár készül többnyire egyedi megrendelésekre.



 Ránézésre azonnal megkülönböztethető bármely más akusztikus gitártól, jellegzetes test- és fejformája formája, valamint egyéb konstrukciós megoldásai által. Számunkra ezúttal a konstrukciós megoldások lesznek érdekesek. A gitár konstrukciójának számos az amerikai stílustól eltérő sajátossága van. Ilyenek például a nagy D alakú hangnyílás, vagy egy másik változaton a feltűnően kis méretű kerek hangnyílás, a belső hangterelő rezonátor, de ilyen az átmenő húros megoldás, esetenként a mozgatható húrláb is, melyet a régi jazz gitárokon látható a test végén elhelyezett húrbefűzőről már messziről meg lehet ismerni.



És ezzel még nincs vége a különlegességeknek, mert a tető keresztben párhuzamos bordái sokkal inkább a lantépítés tradíciójából származnak.



Csupán érdekességként említem meg, hogy a Django gitárt többnyire a Django zenét szeretők használják, ugyanis jellegzetes kissé nazális, kopogós hangja főleg a pengetővel megszólaltatott ritmikus kíséretre teszi alkalmassá. Ma már számos fém és nylon húros változatáról kaphatók tervrajzok és azok alapján meg lehet építeni. Az alábbi rajzon látható az a változat, amiből Tihamér kiindult:




A fémhúros akusztikus gitárokból és a klasszikus gitárokból is több változat készült. A reflex dobozok is két féle változatban készültek, dupla hangnyílásos, két kisebb nyílással és egy nagy hangnyílással. Az 1932-1933-ban készült  klasszikus gitár modellek az alábbiak voltak:

  • 6 string Concert model /cutaway/. Tihamér ezt a modellt készítette el.
  • Concert Harpe Model 9 húros változat,
  • Espanyol modell, hagyományos hangnyílással, de reflex dobozzal
  • Classique modell


Már ebben az időben is voltak előnytelen megoldások, például az, hogy a könnyebb gyárthatóság érdekében a káva 3 rétegű furnérlemezből készült. Egy idő után szétszáradtak és elváltak egymástól a rétegek, a hangjuk pedig sohasem volt olyan, mintha tömör fából készültek volna.


A rövid általános bemutatás után vegyük szemügyre a hangszerét. Miközben Tihamér hagyománytisztelő, ugyanakkor egy nagyon nyitott, kíváncsi ember, aki minden érdekeset, furcsaságot kipróbál, nem riadva vissza az új megoldásoktól. Így történt, hogy egy alkalommal megrendelést kapott egy Maccaferri gitárra és kihívást érezve azonnal elfogadta a felkérést. Volt szerencsém még a születésének folyamata kezdetén látni a hangszert, amikor még csak a káva és a tető voltak készen és egy másik alkalommal úgy is, amikor még nem volt összeszerelve, de láthattam a belső struktúráját. A hangszer néhány dologban eltér az ismert változatoktól. Például a húrláb fixen ragasztva van a tetőre úgy, mint a klasszikus gitárokon. A belső struktúrája igazán különleges. A test üregében egy másik kisebb rezonátor test van beépítve, mondhatni „test a testben” mely egy hangterelőn keresztül csatolódik a megszokottól nagyobb méretű D formát mutató a hangnyíláshoz. A képen a belső rezonátor test látható:



Tihamér elmondása szerint egyszerűen kíváncsi volt, mi járhatott a gitár tervezőjének a fejében, hogy vállalta ezt a jelentős többletmunkát jelentő megoldást. Mivel ilyen hangterelős gitárok már legfeljebb múzeumokban vagy gyűjtőknél fordulhatnak elő, így az egyetlen mód, ha épít egyet és megtudja az igazi okát. Nos, ez számomra is izgalmas kérdés volt és kíváncsian, nagy érdeklődéssel vártam a hangszer elkészülését. Az alábbi képeken a hangszer születésének néhány mozzanatát fotón is megörökítette. A következő képen már a rezonátor már a külső testbe van illesztve:




Itt már látható, hogy hangterelő is a helyére került:



A test és a fedőlap összeszerelés előtt:




Érdekesség, hogy ennél a gitárnál nem a hátlap került fel utoljára a testre, hanem a tető.



Az alábbi képen látható a dupla karbon pálca a nyakban.



Az akusztikus gitár történetében minden fejlődésre irányuló kísérletnek és törekvésnek a hangerő növelése volt az elsődleges célja. A hangszerkészítés többnyire empirikus tudomány, azaz kísérletezések és próbálgatások által születnek az akusztikai felismerések és a megoldások. Egy-egy új megoldás kigondolása után minden esetben meg kell építeni a hangszert és ki kell próbálni, hogyan működik a gyakorlatban. Maccaferri is a hangerőt kívánta növelni a beépített rezonátor segítségével, azonban minden megoldás, ami növeli a súlyt, egyben a rezgési energia elszívásával jár, és jó esetben a hangerő ugyan megmarad, bár legtöbbször lecsökken és más hangi tulajdonságok kerülnek előtérbe. A pengetéssel bevitt energiát kellene jobb hatásfokkal hasznosítani. Tihamér Maccaferri gitárja nagyon tanulságosan bemutatja, hogy milyen irányba tudja egy rezonátor elvinni a hangzást. Mielőtt a hangjára térnék, felsorolnám a fő paramétereket és az építési jellemzőket.


A gitárhoz felhasznált anyagok:

Hát és káva: spanyol ciprus, mely a flamenkó gitárok kedvelt klasszikus anyaga.

A tető anyaga: európai lucfenyő

A nyak anyaga keményebb fajta afrikai mahagóni, két karbon pálcával merevítve.

A fejborítás: kelet-indiai rózsafa

A fogólap a megszokottnál vastagabb ébenfa.

Húrtávolság: 640 mm

Nyak 24 bundos és a 12. bundnál találkozik a testtel.

A húrláb sűrű szálú kingwood, megszokottnál hosszabb kivitelben.

A tető gerendázata 100 évnél idősebb sűrű szálú lucfenyőből készült. Érdekessége, hogy a merevítők az eredeti tervrajzon a középrészen sűrűbben induló legyező formát mutatnak, azonban Tihamér szellősebbre és a klasszikus gitárokéhoz hasonlóan rendezte el őket.

A belső reflex doboz kávája szintén régi mahagóni, az alsó lemeze viszont lanttető vékonyságú 150 éves száraz lucfenyő.

A hangterelő tölcsér szintén régi mahagóniból lett kialakítva.

A lakkozás sell-lakkal készült kézi munkával.

A test 40cm széles, 47 cm hosszú.


Az elmondottak alapján érdekes felismerés, hogy a gitár magában foglalja egy flamenkó gitár és egy maccaferri jazz gitár fő tulajdonságait. A flamenkó gitár jellegét a cyprus anyag adja meg, így ez meg fog jelenni a hangzásban is.


A gitárt elkészültekor, kb. 1 évvel ezelőtt nem tudtam kipróbálni, azonban gazdája elhozta egy kipróbálásra és így vált lehetővé, hogy ebben az írásban be is tudom mutatni. Az egy éves várakozás valójában jót is tett a gitárnak, mert addigra alkatrészei összhangba rezonálódtak és egy érettebb hangot mutattak, mint újkorában lehetett.


A hangzás:


A gitár nagyon kellemes érzésű, gyorsan reagáló hangszer, mely a kivételesen áttetsző magasaival azonnal felkeltették a figyelmemet. Ezen kívül a hangkitartása is figyelemreméltó volt, de leginkább a kiegyenlítettsége volt a legszembetűnőbb. Hangereje valójában átlagos volt a gitár mögül a játszó pozícióból hallgatva, azonban a hangterelő rezonátor hatása talán abban nyilvánult meg, hogy irányítottabban sugároz előre, mint az egyszerű hangnyílás. Persze ez nem jelenti azt, hogy óriási előnye lenne a hangterelőnek, azonban azt mindenképpen megállapíthatom, hogy páratlan kiegyenlítettséget lehet elérni vele. Egyszerűen nincs kiugróan hangosabb, vagy teltebb, soványabb hangja. A rezonátor abban segített, hogy az egyetlen jellemző test rezonancia helyett több keletkezik, azok pedig egyenletesen szétoszlanak a frekvencia tartományban. Pengetővel kifejezetten perkusszív a hangja, kopogósan induló hang ideális jazzes kíséretre, de szólóra is. Újjakkal pengetve (körmöket is használva) egy kifejezetten szép, arányos hangú gitár édeskés tónussal. Mondhatni, egy igazi romantikus hangzás.

Őszintén szólva én sohasem lelkesedtem a Maccaferri gitárokért, mert sohasem hallottam olyan zenében úgy, ahogy szerettem volna, ezért mindig kikerült a figyelmem fókuszából. Egészen addig, amíg egyszer csak találkoztam egy gitárossal, aki egy D hangnyílású Maccaferri gitárt használt, de nem a megszokott húrozással és nem a megszokott zenével. A hang annyira magával ragadott, hogy egy éjszakára elkértem a gitárját és felvételeket készítettem vele. Tihamér gitárja a másik ilyen élmény, amikor szokatlan anyagokból szokatlan módon szólal meg.

Ezúton is gratulálok Tihamér Mesternek erőt, intuíciót és nem utolsó sorban egészséget kívánok neki, hogy legyen még alkalmunk több kiváló hangszerét is megismerni.


Szabó Sándor

2015-03-19 10:46:41