Romanek Tihamér új Kasha gitárjai


Azt hiszem Romanek Tihamért nem kell különösebben bemutatni, egy rendkívül nagy tudású, kísérletező, nyitott szemléletű ember, aki nemcsak vonós hangszereket, lantokat és lant-csembalókat készít, hanem gitárokat is. Én jó pár hangszert rendeltem tőle, és mind nagyon egyedi példány lett, nagyon szeretem őket. Tihamér korábban Torres féle klasszikus spanyol legyező merevítésű gitárokat épített, azonban 13-14 éve felfedezte a Kasha rendszerű építésmódot, mely akkor elég újnak számított a világban, idehaza senki nem hallott róla. A Kasha rendszerű gitárról többször írtam itt a honlapon is, így nem újdonság és most már az internet is sokat közöl róluk. Ez a különleges építésű hangszer nagyon nehezen kerül be a köztudatba, mert hiába van nagyon jó és újszerű hangja, a klasszikus gitáros világ dogmatikus hozzáállása a hangszerhez nem engedi, hogy jobban elterjedjen. Ez a merev elzárkózás persze lassan oldódik, mert közben megjelentek másféle építésmódok is és a fiatalabb generáció nyitottabb az újra. Sok klasszikus gitárosnak valójában tetszik a Kasha gitár hangja, csupán a szemük nem tud megbarátkozni a fejszére emlékeztető húrlábbal. Nélküle pedig nem működik a Kasha rendszer. Azt gondolom, hogy ezt a vizuális gátlást kell feloldani ahhoz, hogy jobban elterjedhessen.




A minap alkalmam volt kipróbálni Tihamér egy új Kasha rendszerű klasszikus gitárját. Előtte már sokat beszélt arról, hogy a Kasha rendszer egy nagyon nyitott dolog, ugyanis hagyja, hogy kombinálni lehessen más tőle eltérő rendszerekkel. Ilyen a Torres, az ebből tovább fejlesztett Bouchet, a Smallman, vagy a Kasha tovább gondolt változata a Steve Klein rendszer is. Mindegyik másért jó, más aspektusát mutatja meg a gitárhangzásnak. Tihamér kissé titokzatos volt, és mosolyogva említette akkoriban, hogy nagyon meg fogok lepődni milyen ú j gitárokon dolgozik. A meglepetésem 2 hete meg is történt, amikor kézbe foghattam az egyik elkészült hangszert. Azóta a másik is elkészült.




Külsőre egy normál méretű klasszikus gitár 650 mm-es húrtávolsággal, az egyetlen vizuális különbség csupán a jellegzetes, kötelező Kasha húrláb. A hangszer paraméterei a következőek:


 Káva és hát: rió- paliszander




Tető: európai fenyő / himfa mintázattal, kissé olyan mintha habos lenne a fenyő, mind  a kettő gitár ilyen.

Nyak: mahagóni. A nyakba egy karbon merevítő pálca is be van ültetve.

Fogólap: ébenfa. A fogólap feltűnően vastag és a gitár test felső részén egymás mellett két támaszgerendát is alkalmazott.



Fejborítás: rió-paliszander

Húrláb: rió-paliszander

A szegélydísz és a hát közepe: ébenfa


Az építés koncepcióját a nagy elődök inspirálták: A.Torres, R. Bouchet,  M.Kasha.

Az anyagok  méretezése egyedi. Ez azt is jelenti, hogy a hát valamelyest vastagabb, mint a megszokott. A merevítés olyan, mint egy montázs, fel lehet benne fedezni a klasszikus Kasha mintát, a Torres/Bouchet mintát, a Klein mintát és összességében, rácsos szerkezetére pillantva pedig a Smallman elv is megjelenik benne. Vizuálisan inkább hasonlít egy pókháló rajzolatára, mint bármi másra.




14 év kutatása, kísérletezése és tucatnyi Kasha gitár fekszik ebben a két hangszerben.

Az építés folyamatáról Tihamér az alábbiakat mondta el: „A tetőgerendák anyaga közel 100 éve száraz, csodálatos struktúrájú és rezonanciájú lucfenyő, a felületi metszésen jól látható az érett fenyő aranyfényű ragyogása.




A gerendák nem nagyon vékonyak, önmagukban is nagyszerűen zengő elemei a rezonáns tetőnek. A rezonátorlaphoz való tömegviszonyuk rendkívül fontos. A felgerendázott tető már tökéletesen megmutatja, hogyan fog szólni a gitár, amikor végig kopogtatjuk.  A hát reflexiójára ugyanilyen gondossággal kell ügyelni, a gerendák anyaga, vastagsága a háttal együtt, a hang felépülési idejét, intenzitását, annak teltségét határozza meg.  Mindig a húrlábat ragasztom fel először, ennek anyaga rendkívül fontos, mivel közvetlen hangkeltő funkciója van, önmagában sem zenghet akárhogyan. Anyaga mindig tiszta fa, nem kompozit, vagy rétegelt anyag!  A gerendákat csak ezután célszerű felragasztani. Így a húrlábbal együtt rezgő tetőhöz hangolhatunk minden egyebet. A próbálgatásnál mindig a hangkeltő húrlábra kell először koppantani, és az a hang számomra már mindent elmond a tető későbbi rezonanciájáról, amiben még sosem csalatkoztam a hangszer elkészülte után sem.




 A vastagabb ében fogólap, a dupla gerenda a fogólap végénél  a nyak lengését akadályozza meg. Így a bevitt pengetési energiából kevesebb megy veszendőbe, nem a nyakat fogja lengetni, hanem a tetőn rezgésében hasznosul.”




A gitárt kézbe véve feltűnt enyhén nagyobb tömege. Megpendítve azonban a hatalmas hangereje, vastag, de színes meleg tónusa és kifogástalan kiegyenlítettsége tűnt fel. A magas tartomány a hangkitartása hagyományos klasszikus Torres rendszerű gitárokéhoz képest legalább kétszer hosszabb. Nagyon élvezetes a magasabb fekvésekben is kitartott akkordokat játszani, mert nem fullad be a hang. Persze van, aki éppen azt akarja, hogy a magasban fulladjanak be a hangok, az nyilván más hangszert fog keresni. A gitár dinamikája jobb, mint korábbi modelljein, könnyű rajta halkan és hangosan is játszani. A gitár Pyramid High Tension carbon húrokkal volt felhúrozva, és bármekkora erővel pengettem, a tónus nem kezdett elcsúszni. Erről csak annyit, hogy minden rezgő rendszernek van egy optimális munka tartománya, amelyen belül a rá jellemző hullámforma változatlan. A rendszer túlterhelésekor (overdrive) a hullámforma eltorzulását eredményezi és ez valójában egy hallható mechanikus, akusztikus torzításnak felel meg, bár nem oly mértékű és jellegű, mint egy elektromos átviteli csatorna esetében.

Az én vesszőparipám mindig a G húr. Ha kézbe veszek egy nylon húros gitárt, mindig a G húrt pengetem meg először. Ha nem hallom meg benne a fényt és a kellő koppanást az elején, már teszem is vissza a helyére, mert attól a gitártól sokat már nem remélek. Ezúttal is a G húrt pengettem meg először és csodák csodájára a hatalmas hangerejű vastag hangú G húr koppant és kellő fénye volt a feltűnően jó hangkitartás mellett. Mindez Carbon (PVF) G húrral, mert azok közismerten nagyon rossz magas átvitellel rendelkeznek a G hang tartományában.




Tihamér elmondása szerint a másik elkészült gitár hangja szinte összetévesztésig azonos. Ezen nem csodálkoztam, hiszen a Kasha rendszer lényege éppen a kiszámítható működési elvből adódóan az, hogy az azonos módon, azonos anyagokból, azonos méretben készült példányok között minimális a szórás, azaz a hallható különbség. Ez pedig mindenkor egy megbízható konzisztens minőséget garantál.


Nem rejtem véka alá, hogy bár Tihamér tehetségét rendkívülinek tartom, ugyanakkor korábban sok kritikát megfogalmaztam a hangszereiről, a hangzás és az esztétika tekintetében is. Mára úgy tűnik, hogy a kritikákat elfogadta és sokat, éveket dolgozott, mire idáig jutott. E legutóbbi gitárján csak ámulni tudok, mert hangilag kifogástalanok és túlzás nélkül mondhatom, sohasem volt kezemben jobb Kasha gitár. Azt is tudom, ismerve Tihamért, hogy ettől ő nem fog hátra dőlni, mert már most töri a fejét további finomításokon.




A kipróbáláskor abban a kegyelmi helyzetben lehettem, hogy a gitár még nem volt belakkozva. Azt tudni kell, hogy ilyenkor szólnak a legjobban. Szívem szerint meztelen gitárokon játszanék, ami a hangot illeti, azonban akkor az élettartama túl rövid lenne. A lakkozás után kissé változik a hang, talán kissé magvasabb lesz, de a lényegi tulajdonságok mind megmaradnak.

Ezúton kívánok Tihamérnak további sikert, hosszú életet, erőt és egészséget és szívből gratulálok ezért a teljesítményéért.


További informácók: http://www.romanektihamer.hu/


Szabó Sándor


2014-01-26 15:47:55