A klasszikus gitárhúrokról általában

Egy kis akusztika

Mielőtt belemennénk a húrok részletesebb tárgyalásába, először tekintsük át a legalapvetőbb fizikai, akusztikai szempontokat.

A hang kezdetét, annak felépülését tranziensnek nevezzük. A tranziens egy végtelen sok felharmónikust tartalmazó "zajcsomag", mely tartalmazza a hangszerre jellemző információkat. Ezt hallja először a fülünk, utána mindent ehhez hasonlít, ezért a hang eleje kritikusan fontos paraméter. A tranziens felépülése és a magas felharmónikusainak lecsengése változó sebességű. Ezért mondhatjuk, hogy egy hang élesen üt, vagy fényesen indul, vagy gömbölydeden, esetleg tompán koppan. Ha azt mondom, hogy a hang eleje nagy gömbölydedséggel koppan, akkor az egy lusta húr, aminek tranziense lassabban épül fel. Ezek sokszor tompán, de meleg tónuson szólnak. A kis gömbölydedséggel induló húrok már gyorsabbak, és egyben fényesebbek is. A leggyorsabb tranziensű húrok már élesen koppannak, mint amikor leejtünk egy üveggolyót. Ezek szólnak a legfényesebben. Tranziens nélkül a gitár hangja nem lenne felismerhető. A tranziens általában ezred, tízezred másodperc alatt lecseng, és utána kialakul egy hosszabban tartó lecsengő állapot, melyben csupán az alap rezgési modus és néhány felharmónikus hallható. A tranziens és a lecsengő rész a gitár kvalitásait teszi hallhatóvá, de ugyanakkor mindez a húrokkal együtt valósul meg. A tranziens teljesen más a nylon húroknál és más fém húroknál, de más a sodrott húroknál is. A húrokat leginkább tranziens viselkedésük különbözteti meg egymástól. Más a tranziense a tiszta nylon és a karbon húrokénak is. Ezért is halljuk másnak őket.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy a gitárnak is van tranziens viselkedése. Vannak gyorsan rezgésbe hozható gitárok, például a könnyű ciprusból készült , egyébként is könnyű építésű flamenkó gitárok. Ezek nagyon gyors hangszerek. Hangjuk energiája a tranziens alatt nagy részben elemésztődik, hangosnak, robbanékonynak tűnnek, hangjuk sokszor rendkívül fényes, de a lecsengésük naqyon rövid ideig tart. Egy nehéz fákból készült klasszikus gitár, már lassabban épülő hangot produkál, mert idő kell rezgésbe hozni a fát, ezért a tranziens lassabban épül és lassabban is cseng le, de a húr energiája a lecsengési szakaszra koncentrálódik. Ezért a klasszikus gitár lágyabban, teltebben szól, nagyobb hangkitartással és nem olyan robbanékony a hangzása a megpengetés pillanatában.

Nylon húrok

A klasszikus gitár kezdetben állati bélből sodort húrokkal volt felszerelve. Segovia mester egy alkalommal a tengerparton sétálva nézte, hogyan dolgoznak a halászok. Egy partra vetett műanyagból készült hálódarab keltette fel a figyelmét, ami éppen olyan vastag volt mint a gitárhúr. Elvitt belőle egy darabot, kifeszítette a gitárján és ezzel egy új, sokkal tisztább és hangosabb tónust kapott. Ezzel új korszak is kezdődött a klasszikus gitár történetében. Az új húrok erősebb gitárt igényeltek, így a bevihető energia is több lett, jobban hasznosult és ezáltal lett egy hangosabb tisztábban szóló hangszerünk. Ma már a gitár húrjait számítógép vezérlésű automata gépsorokon gyártják, lézeres mérőeszközökkel ellenőrzik egyenletességét, és egyre újabb anyagok állnak rendelkezésre az "ideális" húr megalkotására.

A gitár húroknak van egy nagy problematikája, ami állandó fejtörést okoz a húrkészítőknek. Minden húr egy bizonyos hangtartományban képes tisztán, egyenletes felharmónikus tartományban szólni. Ezért is vastagabbak a mélyebb hangú húrok és vékonyabbak a magasak. A mélyebb hangú húrokat nagyobb tömegűre, de nagyon hajlékonyra, minimális belső súrlódásúra kell készíteni. Az E6, A és D húrokkal nincs is semmi probléma. A baj a G húrral kezdődik. Ezen a hangmagasságon még ugyan lehet sodrott húrt készíteni, azonban az általában nem lesz tartós, mivel az anyaga viszonylag nagy feszítésnek van kitéve, így hamar elszakad. A G húrokat ezért sima, többnyire homogén nylon szálból készítik. Ennek hangja egészen más, mint a fémhuzallal sodrott nylonszálas húroké. Tónusa valamelyest mattabb, és a hang eleje, a tranziense is egészen más. Ez még nem is volna oly nagy probléma, merthogy az egyes húrok enyhe tónusbeli különbsége még jót is tesz az akkordok hangjainak jobb elkülönüléséhez. A nagyobb baj az, hogy a G húrok általában ritkán képesek egyenletes, konzisztens felharmónikus tisztaságot adni egy oktávon belül. A gitárok általában nagyon érzékenyek a G húrok rezgéseinek visszaadására. Számomra ezért is vált a G húr, egy adott gitár letesztelése szempontjából a kritikus elemnek. Ha egy gitáron még a G húr, vagy bármilyen G húr jól szól, akkor az megéri az árát, az egy jó gitár. Gyakran szoktam mondani, hogy jártunk már a Holdon, vannak szondáink a Marson, de még nincs jó G húrunk.... Ez sajnos így igaz, bár a tesztből ki fog derülni, hogy végre megcsinálták a jó G húrt, pontosabban felfedezték miből kell csinálni. Érdekes, hogy ez is az űrtechnikának köszönhető, merthogy a gitárosokért nem mozdul meg a tudomány, de egy atomrakétáért vagy egy űrszondáért már igen.

Sokak számára a G, H és E1 húr hangja nem megfelelő, nem kellően fényes a sodrott húrokéhoz képest. Az elmúlt évtizedben elkezdtek lényegesen vékonyabb, kisebb belső súrlódású húrokat készíteni. Ezeket Carbon húroknak hívják, bár a neve kissé félrevezető, mert csupán egy másféle szén alapú műanyagféleség képezi a húr anyagát. Legtöbbször homogén vagy elemi szálakból összeszőtt polivinil fluorid (PVF) anyagú húrokról van szó. Ezek fényesebben és hangosabban szólnak a hagyományos nylon anyagú húrokhoz képest. Nagyobbat üt a hang eleje és gyorsabban épül fel a hang, azonban a tónusukban kevesebb az alsó közép frekvencia tartomány Kissé vékonyabban szólnak, de hangosabban. Ezért inkább koncerteken fejtik ki előnyösebb tulajdonságaikat, jobban gerjesztik a gitár rezonáns testét. A karbon húrok különösen az E1 és a H húroknál nagyon jelentős változást mutatnak a hagyományos nylon húrokhoz képest. Sajnos a karbon G húrok messze elmaradnak fényességben és tranziens tulajdonságokban a normál nylon húroktól. Ez tehát azt jelenti, hogy az E1 és a H húr úgymond ki van találva a karbon húrokkal és jó alternatívát kínálnak koncerthez és hangfelvételhez is. A G húrból sajnos csak az elmúlt egy-két évben kapott a gitáros világ olyan minőségű húrt, ami immár tökéletes átmenet a sodrott D és a sima nylon vagy karbon H húr között. Ezt a húrt a D'Addario Pro Arte húrcsaládjának EJ sorozatú készletei tartalmazzák, ahol a G húrból kínálnak hagyományos nylon és egy szuper modern kompozit változatot. Ez a húr szól eddig a legrészletesebb tranzienssel, a legvastagabb és egyben a legfényesebb tónussal és ez az eddig valaha készített leggyorsabb reagálású G húr. Itt meg kell jegyeznem, hogy a fényes és vastag tónus ellentmondásban áll egymással a hagyományos nylon anyagoknál. A kompozit G húr ugyanolyan vastagon szól, mint a legjobb hagyományos nylon, csak fényesebben és áttetszőbben. Kíváncsi lennék, milyen hangja lenne az ebből készült H és E1 húroknak. A lényeg az tehát, hogy most végre már van jó G húrunk. Jellemző erre a kompozit húrra, hogy gyakorlatilag nem nyúlik, 1-2 óra alatt beáll, összehasonlítva a hagyományos nylon vagy karbon húrokkal, amik napokig nyúlnak.

A nylon húrok élettartama legtöbbször 6-8 szorosa a sodrott húrokénak. Egyetlen dolgot nem szeretnek, ha tartósan 10 kg fölé kerül a feszítőerő. Ez esetben egy ponton kezd elvékonyodni a húr és hamis lesz a gitár. A nylon húrok ezért valamelyest rövidebb élettartamúak a 665 mm húrhosszúságú gitárokon. Ettől eltekintve gyakorlatilag sohasem szakadnak el, kivéve a multifilament (sok elemi szálból készült) húrokat, melyek pár mikron vastagságú nylon szálakból vannak összepréselve. Hőkezeléssel egyesítik a szálakat a húr felületén. Látszólag homogének, de valójában belül sok ezernyi szálból állnak össze. A sok szálból készült húrok belső súrlódása kisebb, ezért az ilyen húrok kissé fényesebben szólnak a szokásos homogén nylonnál, de hátrányuk, hogy hajlamosak a kiszőrösödésre, és ha egyszer is kemény fém ér hozzá, akkor megindul az elemi szálak szakadása és mindig egyre kevesebb szálnak kell viselni a nagy feszítőerőt, így a húr néha percek alatt tönkremegy, elszakad. Ilyen nylon húrokat gyárt például a Pirazzi és John Pearse, bár ezek nálunk nem kaphatók. Nagyon jól szólnak, de tartósságuk kb. a sodrott húrokéval egyezik meg.

Meg kell említeni egy érdekes húr típust, amely a tónus fényességét a felületének finom érdesítésével érik el. Az alkalmazott alapanyagtól függően a húrok felülete a teljesen tükörfényestől a durva szemcsésig terjedhet. A durvább szemcsézett felületű húr igen markánsan szól. A Savarez kínálatában található az 520 R jelű készlet, ez így készült. Minden hangja, nagyon eleven, dinamikus, bár a surrogása viszonylag erős. Koncerten használva viszont előnyei túlszárnyalják az egyetlen hátrányát.

Végül meg kell említenem a Hannabach Flamenco sorozatú húrjait. Az áttetsző nylon húrok különféle színpigmentek hozzáadásával készülnek. Ezzel megváltoztatják a húrok fizikai tulajdonságait is. A Flamenco húrok nagyobbat koppannak, a tranziensük egyszerre gömbölyded és kissé éles, a tónusa enyhén fényesebb, ami jól támogatja azt a muzsikát. Fontos azt is tudni, hogy bár ezek a húrok a Flamenco jelölést viselik, nem jelenti azt, hogy ezen más zenét nem lehet játszani. Sőt, aki jazzt játszik, vagy más modern műfajt nylon húros gitáron, ezt a húrt nagyon előnyösen használhatja egy sajátos hangzás elérésére.

Itt meg lehet említeni a fekete színű nylon húrokat is. Igen erőteljesen szólnak, valamelyest nagyobb feszítésűek, és gömbölydeden koppanós a tranziensük egyik másik változat fényesebben szól, mint az átlátszó nylon. Ezt a típust gyakran ajánlják Flamenco készletek magas húrjaiként. Rossz láthatóságuk miatt nem túl kedveltek, azonban igen jó hangi tulajdonságaik vannak. A Black Nylon húrok megtalálhatók például a D'Addario kínálatában J49 és J50 jelzésű készletekben.

A nylon húrok egyik fő gyártási problémája a teljes hosszúságban való tökéletes geometriai homogenitás biztosítása, azaz tökéletesen körkörös kell, hogy legyen a teljes hosszúságában és nem lehetnek átmérőbeli változások. A modern húrgyártó automata lézeres letapogatóval ellenőrzi a húrok egyenletességét. Gyakran látunk olyan jelzéseket, hogy Laser Selected vagy Rectified Nylon. Ezek mind a fokozott méretbeli egyenletességre utaló jelölések, melyeket ilyen vagy olyan módszerrel biztosítanak a gyártás során. Egy időben sokat kísérleteztem a horgászok által használt damyl húrokkal. Előfordult, hogy 4-5 darabot is ki kellett próbálnom, mire akadt egy ami tisztán szólt. A horgász zsinór ugyanis nem egyenletes, mert nincs szükség rá, hogy az legyen. Gitárhúr gyakran ugyanabból az anyagból készül, de gondosan ki van egyenlítve az átmérője és így már alkalmas húrokként való felhasználásra. A legdrágább húrok pontossága egy két mikrométeren belül van, ezért ezek áttetszően, fényesen szólnak és az egész oktávban tiszta hangmagasságokat adnak a lefogások helyén.

Sodrott húrok

A sodrott húrok kissé másként viselkednek csupán szerkezeti különbségükből adódóan is. Ezek finom, nagyon vékony elemi nylon szálakra sodort, galvanizált rézhuzalból készülnek. A nylon mag kevésbé játszik szerepet a hang kialakításában, azonban a rátekercselt huzal anyaga, a tekercselés módja már nagyrészt meghatározó. Az egyes húrgyártó cégek folyamatosan kísérleteznek az anyagokkal és a galvanizált bevonatokkal. Számukra valahol kompromisszumot kell kötni. Ha túl jó és tartós a húr, akkor az üzletileg nem éri meg nekik, mert egy idő után azt vennék észre, hogy mindenki nagyon elégedett a húrjával és senki sem akarja vásárolni, így egy idő után becsukhatnák a kaput. Ezért meg kell találniuk azt az anyagot, amely jó hangot ad, és azért idő előtt elkopik, hogy újat kelljen venni. Ez tipikus fogyasztói társadalmi jelenség.

A sodrott húrok gyártása is komoly műszaki hátteret igényel. A húr végső minősége itt is azon múlik, hogy mennyire egyenletes a húr átmérője, tömege teljes hosszúságában. Ha a húr nem körkörösen sodort, akkor előfordul, hogy kellemetlen felharmónikusok jelennek meg, zavaros, ködös lesz a tónus, a magas tartományából eleve hiányzik valami és a tetejébe még hamis is lesz, és két egymáshoz közeli frekvencián fog rezegni. 20 évvel ezelőtt gyakorlatilag csak ilyen húrokat lehetett idehaza kapni. 10 készletből lehetett egy használhatót összerakni. Hála az égnek, ma már ilyennel nem találkozni, mert az ilyen cég azonnal bezárhatna. Igen nagy a verseny közöttük, ami folyamatos minőség javításra és kontrollra készteti őket. Ugyanakkor azt is remélem, hogy a kereskedők sem vetemednek idáig.

A sodrott húrokat sok esetben lágyabb rézhuzalból tekercselik, ez sokszor igen szép hangot eredményez, bár a húrok bundokkal való érintkezés helyénél hamar elkezdenek benyomódni, kopni így egy idő után a húr tömege egyenetlenné válik és elkezd hangolhatatlan lenni a húr. Ilyenkor ki kell cserélni.

A sodrott gitárhúrok tartóssága két fontos dologtól függ: az egyik a galvanizált réteg vastagsága és korrózió állósága, valamint az alapanyag, a huzal korrózióra való hajlama. A gitáros keze izzad, eleve zsíros, savas nem is említve egyéb szennyeződéseket, így a húrok eleve igen kemény körülményeknek vannak kitéve. Vannak emberek, akiknek az izzadságuk olyan agressziven maró hatású, hogy bármilyen húr egy-két hét alatt elkorrodálódik a kezük alat.

A tartósabb húrok galván bevonata vastagabb, (Pyramid) de előállításuk is drágább, valamint ritkábban kell cserélni őket ezért az ilyen húrok többe is kerülnek.

 

Különleges sodrott húrok

Ide sorolhatók például a sterling ezüst anyaggal sodrott húrok. Ezek felületét a sodrás után még laposra csiszolják, hogy ezzel is csökkentsék a húr surrogó hangját. Az ezüst közismerten egy hangbarát fém, nagyon gazdag felharmónikus készlettel rezonál minden szituációban, tömege is elég nagy, ezért is alkalmas húrok készítésére, eléggé tartósak, de igencsak drágák is. Ilyen húr a D'Addario Pro Arte sorozatának J51-es készlete.

A sodrott G húr

A legtöbb húrgyártó cég kínálatában szerepel sodrott G húr is. A sodrott G húrok kapják a legnagyobb feszítést és igénybevételt a szerkezetükhöz képest. Ezért a sodrott G húrok általában hamarabb elszakadnak mint a többi húr. Minden esetben jó, harmónikus átmenetet képeznek a D és a H húr között, bár sokan nem kedvelik őket a csikorgásuk és a rövid élettartamuk miatt. A Savarez pl. gyárt egy viszonylag olcsó Leonida nevű sodrott G húrt, ami nagyon szépen szól, a fényét még elveszteni sincs ideje, mert a lágy anyagú réz-sodrat és a vékony galván bevonat miatt kb. egy hétig használható, a húr elszakad. Ha folyamatosan játszanánk a gitáron a Leonida húr 2-3 óra használat után elszakadna. Egy másik szélsőség a La Bella arany színű sodrott G húrja, bár az is el tud szakadni, de hangjának fényét egy év után is megtartja. Félő, hogy ezt hamarosan leveszik a gyártásról, mert túl jól sikerült húr...

A Savarez készített olyan G húrt, amely homogén nylonból készült, de anyagával megegyező sodrást kapott. Tónusa valahol középen helyezkedik el a sima nylon és sodrott húrok között, de van egy jellegzetes tranziense, ami kiüt mind a sima, mind a fémmel sodrott húrokétól, ezért nem gyakran használják.

Az egyik legtartósabb húr a Pyramid Super Classic Double Silver. A tekercselő anyag vörösréz huzal, dupla ezüst galván bevonattal. A húrok magját egy speciális szintetikus anyag képezi, mely nagy rugalmasságot, viszonylag rövid idejű beállást garantál a kiváló hangi tulajdonságok mellett.

Hagyományos nylon vagy karbon húr?

Amíg nem voltak karbon húrok, addig egy fényesebb gyorsabb reagálású húrról álmodoztunk. Most hogy végre itt van, máris megoszlik a gitárosok tábora. Egyesek kifejezetten utálják a karbon húrt, mások pedig soha többé nem tudnának visszatérni a régi nylon húrra. Ez így is van rendjén.

A PVF (Polyvinil Fluorid) azaz közismert nevükön karbon húrok vékonyabbak és hajlékonyabbak a normál nylon húrnál, azonban érdekes módon nagyobb feszítő erő kell a megfelelő hangmagasság eléréséhez. Ezek is nyúlnak jó ideig, azonban már 2-3 óra alatt beáll a végleges tónusuk. Általában mindegyik fényesebben szól a nylon húroknál, gyorsabban felépül a hangjuk, érzékenyebben reagálnak a pengetésre, hangosabbak is. Hangképük kissé becsapós, mert egy kevésbé érzékeny gitárt is jól meg tud szólaltatni, azonban ha hangfelvételen azonos hangerővel hasonlítanánk össze a hangját, akkor azt tapasztalnánk, hogy vékonyabban szól, mint a hagyományos nylon húr. Ennek vannak előnyei is. Hagyományos nylon húrokon bizonyos harmóniák az alsóbb fekvésekben már ködösen szólnak egyes gitárokon, karbon húrral viszont nyitottabb, világosabb, áttetsző lesz az akkord. Fontos megjegyezni, hogy általában a H és E1 húrok fényesebben szólnak, mint a normál nylon, de a karbon G húrok sajnos nem szólnak olyan áttetszően, mint egy jó nylon G húr. Nem is véletlen, hogy a G húr érdekében kifejtett kutatások egy másféle anyagot favorizálnak, egy új szintetikus anyagot, egy kompozitot, ami végre megoldotta a G húr problémáját. Egyszerre szól vastagon és fényesen is. Persze akadnak, akik ezt sem kedvelik.

Gitárosok, akik nagyon figyelnek a hangzás tömörségére, árnyalására, ők mindenképpen a nylont választják, mert azzal valóban vastagon szól a dallam és a G húr is többnyire jó átmenetet képez a D és a H húr között.

Mint fentebb már említettem, a koncertező gitárosok nagy része kedveli a karbon húrokat, azonban van, aki hagyományos nylon, vagy kompozit G húrt használ a karbon H és E1-el együtt. Azt gondolom, hogy a húr kiválasztása részben a gitáros ízlésétől függ, részben pedig attól, hogy milyen gitárja van. Néha akadnak hangos igen vastagon megszólaló gitárok, amik koncerten jól működnek, ellenben hangfelvételt nehéz velük készíteni, hiszen alig van tranziensük. Ha két gitár szól egy felvételen, az ilyen sötét tónusú, vastag hangú gitár mindig eltűnik a másik mellett. Ilyen esetben a karbon húr nagyon nagy segítség lehet, mert valósággal "feltámasztja" a gitárt. Vannak nagyon fényes hangú gitárok, melyek karbon húrokkal egyre inkább kihangsúlyozott közép hangtartománnyal szólnak, erre szokták mondani, hogy a gitár úgy szól, mint egy bendzsó...

Puha vagy kemény húr?

Ez esetben a puhaság, vagy a keménység a húrokat lefogó kéz által kifejtendő erőt jelzi, mely arányos a húr feszítő erejével. Különféle jelzések vannak, mint Normal Tension, Hard Tension, Extra vagy Super Hard Tension, stb. A gitárhúrok vastagságuktól függően valahol 6 és 8 kg közötti feszítőerőt igényelnek a magfelelő hangmagasság eléréséhez. Minél nagyobb a feszítőerő, annál több erő kell a húr lenyomásához, viszont annál hangosabban szól a gitár. Minél nagyobb a feszítőerő, annál gazdagabb a tranziens, és a megnövekedett hangerővel hallhatóbbak a játék részletei. A nagyobb és erősebb kezű gitárosok így jobb eséllyel tudnak hangosabbak és bizonyos tekintetben kifejezőbbek lenni.

A nagyobb húrfeszítésű gitáron többet kell dolgozni a vibrátóért. A kezet és a gitárt is jobban igénybeveszi. Vannak esetek, amikor a gitárosnak kis keze van, ez hölgyek esetében gyakori és a megszokott 65 cm-es húrhosszúság nagynak bizonyul számukra, ezért készíttetnek maguknak 64 vagy 63 cm-es húrhosszúságú gitárt. Ezek halkabban fognak szólni. Azonban, ha ezekre a gitárokra vastagabb, pl. Hard Tension jelzésű húrt feszítünk ki, akkor hangerőben ugyanott lesz, mint a 65 cm-es húrtávolságú gitár.

A húrok feszessége akkor is nagyobb lesz, ha egy normál vastagságú és feszítésű (Normal Tension) készletet használunk 66 vagy 66,5 cm húrtávolságú gitárokon. A nagyobb húrtávolság ugyan nagyobb hangteljesítményt fog adni, azonban számolni kell azzal hogy a megnövekedett húrtávolságból adódóan a húrok rezgési amplitúdója is nagyobb lesz, tehát nagyobb húrtávolságot kell beállítani, hogy ne zörögjenek a húrok egyetlen fekvésben sem. Az ilyen gitárok kizárólag nagy és erős kezű gitárosok számára előnyösek. A húrok nagyobb feszessége miatt a gitár és a húr is jobban igénybe van véve és nem utolsósorban a gitáros kezei is.

Nemrégen láttam egy fiatal gitárost, 66,5 cm-es Ramirez gitáron Extra Hard Tension jelzésű húron játszani és a húrmagasság 5 mm körül volt az oktávnál... Kezei akkorák voltak, mint egy péklapát, de volt is hozzá vagy 100 kg-os testsúlya, a gitár pedig oly hangos volt, jól megtöltötte a termet hanggal.

A húrok kiválasztásánál mindezen szempontok figyelembevételével kell eljárni.

Hamarosan megjelenik a Klasszikus gitárhúrok összehasonlító tesztje, mely remélhetőleg nem csak érdekes olvasmány lesz, de hasznos adatbázis a nylon húros gitárosok számára.

Szabó Sándor

2006-03-20 23:41:48