A Marshall új erősítő sorozata a JMD:1

JMD50 50 Wattos modellezős/csöves fej

Mint azt a Frankfurt 2010 összefoglalómban említettem, és reményemet fejeztem ki, a Marshall JMD:1 50 Wattos modellezős csöves hibrid erősítő immár megjelent idehaza is és ezúttal be is mutatnám.

Az erősítő ötlete nem mai keletű. A Marshall már 4 évvel ezelőtt elkezdett dolgozni egy fizikai modellezésű, de csöves végfokú sorozaton. Hogy ez miért csak most lett realitás, azt csak találgatni lehet. Azt azonban nem nehéz kikövetkeztetni, hogy a Marshall nagyon óvatos a külső fejlesztési kényszert illetően, hiszen ilyenkor nemcsak a tekintélyével játszik, hanem az egész cég létét képes bajba sodorni egy nem megfelelő sorozat.

A modellezős erősítő lelke nyilvánvalóan a szoftver. Ebben a Marshallnak nem volt és ma sincs gyakorlata, így találni kellett egy külső nagy gyakorlattal és tapasztalattal rendelkező szoftverfejlesztő céget. A svéd Soft Tube cégre esett a választás több okból is. A Soft Tube fejlesztő gárdáját ma a "rock and roll tudósainak nevezik, több világhírű cégnek dolgoztak, csak néhányat, TC Electronic, Tube-Tech, stb. Gyakorlatilag 4 évbe tellett, mire a JMD:1 olyan színvonalra emelkedett, ami megfelel a mai kor és a Marshall igényeinek is. Ez idő alatt volt idő megfigyelni, hogy a modellezős technológia hol és milyen gyermekbetegségeket rejt, így azok már nem fertőzik az új modellt.

A JMD koncepciója továbbra is lényegi elemnek tartja a csövet, így ezáltal egy második generációs hybrid erősítő lett.

A modellezés sikere nagymértékben függ az alkalmazott DSP-től. Az Analog Devices 32 bites lebegőpontos SHARC processzora egy igazi erőműnek számít ebben a technológiában. Az alkalmazott AD/DA konverterekről nincs információm, de erre az erősítőre már nem lehet azt mondani, hogy "műanyag" hangja van.

Továbbra is szeretném fenntartani magamban és az olvasóimban fejleszteni egy új eszköz megismeréséhez szükséges nyitottságot. Ha ezzel nem rendelkezünk, akkor nem ismerhetjük meg a valódi potenciálját egy új terméknek. Mindenekelőtt le kell vetkőznünk az előítéleteinket és tekintsünk a JMD:1-re, mintha mondjuk egy földön kívüli kultúra adta volna nekünk ezt megvizsgálásra.

A bevezetőhöz tartozik még egy fontos, általános gondolat. Egészen a mai napig a modellezős technológia az utánzásról szól. Meglévő, jól működő, többnyire széles körben kedvelt, és népszerű eszközök hangját idézi fel. Nos itt kissé álljunk meg és gondoljunk bele, hogy mi is történik. Van egy eredeti médium, amit le kell virtuális eszközökkel másolnunk. Ez meg is történik, és lesz belőle egy MÁSOLAT, egy olyan, ami más módon idézi fel az EREDETI hangzását. Nem kell hozzá filozófusnak lenni, hogy rögtön belássuk: Eredeti csak egy van, és a másolat SOHASEM lesz olyan, mint az eredeti. Ez a tény az ember ítélet alkotó lelki folyamatában egy eleve elrendelt ítéletet építhet fel, mondván az eredeti mindig jobb, mint a másolat. Ez egy csapda. Ha azonban másképpen szőjük tovább a gondolatfonalat, akkor az is belátható, hogy akár lehet jobb is elvileg... De hogyan? Az előre belénk égett előítéletek ezt nem engedik kimondani. Ez az a pont, ami tisztán lélektani probléma. A jelenlegi helyzet marketing stratégia, mivel mindenki régi sikerese, legendás erősítők hangjára vágyik. Mikor lesz végre egy cég, amely a modellezést új hangzások létrehozására használja fel mindenféle részrehajlás nélkül? Nem hiszem, hogy a modellezős cuccok csak utánzásra használhatók, és csak utánzott erősítőtípusokkaleladhatók. Maga a koncepció sántít valahol nekem kezdettől fogva. Amíg a nagy cégek csak saját múltjuk termékeit utánozzák, addig állandóan kiteszik magukat a fent említett csapdának. A jövő majd ítéletet mond e felett is.

Ezek után lássuk a Marshall JMD:1-et közelről:

Koncepció

Az erősítő csakúgy, mint minden ismert modellezős erősítő, hangzásaival egyfajta összegzést nyújt a cég történetének legendás típusaiból, azok hangzását idézi fel egy új formában mindazzal a rugalmassággal, amit korunk technológiája megenged.

Itt érdemes egy pillantást vetni a történeti idővonalra, jelezvén, milyen típusok képezték a modellezés alapját. Itt láthatjuk a korai klasszikus erősítőket, pedálokat egészen a mai modellekig.

A mai szemlélő nyilván nem képes a Marshall minden itt felsorolt erősítőjének hangzását fejben tartani, azonban az erősítő kézikönyve részletesen leírja a kiindulási erősítők főbb hangi tulajdonságait, így onnan lehet némi fogalmat alkotni. A legjobb megközelítés mégegyszer az, ha a JMD-t úgy tekintjük, mint egy teljesen új erősítőt. Így biztosan mindenki talál rajta majd számára igencsak tetsző hangzást.

A koncepció lényegéhez tartozik, hogy a JMD nem egyetlen erősítő. Némi kompromisszummal ugyan, de tartalmaz egy egész sorozatot, egészen pontosan 16 Marshall hangzás modellt. Itt gyakran szoktam megemlíteni az orrukat piszkáló puristáknak, hogy hiába van valakinek a legjobb hagyományos csöves erősítője, az akkor is csak egyetlen hangzás. Itt azonban egy egész sorozat található. Ez az egyik fontos dolog, amit az új technológia adni tud. Ez elsősorban zenei szempontból fontos. Nagyon jó, ha van egy mindig felismerhető karakteres hang a zenében, de ha több van, attól csak színesebb az egész. Ha pedig egy jó muzsikus használja, akkor nem a hang fog átjönni legelőször az egészen, hanem maga a zene, a gitárjáték nagyszerűsége. A hangzás mindig csak a felszíne a zenének, azon keresztül jelenik meg, de a hangzás nem maga még nem a zene, ezt érdemes fejben tartani. Az alábbi fő erősítő és effekt típusokból állította össze a Marshall a JMD hangzás modelljeit.

Erősítő modellek

  • A JMD modelljei az 1959 Plexi-vel kezdődnek, magában foglalva azt a sok jellegzetes hangkaraktert, ami a hatvanas évek rock zenéjét végig kísérte.
  • A következő modell már a hatvanas évek közepéről való, amikor a cég elkezdett kisebb, EL84 csövekre épülő 18 Wattos teljesen csöves kombókat gyártani.
  • A harmadik fontos modell, a JCM800 sorozat megjelenése, különös tekintettel a 2203 modell hangzására. A JCM800 által képviselt hangzás volt minden kísérő hangszínek őse, a legvastagabb, a leggazdagabb és legdinamikusabb.
  • A JMD dedikált egy modellt a népszerű torzító pedálnak, a Guv'nor-nak.
  • A következő a kilencvenes évek elején megjelent mára legendává nőtt JMP 1, a világ egyik első MIDI vezérlésű, rackbe építhető csöves előfoka. Ennek hangzását idézi fel most a JMD.
  • A JCM2000 DSL100 volt az ezredforduló egyik legnépszerűbb modern teljesen csöves erősítője, ennek sokoldalúságát most itt a JMD-ben is megtapasztalhatjuk.
  • Találunk egy modellt a Bluesbreaker II torzító pedálról, abból az időszakból, amikor a pedál kétfunkciós volt, egyik állása a Blues a másik a Boost volt. A Boost pedál a régi időkben nagyon fontos volt, mert általa nagyobb torzításhoz lehetett jutni, úgy, hogy az erősítő nem vesztette el az alaphangzását.
  • A Mode Four volt a következő lépcsőfok, ahol az erősítő extrém tulajdonságai is kifejezésre juthattak. Előtte talán senki sem készített 350 Wattos végfokot, hatalmas headroom-al, az ECC83-asokból összeállított áramköri hálózat gyakorlatilag 4 külön hangzást valósított meg. Innen a név is.
  • 2006 év végétől a JVM képezi a Marshall zászlóshajóját, sok tekintetben még messzebbre ment, mint az előzőek, azonban mindazokat egy klasszikus keretbe foglalta. A 4 előfokcsővel megvalósítható hangok egész tárházát kínálja az ősitől az ultramodernig. A JMD három hangzást is dedikált ennek az erősítőhangzásnak.
  • Végül a Haze40 sorozat hangját is megjelenítették a JMD-ben. Ez az erősítő 15-40 Wattig terjedő nagyságrendben mozog, beépített stúdió minőségű effektekkel. Elviekben a modern blues és jazz gitárosok számára építettek.

A fentiek egyfajta rövid történeti áttekintést is adnak a Marshall legendás termékeiről. A kezelési utasítás példátlan információkat tartalmaz. A hangmodellek mellé leírja az adott modell előerősítőjének topológiáját, fokozatonként. Ezt korábban nem tapasztaltam.

Kivitel, felépítés

Ez a fej minden tekintetben az igazi Marshall külső jegyeit hordozza magában, mint konstrukció. Az erősítő előlapján a kezelőszervek teljesen fordítva vannak. Jobb oldalon kezdődnek a hagyományos erősítőkön egyébként baloldalon kezdődő szabályzók, kapcsolók. Érdekes, hogy a kezelési utasításban ehhez képest még a régi módon vannak feltüntetve...

Ha betekintünk az erősítő hátuljába, akkor a zárt sasszéból kiemelkedő csöveket és transzformátorokat láthatjuk. Az első dolog, ami azonnal szembe fog ötleni az 1 db ECC83 cső.

Bár egyetlen helyen nem találtam említést erről az egy darab előfokcsőről, azonban úgy gondolom, és a hallottak is arra engednek következtetni, hogy a digitális előfok egy további fokozatát képezi a plusz egy cső a fizikai modellezés mellett. (A cső sosem árt egy gitárerősítőben, akármilyen jó is a modellezés....) Azt sem tudtam kideríteni, hogy a cső az előfok elején vagy a végén van. Az erősítő blokk diagramja sem árul el többet ennél.

A transzformátorok tekintetében azt mondhatom, hogy láttam már nagyobbakat is Marshall erősítőben. Sokan nem is gondolnák mennyire fontos a nagy tartalékokkal dolgozó trafó az erősítő mindkét pontján a hangzás szempontjából.

A sasszét nem csavaroztam szét, bár tudom, hogy abban csak egy integrált áramköri panelt látnék, alig valamit.

Az erősítő 4 csatornás, a csatorna beállítások elmenthetők, MIDI-vel vezérelhetőek, de ugyanúgy vezérelhetők egy hagyományos lábkapcsolóval is. A JMD szakított a vintage gyakorlattal, miszerint az effektjei digitálisak, mi más legyen a digitális korszakban...

Ennek ellenére szeretném megjegyezni, hogy a rugós zengető még ma is tartja magát. Stúdiótechnikai szempontból, mint zengető legfeljebb speciális effektként használható, azonban van egy nagyon jó tulajdonsága a digitálisakkal szemben: nem okoz fázishibát. Színezni persze fog, de sehol nem nyúl bele a hangba fáziskioltással, és jitterrel, ami az olcsó digitális zengetők hibája. (A hibátlan zengető 4-5-ször annyiba kerül mint ez a fej...)

Ismerkedés a kezelőszervekkel

Az előlap példásan egyszerű, a kötelező potméter sor alatt láthatók LED-el kombinált nyomógombok. A baloldalon, az effektek és egyéb szolgáltatások gombjait helyezték el, míg a jobb oldalon a 4 csatorna és a manuális beállításhoz szükséges gombok kaptak helyet. A használatához nem igazán kell belemélyedni a kezelési utasításba, mert nagyon egyszerű és szinte magát tanítja meg a JMD kezelni.

A potméterek megfelelnek egy hagyományos gitárerősítő kezelőszerveinek. Bár az erősítő 4 csatornás, nem látunk 4 szekcióra bontott kezelőlapot, ami teljesen felesleges is. Minden csatornát ugyanazok a potméterek szabályoznak és a beállított értéküket memória tárolja. Ez is egy nagyszerű előnye a modern technológiának.

Itt nincs értelme arról beszélni, hogy az EQ vajon közös e minden csatornán. Ahány modell, annyiféle EQ van, csupán a potméterek közösek.

A legfontosabb szabályzó a modelleket kiválasztó forgókapcsoló. Ez igen szokatlan látvány egy Marshall erősítőtől. A fenti bemutatott erősítőtípusok alapulvételével készültek a modellek, a kezelési utasítás részletesen leírja melyik állásához mi tartozik. 16 modellt 10 erősítőből és torzítóból állítottak össze, ami azt jelenti, hogy van ahol több hangzást is lemodelleztek egy erősítőből.

A modell váltó kapcsolót 4 szekcióra osztották. Az első szekcióban a Clean hangzások vannak, ebből is 4 féle, Modern, Full, Classic. Natural. A nevük is elárulja az alap karakterüket. A következő szekció a Crunch, a kísérőhangszínek kollekciója. Ebből Natural, Vintage, Classic, Deep található ugyancsak utalva a várható hangzásra. Ezt követi a 4 Overdrive karakter, a Classic, Modern Deep, Detuned, végül az utolsó 4 modell a Lead, a legmagasabb torzítású hangszínekkel, a Deep, Solid, Classic, Modern.

A hátlapon sok minden van. A jobboldalon a MIDI aljzatok után a lábkapcsoló aljzat, majd egy DI emulátoros kimenet majd utána további kiegészítő csatlakozások láthatók. Ilyenek a fejhallgató kimenet, gyakorláshoz nagyon fontos, egy külső aux bemenet MP3-hoz, vagy egyéb lejátszóhoz. A hangfal csatlakozások piros színűek, figyelmeztetve, hogy ott nagyobb feszültségek és áramok haladnak át. A fej használható 2 hangfallal 1x8 Ohm vagy 2x16 Ohm összeállításban, de van egy kivezetés 1x16 Ohmos hangfalhoz is. Az erősítő nem sztereó, tehát ne is keresse senki a jobb és bal csatornát. Erre utal a hangfal csatlakozások mellett elhelyezett Send /Return effekt loop is. A megfelelő illesztéshez van egy +4/-10 dB átkapcsoló, valamint egy MIX potméter. Itt fontos megjegyeznem, hogy ennek a szabályzónak az állása része a preset beállításnak, tehát menthető, és egy adott preset működésekor a pillanatnyi állása nem tükrözi a valóságos pozícióját, azonban ha megmozdítjuk, máris az új aktuális értéket veszi fel. Ez egy hasznos szolgáltatás, de a meglétére érdemes odafigyelni. (Már említettem, de a kezelési utasítás fotói teljesen tükörképét mutatják a valóságnak.)

Az effekt loop használható sorosan és párhuzamosan is.

Effektek

A JMD digitális effekteket kapott, mindegyik monóban működik. A minőségük nem átlagon felüli, de annyira jó hangzású effekteket produkálnak, mint bármely külső pedál. Külön gomb hívja elő a Delay és a Modulációs effekteket. Az effektek szabályzása nagyon gyakorlatias, egyszerű, ne is reménykedjen senki abban, hogy majd belemerülhet az ezernyi paraméterbe, mert azokat csak szemre pár lépésben fogja tudni állítani. Én azt gondolom, hogy a legtöbb gitáros egyszerűségre és gyorsaságra vágyik, a beállításban. Ezzel a megoldással ez meg is valósul. A mai modern fejekbe épített digitális effektektől nem szabad túl sokat várni, hiszen ha veszünk egy jónak mondható rackes effektet, az kb. kétszer annyiba kerül, mint ez a fej....

Vezérlés

A JMD-hez kapunk egy lábkapcsoló pedált is. Innen vezérelhető a 4 csatorna és az effektek. A dobozon 6 nyomógomb található, ezek közül 4-el a modelleket (preseteket) hívhatjuk elő, 2-vel pedig a memóriabankokhoz férhetünk hozzá. A lábkapcsoló jobb felső sarkán egy dupla LED sor jelzi a pillanatnyi működési állapotot.

Mivel az effektek a presetek részét képezik, így az effektek közvetlen kikapcsolására nincs lehetőségünk, hanem készíteni kell egy effekt nélküli beállítást is, vagy egyszerűen csak manuálisan kapcsoljuk ki az effektet. Aki fenn akarja tartani magának az effekt független kikapcsolásának lehetőségét, arra a MIDI a megfejtés, merthogy a JMD-t MIDI-n keresztül is vezérelhetjük. Ez némileg több lehetőséget ad, hiszen az egyetlen gombnyomással előhívható presetek száma jócskán megnő a pedál kivitelétől függően. Azonban cserébe vállalni kell a MIDI pedálok kezelésének és előzetes beállításokkal járó többlet munkát és figyelmet valamint egy MIDI pedál beszerzését. Arra is emlékszem, amikor a gitárosok fintorogva visszautasították a MIDI lehetőségét, nem voltak hajlandók felfogni az előnyeit. Most MIDI nélkül egy ilyen kaliberű fej nem lenne igazán jól kihasználható.

Hangzás

Az első benyomásom az volt, hogy nagyon Marshallul szól a cucc. Zavarba ejtően eredetinek tűnnek a modellek. Ugyanakkor olyat tapasztalhatunk, amit nem élhetünk meg életünk során: gyakorlatilag AB tesztben hasonlíthatjuk össze az összes modellezett erősítő hangját egymással. Nyilván az eredetivel is összehasonlíthatnánk, de annak sok értelme nincs. Én a meghallgatás során tartottam magam a cikk elején kifejtett hozzáállásomhoz, miszerint úgy tekintem a JMD-t, mint egy új erősítőt, amiken rengeteg hangja van. Kezdve az elsőnél és megállva a 16.-nál olyan volt, mintha egy hangzó történelemkönyvet végiglapoztam volna. A karakterek mind mosolyt csaltak az arcomra, mert nagyon ravaszul, de sikerült a legtöbb karaktert igen hitelesre kihozni, néha már az volt az érzésem, hogy szinte karikatúraszerűen túl van hangsúlyozva, de aztán valamiként visszaállt bennem az, hogy ezeket új hangoknak kell tekintenem és a továbbiakban már ehhez tartva magamat, próbáltam felfedezni. A legfelső Classic állásban hallottam azt a klasszikus torzítást, ami ma is megállja helyét mindenféle modern rockban, ez szólt a legtelítettebben, a legvastagabban, és a legfolyékonyabban. Innentől egyre inkább kezdett karcosan egyre agresszívebbé válni a hangszín. A végére pedig eszelős kísérő és szólóhangszínek csaptak az arcomba, amik ugyan mind a Marshall gyermekei, de azt már éreztem, hogy nem az én generációm számára készültek. Nagy élmény volt összehasonlítani a legrégebbi hangokat a legújabbakkal. Nagyon zeneinek találom a modernebb hangszíneket, mindazok ellenére, hogy azok egyre agresszívebbek és egyre több szőrt hoznak be a hangzásba. Így tehát a JMD nemcsak a szelíd blues gitárost, az akadémikus jazz gitárost, de konszolidált, jól fésült rockert ugyanúgy kiszolgálhatja, mint az ultraradikális punk, vagy metál gitárost.

Kifejezetten jó ötlet, hogy a modellezéssel előállított hangzást az előfokban még egy csővel tovább van dúsították.

A tiszta hangokhoz van egy megjegyzésem. Már-már kezd olyan lenni, mint az igazi, azaz nyitott és dinamikus, de még mindig várnunk kell az igazi tiszta hangra. Végülis mit várunk, ha lemodellezték a Marshallok eddigi csöves tiszta hangját, amik sohasem a tisztaságukról voltak híresek... Talán érdemes volna a modellező algoritmussal egy tényleg tiszta hangot készíteni. Nem volna baj, ha nem Marshall hang, de tiszta legyen....sokan várják! Valaki azt mondta, hogy a fiatalokat úgysem érdekli a tiszta hang. Ebben statisztikailag van igazság, de a kizárólagosan csak a torzított hang szeretete nem tart sokáig, és az ember egy idő után vágyik valami másra is, hiszen ha jól meggondoljuk, a kizárólag torzított hangra épülő zene eléggé korfüggő, másfelől rengetegféle zene van, több korosztály is van, és a tiszta hang mindig is egy lényegi eleme lesz a gitárzene hangzásvilágának bárki már mit is mond.

Végül egy gondolat. Annak idején, amikor a '90-es évek elején megjelent a JMP-1 sokan nagyon kétkedve fogadták, és azt mondták, hogy nem fog sok évet megérni. Nos, nem lett igazuk! Bár nemrégiben hagyták abba 15 év után a gyártását, a JMP1 mára klasszikus darab lett és megértük, hogy egy újabb reinkarnációjában íme modellként is tovább él. Ráadásul remekül szól a JMD-ben.

Összefoglalva, mindegyik hangmodell karaktere jól átjön a hangzásban a zenén is.

Ár érték arány

A JMD:1 50 Wattos verzió listaára 199.000,- Ft. Ha ezt a konstrukciót teljesen csövekből kellett volna kialakítani, akkor úgy 3 millióból kijönne..... A JMD tulajdonosa kap egy kiváló, EL34-es csövekkel működő Marshall végfokot, egy pedálsornak megfelelő beépített effekt készletet, és 16 előfok hangzást, egy darab csővel feldúsítva. Ehhez jön a rengeteg szolgáltatás, MIDI, közvetlen hangfelvételi lehetőség, fejhallgató kimenet és aux bemenet a gyakorláshoz. Ez a csomag így együtt sohasem volt elérhető ilyen áron. Lassan közeleg az idő, amikor nem lesz összehasonlítható a hagyományos és a digitális erősítők közötti gyakorlati előny, csupán a hangzás, de az is csak árnyalatnyi különbségekben.

Egyéb változatok

A JMD:1 név egy erősítőcsaládnak a neve, egy új sorozaté. Ezen belül most mutattam be a JMD50 fejet, létezik egy JMD100 típusú 100 Wattos fej 4 db EL34 csővel, és két kombó JMD102 és a JMD 501.

A JMD 102 egy 2x12 es 100 Wattos változat, a JMD 501 egy 1x12-es kivitelű 50 Wattos kombó.

A JMD50 fej kellemes meglepetés volt számomra és azt is biztosan tudom, hogy a technológia fejlődésével a JMD család nemcsak egy alternatíva marad, hanem a jövő egyik lehetséges irányát is megtestesíti a Marshall távlati koncepciójában. Misem sejteti ezt jobban, mint a sorozat neve: JMD:1 ami azt sugallja, hogy lesz még JMD:2 is....

A tesztekhez az erősítőket a Hangáruház (1107, Bp. Fogadó u. 3.) bocsátotta rendelkezésünkre, amelyekért ezúton mondunk köszönetet. Javaslom, hogy tegyetek arrafelé egy kitérőt, mert ott náluk ki is lehet próbálni és még sok érdekes dolgot láthattok.

Csatalakozó linkek:

Szabó Sándor

2010-04-23 16:00:00