Előfok csövek áttekintése I.

A Gitárhangtechnika.hu felkérésére ezúttal egy átfogó ismertetést készítettem az előfok csövekről. A téma nagyságára tekintettel két részben terveztem összefoglalni az előfok csöveket, bár ezt is a teljesség igénye nélkül tehetem.

Miközben a világ változik és egyre több fizikai modellezésű erősítő jelenik meg, ezzel egy időben egyre többen fordulnak vissza a régi csöves erősítőkhöz is. Csupán azért, mert mások, mint a maiak, organikusabban szólnak és nem lehet könnyen kiismerni, megunni a hangjukat. Ennek köszönhető még mai is népszerűsége. A mai fiatal generáció sajnos nagyon keveset tud ezekről az eszközökről, így egyre inkább létjogosultsága van a csövekkel kapcsolatos ismeretek közlésének.

A gitárerősítők születésénél a korabeli nagynevű elektroncső gyárak bábáskodtak: TUNG-SOL, Mullard, General Electric, Brimar, Magnavox, RCA, Westinghouse, Teonex, Phillips, Telefunken... Az akkori gyárak többsége ma már csak legenda alakjában létezik. A Telefunken a `70-es évek elején került válságba, amikor a tranzisztor kezdett kigyúrt izomkolosszussá válni és döbbenetes csapásokat mért a törékeny üvegballonos elektroncsövekre. Erről a legendás hangú előfok csöveket gyártó cégről ma már csak annyit tudunk, hogy a gyártószerszámokat az akkori Szovjet blokk valamelyik tagországának adták át. Lehet találgatni és igen könnyen célba találni, hiszen csak kettő van jelen ezek közül a csőgyártás egyre zsugorodó színpadán, viszont mindkettő a legjobbat nyújtja. Az előfokcsövek tervezése bizonyos szabványoknak megfelelően történt, de minden egyes fejlesztés kissé eltért egymástól. A csövek csatlakozása azonban szigorúan szabványos maradt, hogy a csereszabatosság megmaradjon. Az alábbi képen jól látható, hogy mennyire eltérőek az ugyanazon szabvány szerint készült csövek, méretben is kissé, de belső struktúrájuk feltűnően eltérő lehet:

Az előfok csövek három nagy típuscsaládra bonthatók fel. Tekintsük át legelőszőr a legnépesebb családot.
- 12AX7, 7025, ECC 83, 6H 2P, 5751 JAN.

Alapvetően azonos felépítésű csövek, hasonló gyártástechnológiával készülnek, ezért főbb fizikai paramétereik is hasonlóak. E téma kapcsán megkísérlek egy hatalmas homályt eloszlatni: Ha egy előfok csövet bedugsz az erősítődbe és az ettől "megszólal", akkor még ne üljön ki arcodra a győztes hadvezér gőgös mosolya! Füledet hegyezve kis idő múlva ráébredsz, hogy a hangzásod alapvetően megváltozott és az előbbi mosoly groteszk szomorúsággá válhat. Az előbb említett fizikájukban hasonlóságot mutató csöveknek eltérő hangzásviláguk van.

Több gyár is forgalmaz ebből a típusból olyat, melyre azt írták rá: 12AX7/7025/ECC 83. Ez a szép hosszú felirat azt jelenti, hogy ez a cső a válogatási rostán olyan helyre jutott, ami általános jellegű, alapfelhasználást jelent. Ezek átlagos igényű fokozatokban alkalmazhatók. A 7025-ös cső a hatvanas évek gitárzenei világának legáltalánosabban használt csöve. Közvetlenül cserélhető a 12AX7-el, de a 7025-nek kicsit nagyobb az erősítési tényezője, több magasa van és az egész átviteli sávja szélesebbnek hallható. Sokáig embargós termék volt, napjainkban beszerezhető. A Fenderekben szinte kötelező érvénnyel használják a bemenet utáni legelső előerősítő fokozatban. Fender típusokban jellegzetesen ott van a hangzása, Marshall erősítőkbe behelyezve a hangzást fényesebbé teszi. (Vigyázz ez esetleg sok is lehet!) A 12AX7-nek lágy, meleg hangzása van, kicsit több közép-felharmonikus tartománnyal. Ha össze akarod ugyanannak a gyártó cégnek (pl. Groove Tube) 7025-ösét a 12AX7-el hasonlítani, a különbség olyan lesz, mint két mikrofon között: mindkettő más karakterrel szólal meg. (Arról nem is szólva, nem mindegy ki énekel rá.)

A Marshall erősítők hangja kifejezetten a közép-magas tartományban van kihangsúlyozva. Éppen ezért amikor egy Stratocasterrel használjuk, akkor nagyon fényesen fog megszólalni, sokszor annyi magassal, hogy nagy gain esetén szabályozhatatlanná válik. Ez a probléma némileg orvosolható, ha az előző csövet 12AX7-re cseréled ki. Ennek a csőnek édeskés és meleg közepei vannak, Fender előfokba helyezve nagyobb erősítést és több magasat ad. Általános ízlés szerint a Marshallokhoz ECC 83, esetleg 12AX7 illeszkedik, míg a Fender bemeneti fokozatokhoz a 7025-ös az ízlésvilág.

Az ECC 83 klasszikus európai csőkonstrukció. Közepestől a nagy erősítési tényezőig előfordul. Hangja egyenletesen tiszta, jó basszus átvitellel. Fizikailag vizsgálva átvitele sokkal lineárisabb, mint a 7025-nek, vagy a 12AX7-nek. Más szavakkal a hangzása simább, mint a többié, nagyobb az erősítése, még mindig kisebb zajszint mellett. Marshall bemeneti fokozatban alkalmazva rengeteg magas hangot ad, nem olyan éles, mint a 7025-ös, ezért stabil marad nagy hangerőn is. A legjobb reprezentánsa a Telefunken ECC 83, mely ma már csak a múlt értékes hagyatékaként szerezhető be.

- 6H 2P: Orosz hadiipari cső, némileg eltérő belső konstrukcióval, kisebb anódlemezzel. Meglehetősen nagy szórással gyártott cső. Fizikai paraméterei nem teljesen azonosak az előzőekkel, eltérő a karakterisztikája, fűtés-bekötése. Nem egyértelműen helyettesítő típus. Csak szakember tudja az előerősítődbe illeszteni és nem minden fokozatba! Csak azért foglalkozom vele, mert igen nagy számban van jelen az országban.

- 5751 JAN: Az alaptípusból a legszigorúbban válogatott példányok.

A fizikai paraméterek mindegyikét jelentősen túlteljesítik, szigorú mechanikai próbáknak tesznek eleget. Kimondottan katonai, hadiipari célra válogatott darabok, élettartamuk sokszorosa az alaptípusénak. (áruk is az alaptípus többszöröse)

Pár éve a frankfurti vásár nagy durranása volt SOVTEK 12AX7 LPS előfokcső, amelyet úgynevezett spirál-film technológiával készítenek.

Brumm, mikrofónia és zajmentesség az eredmény. Merész dolog a cég részéről, hogy az új évezred küszöbén, amikor a világnak nagy része a vészharangot kongatja az elektroncsövek felett, új technológiát fejlesztettek ki a csőgyártásban. Megérthetitek, hogy boldogságom határtalan volt, amikor egy mintapéldányt sikerült a frankfurti kiállításon elkönyörögni a SOVTEK képviselőjétől. (ráadásul bevezető áron) Miután az ottani beszélgetésekből arra következtettem, hogy a technológia kiindulását az angol Brimár és a német Telefunken cső képezte, itthon azonnal elővettem ezeket a csőpéldányokat. Mérést és meghallgatást még csak a saját erősítőmön végeztem, mely vérkeringését VOX rendszerű szív dobogtatja. Az eredmény döbbenetes. Már a SOVTEK 12AX7 LP (zajra válogatott cső) is gyönyörű hangot produkált, de a 12AX7 LPS-nél elképesztően megnő a kivezérelhetőség (hatalmas dinamika) brumm, zaj és mikrofónia mentes. Hangja igen dús, meleg, nagyon muzikális, széles hangtartománnyal, igen jól részletez. Döbbenetes volt a hasonlóság, amikor bedugtam helyére egy öreg Laney-ből kiemelt angol Brimár gyártmányú 12AX7-es csövet.

A hangzás szinte ugyanolyan, de sajnos az akkori kor technológiájából fakadó brummal, mikrofóniával és sörétzajjal vegyítve. Úgy tűnik az új évezred küszöbén nagyszerű elektroncső gyártási technológiák születnek.
Az elektroncső élt, él és élni fog!

Mezey Béla

2008-05-23 12:16:31