Schertler Dyn-G és Basik hangszedők akusztikus hangszerekhez

A svájci Schertler céget a nyolcvanas évek elején alapította Stephan Schertler, ak maga nagybőgős volt és állandóan szenvedett a rossz hangosítástól, nagyon hiányolt egy jó minőségű átalakítót, hangszedőt, amivel megoldotta volna ezt a problémát. Az élet úgy hozta, hogy megosztva életét elkezdett saját maga gondolkodni a megoldáson és lassan immár egy cég keretei között gyártotta hangszedőit az akusztikus hangszerekhez.

Schertler már a legelején látta, hogy a piezzo elven működő hangszedőt messze el kell kerülnie, mert annak hangja nem azt produkálja, amit ő szeretett volna hallani. Sokkal inkább azon kezdett el gondolkodni, hogy érdemesebb volna a dinamikus és a kondenzátor mikrofonok működési elvét követve, valami speciális, inkább mikrofonszerű hangszedőt alkalmazni, ami tranziens lekövetés tekintetében mikrofonként működik, azonban kizárólag a hangszer felületéről gyűjti össze a rezgéseket, így lehetővé válik nagy hangerőn való alkalmazása. Mindez nem egyszerű dolog, és már mások is belebuktak. Schertler azonban szívósan ragaszkodott eredeti elgondolásaihoz, így igyekezetét hamarosan siker koronázta. Jelenleg ő az egyetlen, aki egy egész hangszedő családot fejlesztett ki az elektrodimikus és elektrosztatikus mikrofon elv alapján. Bátran mondhatjuk azt is, hogy a Schertler hangszedők speciális, felület érzékeny mikrofonok. Azt hiszem ezzel írható le legszakszerűbben a lényeg.

A magyarországi forgalmazótól az Amarant Stageshop-tól kaptunk egy Dyn-G és egy Basik típust bemutatásra, tesztelésre, így most ezeket vesszük szemügyre.

Dyn-G elektrodinamikus felület mikrofon

A Dyn mikrofon család több tagból áll: Dyn-G nylon és fémhúros gitárhoz, Dyn-M mandolinhoz, Dyn-H hárfához, Dyn-P, Dyn-GP zongorához, Dyn-E egzotikus hangszerekhez és ütős hangszerekhez, amelybe jó sokféle hangszer tartozhat, a lanttól a sanza-ig bármi, a Dyn.V hegedűhöz, Dyn C csellóhoz, Dyn-B bőgőhöz. Mindegyik típust az adott hangszer jellemző frekvencia tartományához illesztették, ezért van annyi fajtája.

A mikrofon egy 25 mm átmérőjű fémkapszula, melyből egy XLR csatlakozóban végződő kábel vezet kifelé. Ezzel közvetlenül csatlakoztatható, XLR mikrofon bemenetű erősítőkhöz és keverőpultokhoz.

A frekvencia tartománya 60 és 18 kHz között van, ami bőven elegendő egy gitár hangjának leképezéséhez. Az érzékenysége a hangszerre szerelve -30 dB, ami nem tűnik soknak, de ezzel kiválóan ellenáll a feedbacknek is.

A Dyn-G változatot próbáltam ki. A felszerelése nagyon egyszerű, azonban kezdetben igényel némi kísérletezést. A készlethez adnak egy kis dobozkában zöld színű gumiszerű gyurmát. Ebből kiveszünk egy babszemnyit és elsodorjuk kb 3 mm vastag és 5 cm hosszú csíkká. Ezt óvatosan körkörösen feltapasztjuk és elegyengetjük a mikrofon kapszula alsó felületén és óvatos nyomással a mikrofont feltapasztjuk valahol a gitár tető felületére. Hogy hová, ez nagy kérdés, mert bárhova feltapasztható, de mindenütt más hangot ad.

Ehhez tehát kell némi kísérletezés. A kísérletezéshez szüksége van egy igazi szélessávú akusztikus erősítőre vagy PA-re. A hangszínszabályzókat teljesen kikapcsolva, vagy nulla állásba állítva kell kezdeni a mikrofon felragasztását. Ahol a legjobbnak halljuk a hangot, azaz ami legjobban emlékeztet a hangszer eredeti hangképéhez, az lesz a megfelelő pont.

Ezt követően a hangszínszabályzóval már csupán a finom beállítást végezzük el.

Itt fontosnak tartom, hogy lélektanilag felkészítsem az újdonsült felhasználót, hogy szinte biztos, hogy az első ragasztásra nem fogja a megfelelő hangot hallani. Addig kell rakosgatni, amíg kezdi azt hallani amit szeretne. A legjobb eredményt a húrláb közvetlen közelében fogjuk kapni, tehát itt érdemes kezdeni valahol. Tehát türelem kell hozzá, azonban aki legfeljebb 10 ragasztásig sem találja a megfelelő hangot, ott más a baj, nem a Dyn mikrofont kell hibáztatni.

Használat után a mikrofont célszerű leszedni a hangszerről és eltenni a dobozába. Egyetlen megjegyzésem van itt, hogy egy jól eltalált pontról nem szívesen veszi le az ember a mikrofont, de sajnos ott lóg vele együtt a kábel is, amiről gondoskodnunk kell valahogy. Ez a kényelmetlenség az egyetlen, amit mint negatívumot meg tudok említeni. A Schertler bizonyára töri a fejét azon, hogy a kapszulába beszereljen egy stabil, kis méretű aljzatot. Ezzel megoldódhatna a lógó kábel problémája is....

Hangzás

A hangzást illetően egyértelműen mikrofon hangja van, semmiféle ropogós piezzo torzítás vagy középszegénység nem tapasztalható. Jól ellenáll a visszajövő hangoknak, nagyobb hangerőnél a kezdődő feedback könnyen kezelhető, ha 40-50 cm-el előbbre vagy hátrább ülünk. Gazdag és informatív hangot produkál. Ha valamiből sokat hallunk, az könnyen kiszedhető hangszínszabályzóval. Dinamikatartománya megfelelő, és ezzel a mikrofonnal nagyon könnyű zenekari hangerőre feltornázni egy gitár hangját.

A Dyn-G nagyon gazdagon leköveti a hasznos középtartományt. Ezért főleg nylon húros gitárhoz lesz kiválóan alkalmas. A nylon húros gitárnak nincs oly sok fényes magasa, és ezt a Dyn mikrofon arányosan le is követi. Fémhúros gitárhoz is alkalmas lehet, de sokkal inkább egy másik, kifejezetten arra optimalizált típust javasolnék, vagy a Bluestick vagy a Basik típust, amiről a következőkben lesz szó.

Használatkor némi hangszínszabályzás szükséges lehet, legtöbbször a középből el kell venni, és magasat kell hozzáadni. A basszus az legtöbbször arányos.

Basik elektrostatikus felület mikrofon

Az elv itt is hasonló, az érzékelő egy miniatűr kondenzátor mikrofon, jól izolálva, csillapítva. A mikrofon test egy kis ovális 12 mm x 20 mm, 5 mm vastag kis korong, ami a Dyn-hez hasonló gyurmával ragasztható fel a hangszer felületére.

A frekvencia átvitel 60 Hz-től 20 kHz-ig terjed. Az érzékenység is csak -10 dB a hangszerre szerelve. Ez az érték nem mutat valami nagy dinamikasávot, ez pedig az alacsony fantom táp feszültség értékével magyarázható. A Basikhez kapunk egy kis 1,5 Voltos fantom táp adaptert. A Basik-Pro változat már lényegesen jobb dinamikát ad. Ehhez kapunk egy 48 Voltos XLR csatlakozású adaptert, és ezzel 48 Voltos professzionális rendszerekhez csatlakozhatunk. Ezzel nagyobb dinamikasávot kapunk.


Hangzás

A Basik alap változatát próbáltam ki az 1,5 Voltos fantomtáppal. A látszólag szűkebb frekvencia és dinamikasáv ellenére első próbálkozásra is igen meggyőző hangzást kapunk. Bár ára 1/3-a, mint a Dyn típusé, azonban a hangzása nem lesz egyharmada. A Basik bármilyen hangszeren igen jó eredményt fog adni.

Ez esetben sem beszélhetünk semmilyen piezzószerű torzításról, ropogós kásás tranziensekről. Ez is mikrofon hang, sima tranziensekkel és gazdag természetes részletekkel. A Basik minden hangszeren egy nyitott, áttetsző hangot ad. Használatakor szükséges lehet kis hangszín korrekció, hangszertől és erősítőtől függően előfordulhat, hogy kis közepet kell hozzá adni és nagyon kevés magasat, a basszus itt is arányos.

Azt gondolom, hogy a Schertler felület mikrofonokkal az akusztikus hangszerek hangosításának egyik problémája megoldottnak tekinthető.

Ár/érték arány

Nem szerencsés a Dyn és a Basik közvetlen összehasonlítása, hiszen a Dyn kifejezetten nylon húros gitárra készült rendkívüli precizitással, a Basik pedig univerzális célra. A Dyn magasabb ára a nagyobb dinamikasávot, speciális gyártás technológiáját és kivitelét, továbbá kifejezetten a klasszikus gitárhoz való alkalmasságot, jellegzetes hangképének megformálását fejezi ki, addig a Basik alacsonyabb ára adódik az egyszerűbb gyártási technológiából, bár kisebb dinamikasávval bír, de univerzálisabban alkalmazható.

Mindkét hangszedőt professzionális alkalmazásra javaslom, de aki megengedheti magának, bármelyiket is, egy életre kipipálhatja a pickup problémáját.

A Schertler felület mikrofonokat az Amarant Stageshoptól kaptuk kipróbálásra, amiért ezúton mondunk köszönetet.

Csatlakozó linkek:

Szabó Sándor

2008-11-19 23:17:49