Strymon effekt pedálok II.

El Capistan dTape visszhang pedál

Az elmúlt hetekben igencsak megemelkedett az olvasottságunk, amit javarészt annak is betudhatok, hogy komoly és érdekes dolgokról esett szó és olyan mélységekbe vezetett, amit csak kevesen tudnak. Ennek egyik példája volt a Strymon effekt pedál sorozat bemutatása, mely még nem fejeződött be, sőt most vagyunk igazán a közepén. A Strymon effektek megértéséhez vissza kellett kanyarodnunk az időben az '50-es '60-as évek hangtechnikájához és megismerni azok működését, hiszen a Strymon azokat modellezi a mai digitális technikával.

A következő bemutatandó effekt az El Capistan dTape Echo pedál. Csakúgy, mint a korábbi Bucket Brigade elven működő visszhangpedáloknál, itt is szeretném megismertetni, hogy a Strymon milyen működési elvet modellez az El Capistan pedálban. Ezért most kissé visszatekintünk a múltba, úgy 50 évvel ezelőttre...

Mi a Tape Echo és hogyan működik?

A Tape Echo magyarra fordítva "szalagos visszhangosítót" jelent. Régen a hatvanas években csak ilyenek léteztek. Az ötletet a magnószalaggal működő hangrögzítés elve adta. A hangot a mikrofonban először hangfrekvenciás jelekké alakították, tovább erősítették, majd egy tekercsbe vezetve mágneses jellé alakítva mozgó mágnesezhető műanyagszalagon rögzítették. A szalagot sokáig lehetett tárolni és bármikor újra le lehetett olvasni, lejátszani, azaz hallhatóvá tenni rögzített mágneses mintákat, vagyis a felvett hangot. A hangfelvevő esetében a szalag meghatározott hosszúságú volt, és ha vége lett a szalagnak, akkor újat kellett feltenni. Valaki kitalálta, hogy ha a szalag egy rövid darabját végtelenítik, akkor a szalag folyamatosan vég nélkül halad a mágnesező és olvasó fejek előtt és a rögzített hang egymás után ismétlődve lejátszódik. Amikor a szalag körbe ér, akkor a szalag letörlődik. A végtelenített szalagon aztán ez a folyamat újra és újra lejátszódik és az eredeti hang mellett a felvett hang későbbi ismételt megjelenését hallhatjuk, mint egy visszhangot. Innen tehát a neve. A szalagos visszhang igen fejlett technológiának számított a maga idejében, mind finommechanikai, mind elektronikai értelemben.

A legfejlettebb szalagos visszhangosítók 4-6, esetenként több lejátszó fejjel voltak ellátva, így a hang akár többször is meg tudott ismétlődni. A vég nélküli ismétlések elkerülésére minden lejátszó fej áramkörébe csillapító ellenállásokat iktattak, így egyre kisebb hangerővel adta vissza az ismétlődéseket. Többszörös visszacsatolásokkal pedig még sűrűbb ismétléseket lehetett elérni, így a legbonyolultabb rendszerek már folyamatos zengetést is tudtak produkálni. Az ismétlődés sebessége a szalag sebességétől és a fejek távolságától függött. Mivel a legtöbb készüléken egyszerűbb volt a szalag sebességét változtatni, így ettől függött az ismétlések gyakorisága. A felvett hang minősége függött a szalag sebességétől és az előmágnesezés módjától.

Összefoglalva, amit eddig elmondtam a szalagos visszhangosító működés elvéről, azt itt egy blokk diagrammal is szemléltetem.

A szalagos hangrögzítés komoly elektronikai és fizikai ismereteken alapul, ezért itt most nem akarok még mélyebb részletekbe bocsátkozni, csupán pár képpel illusztrálni, hogy mit képviseltek ezek a készülékek az akkori technika színvonalán.

Itt látható, hogy a fejek körben vannak elhelyezve és mozgathatóak. Ez a szerkezet csöves áramkörökkel rendelkezett. Néhány példány maradt meg mindössze belőlük, így ma már muzeális értékük van. A sok fej és a lehetséges visszacsatolásokkal igen korrekt zengetést is meg lehetett valósítani velük.

A fenti képen a Philips ötlet olasz változata látható már távolról sem olyan precizitással...

A fenti készülékek a hétköznapi színpadi alkalmazást segítették, ezért ezek egyszerűbbek voltak. Az igazi digitális visszhangosítók és zengetők megjelenése előtt az egyik utolsó mohikán a Roland Sound Space sorozat volt, ami sikeresen egyesítette a szalagos technikát a vödörlánctárolós megoldásokkal, azonban ezek az eszközök is hamar a múzeumba kerültek.

Aki többet szeretne tudni, erről a témakörről, annak az internet hatalmas anyagot kínál.

A kis bevezető áttekintés után térjünk vissza azonban az El Capistanra. Ez a kis készülék, digitálisan modellezi a szalagos visszhangosítót, amiről a fentiekben beszéltem. Ezt mutatja egy blokk diagram.

A Strymon modellezése nagyon részletes. Visszaadja a szalagos visszhangosítók működésének minden mechanikus, elektronikus és magnetikus anomáliáját. Ezek együttesen képezték azt a jellegzetes hangzást, amit még ma is nagyon szeretünk, hiszen beégett az akkori korok zenéjébe és azokon át a fülünkbe is. Ilyen például az, hogy a magnószalag már kopott, viseltes, meg van fodrosodva, vagy az előmágnesezés nem optimális, a fejek elpiszkolódnak, ezért zajok és különféle a hangot érdekessé formáló torzítások jelentkeznek. Abban az időben elfogadtuk, hogy ez ilyen és megszerettük. Nos ezek a problémák mind újra reprodukálhatók és részét képezhetik a hangzásnak, persze csak akkor ha akarjuk. Ez egy fontos tulajdonsága és egyben előnye a részletes digitális modellezésnek, hogy az algoritmus akaratunk szerint behozhatja, vagy kiiktathatja a fent említett hangminőség romlásokat. Mindezek az El Capistan-ban is lehetségesek.

A készüléken 5 darab potmétert, 2 db 3 állású kapcsolót, valamint két nyomógombos kapcsolót találunk. A bal felső ( Time) potméter a késleltetés idejét szabályozza, a mellette jobbra lévő ( Tape Head) kapcsoló a modellezett lejátszó fejek számát állítja be, ( Fixed, Multi, Single).

A jobb felső potméter a Mix szabályzó, ezzel állíthatjuk be az effekt és a direkt hang arányát, a balra mellette lévő (Mode) kapcsoló az ismétlések egymás közötti idő beállítására szolgál, mégpedig annak megfelelően, hogy melyik számú lejátszó fejek aktivizálódnak az algoritmusban. (A,B,C) állásukban azaz tizenhatodos, nyolcados, vagy negyedes ritmikus elrendezésben jelennek meg az ismétlések. Az alábbi ábrán jól látható, hogy a Multi Head üzemmódban miként következnek és milyen módon alakulnak a távolságok.

A Fixed Head üzemmódban a fejek kiválasztása adja a késleltetési időket.

A Tape Age potméter a sávszélességet szabályozza, utánozva a szalag elhasználódását. A Repeats az ismétlések számát szabályozza, végül a Wow and Flutter a szalag mechanikus elhasználódását, csavarodásának, ráncosodásának hangi hatását állítja be. Bár ezek nem szándékosan előidézettngzások, azonban a hangra elemi módon hatva a fülünk számára érdekes, sokszor kellemes hanghatást adnak.

A bal oldali (Tap) nyomógomb két funkciós, egyik funkciójában a késleltetési időt állítja be, a másik üzemmód akkor indul be, ha rajta tartjuk a lábunkat, akkor végtelen ismétlésre kapcsol.

A Bypass kapcsoló valódi zajmentes kiiktatást végez. Ha a Bypass nyomva tartása mellett kapcsoljuk a tápfeszültséget a pedálra, akkor a Bypass jellegét változtathatjuk meg úgy, hogy a bypass kikapcsolásakor még befejezi az éppen ismétlődő hangokat.

A potmétereknek van másodlagos funkciójuk is. Ha a Tap és Bypass gombokat egyszerre nyomva tartjuk, akkor belép a másodlagos funkció. A Time potméter egy rugós zengető mix arányát fogja szabályozni. Ezzel gyakorlatilag egy Reverb/Delay funkció valósul meg.

A Tape Age potméter egy Low end contour funkciót kap, ahol szabályozni lehet a mély és magas átvitel mértékét. A Repeats potméter átvált Tape Bias üzemmódba, ami az előmágnesezés karakterisztikáját annak hatására pedig az ismétlések dinamikáját és az átvihető sáv felső határát szabályozza. A Wow and Flutter potméter pedig átvált a Tape Crinkle funkcióba, ahol a szalag mechanikus hibáiból adódó hatások hangi szimulációját lehet beállítani. Általában a potméterek 0 állásában tiszta, újszerű hangzást kapunk, a potmétereket feljebb csavarba pedig, egyre viseltesebb, de ugyanakkor érdekes hangzásokat állíthatunk be.

Most miután megismertük az El Capistan paramétereit, mindezeket egy blokk diagramban ábrázolva is bemutatom, hogy jól látsszék az a folyamat, amibe a paraméterekkel befolyást lehet gyakorolni a működésre.

Hangzás

Tökéletes szimulációja a régi szalagos visszhangosítóknak. Én még emlékszem, amikor a hatvanas/hetvenes években a tehetősebb régi zenekarok a koncert előtt kipróbálták a WEM visszhangosítójukat és amikor kiderült milyen koszosan szól, gyorsan kicserélték a szalagot és onnantól tiszta brilliáns hangon szólalt meg. A készülék egyébként szinte zajtalan, amit nem lehetett elmondani a régi eredeti változatokról. Az El Capistan rendelkezik egy nagyon egyszerű looper (Sound On Sound) funkcióval, és érdekes hatást ad, de nem összetévesztendő a mai modern magasan fejlett looperekkel.

Ki kell emelnem a Spring Reverb funkciót, azaz a rugós zengető lehetőségét. Amikor először kapcsoljuk be a pedált, akkor az a gyári beállításban fog elindulni, amiben nincs benne a rugós zengető hangja. Azonban egy egyszerű algorimussal ezt is szimulálják és ha úgy akarjuk, akkor ezt a Tap/Bypass gombokkal a másodlagos potméter funkcióként beállíthatjuk. Nyomjuk le a Tap és a Bypass gombokat egyszerre és tartsuk nyomva őket. Állítsuk nullára a Time potmétert. Ekkor a gyári beállítás szerinti 0% Spring Reverb állásban vagyunk, azaz nem hallható folyamatos zengés. Ha elmozdítjuk a potmétert az óra mutató járásával egyező irányba, akkor megjelenik és hallhatóvá válik. Utána elengedhetők a nyomva tartott gombok és innentől állandóan szólni fog a zengető is az ismétlések mellett. Ezzel valójában két effektet kapunk egy dobozban. A minősége pedig éppen olyan, mint egy rugós zengetőé.

LEX rotary effekt

Ismét egy ősrégi elektromechanikus eszköz szimulációját kell bemutatni, mielőtt a Lex nevű rotary effektre rátérnék. Ahogy édesanyám mondta rám, ha valamit kitaláltam, akkor a pihent agyammal találtam ki mindazt, nos a pihentagyú emberek egyszer elképzelték milyen lehet az, amikor a hangszórók, miként egy reflektor, forogva pásztázzák le a hangteret és az onnan visszaérkező reflekciók milyen hatást keltenek. Ez hamar meg is valósult. A leggyakoribb alkalmazása az elektromos orgonákon volt. A különleges effekt feltalálója Donald Leslie neve után kapta a nevét. Nem is gondolnánk, hogy Leslie már 1941-ben megalkotta Vibratone néven, melyet később a Fender is átvett.

Mi a Rotary Effekt?

Valójában egy nagyon egyszerű, de nagyon elmés mechanikus szerkezet. Egy dobozban egy magas és egy mély hangsugárzót helyeznek el. Mindkét hangszóró fixen van rögzítve a hangfalban. A magas sugárzó felfelé néz és fölötte egy két tölcséres hangterelő forog, pásztázva a teret, mint egy fényszóró.

A mélysugárzó a doboz alján helyezkedett el és a membránja lefelé nézett, melyet egy forgó hangterelő dob vett körül és ami a nyitott oldalán hol kiengedte a hangot, hol bezárta. A forgó hangszóró elve tehát sokak számára félreértésre adhat okot, mert valójában nem a hangszóró forog, hanem a hangterelőket forgatja egy egy szabályozható fordulatú motor.

A létrejövő hanghatás rendkívül összetett. Részben a Doppler effektust, azaz a mozgó hangforrásokra jellemző változó fázishelyzetű hangzást, ugyanakkor a tremolo effektet, azaz a periodikusan változó hangerőt produkálja, és ehhez jön még az adott tér hangzása, zengése. Tehát mindenképpen egy többszörös hanghatásról beszélhetünk a Leslie esetében, amit eddig multieffektekben igyekeztek több kevesebb sikerrel szimulálni. Az Leslie hangfal igazi 3 dimenziós térbeli hangzást ad, mivel a térből minden irányból folytonosan érik fülünket a változó fázisú hangok. Ezért is nehéz utánozni.

Végül még egy érdekesség a forgó hangszórókról. Nos létezik pár olyan konstrukció, amiben a hangszórók tényleg forognak. Ez a Doppola, melyet a Tolerance Sound nevű kis cég készít. A hangszórókhoz az őket tápláló hangfrekvenciás jelet egy speciális, higanyos érintkezőn keresztül vezetik, ami folyamatos, zajtalan és torzulásmentes átvitelt nyújt.

Maestro Rover ugyancsak készített valódi forgó hangszórót.

Ennyi bevezető után térjünk rá a Lex nevű Rotary pedálra.

A többi pedálhoz képest ezen mindössze 4 potmétert lehet látni. Középen van a Mic Distance nevű szabályzó, mely a szimulációban a mikrofonok távolságát szabályozza. Az algoritmusban az alsó mélysugárzó hangszórót egy mikrofon, a felső tölcséreset egy sztereó pár veszi fel. Az érték növelésével egyre több a térre jellemző reflekciót hallunk.

Balra tőle a Fast Rotor Speed szabályzó található, ami akkor szabályoz, amikor a Fast/Slow nyomógomb gyors (Fast) állásban van. A jobbra lévő potméter a Preamp Drive, ami valójában egy finom overdrive szabályzó, valójában lágy harmónikus torzítást visz a hangzásba, ami a Hammond orgonák és az akkori csöves erősítők hangi bélyegévé vált. Az alsó potméter a Horn Level. Ezzel lehet a felső tölcsér hangerejét igazítani az alsó hangszóróéhoz képest.

A Lex-nek sztereó kimenete van, így valamelyest sztereóban is érezhető a hanghatás.

A másodlagos funkciókban szabályozható a két hangszóró fordulatának gyorsulása is. Ugyancsak választható, hogy a hangfal elejéről vagy a hátuljáról vegye a hangzást a virtuális mikrofon, szabályozható még a lassú( mély) rotornak a fordulata is. Mindezek a letölthető kezelési utasításokban precízen és érthetően le vannak írva, ábrákkal megerősítve.

Hangzás

A hangzásában azt tartom nagyon eredetinek, ahogyan a forgó hangszórók tartományát elválasztották egymástól és ahogyan utánozták az ebből eredő különleges morgást adó interferenciát, ami csak egy igazi Leslie-ben keletkezik. Ehhez nagyon élethűen hozzájön a jellegzetes harmonikus torzítás, amitől összességében tényleg zavarba ejtő lesz a végeredmény. A sztereó hatása nem oly jelentős, de a régi Leslie ládák is valójában monóban szóltak és a körbevevő tér tette igazán plasztikussá a hangzást.

Manapság Leslie hangfalat csak az használ élőben, aki jól fizető koncerteken, jól fizető zenekarban játszik, nagy kamionos stábbal utazik, és ahol legalább 4 roady tudja vinni, pakolni a nagy Leslie dobozt. Nos aki nem ebbe a kategóriába tartozik és szeretné, ha az orgonája vagy a gitárja mégis Leslie hangon szólaljon meg, annak a Lex nagy örömet fog okozni.

Orbit dBucket Flanger pedál

Itt is érdemes egy kis visszatekintést adni, hiszen csak kevesen tudják mi a flanger effekt, honnan ered. A flange egyik jelentése az angolban tárcsa, amit például a régi szalagos magnókon lehetett látni, amire felcsévélték a szalagot. És máris helyben vagyunk, merthogy ezt az effektet véletlenül fedezték fel. A rock hőskorában amikor nagy koncerteket rendeztek és nem voltak még nagy besugárzó teljesítményű PA rendszerek, több rétegben helyezték el a hangfalakat, hogy mindenki élvezhesse a zenét. A távolabbi hangfalakhoz azonban kissé késleltetni kellett a hangot, hogy ne legyen interferenciában az éppen odaérkező hanghullámokkal. Ezt akkoriban szalagos magnókkal oldották meg, ugyanis nagy szalag sebességgel felvették az anyagot, de közben le is játszották, hogy kimeneteiről meghajtsa a késleltetni szánt hangfalak erősítőit. Nos történt egyszer, hogy a hangtechnikus véletlenül a karjával hozzáért a magnószalag tárcsájához, az lelassult és ez elő is idézte a jellegzetes csőhangzást. Csak később jöttek rá mi történt, azonban ezzel elindult egy folyamat, hogy szándékosan is előidézhessék ezt a különös, de érdekes hanghatást. Ehhez kellett két magnó amit az alábbi módon kötöttek össze.

A flanger hanghatásról más vonatkozásban is tudtak a stúdió szakemberek, mint a régi magnók egyik problémájaként, amikor hosszú zenedarabokat vettek fel. Csak akkor még nem így nevezték. A szalagsebesség változása hallható hangzásként jelent meg a felvételeken. A stúdiókban való szándékos, gyakorlati alkalmazása azonban csak a hatvanas években kezdődött Angliában. Történt, hogy Ken Towshend éppen a Beatles egyik albumát vette fel az EMI Abbey Road stúdiójában. Már teljesen belefáradt, hogy az egyébként is elcsigázott és elég fegyelmezetlen zenészekkel felvegyenek többszörösen duplázott vokálokat. Arra gondolt, hogy egyetlen szólamot több magnóval lejátszva időben kissé eltolva összekevernek és máris készen van a többszörözés. Ez jól működött, és amikor George Martin producer elkezdte John Lennonnak elmagyarázni hogyan történik és mi történik a magnókkal, Lennon egyszerűen csak "flanging"-nek kezdte hívni ezt a procedúrát. Tehát a név innen származik és akkor 1966-ot írtak.

A flanger hanghatást akkor halljuk, ha két azonos hanganyagot egy időben kezdünk egyszerre lejátszani, de az egyiknek folyamatosan le és fel változik a sebessége. Nem akarok bonyolult matematikai formulákba bonyolódni, elég az hozzá, hogy a két hanganyag a frekvencia tartományában állandóan változó helyen és mértékben fáziskioltás és összegzés történik. Ezt több módon is elő lehet idézni.

A tranzisztor majd az integrált áramkörök megjelenésével új módszerek kezdtek napvilágot látni. Ilyen volt a nemrégiben bemutatott Bucket Brigade algoritmus, amit most már a Strymon digitálisan is szimulál. És itt meg is érkeztünk újra a Strymon Orbithoz.

A flanger az egyik legfontosabb effekt a rock és metál zenében. Eddy Van Halen hangzása nagy mértékben a flanger effektre épül. Ő az, aki nagyon következetesen építette erre az effektre a gitárhangzását és a hatása visszatükröződött a modern flanger fejlődésére is.

A metálbíbor színű dobozon 5 potméter, két nyomógomb és 2 db 3 állású kapcsoló van, két működési állapotot jelző LED-el. Mindezek együttesen hatalmas beállítási tartományt tárnak fel a hangzások számára. A bal felső SPEED potméter a modulációt vezérlő LFO sebességét, azaz a hullámzás periódusának gyakoriságát szabályozza. A Jobb felső oldalon lévő WIDTH potméter a moduláció mélységét, a középső kisebb szabályzó a visszacsatolás szintjét, a tőle balra lévő MIX potméter a direkt és a modulált jel arányát, végül a MANUAL potméter a két egymás mellé rendelt hangút késleltetési idejét szabályozza. Ennek működési tartománya tipikusan 1-20 ms közé esik. A kisebb időtartomány az alacsonyabb frekvenciákon fejtik ki jobban hatásukat, míg a magasabb késési értékek a magasabb frekvencia tartományban. A Visszacsatolás lehet negatív, pozitív vagy frekvenciafüggő, ahol egyszerre lehet pozitív és negatív a frekvenciától függően. Ezeket a FEEDBACK feliratú 3 állású kapcsolóval állíthatjuk be. Az LFO jelű kapcsolóval a moduláció időbeli lezajlásának burkológörbéjét állíthatjuk be. Itt a logaritmikus, a lineáris közötti váltással két klasszikus hangzást, valamint a THRU 0 állást állíthatjuk be.

Az Orbitban nincsenek másodlagos funkciók.

Hangzás

Hangzása jellegzetes, annak ellenére kitűnik, hogy a flanger effektek általában nagyon hasonlóan szólnak. A digitális működésűektől azonban jól megkülönböztethető meleg hangzásával. Valószínűleg a két klasszikus flanger effektek közé számító MXR 117 és az Elektro Harmonix Electric Mistress hatása tükröződik vissza az Orbit hangzásában. A beállításokban az éppen észrevehetőtől egészen az extrém tartományokig el lehet menni. Ha manapság véletlenül a kezünk közé kerül egy Bucket Brigade elven működő MXR vagy EH flanger, hallani fogjuk, hogy azok bizony elég magas alapzajt termelnek. Az Orbit teljesen zajtalan.

Mindhárom effekt 96 kHZ 24 bites konverterekkel és a nagy teljesítményű SHARC DSP-vel működik. Mindegyik pedálnak van egy Expression pedál kimenete és tartozékként saját kapcsolóüzemű 9 Voltos tápegysége van.

Ár/ érték arány

Mindhárom pedál egységesen 89.500,- Ft-ba kerül. Most tekintsünk el az ÁFA emeléstől, a jelenlegi pedál árak mellett nem tartom drágának, azért sem, mert végre a Strymon olyan pedálsorozata is megjelent, amit nem lehet gyorsan megunni, egy életre szól és kitűnő hangja van. Az áruk azonban nem annyival drágább, mint amennyivel jobbak az összes többinél.

A Stageshop a Strymon pedálok forgalmazója és továbbra is azt javaslom, hogy személyesen szerezzetek tapasztalatot mindarról amit itt leírtam.

Nagyon várom a Timeline megérkezését, mert az a Strymon csúcs pedálja, vagy ahogy szokták emlegetni a zászlóshajója, és mint technológiai demonstrációs modellben, ebben gyakorlatilag benne van mindaz, amit tudásban képvisel a Strymon és meg is valósított a pedáljaiban.

Ezúton köszönöm, hogy a Stageshop tesztre kölcsönadta a pedálokat.

Csatlakozó linkek:

Szabó Sándor

2012-01-11 15:30:00