Tonebone pedálok

Plexitube, Trimode csöves torzítók

Bizonyára, aki végigolvasta a Radial Engineering Tonebone és BigShot pedáljairól szóló előző 3 részt, most már kellő kíváncsisággal kezd a 4. rész olvasásába. Lehetőséget kaptunk kipróbálni 7 db pedált, ebből kettő torzító a többi kapcsoló pedál volt. Ebben a részben megosztom veletek a hallottakat és a tapasztaltakat. Jól megnyúztuk mindegyik pedált, nem csak én hallgattam őket, hanem megmutattam pár igényes, jó fülű rock gitárosnak és mostanra már összeállt a kép. Csapjunk bele és vegyük most már közelebbről és mélyebbről szemügyre a Tonebone pedálokat.

Trimode Tube Distortion

A cég specifikációi alapján a Trimode-ot a legjobb és leghíresebb amerikai erősítők torzításait tanulmányozva tervezték meg. Azt állítják róla, hogy a legmodernebb hangú pedál, amit valaha is építettek. Minden esetre több díjat is elnyert. Egyik ilyen volt az amerikai Guitar World Platina díja, a másik az angol Guitarist Choice díja. A hangi kiindulási pont Leo Fender Bassman erősítője volt. 1978-ban már jócskán volt tapasztalatuk a 3 csatornás erősítők építésében és innen már csupán egy kis lépés vezetett, hogy a többcsatornás konstrukció egy kisebb torzító pedálban is megjelenhessék. A Bassman volt korának egyik legjobb legmodernebb, legelőremutatóbb konstrukciója volt. Külső túlvezérléssel nagyszerű hangzásokat lehetett elérni vele.

A Trimode ezt a karaktert követve, a kezdetektől napjainkig számítva 5 erősítő generáció torzítási típusait valósítja meg a krémes blues-os torzítástól a mindent beterítő, agresszív vagy éppen szúrósan átható hangig és közötte mindent. A 12AX7 csővel ellátott eszköz különösen alkalmas olyan régi erősítők meghajtására, melyeknél számunkra nagyon fontos a tiszta hangja.

Fő jellemzői:

A tervezésnél a Classic Tube Distrotion-ből indultak ki. A Trimode az erősítő tiszta hangszínét valós Bypass kapcsolással érintetlenül hagyja. Mint neve is sugallja, 3 üzemmódja van. Az említett tiszta „bypass” hangszín, egy kísérő torzítás, valamint egy szólóra megformált torzítás.

A kétféle torzítás karakterét egy 12AX7 elektroncsőre épülő többfokozatú hibrid áramkör állítja elő.

Hangszínét nem csupán egy EQ áramkörrel szabályozhatjuk, hanem további szabályzásokkal részletesebben is beavatkozhatunk a hangba. A két torzítási üzemmódhoz külön szint és Drive szabályzó tartozik, továbbá külön be lehet avatkozni a torzítás szövetszerkezetébe.

Itt külön meg kell, hogy dicsérjem a céget, hogy másokkal ellentétben leközölték a szabályzók működési tartományát, így ez a beavatottaknak azonnali eligazítást ad a beállításról és a torzító viselkedéséről. A mély magas szabályzás közös mindkét csatornán. A mély 14,5 dB emelést vagy vágást enged 100 Hz-en, a magas 10 dB emelést vagy vágást enged 4,3 kHz-en. Ugyancsak közös a FILTER, ami a kellemetlen felső felharmónikusokat szelídíti meg. Ezt más torzítókon nem találjuk meg. Közös a legmagasabb tartományt szabályzó (TOP END) valamint a Gain előválasztó. A TOP END 3 állásában lehet jó illeszkedést találni a sötétebb, normál vagy a fényesebb hangzású erősítőkhöz. A Bright állásban 6 dB kiemelés van 10 kHz-nél, Flat állásban nincs erősítés, Dark állásban 6 dB csillapítás van 1,8 kHz-nél.

Külön szabályozhatók a (MID BOOST) közép kiemelők. 2 lépésben lehet emelni 7 és 12 dB-t, vagy változatlanul hagyni. Az 1. Rhythm csatornán a High értékhez + 8 db emelés tartozik 390 Hz-en, a Medium álláshoz + 4db, a 2. csatornán a High állás +12 dB emelést jelent 390 Hz-en és +7 dB-t a Medium állásban. Ezek beállítására 3 állású csúszó kapcsolók szolgálnak. Ebből is látható, hogy a Trimode valójában egy 3 csatornás erősítőt varázsol a régi egycsatornás vintage erősítőnkből megtartva azok hatalmas dinamikáját.
Olyan nevek használják ezt a típust, mint Jimmy Page, Mark Knopfler, Eric Johnson, Jeff Beck, Brian May, Ritchie Blackmore, Steve Lukather, David Gilmour, Eric Clapton, Jimmy Hendrix, Eddie Van Halen, azaz a Trimode nem egy kispályás torzító.

Érdemes egy pillantást vetni a Trimode Blokk diagramjára és a fent elmondott szabályzások még érthetőbbé válnak.

A Trimode képes egy effekt loopot is hozzátenni a rendszerhez az INSERT aljzaton keresztül. Köztudottan a régi erősítőkben ilyen nem volt. Ehhez kell készíteni, vagy vásárolni egy jó minőségű Y kábelt és ezen keresztül lehet a rendszerbe inzertálni a kívánt külső eszközt. Az alábbi ábra ezt jól mutatja ennek mikéntjét.

Hogyan alkalmazhatjuk a Trimode-ot meglévő rendszerünkben?

Az alkalmazás módjában nincs különbség, mint ahogyan bármilyen más torzítót bekötnénk a rendszerünkbe. Az alkalmazást az teszi teljesebbé, hogy a fent említett módon a meglévő pedál készletünket is beilleszthetjük a rendszerünkbe kevesebb zajjal, mintha mindent sorba kötve használnánk.

Hangzás

Mielőtt tényleg összedugtam volna a gitárral és az erősítővel, meglátogattam a Tonebone honlapot, ahol lehet mp3 hangmintákat hallani. Nos azt kell, hogy mondjam, hogy ezek a hangminták alkalmatlanok a cucc korrekt megmutatására. Egyébként sem szeretem a csak egy szál gitáron felvett torzítós mintákat, mert becsapja az embereket. A torzító hangjába mindig valamilyen zenén keresztül szeretünk bele. Ha zenében hallhatnánk, akkor sokkal nagyobb hatást váltana ki, mint szólóban egy olyan hangszín, ami a zenében ráadásul meg sem állná a helyét. Semmi fontos nem derül ki belőle, sőt a minták kifejezetten gyengék, és aki eljátszotta őket, nem feltétlenül azt mutatja meg az eszközből, amit valóban tud. Ehhez persze kell ízlés is. Ez egy okkal több volt, hogy még inkább a végére járjak a Trimode hangzásának.

Ami a gitár bedugása után azonnal feltűnt a páratlanul alacsony alapzaj. A potméterek ránézésre azonnal jó útmutatást adtak milyen irányba kell menni és kapcsolókkal is gyorsan megtaláltam amit kerestem. Teljesen olyan felülete van, mint egy erősítőnek. A hang karaktere egyértelműen az amerikai erősítők torzítását idézi, széles, enyhén zöngés telített szövetű torzítást adva. A Gain és a közép kiemelők együtt hatékonyan együttműködnek. Szinte, mint egy mikroszkóppal a tárgyra lehet velük fókuszálni. Tud magvasan agresszíven szólni, és tud krémesen is. Gyorsan reagál és nagy dinamika érzékenysége van. A gitáron a hangerő visszavételével feltisztul a hang. Viszonylag magas torzításnál is van még értelme az akkordoknak, tehát kíséretre is kiváló. A két külön csatornán másként beállított torzításokon változatos kontrasztok érhetők el. A torzító hangja tónusában eléggé semleges, azaz hangzása nem fog uralkodni a gitár és az erősítő jellegzetességei fölött. Aki az amerikai hangokba szerelmes, javaslom mindenképpen próbálja ki. Akik pedig már kipróbálták és ezt használják azok a következők: Jimmy Page, Mark Knopfler, Eric Johnson, Jeff Beck, Brian May, Ritchie Blackmore, Steve Lukather, David Gilmour, Eric Clapton, Jimmy Hendrix, Eddie Van Halen…..

Plexitube Tube Distortion

Úgy tűnik a Marshall Plexi hangzás egy kimeríthetetlen táplálkozási forrást jelent az új eszközök tervezésénél. A Pelixitube áramkörének a lelke is a 12AX7 előfokcső, mely előállítja a torzításhoz szükséges elegendő felharmónikusokat. Kifejlesztésénél a Hot British Tube Distortion volt a kiindulási pont. A Plexitube igen komplikált hangszín szabályzással dolgozik, ennek eredményeként nagyon sok hangszín variáció lehetséges. Ez a torzító nem csupán kitűnő szólóhangszíneket produkál, hanem lehetőség van a legszélsőségesebb kísérő tónusok kikeverésére is.

Fő jellemzői:

Ha összehasonlítjuk szabályzóit az előző Trimode torzítóval, azonnal feltűnik, hogy a közép tartomány megformálásában itt nemcsak a MID BOOST dominál, hanem a SCOOP is, azaz a közép csillapítása. A MID BOOST alsó állásában kikapcsolt állapotban van, a 7 dB-es állásban 390 Hz-en van emelés, a 12 dB-es állásban pedig 620 Hz-en. Ezek a frekvencia pontok mind kritikus értékek a gitárhangban.
A VOICING mindkét csatornára külön választható elő 3-3 állásban. Ez az előválasztó kapcsoló a középtartomány kisebb nagyobb csillapításával operál. A Filter szabályzó helyett mindkét csatorna számára külön CONTOUR szabályzó van. Olyan, a középtartományában speciálisan megformált hangszínek is lehetségesek, amik a Plexi korában nem is léteztek még. Itt alapvetően a SCOOP hangszínekre gondolok, amelyek minden esetben a közép tartomány bizonyos sávszélességének nagyfokú csillapításával a mélyek és a magasak egyensúlyba hozása által keletkeznek. Technikailag persze mindig ott volt a lehetőség, de közép tartomány nélkül abban az időben senki nem használt torzított gitárhangot. A SCOOP tónus a ’80-as évek elején kezdett divatba jönni, a Metallica megjelenésével. Később a Nirvana tovább erősítette ezt a divatot, mára a metál zene alapvető hangszíne. A Plexitube nevéről arra asszociálnánk, hogy azt a tonális irányt követi. Nos, a Plexitube az egyik legsokoldalúbb torzító. Erről tanúskodik a blokk diagram is:

Hogyan alkalmazhatjuk a Plexitube-ot meglévő rendszerünkben?

Az ábra önmagáért beszél. Ezzel a régi egycsatornás öreg erősítőnket igazán fel lehet turbósítani, és úgy működhet, mint egy több csatornás modern erősítő. A tiszta hangszín pedig valós bypass kapcsolattal marad meg az erősítőn.

Y kábel segítségével a Plexitube-on is képezhetünk effekt loop-ot.

Hangzás

Nem kellett sokáig hallgatni, hogy azt mondjam: ez az eddig hallott egyik legjobb analóg torzító. Rendkívül felhangdús modern tónusa van. A középtartomány itt igen nagy szélső értékekre emelhető vagy csillapítható. Metál zenére kifogástalan kísérő hangszíneket találhatunk, ugyanakkor bármilyen műfajú szólóhangszín is képezhető. A hangkitartása egészen elképesztő, ami egy jó csöves erősítő és egy jó gitár közötti feedback-el még inkább dúsítható. Nagyon gyorsan reagál, a gitáros minden szándékát leköveti, a tappingnél a hangok koppanása megmarad, érintésre a megfelelő felharmónikusok azonnal kigerjednek ( lásd. Zakk Wilde stílusú riffek..)

Érdekes, hogy nem egy erős természetű eszköz, nincs jellegzetes tolakodó tónusa, így hagyja a gitár eredeti tónusát élni. Sokkal inkább jól kiegészíti a gitár és az erősítő egységét. Azt hiszem ennél többet nem is várhatunk egy torzítótól. Ne feledjük: ez több, mint egy torzító, ez egy kétcsatornás előfok. Ezek ismeretében már nem is véletlen, hogy kik használják: Kirk Hammett (Metallica), Frank Gambale (Chick Korea), Vivian Campbell (Def Leppard), Vinnie Moore (UFO) hogy csak pár nevet említsek.

Végül a két torzító árai:

Trimode: 102.900,-Ft
Plexitube: 102.900,- Ft

Azt hiszem azokhoz az árakhoz képest, amikhez idehaza hozzászoktunk, nagyon drágának tűnik, de ha azt mondom, hogy valójában kapunk egy kétcsatornás csúcsminőségű torzítós előfokot és egy effektloopot a meglévő rendszerünkhöz, akkor ez az ár mást kezd jelenteni. Egy percig sem tagadtam: ez egy profi eszköz profiknak, de egyáltalán nem luxus egy ilyet használni.

A többi pedál árait a Cemid honlapján meg lehet tekinteni.

Kapcsolódó linkek:

Szabó Sándor

2008-01-18 22:52:58