Új típusú nylon húr: az Oasis GPX carbon

Kis áttekintés

Még ma is igaz, hogy a gitárosok minden újdonságot más iparágaktól kapnak. A nylon húr például a horgász és halászhálókat gyártó műanyagipari cégnek, a Dupont-nak köszönheti az anyagát. A nylon húr az 1930-as évek elején jelent meg, és ez jócskán átalakította a gitárépítést is, a muzsikusok játékát, de tegyük hozzá a gitárzene hangzását is. A mai nylon húros gitárok hangosak, gazdagon szólnak és meglepően nagy tereket képesek erősítő nélkül is besugározni.

A nylon húrok világában évtizedekig nem történt semmi újdonság, lévén, a halászhálóknak és a horgászzsinóroknak mindegy hogyan rezonálnak, de a húroknak nem. A nylon húrok nem mindig voltak alkalmasak gitárhúrnak. Egyes változatuk nem volt szabályos körkörös keresztmetszetű, így nem szóltak tisztán, hangolhatatlanok voltak. Emlékszünk ilyen húrokra a hetvenes, nyolcvanas évekből, amikor a Shadow cég elképesztően rossz "horgászzsinórral" tömte tele az országot köszönhetően a Trial-nak. Abban az időben mindenki csak hangolt, de nem játszott, mert azon a rettenetes húron nem lehetett.... A húr céljára is megfelelő horgászzsinórnak teljesen szabályosnak kellett lennie és végig egyenletesnek. Mióta pontosabb lett a gyártás azóta szinte minden horgászzsinór alkalmas gitárhúrnak is.

A nagy ígéret, a "carbon" húr megjelenése

Úgy másfél évtizede kezdett elterjedni egy új fajta húr, az úgynevezett "carbon" húr. Nem sikerült a nyomára bukkanni, miért nevezték el az egyébként polivinil-fluoridból ( PVF) készült anyagot carbonnak. Minden esetre ez maradt meg a köztudatban és ezen a néven szidják vagy áldják ezt a húr típust. Már sokan és régóta várták, hogy feltűnjön egy új anyag, ami kissé fényesebben szól, mint az eddigi.

A PVF is horgászati célra készült, véletlenül se gondolja valaki, hogy ezt a gitárok részére fejlesztették ki. A nagy húrcégekről sokan azt gondolják, hogy ők maguk fejlesztik és gyártják a húrokat. Nem mindegyik és nem minden esetben. A német Pyramid például csupán a méretre vágja és csomagolja, majd 20-szoros áron eladja a horgász zsinórokat. Minden húr márka valamely nagyobb húrgyártó cégnél gyártat. Persze nem is arról akarok beszélni, hogy ki hogyan ügyeskedik és adja el a horgászzsinórt, hanem a hangi tulajdonságaikról.

A húrokkal kapcsolatban 3 éve írtam egy kimerítő tanulmányt erre a honlapra, úgyhogy érdemes újra átfutni. A PVF-et azért próbálták ki a gitárosok, mert érezték, hogy a hagyományos PVC húrokkal nem lehet sokat előrelépni. Ugyanis bár a PVC nylon óriási előrelépés volt az állati bélből sodrott húrok után, azonban a gitárosok szerettek volna egy átütőbb hangzást.

A hagyományos nylon húrnak ugyanis felfedeztek egy nagy problémáját: Nagyobb távolságból a gitár már nem hallható jól. Ez azzal függ össze, hogy a húrok kevés fénnyel szólalnak meg. Különösen érvényes ez a G húrra, ami a legtöbb gitáron nem ad kellő szélességű tónust. Tompán, fakón szól, és nem képez jó átmenetet a sodrott és a sima húrok között. Számos hangszerkészítő panaszkodott, hogy szinte az a helyzet hogy a G húrhoz építik a gitárt. Ha az jól szól legalább egy oktávon, akkor jó a gitár. Hát, van benne valami....!

A carbon sem tökéletes

Miközben megjelent a PVF, kiderült, hogy az a lényegesen kisebb belső súrlódású, de nagyobb sűrűségű és tömegű anyag igen fényesen tud szólni, átütő hangerővel és lassan bekerült a köztudatba, mint ideális koncert húr. Lassan terjedni kezdett tehát a "carbon" húr. Azért lassan, mert ez sem minden tekintetben felelt meg az elvárásoknak. Sőt! A carbon G húr még rosszabb lett, mint a hagyományos nylon. Jellegtelen gumi hangja van. A carbon G húrhoz már nem lehetett jó gitárt sem építeni, mert a PVF azon a rezgés tartományon és feszítés alatt sem volt képes felharmónikusokban gazdag tónust produkálni. H-tól felfelé azonban kiváló. Így sokan megkedvelték a H és az E1 carbon húrokat és sokan is használják. Ma eléggé megosztja a gitárosokat a kétféle húr típus. Nemritkán azt hallom, hogy indulatosan átkozzák a carbont. Én jót mosolygok ezen, mert olyanoktól hallom, akik azon kívül, hogy van gitárjuk, nem csinálnak rajta semmit.

Ha most kitalálnának egy harmadik fajtát, ezzel is csak ez lenne, hogy lenne mit szidniuk. Akik annyira utálják a carbont, azoknak javasolnék egy bélhúros kúrát. Játszanak egy hónapot bélhúron és akkor majd imádkozni fognak, hogy carbont használhassanak. Ez ilyen egyszerű!

A carbon húrok fő hangi tulajdonsága, hogy rendkívül gyorsan indulnak, hangosak, de kissé testetlen a hangjuk. Vastag hangú gitárokon igen jó eredménnyel használhatók. Egyik másik carbon szinte szárazon szól, a hang nagyot csap, de nincs megfelelő vastagsága, esetenként a hangkitartása sem megfelelő. Ennek ellenére koncerten nagyon hatékony.

Persze senki se gondolja, hogy én most a carbon mellett vagy ellen beszélek. Én ugyanis mindkettőt kedvelem, mindegyiket más gitárra és más szituációra. Be kell vallanom azonban, hogy egyiknél sem kedvelem a G húrt. Ha választani kell, akkor a hagyományos nylon G húrt választanám, de semmiképpen sem a carbon G-t. Ma már van egy elég jó kompromisszum, egy a D'Addario által forgalmazott barna színű Composit G húr. Ez sem tökéletes, kissé másként szól, mint a megszokott nylon húrok, de kellő fénnyel és igen tartós. Jól összeköti a sodrott és a sima húrok közötti tonális különbséget.

Ezek után ennyi bevezetővel már láthatjuk, hogy mi a különbség a hagyományos nylon és a carbon (PVF) között.

Az Oasis GPX az új carbon húr

A minap kaptam tesztelésre pár készlet új fajta, eddig nem ismert carbon húrt az Australian Guitar Centre-től. Ez azt jelenti, hogy ez a húr kapható Magyarországon. A forgalmazótól kérdeztem, hogy mitől új ez a húr, amire csak annyit mondott, hogy próbáljam ki, úgyis azonnal hallani fogom. Mielőtt feltettem a gitáromra, nem tápláltam különösebb illúziókat, mert azt hiszem minden arra érdemes húrt ismerek, próbáltam vagy teszteltem, vagy évtizedek óta használom, így nem igazán hittem abban, hogy valaki majd most újra feltalálja a horgászzsinórt.

A húr Amerikából származik és Oasis a neve. A gitár felhúrozása után általában várok egy napot, mire a húr megnyugszik és előjön a fénye. Nem kedvelem a frissen felhúrozott gitár hangját. A sima húrok mindig rosszabbul szólnak, mint amiket lecserélek. Egy nap után azonban kinyílnak és akkor lehet kezdeni játszani rajtuk.

Nos az első meglepetésem az volt, hogy a húr nem nyúlt sokáig, azaz kb. annyi idő alatt beállt, mint a sodrott húrok. A hagyományos és carbon nylon húrok napokig erősen nyúlnak, gyakran kell utána húzni. Ennél alig kellett valamit. Ez volt az a pillanat, amikor éreztem, hogy ez valami egészen más anyag, annak ellenére, hogy ugyanúgy néz ki, mint a hagyományosak.

Aztán elkezdtem rajta játszani és az a furcsa érzésem támadt, hogy valószínűleg összekevergettem a húrokat és valami hagyományos nylon húrt vettem elő, --néha előfordul velem ilyesmi-( a sok gitározástól az ember működése kezd eltérni a megszokottól...)

Hamar kiderült, hogy nem tévedtem, ez a húr az a carbon, amit tesztelésre kaptam. Nos, meg kell, hogy mondjam, meglepett ez a húr, mert hangra inkább a hagyományos nylonhoz közelebbi a tónusa. Van egy erős magja a hangnak, amit egy meleg aura von körül. Ettől szól vastagon és gazdagon, viszont a hagyományos lusta indulású nylonhúrnál ez sokkal gyorsabban indul. A hang eleje nem csap élesen, mint a Savarez, hanem gömbölydeden üt, miközben gyönyörű meleg fénye van. Semmit nem lehet érezni a carbon steril szárazságából. Egyedül a hangerejét és a gyorsaságát őrzi meg a carbonból, a többi tulajdonság, a vastagság és a gazdagsága a hagyományos nylonéval egyezik meg. Jó a hang kitartása is. És ami a legérdekesebb, hogy ez az első carbon húr, ahol a G húr gyakorlatilag megegyezik a hagyományos nylonéval. Nem jobb annál, de nem is rosszabb. A H és az E1 egyértelműen jobb bármelyik eddigi carbon húrnál. Mivel nekem is van egyfajta ízlésem csakúgy, mint másnak, ezért az általam preferált hangzás, nem biztos, hogy elfogadható másoknak, ezért azt javaslom, hogy próbáljátok ki. Én nem vagyok klasszikus gitáros így nem is üzennék nekik semmit a húrral kapcsolatban, csupán annyit, hogy próbálják ki. Aki nagyon utálja a carbont, az menthetetlen, mert nekik sohasem lehet megtalálni az ideális húrt, akik viszont nyitottak, van fülük is, és nemcsak a szájukat tépik a hangról hanem tényleg gitároznak is, azok el fognak gondolkodni ezen a hangzáson és talán ,megtalálják ebben a húrban azt amit eddig másban eddig nem igazán sikerült.

A titok

Ha egyáltalán léteznek titkok, akkor a GPX "carbon" húrok anyagában és kalibrálásában rejlenek. Az anyaga egy kissé módosított PVF, azaz PVDF, (polyvinylidene fluoride). Fizikai tulajdonságai közé tartozik, hogy 80%-al sűrűbb, mint a hagyományos nylon, ezért vékonyabb húr készíthető belőle ugyanolyan tömeg mellett, ami ennek megfelelően fényesebb hangot produkál az adott húrhosszúságon és feszítésen. A titok másik fele a nagyon pontos lézervezérlésű technológiában rejlik. A nagy pontosság eredményeként nem keletkeznek egymást kioltó rezonáns modusok, ezért vastagon és tisztán szól a húr. A GPX carbon nem foszlik és szálasodik ki, mint sok más carbon.
Kétféle vastagságban illetve keménységben kínálják: normál (Medium) és M/H azaz a Mid és High Tension közötti vastagságban hasonlóan a Hannabach Goldin Super Carbon M/H keménységéhez. Ez a húr azonban annál hangosabb és vastagabban szól.

Tartósság

A cég legalább 100 óra élettartamot szavatol a húrnak. Ezt majd úgyis az idő dönti el, minden esetre pár napi használat után is érezhető, hogy egy nagyszerű, minőségi húrral van dolgunk.

Ezideig az egyik legjobb carbon húrnak a Hannabach Goldin Super Carbonját tartottam, valamint a Pyramid carbonját, most az Oasis GPX átrendezte ezt a sorrendet és az Oasis GPX vette át a vezetést. Mivel minden gitár más húron adja az optimumát, most az Oasissal nyílt egy új alternatíva.

Centurion sodrott húrok

Miközben a nylon húrokról beszélgetünk, hajlamosak vagyunk csak a sima G, H és E1 húrokról beszélni és csak kevés figyelmet fordítunk a sodrott húrokra. Ez abból adódik, hogy általában a sodrott húrokkal nincs sok bajunk, bár vannak kisebb nagyobb eltérések közöttük, általában a magas húrokra irányul inkább a figyelmünk, különösen a G húrra, mert a magas húrok kritikusan viselkednek minden gitáron.

Az Oasis sodrott húrok hangja lényegesen nem emelkedik ki a többi húr hangja közül. Nagyon szépen kellő fénnyel és gazdagsággal szól. Érzékeny a vibrátóra és a csikorgása is halkabb. Már néhány napi intenzív gitározás után elmondhatom, hogy tartóssága is várhatóan eléri a tartósabb húrokét (Pyramid). Ha valamit mondhatok még, akkor talán az, hogy a Oasis GPX sodrott húrok hangja ízlésesen passzol a sima húrok tónusával.

Azt nyilván nem fogom véka alá rejteni, hogy 2 különböző kivitelű ausztrál Ziata gitárral próbáltam ki és azt gondolom, hogy ezt az egyébként igen vastag hangú gitárt ez a fajta carbon húr nagyon jól élteti és kihozza belőle a maximumot. Mellesleg most van folyamatban az említett 2 Ziata gitár tesztje is, és végre elmondhatom azokról is mit hallottam belőlük, Oasis húrokon.

Kétféle vastagságban illetve keménységben kínálják: normál (Medium) és M/H azaz a Mid és High Tension közötti vastagságban.

A cég honlapján találhatunk egyéb fajta húrokat is, azokat remélhetőleg egyszer majd letesztelhetjük.

Érdemes kipróbálni az Oasist, biztos vagyok benne, hogy aki egyikkel sem volt elégedett most ezt talán szeretni fogja. Mindazonáltal abban is biztos vagyok, hogy a gitárhúr még nem egy lefutott dolog, fogunk még újabb és jobb húrokról is hallani, ha a technikai fejlődés és más technológiák is úgy akarják.

Csatlakozó linkek:

Szabó Sándor

2009-04-12 20:28:05