A Yamaha gitárokról általában

Úgy 20 évvel ezelőtt ha valaki kiejtette azt a szót, hogy Yamaha, akkor azonnal a rendkívül gyors, fürge elnyűhetetlen Yamaha motorok jutottak eszébe. Ez a japán óriáscég valóban ezzel robbant be a világba, azonban az évtizedek folyamán több divíziója lett, és egy évtizeden belül a hangszergyártás és egyéb professzionális hangtechnikai eszközök gyártójaként is ismert lett. Mitöbb, mára több termékük referenciának számít. Ilyenek a Yamaha zongorák, a Yamaha dobok, A Yamaha digitális keverőpultok, sőt a jelenleg legjobb konvolúciós térszimulátort az SREV-et is a Yamaha mérnökei alkották meg.

A gitárgyártásban is jeleskedik a Yamaha. A hetvenes évek közepén a gitáros világ számára feltűnő volt, hogy Santana Yamaha gitárra váltott és éveken át nagy szeretettel használta. Az elmúlt évtizedekre azonban a Yamaha gitárok használóinak száma hihetetlenül megnövekedett.

A legismertebb előadók számára Signature gitárokat is dedikáltak. Elektromos gitárosok közül Mike Stern, Sammy Hagar, Troy Van Leeuwen, Amir Derakh, Ryan Shuck, Ty Tabor, és Frank Gambale neve tűnik ki.

A basszusgitárok tekintetében szintén hatalmas nevek támasztják alá a Yamaha jó hírnevét, és ezek a művészek is dedikált modelleket használnak: John Patitucci, Billy Sheehan, John Myung, Nathan East, Michael Anthony nevét kell kiemelni.

Ugyancsak olyan kitüntetett nevek is használják a Yamaha modern elektroakusztikus gitárjait, mint Paul Rodgers és Brian May.

Az ismertebb akusztikus gitárosok közül Dave Goodman használja ezt a márkát, aki hamarosan el is látogat hazánkba éppen a Yamaha akusztikus gitárok bemutatása céljából.

A Yamaha elektromos gitárok mindig is megkülönböztetett helyet foglaltak el a gitárok hatalmas választékában. Mindenekelőtt a Yamaha volt az első távol-keleti cég, amely hamar kitűnt merész vonalú és koncepciózus gitárjaival és amely gyorsan abbahagyta a nyugati márkák kopírozását és saját formavilággal jelentkezett. A minőségük nemhogy elérte, de hamar felül is múlta a legtöbb ismert nyugati gitármárka minőségét és lassan hatalmas megbecsülést szerzett a gitárosok világában. Mindezek ellenére hazánkban a Yamaha az elmúlt 2 évtized nagy változásai ellenére sem tudta megszerezni méltó helyét, elismertségét a hazai piacon. Egy biztos, hogy erről nem a Yamaha gitár tehet. A honlapunkon szeretném kissé közelebb hozni ezt a nagyszerű márkát a hazai gitáros társadalom számára, bemutatni miben más, mint a többi.

A japán elektromos gitárgyártás az '50-es években kezdődött és a '60-as évek végére önálló arculatot tudott felmutatni. Ebben az időben általában minden szándék a nyugati termékek lemásolására irányult. A hangszerek sem voltak kivételek. Sajnos a megfelelő technikai tudás nélküli másolás mindig silány minőséghez vezetett, ami miatt évtizedekig igen derogáló jelző volt, ha azt mondták, hogy "japán kópia". Akadtak kivételek is, ilyen volt a Yamaha, talán a legrégebbi cég mindegyik között, ugyanis a hangszergyártás már 100 éves múltra tekint vissza. A Yamaha elektromos gitárok gyártása 1966-ban indult. Az első modelljeik jellegzetes formavilága megkülönböztette őket minden más típustól. Azokban az években tombolt az instrumentális gitárzenekarok divatja a nyugati világban. A "surf" stílus oly népszerűvé vált, hogy a gitárgyártás sosem látott méreteket kezdett ölteni. A Yamaha 1966-ban kihozott egy tömörtestű gitárszériát, majd a második sorozatban egy nagyon különlegeset. Ennek minősége meghaladta a japán versenytársakét, sőt elérte a legjobb nyugati márkák színvonalát is. A Yamaha 1967-ben kihozta az SG5A jelű modelljét. Ezt az igen merész vonalú és magas színvonalú Yamaha gitárt még hazánkban is lehetett látni. A néhai Barta Tamás is hozott haza magának egy Yamaha SG5A jelű modellt. A Locomotiv GT egyik koncertjén még hallhattam és láthattam, amint a Tengelykezű félembert játszotta ezen a gitáron. Akkor az a hang és a hozzátartozó forma annyira új volt a fülünknek, mintha egy más bolygóról érkezett volna.

A Yamaha is belépett a kopírozók sorába, ez a divattal járt együtt, minden gitárgyártó cég a nyugati gitárokat és azok sikerét szerette volna a maga módján megismételni, vagy legalábbis kicsit szakítani belőle. Ez a trend pár év alatt lecsengett és a Yamaha visszatért az eredetiséghez. Azt azonban felismerte, hogy a gitárok sikerét nagymértékben uralja a tradíció és a pillanatnyi divat. Ezért elkezdett olyan formákban gondolkodni, amiben a nyugati gitárok tradíciója, a pillanatnyi divat és a Yamaha saját fejlesztései is megtalálhatók. Ha valaki ránéz a Yamaha SG1000 vagy 2000 sorozatú gitárjaira, akkor azt láthatja, hogy egy Les Paul és egy SG van összegyúrva egy gitárban. A Les Paulból a konstrukció az SGből a forma örökítődött át és lett belőle egy tipikusan Yamaha gitár, ráadásul nagyon népszerű lett, köszönhetően Santanának. Ez a gitár nemhogy hordozta a Les Paul minden jó tulajdonságát, bizonyos paraméterekben felül is múlta azt.

A forma tekintetében a Yamaha mindig is merész volt, azonban belátták, hogy a hagyományos formáktól való radikális eltérést nem fogja tolerálni a közönség. Így az elmúlt 2 évtizedben csupán kis mértékben tapasztalhatunk formai újításokat, sokkal többet azonban konstrukciós megoldásokban. Míg a Fender és a Gibson gitárokat már csupán saját mítoszuk élteti tovább és gyakorlatilag lehetetlen, hogy valamit újítsanak, mert a piac azonnal visszautasítaná, addig a Yamaha kényelmesebb helyzetben van, mert hozzászoktatta a vásárlóit, hogy mindig vannak finom, elmés újításaik és ezt immár várja is a piac. Ezért mondható is, hogy a Yamaha az egyik állandóan és dinamikusan megújuló modelleket készítő cég a kevesek közül. Más cégek, nagyon óvatosan bánnak az újításokkal, mert félnek, hogy a piac "megtorolja" és eladhatatlan lesz. Ugyanakkor azt is látják, hogy a gitáron nagyon sokat így már nem lehet fejleszteni, és jönnek elő a régi modellek kissé más színben vagy egyes szerelvényei esetleg más anyagból készülnek. A Yamaha a többi céghez képest többet megengedhet magának ebben a tekintetben.

Sok tekintetben hasonlítható egymáshoz koncepcióját tekintve két cég: Az amerikai PRS és a Yamaha. Manapság a PRS képes még valós fejlesztésekre, ő is azért, mert az állandó fejlesztéshez szoktatta közönségét és megtalálta saját arculatát.

A Yamaha időnként felidézi a múltat és újra kiadja több évtizedes legendás modelljeit, bár azokat is nagy figyelemmel átdolgozva, és hozzáigazítva a mai igényekhez. A kopírozás évei után kezdett kialakulni egy jellegzetesden Yamaha modell, ami még mindig inkább nyugati, mint keleti. 1990-ben a Yamaha USA megtervezte Pacifica modellt, nyugati specifikációk és igények szerint. Ebből rengeteget gyártottak és adtak el, mondhatjuk azt is, hogy a Pacifica lett a japán Strato. Ugyanígy az SG1000-ből lett karakterében a japán Les Paul. A Yamaha azonban évek óta saját, önálló arculattal tekint a jövőbe. Ezt mutatja az AES sorozatú gitárjuk, mely csupán az elmúlt két év alatt erősebb arculatot adott a Yamaha gitároknak, mint a sok éve gyártásban lévő Pacifica modell. Tehát, az AES a "legyamahább" modell jelenleg, minden újdonságával, eltéréseivel és jellegzetes karakterével együtt.

A Yamaha a basszusgitárok területén is nagyon maradandót alkotott. Nincs nagyon sok modelljük azok azonban nagyon átgondoltak, és jövőbe mutató konstrukciók akár a BB, a TRB, Attitude, BEX, vagy akár a RBX sorozatot nézzük.

Az akusztikus gitárjaik kezdetben inkább a nyugati forma és konstrukciós elveket követte, majd egyszer csak előrukkolt az APX sorozattal, mely a rock gitárosok kedvence lett kis testével, kényelmes nyakával és még mindig jó akusztikus tulajdonságaival. A Yamaha egyik első innovátor volt a hordozható gitárok megalkotásában is. A Silent SLG gitárjuk hamar népszerű lett. Bár ezt a gitárt sokkal inkább gyakorlás és kedvtelés céljára találták ki, és ehhez képest olyan nevek mint Brian May és Paul Rodgers a színpadon is használják nagy sikerrel.

Érdemes kissé áttekinteni milyen technikai, konstrukciós újdonságok találhatók az elmúlt években bemutatott újabb Yamaha modelljeiben.

A cég szabadalmaztatott egy A.I.R. technológiát, ( Alternativ Internal Resonance) melynek lényege, hogy a gitár teste szendvicsszerűen épül fel. A teteje és a háta keményfából, a közepe pedig puhafából készül. Ez a szerkezet másféle rezgési modusokat produkál, ami csupán annyit jelent, hogy az átlagosnál jobb hangkitartása és valamelyest más hangképe van azaz másként szól, jellegzetesen. A húrlábba hangvezető csöveket építettek, ami elsősorban a puhafa magot gerjeszti és ez a belső rezgési modus visszaverődik a kemény rétegek között, ennek eredményeként a rezgés tovább a rendszerben marad. Ezt a technológiát alkalmazza az RGXA2 sorozat. Az A.I.R. technológiával ugyanaz a hangkitartás és vastag hang elérhető, mint amit többnyire nehéz és keményfából készült gitárok produkálnak. Mivel ma Japánban hihetetlen magas technológiai színvonal uralkodik, így azt mindenre kiterjedően fel is használják. A gitárt nagyon komolyan veszik, mint egy magasan fejlett, rendkívül finom akusztikus rendszert veszik alapul és mindent kiszámítanak, megmérnek, kikísérleteznek mielőtt elkezdenék feldarabolni a fát. Ez a fanatizmusba hajló precizitás mára a nemzeti jelképük lett és egyfajta mentalitásként él bennük.

Természetesen mindent kipróbálnak és megvizsgálnak, ami nyugatról jön és ha az tetszik nekik, minden további nélkül beépítik a koncepciójukba. Vegyünk csak egy egyszerű példát, az AES sorozatot. Ha ránézünk, akkor több gitár köszön vissza: láthatunk benne egy Les Pault, láthatunk benne letörései miatt egy SG-t vagy egy L6S-t, de ha a potméterek elhelyezését nézzük, vagy a 620-as modell alsó testkivágásának letörését nézzük, akkor a PRS hatása köszön vissza.

A jól ismert formai jegyek olyan konstellációban jelennek meg, hogy az apró részletek jó megkülönböztetésével, mint pl. a jellegzetesen modern Yamaha húrbefűző együttesen egy nagyon karakteres és jól elkülöníthető arculatot ad ennek a sorozatnak. A konstrukciós megoldások, is visszaköszönnek más márkáktól. A ragasztott nyak, vagy a 628 mm-es húrhosszúság közelebb a Les Paul-hoz és a PRS-hez közelít. Mondhatnánk azt is, hogy igyekeztek minden gitárból átörökíteni a legjobb tulajdonságokat és azokat ötvözni egyetlen konstrukcióban.

Minden, ami jól működik és tökéletes, azt nem háborgatják, megtartják, azonban amin lehet szépíteni vagy jobbítani, azt kíméletlenül újragondolják. Míg egyes nagy sorozatban előállított nagynevű márkánál a gyártási technológiának rendelik alá a pl. a húrlábat vagy a tremolószerkezetet, addig a Yamaha ezt fordítva csinálja:nem törődik vele milyen nehéz a gyártás, egyszerűen megcsinálja és kész. Legfeljebb kicsit drágább lesz.

Külön említést érdemel az AES, AE/SA húrláb és húrbefűző. Az elv ugyanaz, de másként ésszerűbben és "hangbarátabb" módon történik. Ha évről évre megnézzük a Gibson vagy a Fender kiállítását, azt tapasztalhatjuk, hogy például a húrláb semmit nem változott az elmúlt 50-60 évben. Nem is akarnak rajta változtatni. Ehhez képest meg lehet nézni, a Yamaha megoldásait, évről évre fejlesztenek változtatnak rajta, de sosem kényszerből.

A basszusgitárjaik húrlábai is zseniális konstrukciók. Érdemes megnézni a BPX sorozat húrlábját a kombinált befűző testekkel.

Az okos és logikus megoldások között persze akad pár inkább a feltűnőséget, mint a célszerűséget szolgáló megoldás. Ilyen az aktív hangszedőkkel felszerelt RGXA2 modellen a pickupváltó gomb alatt elhelyezett világító LED-ek. Ez mutatja melyik pickup van éppen bekapcsolva. Azt általában minden gitáros tudja, hacsak nem amnéziás. Mindenesetre jól néz ki, vonzó, csak semmire sem jó. Mellesleg ez nem von le semmit a gitár értékéből, mert valóban egy kiváló hangszerről van szó.

A tremolós gitárok tekintetében egyik csúcsmodellnek számít az RGX620 család. Kiválóan és nagyon pontosan visszatalál a hangolásba a legextrémebb kitérítés után is. A húrokat leszorító satu is nagyon ötletes, egyetlen kézmozdulattal egy excenteres szorítóval lehet leszorítani a húrokat. Húrcserénél nincs szükség megkeresni az imbuszkulcs készletet, mert arra nincs szükség immár.

Az üreges testű gitárok mindig is jó alapot kínáltak konstrukciós és esztétikai változtatások tekintetében. Ha vetünk egy pillantást az AES620HB vagy az AE500 és SA500 modellekre, akkor azonnal látható, hogy egy akusztikailag és esztétikailag is harmónikus rendszerrel állunk szemben. A legtöbb üreges elektromos gitárt gyártó cég szent írásként tiszteli az "F" alakú hangnyílást, mintha semmi más nem jöhetne szóba. A Yamaha ebben is nagyszerűt újított és a funkcióját tökéletesen betölti egy modernebb és esztétikusabb kivitelben.

A Yamaha gitárokhoz saját sorozatú szabványos méretű hangszedőket dolgoztak ki. Egyes modellekben azonban megtalálhatók a Seymour Duncan vagy a DiMarzio típusok is. A basszusgitárokhoz speciális hangszedőket és elektronikákat fejlesztettek ki, ezek garantálják a jellegzetes Yamaha basszus tónust.

A Yamaha jelenleg az egyik legnagyobb gitárgyártónak számít és úgy tűnik a cég tele van ötlettel és energiával ahhoz, hogy sokáig versenyben maradjon a legjobbakkal.

2006-04-27 00:00:01