Brian May Gold modell

Ha valaminek kapcsán feljön a szó Brian May gitárjáról, akkor azt szoktam mondani, hogy a Brian May Red Special -nak már nem csak legendája, de szinte már mitológiája van. Kevés olyan gitár van, ami még a használója életében legendás lett. Talán nincs is. Vajon minek köszönheti ezt a mítoszt? Sok dolognak. Mindenek előtt a Red Special egyetlen példányban létezik, nem hasonlít semmi másra, abszolút különleges, és aki rajta játszik ugyancsak szinte kultikus figurája a világ rock kultúrájának. És a hangjáról még nem is beszéltünk. Mindezek együtt növesztették meg ennyire a gitár hírnevét.

Kezdetben csak állandó téma volt a Brian May interjúk során a Red Special. Majd amikor már kezdett igazi mizéria kerekedni a gitár körül akadt cég, aki hajlandó volt a másolatait gyártani. Ez volt a Guild cég, ők 1983 és 1991 között készítettek Brian May modelleket. Később a '90-es évek elején a Burns vette át ugyanezt a szerepet és koreai gyártásban készítették a gitárokat. A Burns változat 2001-ben elnyerte a Guitarists Magazin legjobb gitár díját. Bár az ausztrál gitárkészítő Grey Fryer is készített néhány kópiát Brian May számára 1996/97-ben. Ma azonban a Brian May gitárok kópiáinak gyártását maga Brian May vette kézbe saját vállalkozást indítva, összefogva régi gitár technikusával Pete Malandrone-al, és Barry Moorhouse-al a House Music cégtől.

Mielőtt bemutatnánk egy modellt ebből a sorozatból, azt hiszem érdemes megismerkedni röviden a Red Special történetével.

A Red Special története

A történet úgy 40 éve kezdődött. Brian May fiatal tini korában nem engedhetett meg magának egy igazi jó minőségű Stratocastert, így édesapjával elhatározták, hogy csinálnak egyet teljesen egyedi elgondolások alapján. Brian kihívást és kíváncsiságot érzett a munkában így örömmel láttak neki a munkához. Azzal a céllal fogtak a tervezésbe, hogy az akkoriban kapható gitárokat minden tekintetben felülmúlja. A hangolhatóság, a hangok nagyobb hajlíthatósága, egy jobb tremoló szerkezet beépítésével és nem utolsó sorban egy nem szokványos hangszedő kapcsolással, és a gitár hangjának jobb visszacsatolhatósága, hangkitartása tekintetében akartak többet és újat alkotni.

Korábban ugyanis az elektromos gitárokat nem torzított és feedback üzemmódra tervezték, hanem a tiszta hangjukat akarták kihangsúlyozni, bár az olyan gitárosok, mint Jimi Hendrix, Pete Townshend, és Jeff Beck kezeikben a feedback kihasználása immár stílus teremtő irányzattá vált nemcsak a zenében, de a gitárépítésben is. Brian édesapjának minden technikai tudása megvolt ehhez a feladathoz, és ahhoz, hogy ez az álom valóra váljék. A munkát 1963 Augusztusában kezdték el, majd 2 év szabad időben kizárólag kéziszerszámokkal való munka után a gitár, melyet Red Specialnak (néha Old Lady) kereszteltek el, végre megszólalhatott. Ez a gitár több, mint 30 éven keresztül Brian egyetlen hangszere volt a stúdióban és a színpadon, szerte a világon a turnék során.

Az eredeti gitár néhány különleges jellemzőjét itt megemlíteném. A test anyag tölgy, ami egy öreg kandalló burkolatból származott. A gitártestnek csak a váza volt tölgyből, valójában akusztikai üregeket alakítottak ki, majd a hangzás és a jobb esztétika miatt vörös mahagóni réteget ragasztottak mindkét oldalra. Kinézetre egy tömör testű gitár benyomását keltette, de valójában egy zárt testű fél-akusztikus gitártestet alakítottak ki.

A nyakat ragasztva rögzítették és csak nagy sokára érte el azt a formát, ami minden tekintetben megfelelő volt. A munkát nehezítette, hogy a nyak anyagának leszedése közben 2 féreg lyukat is felfedeztek, amiket be kellett tömni. A nyak 24 bundosra készült tölgyfa fogólappal. A gitár húrhosszúságát szokatlanul rövidre 610 mm-re vették. Ezzel nagyon finom lágy érintésű gitárt kaptak ami nagyon könnyen reagált minden külső hatásra, a lágy húrozás miatt már kis hangerőn is könnyen feedbeck-be került az erősítővel.

Eredetileg saját hangszedőit tekercselte át, de nem tetszett neki a hangzás, mivel a hangszedők mágnesei eredetileg Észak-Déli-Északi konfigurációban voltak összeállítva a teljesen Északi helyett. Brian vásárolt 3 db Burns Trisonic hangszedőt, de áttekercselte őket fordított irányúra és fordított polaritásúra, majd a tekercsmagokat kiöntötte Araldit műgyantával, hogy a tekercsmenetek mozdulatlanok maradjanak és ne okozzanak mikrofóniát.

A húrláb és a tremoló szerkezet teljesen saját kialakítású volt. A tremolószerkezet elemei egy edzett öreg és acél anyagából, a rugók pedig motor szeleprugókból álltak. Minden elem állítható volt, a végeredmény egy nagyon érzékeny, de a hangolást stabilan tartó szerkezet lett.

Az eredeti gitárba még egy torzító is be lett építve a Vox 1960-es áramköri megoldása szerint, de Brian rájött, hogy a Vox AC30 teljesen kihajtva sokkal szebben torzít, mint bármilyen külső torzító.

A gitár még ma is megvan, de úgy 12-13 éve már felmerült a teljes felújítás igénye is, amit az ausztrál Grey Flyer végzett el. A We Will Rock You című vidoklipp forgatása előtt Brian nem akarta kivinni a hóba a gitárját és ekkor elhatározta, hogy készíttet pár replikát, (másolatot). Itt jött be a képbe ismét Grey Flyer és készített pár kópiát teljesen az eredetinek megfelelő módon. Ma ezek a gitárok is használatban vannak.

Hát ennyi a történet és ezek után ismerkedjünk meg a Red Special egyik legújabb reinkarnációjával a Brian May Gold típussal.

Fő jellemzők

Mindenek előtt tekintsük át a fő konstrukciós jellemzőit:

Test: Mahagóni, belső akusztikus üregekkel, oldal berakásokkal
Kopó lemez: két darabból álló
Nyak: Mahagóni
Húrtávolság: 610 mm ( 24" )
Nyakvastagság: 22mm az 1. bundnál, 24mm a 12. bundnál
Bundok száma: 24
Fogólap: ében
Nyak szélesség: 45 mm a fejnél, 57 mm a 24 bundnál
Hangoló kulcsok: Grover GH305
Nyak merevítő pálca: kettős
Húrtámasz a fejnél: Grafit
Húrláb: új kivitel réz anyagú
Tremoló kar: BM Custom
Hangszedők: 3 x Burns Tri-Sonic pickupok (sorosan bekötött)
Szabályzók: Master hangerő és hangszín szabályzó potméter
Pickup és fázis váltó kapcsolók: Eredeti BM megoldás, minden pickup külön ki és bekapcsolható és ellenkező fázisba kapcsolható

Kidolgozás, kivitel

Ma már ott tartunk, hogy ha Koreában gyártják a gitárt, akkor már megnyugodva hátradőlünk, mert az idők folyamán megtanultak jó és szép gitárokat gyártani, és lassan már lesz annyi érettebb faanyag is, hogy a hangminőség is lényegesen jobb lesz folyamatosan. Ez a hangszer is itt készül, hibátlan kivitelben, kidolgozással. A hangszedők eredeti Burns Tri-sonic típusok. Az aranyszínű pigmentekkel kevert lakk igen esztétikus látvány közelről és távolról egyaránt. Ki nem állom a giccses dolgokat, amikor aztán az arany is megjelenik benne, utána hosszú időre kezelésre szorulok.... A hangszer kivitele gyönyörű, bár az aranyozott festés nem a kedvencem, de őszintén szólva most megkedveltem. Most itt ez gyönyörű és jó nézni, ízléses, egyszerű. A fehér színű kopólap és a berakások tökéletesen harmonizálnak az aranyozott szerelvényekkel és a test aranyszínű lakkozásával.

A gitár ragasztott nyakkal készül. A belső hang üregeknek köszönhetően könnyű gitár. Feje nem a legszebb, de ezen már nem lehet változtatni, ez mondhatnánk úgy, történelmileg így alakult....

A gitár különleges kivitele, a szokásostól eltérő hangzást is eredményez. Gondoljunk csak a 610 mm-es húrtávolsághoz. Ezen már a .010-es húr is szinte csak lóg, ami miatt nagyon könnyel feedbackbe lehet hajtani a gitárt, azaz nagyon érzékennyé válik és reagál mindenre.

A legkülönlegesebb azonban az elektronikája, pontosabba a hangszedők bekötése. Mégpedig azért, mert ma nincs ismert gitár, ami ezt az egyébként nagyon sokoldalú és nyilvánvaló pickup kapcsolási módot alkalmazná.

A hangszedők külön ki és bekapcsolhatók. Ha pedig összekapcsolódnak, akkor is sorban kapcsolva adják le jelüket. Ily módon a jelük összeadódik, ami hallható is, ha a hangszedőket egymás után kapcsoljuk be. A soros kapcsolással a tekercsek fáziskioltása másként alakul, mint a párhuzamosan kapcsolt tekercseknél.

A külön ki-bekapcsolható hangszedőkkel olyan kombinációk is képezhetők, mint a nyak és húrláb, valamint mindhárom hangszedő együtt. Sokszor megkérdezem magamban, hogy vajon a Fender miért nem ment el ebbe az irányba, mert akkor most egy sokkal sokoldalúbb gazdagabb hangzású hangszer lehetne....Talán akkor már nem Fender hangon szólna? Meglehet.

Hogyan viselkedik a Brian May féle soros pickup kapcsolás?

Ha bedugjuk a gitárt egy erősítőbe tiszta hangszínen, és bekapcsoljuk a húrláb hangszedőt, akkor egy eléggé Stratocasterre emlékeztető vékony hangot hallunk. A középső hangszedőt külön bekapcsolva egy vastagabb, hangosabb hangot hallunk, kristályos tranzienssel a hang elején, majd a nyak hangszedőt külön meghallgatva azt tapasztaljuk, hogy körülbelül a középső hangszedő jelszintjét produkálja de szélesebb, melegebb mély tartománnyal és lágyabb hangindulással.

Ha azonos fázisban összekapcsoljuk különféle kombinációkban a hangszedőket, akkor a hangerő nőni fog. Ez azt is jelenti, hogy a 3 hangszedő bekapcsolásával csaknem háromszoros a kijövő jel szintje is. Ha a nyak és a középső hangszedőt kapcsoljuk össze, akkor a hangerő megemelkedik és egy még mindig Stratoszerű, de egy szélesebb sávú Humbucker hangját és jelszintjét kapjuk. Ez már önmagában különleges. A nyak felőli és a középső hangszedővel egy meleg jazzes, de igen tiszta tónust kapunk, még mindig éreztetve a Starto jelleget, de jelentős hangerővel, mint egy Humbucker. Csak ezekkel a kombinációkkal összesen 7 hangszínt kapunk. A kettős pickup kombinációk (nyak+közép, valamint a közép+húrláb) zajmentesek, azaz Humbuckerként viselkednek.

A fázisfordító kapcsolókkal ugyanezekkel a kombinációkkal további hangszíneket alkothatunk. Ezzel összesen 21 féle hangszínünk lesz. Ráadásul mindegyik használható, bár akad közöttük igen extrém is, de az is nagyon jó.

Ezekkel a próbálgatásokkal az is hamar kiderül, hogy a Bohemian Rhapsody szólóját a nyak és középső pickup ellenfázisú kapcsolásával játszotta el Brian May, persze a sok egyéb mellett.....

Hangzás

A tesztnél a szerencsés véletlenek összejátszottak, mert éppen egy VOX AC15 Saint Grail modell volt nálam tesztre és először egy VOX erősítőn hallgathattam meg ezt a nagyszerű, különleges gitárt. A fenti próbálgatások után torzított hangszínt állítottam be, azaz jól feltekertem az AC15-öt és az egyébként is tesztre váró Boss Metal Core torzítóval mentem végig minden lehetséges hangon.

Akármelyik hangszedőt használtam, bármelyik kombinációban a hangzás még mindig elegendően feszes maradt, hogy lehessen őket kíséretre használni. Csak megjegyezném, hogy a Les Paul és a Strato féle kapcsolásban a nyak hangszedő csak szólóra alkalmas, ott annyi mély van és annyira elterül a hangzásban, hogy kíséretre jellegtelen marad. Itt nem így van. Ennél bármely hangszedő bármely kombinációjában lehet akár zúzni is és szólózni is. Bár első próbára úgy tűnik, a húrláb hangszedő halk, de annyira gazdag, hogy overdrive-ban kiemelkednek a legzaftosabb felharmónikusok, és egy nagyon folyékony, homogén, de átható hangot kapunk. A további hangszedőket hozzákapcsolva a hatás egyre erősödik a hangzás egyre szélesebb, de mint mondtam, továbbra is feszes marad.

A fáziskapcsolásnak közvetlen gyakorlati hasznát láttam. Zenei környezetben semmi mást nem kell tennünk, csak a működő hangszedők valamelyikét át kell kapcsolni ellenfázisba egyetlen mozdulattal, és azonnal van egy mindenen keresztül szúró áthatóan magvas szóló hangszínünk. Aki már rendelkezik némi hangkeverési gyakorlattal, nagyon jól tudja, hogy a sztereó tér két oldaláról is támadó torzított riffek közül kiemelni egy szóló hangot nagyon nehéz. Ilyenkor a hangmérnök elkezdi tekergetni az EQ gombokat. Teljesen felesleges. Itt a megoldás. Egy mozdulattal ott a nagy hangmasszából kitörő hang. Kipróbáltam a stúdiómban és működik. Semmit sem kell csinálni. A fáziskapcsoló tehát itt igazi szóló kiemelőként működik. És az elképesztő az volt, hogy miközben a fáziskapcsolót bekapcsolva a hangerő kissé lecsökkent a kioltás miatt, azonban a hasznos tartományok még mindig messze elegendő erővel szúrtak ki a hangképből. Pontosan az tűnt el a hangból, ami összezavarta volna a hangképet. A tanulság pedig az, hogy nem mindig és nem feltétlenül hangerővel lehet szólót kiemelni, hanem megfelelő hangszínnel. Hát ennyi. A gitár nagyon érzékenyen reagál, aki keményebb gitárhoz szokott, az elsőre hamisan fog játszani, mert nagyon lenyomja a húrokat. A gitár nagyon ígéretesen fog szólni .010-es húrokkal. Akkor a keménysége kb. a 650 mm-es húrhosszúságon a .009-es húrnak felel meg.

A gitár hangjában nagyon szép formánsoki vannak. Azaz, mintha egy magánhangzót mondana, a hangszínek torkosak, vagy öblösek, nyitottak vagy zártak. Nagyon színes hangképű gitár.

Ehhez hasonlót csak a hetvenes években a Gibson L6S volt képes produkálni, de sajnos a piac mostoha fogadtatása hamar eltüntette a színről azt a nagyszerű rendkívül színes hangú gitárt.

Ár/ minőség arány, játékkényelem

A gitár 239.980 Ft-ba kerül. Amit hallottam, azért ez az ár nem sok. Nagyon jó ár/érték viszonya van. Ez a modell vetekedik a legjobb gitárokkal, azonban egy baja van, ami minden hasonló gitárt eddig még visszautasításra és feledésre ítélt: az, hogy különleges. Mindössze ez a hibája! Ezért az árért kapunk egy komoly, bélelt Brian May Guitars feliratú tokot is.

Kissé különös nekem a 610 mm-es menzúra, de amikor kipróbáltam, már nem érdekelt, mert ezen a gitáron az ujjak röpülnek....Kisebb kezűek imádni fogják.

A súlypontja jó helyen van, könnyű gitár, még ülve gyakorolni is kényelmes, annak ellenére is, hogy a test alsó szarva eléggé kicsi és hátul van. Az egyetlen dolog, ami talán kényelmetlenséget okozott, hogy a hangerő poti nagyon hátul van, ráadásul helyét illetően éppen felcserélve a hangszín potival. Ez okozott némi zavart, de megszokható.

Végül egy gondolat: a Brian-t utánzókból bizonyára nem sok akad, nem is nekik készítették ezt a gitárt, hanem szerintem mindazoknak, akik valami sajátosan új hangszínt keresnek olyat, amit a megszokott LP/Starto világ nem kínál és várhatóan nem is fog.

További Brian May modellek

Érdemes áttekinteni a jelenlegi Brian May modell kínálatot. A gitárok csupán színben különböznek, minden egyébben azonosak.

Mivel Brian May jó üzletember, máris elkészítette a beetető modellt, a MiniMay-t. Kis test, egy hangszedő és rövid nyak. De a fiatal, aki ezt megszereti, talán semmi másról nem is fog álmodozni. Ez a stratégia pedig eddig mindig bevált.

A Brian May Gold gitárt az Eldorado West End boltjától kaptuk kölcsön tesztelésre, amiért ezúton is köszönetet mondunk.

Kapcsolódó linkek:

Szabó Sándor

2008-02-13 12:28:33