Bricasti M7 zengető, térszimulátor processzor

II. rész

A meghallgatás

Versenyben a TC R6000-el és a Quantec Yardtick 2402-vel

Már egy hónapja hallgatom ezt a szerkezetet, és nagyon el akartam kerülni, hogy hirtelen lelkesedésemben és elfogultsággal írjak róla. Vártam is vele, hogy gyűjtsem a benyomásaimat, néhány új munkát kevertem vele, újrakevertem pár régebbit, hogy összehasonlítsam más hi-end reverb algoritmusokkal. Nem szándékoztam olyan összehasonlító tesztet végezni, ahol akár bármely eszköz gyenge pontját emeltem volna ki, csupán a másságát szerettem volna meghallani és megosztani a felhasználókkal. (Egyaránt szeretem a TC R6000-et, a Quantec Yardsticket is..) Kéznél volt tehát a TC R6000 minden algoritmusa, egy Quantec Yardstick) és nagyszerű, nagyon tanulságos összehasonlításokat lehetett tenni.

Mindenekelőtt azt kell leszögeznem, hogy semmilyen eddig készült zengetőhöz nem hasonlít a hangja. Talán meglepő dolgot mondok, de leginkább az igazi termekhez lehet hasonlítani. A természetességet tekintve hasonlítható talán a legjobb hardveres konvolúciós zengetőkhöz, de azzal a nagy különbséggel, hogy hozzájuk képest az M7 szinte tökéletes és szabadon editálható.

A tervezők abból a felismerésből indultak ki, - amit a valódi termekben készült felvételek is bizonyítanak,- hogy nem létezik minden hangszer számára tökéletes tér. Sőt ugyanaz a tér a nap bizonyos szakában jól szól, egy másikban amint megváltoznak bizonyos légköri paraméterek, egyszerűen kezd rosszul szólni. A magam részéről elkötelezett híve vagyok a Jecklin tárcsás felvételeknek, de azt tapasztaltam, hogy a teret nem lehet tökéletesen megragadni ezzel a módszerrel. Nagyon jól leképezi a hangforrás környezetét, de amint nagyobb távolságokat és szélességeket kell ábrázolni, ez a módszer el kezd csalni. A nagyobb bázis szélesség már jót tenne a tér megragadásának, de az nem jó a hangforrás ábrázolásának. A két módszer kombinálása, azaz négy mikrofonnal készített felvétel, külön a teret és külön a hangforrás környezetét, pedig a jól ismert anomáliákat okozza.

Már évek óta tapasztalatból vallom azt, hogy egy jó mesterséges térszimulátor jobb, mint egy rossz terem. A jó térszimulátorra sokáig kellett várni, bár az előző generáció algoritmusai, (TC VSS4, Quantec Yardstick) már nagyon jól alkalmazhatók voltak. Most pedig itt van az M7 és úgy tűnik, lehet kezdeni mindent elölről. Újra gondolni az eddig tapasztaltakat és elszakadni a rossz esetleges dogmatikus beidegződéseinktől és újra fel lehet fedezni a mesterséges teret, ami bizony egy hangmérnök számára sokkal jobb eredményt adhat, mint az igazi tér, ami sosem lehet tökéletes, csupán igazi.

Az M7 meghallgatásánál mindig igen meggyőző széles teret lehetett hallani, olyan tér mélységgel, amit természetes térben készült felvételeken gyakorlatilag sohasem hallani. A pluginok ezt eddig képtelenek voltak produkálni, még a legjobb konvolúciósak sem. Összehasonlítottam az egyik legelismertebb igen jónak tartott pluginnal az Altiverbbel is és annak hangja az M7 teréhez képest döglött és statikus.

Az M7 sosem szól kétszer ugyanúgy. Végeztem egy elég kegyetlen tesztet. Készítettem egy pár másodperces felvételt. Ezt egy presettel lekevertem, majd megismételtem mégegyszer ugyanezt a műveletet. Utána a két időben tökéletesen egyforma mixet egymás alá helyezve lejátszottam egyszerre úgy, hogy az egyiket fázisban megfordítottam. Arra számítottam, hogy ha az algoritmus mindig ugyanazt és ugyanúgy végez, akkor a teljes fázis kioltás miatt semmit nem szabad hallanom. És mi történt? Ugyanazzal az atmoszférával hallottam szólni a két tracket, persze hangerő és kis tonális eltéréssel. Mindez azt jelenti, hogy állandóan és véletlenszerűen változó időbeli paraméterekkel működik az M7. Ettől szól nagyon természetesen és élően.

Brian Zolner elmondta, hogy amikor elkészült az első 4 teszt készülék, egyet próbára kölcsön adtak a Bostoni Szimfónikus Hall hangmérnökének. Ott ugyanis az a probléma, hogy a terem üresen szinte tökéletes, de amint beül a közönség és a zenekar, 0,8 másodperccel lecsökken a lecsengés ideje és eltűnik az az áttetszőség, ami nagyon fontos lenne a felvételeknél. A próbák után Brian elmondta, hogy egyszerűen lenyúlták hosszú időre a cuccot, azóta sem sikerült visszaszerezni tőlük, de már megvették, sőt még további példányt vásároltak. Kiderült, hogy a világon ez az egyetlen zengető, amely tökéletesen keveredik a valós terek hangzásával. Ez mindenekelőtt a random és a feedback nélküli algoritmikus működésnek köszönhető.

Ezt én magam is leteszteltem és kiderült az is, hogy bármekkora térmérethez jól igazítható.

A korábbi zengetők nagy problémája volt, hogy ha fényes, áttetsző hangzást akartak különösen dob felvételeknél, akkor elkezdtek nagyon csörögni és sisteregni. Hosszabb lecsengésnél pedig ez különösen problematikus volt. Az M7 úgy tud fényes maradni, hogy nem csörög még 5 másodperces lecsengésnél sem, tiszta, áttetsző, vízszerű hangzást ad, mint az igazi márvány burkolatú termek. Ha már a lecsengésnél tartunk. Készítettem egy az M7-el nagyon hasonló presetet a TV VSS4-ben. Alacsony lecsengésnél és kis térméretnél egy ideig nagyon hasonlítottak egymásra, azonban, 2 másodperces lecsengési idő után a TC kezdett selymesen szólni, 4-5 másodpercnél már csak egy gyönyörű selymes zengést lehetett hallani, az M7 pedig úgy szólt mint egy igazi templom. A Quantec Yardstick, mint korábban már leteszteltem természetességben felülmúlta a TC-t, 2-4 másodperces lecsengésnél is elég sokáig versenyben maradt az M7-el azonban, ha fényesebb hangzást akartunk elérni, ott is jött a csörgés, sziszegés. A közvetlen összehasonlítás azt mutatta, hogy a Quantec egy bizonyos tartományban kiválóan szól azon kívül pedig elveszti a természetességét. ( Én a 2402 modellt próbáltam ahol a tér mérete le van fixálva 46 méterre, így csak ezzel a tér mérettel lehetett összehasonlítást végezni.)

Az M7-ben egyetlen algoritmus van, ami nagyon rugalmas, ebben az egyben lehetséges a legkisebb tereket és a legnagyobb belső, vagy külső tereket is szimulálni.

A kis terek, mint a szobák szinte beengednek magukba, mintha ott jelen lehetnénk. Ha kis tereket fényes hangzással szeretnénk, akkor ez lehetséges anélkül, hogy csörögne vagy sziszegne.

Külön memória bankokba rendezték a kisebb, közepes és nagyobb szobákat, hallokat, chamber és az ambient jellegű tereket, valamint az egyéb tereket, templomokat és külső tereket. A Plate és Chamber jellegű terekkel a korábbi Lexicon felhasználók számára igyekeztek egy olyan preset készletet adni, ami által az M7 egyenes folytatása a megkezdett útnak és alternatívát nyújt számukra, hogy a hagyományos Lexicon hangzást egy sokkal magasabb színvonalon megkaphassák.

A meghallgatásnál az egyik legdöbbenetesebb az volt, hogy a korai reflekció és a reverb együttes alkalmazásával végre hallható a tér több rétege is. Lehet hallani a hátsó falat igen határozottan és az oldal falak is nyilvánvalóbbak, a templomoknál lehet hallani azt a réteget külön is ahol a hajók elválnak egymástól, vagy a tér kiszélesedik.

A külső tereket inkább a filmipar használja. Sajnos a zene leragadt a zárt tereknél. A külső tereknél különösen jól hallható a kétrétegűség. Számos tesztet végeztem jellegzetes külső hangokkal, madárhang, lövések, zajok és elképesztő élethűséget mutatott.

Néhány régi felvételt újra kevertem az M7-el és azt tapasztaltam, hogy egyszeriben "rend lett" a színpadon. Minden levegősebb lett, a hangszerek jobban különválnak egymástól. A terem, ha kell, nagyon jól elválik a hangforrástól, de ha kell, egybeolvad vele és a zengést inkább érezni lehet, mint hallani.

A kis terek annyira tiszták, hogy 100% mix arányt is lehet használni, direkthang nélkül. Sokkal több basszust lehet engedni a tracknek és még mindig nem lesz zavaros a hangkép.

Az egyik legszemléletesebb teszt az volt a meghallgatás, amikor egy cérnavékony elektromos gitárhangot betettem az M7 terébe, és az oly mértékben megvastagodott, amit alig hittünk el.

Ugyancsak itt kell megemlíteni egy nagyon makrancos mély hangú hangszer problémáját az udut. A fémből készült hang nevű udu annyira mélyen szól ( Major Balázsé legalábbis), hogy nagyon nehéz közös térbe tenni ( együtt zengetni) bármilyen más akusztikus hangszerrel. Az első alkalom volt, hogy a mély hangok tökéletes tisztaságban maradtak és nem kenték össze a hangképet. Nem kellet megvágni, megszűrni csak átengedni az algoritmuson és ilyen módon csodálatosan elhelyezhető volt a térben.

Az emberi hanggal egészen döbbenetes eredményt mutatott. Nem véletlenül az emberi hang az egyik legkeményebb dió a tesztekhez. Az emberi hangon a lkegkisebb színezés természetellenes mesterséges beavatkozás azonnal meghallható. Sokat kísérleteztem énekhangok és kórusok térbehelyezésével. Talán jobb ha mostmár ezt a szót használom nem a megzengetést. Az eredmény minden esetben feltűnő tisztaság, áttetszőség volt.

Számtalan tesztet lehetne végezni mindenféle hangforrással az eredmény bizonyára mindenkit meglepne.

Az M7 egy forradalmian új szerkezet, bár csupán egy real time algoritmikus működést célzott meg, mindenek előtt azt, hogy az előző generáció összes gyermekbetegségét kiküszöbölje. Az M7 mindent jobban csinál és persze másként, mint bármelyik másik nagy versenytársa. A legjobb konvolúciós pluginok az M7-től ezúttal oly messze távolba kerültek, hogy kell jó idő megint amikor odajuthatnak, hogy az M7 mellet valamelyest is labdába rúghatnak.

A többi cég pedig most vakarhatja a fejét, hogy mihez kezdjen, mert ekkora DSP platformot egy reverb algoritmusnak nem szívesen áldoznak és főként nem 3 évi fejlesztőmunkával, aminek a legkedvezőbb esetben sem lenne olyan alacsony az ára, mint a Bricasti M7-nek. Valószínűleg az elkövetkezendő 10 évben nem fog versenytársra akadni, hacsak valami csoda nem történik.

Az M7 minden olyan szituációban ajánlható, ahol a hangminőség a legfőbb prioritás, különösen ajánlott, ha valaki akusztikus vagy klasszikus zenei felvételeken dolgozik és színezetlen, természetes transzparens hangképet akar.

Mint már említettük, az M7-nek a Chromatica Kft. személyében hazai képviselete is van. A készülék ára azt hiszem túlzás nélkül állíthatom, hogy egy professzionális stúdiónak megfizethető, mert ára 781.200,- Ft + ÁFA. Nem tekinthető drágának a több milliós versenytársakhoz mérten, miközben mindenben valamelyest felülmúlja azokat.

Kapcsolódó linkek:

Szabó Sándor

2007-08-19 01:44:30