Duesenberg elektromos gitár

Tavaly együtt turnéztam Dominic Millerrel (Sting Band) pár hazai koncert erejéig és utazás közben megbeszéltük a gitáros zenei világ nagy dolgait. Mondott nekem egy mondatot, ami ugyan számomra nem volt újdonság, de nagyon, megmaradt bennem. Azt mondta, hogy "sajnos" ha a rock zene nem angol, vagy amerikai, akkor nem is veszik komolyan, úgy tekintik, mintha nem is létezne. Ezt láthatjuk, érezhetjük is a saját bőrünkön is. Nos, ha tovább fejtegetjük, akkor oda is eljuthatunk, hogy ha egy gitár nem amerikai, akkor nem is veszik komolyan. Bennem pedig az merül fel, hogy mi az, ami Amerikában van és mondjuk Németországban nincs? Nyilván a gitár kultusz és a rajta játszott zenék Amerikából erednek, no de technikailag mi hiányzik Németországból? A válasz egyszerű, semmi, mindenük megvan, sőt van valamilyük, ami az Amerikaiaknak lassan,- legalábbis a gitárgyártásban,- eltűnni látszik, ez pedig nem más, mint a precizitásuk. A magas technológiai színvonal és a precizitás már a második világháború idején magasabb volt, mint bárhol a világon. A rakéta technológiát az amerikaiak Németországból zsákmányolták, a legelőremutatóbb repüléstechnikai megoldásokat, egyszerűen elrabolták a győztes jogán. A magas színvonal utána is számos német produktumot emelt a magasba, gondoljunk csak a Mercedes Benz, a BMW, stb. termékekre, de ha azt mondom, hogy Framus, Warwick, Höfner gitárok, akkor ebből már valamit lehet sejteni. Ha a rock zenét a németek találták volna ki, akkor most a Gibson, a Fender, a PRS kis butik cégek lennének, ha lennének egyáltalán és a legnagyobbak között olyanokat említhetnénk, mint például a Duesenberg.

Erről a névről csak a legbeavatottabbak hallottak, pedig erről a német cégről tudni kell, hogy 1986 óta létezik, tehát negyed százada, ami nem sok, de nem is kevés, és híres gitáros ínyencek használják a Duesenberg gitárokat. Néha úgy tűnik, hogy a külső kivitelük éppen a világtrend ellen megy, azonban ha valaki kézbe veszi, megpengeti, akkor azt mondja: "- Ilyen nincs!"

A gitárok nagy része ugyanis a '60-as években újra divatossá vált eklektikus Art Deco stílus irányzatot követi, csillámló flitterekkel kevert élénk színekben pompázó gitárok, a mai szemnek kissé furcsák. Csupán azért, mert a természetes fa erezet mellett a fekete lett a domináns divatszín, így az Art Deco stílus ma deviánsnak számít. De nem mindenkinek. Említhetem a neveket: Ritchie Sambora, Louisiana Red, Mike Campbell, Ron Wood, Carl Carlton, Keith Richard, Andy Powell, John Meyer, és még hosszan lehetne sorolni.

A Duesenberg gyárt tömörtestű, üreges testű normál, bariton és basszus gitárokat is, de van a kínálatában rövid menzúrás 12 húros és lap steel gitár is. Ma már a Duesenberg nemcsak Németországban, hanem Amerikában és Ausztráliában is komoly képviselettel rendelkezik és tekintélye egyre nő.

Jó hírem van a hazai gitárrajongók számára, ugyanis a Stegeshop hangszerbolt megkapta a Duesenberg gitárok képviseletét, így ez a különleges csúcsminőségű márka végre kipróbálható és persze kapható. Most egy vintage modellt mutatok be, a Starplayer TV-SS modellt.

Felépítés, koncepció

Ez a gitár arányaiban a Les Paul stílusát és vonalvezetését követi, de nem tömör, hanem üreges testű gitár. Valahol a jazz gitár és a tömörtestű LP gitárok között van a mérete. Kialakítása a régi hagyományokat követi, ragasztott, döntött nyak, domborított tető, a testben két erős, hosszanti merevítő borda gondoskodik a tremolószerkezet és a húrfeszítő erők igénybevételéről. Ezt a modellt "Bigsby" rendszerű tremolóval látták el, de itt meg kell jegyeznem, hogy ezt a Duesenberg teljesen újra gondolva készítette el végre rendesen, és más nevet is adott neki. Ez a tremoló szerkezet a Duesenberg Diamond Deluxe Tremoló nevet viseli. Erre majd még később visszatérek.

Részletek

A tető anyaga több rétegű fenyő, a hátlap és a káva pedig több rétegű jávor. A domborított tetőn felül van egy F nyílás, és az alsó részen vélhetően ugyancsak van valamilyen nyílás, de a stilizált kopólap ezt eltakarja. A kopólapra szerelték a potmétereket és a 3 állású pickup váltót, így a hátlap teljesen sima nem volt szükség külön nyílásra. Ez nagyon praktikus megoldás.

A nyak 22 bundos, rózsafa fogólapos. A húrhosszúság 650 mm. A kidolgozás nagyon szép, precíz, és stílusos. Erre a fajta stílusra jellemzőek a vaskos fémszerelvények, még a logó is fémből öntött kivitelű. Ugyanez vonatkozik a kopólap felső részén elhelyezett díszként szolgáló fém rúdra és a nyakfeszítő csavar burkolatára is a fejen. Ilyen stílusú díszeket lehetett látni régi autókon, amikor az anyag nem számított, és az sem hogy mennyire nehéz az a sok dísz. A fejen gyöngyház berakású "D" Duesenberg logót láthatunk. A test kontúrokat valamint a fogólap szegélyeket krémszínű berakással díszítették.

A gitár színvilága különleges, szokatlan. A tetőt ezüst pigmenttel kevert magas fényű lakkal vonták be, a nyak és a káva fekete, a hátlap pedig sötét-kékes szürke enyhén áttetsző lakkozású, még jól láthatóak a jávor szép egyenletes erezetei. A kopólap aranyszínű pigmentekkel kevert lakkozást kapott. A szokatlan színpompájú gitárt pár perc alatt meg lehet kedvelni, különösen, ha kézbe vesszük és meg is pengetjük.

Szerelvények

Akár a korabeli autókon, minden szerelvény kissé túlméretezett és esztétikailag nagy fontossággal bír. Ha megnézzük a potméter gombokat, a hangoló kulcsokat, a jack aljzatot, vagy a pickupváltó kapcsolót, akkor a masszív, tönkretehetetlen érzet jön elő. A hangszedők sem a megszokott keretben ülnek a helyükön, azok is stilizáltak, és félig nyitott árnyékoló burkolatban vannak.

A tremoló (pontosabban vibrato-nak kellene hívnunk...) szerkezetről külön regényt lehetne írni. Nem kifejezetten erről a darabról, de magáról az egész elvről és arról, hogy milyen módon befolyásolta a gitározást és a hangszer evolúcióját.

A Bigsby rendszerű megoldás volt az első, amivel a húrfeszítés változtatásával a hangmagasságot lehetett változtatni. A szerkezet frikciós elven működött, azaz a húrokat egy hengerre feszítették ki és annak elforgatásával lehetett engedni vagy feszíteni a húrokat, így létrejött a kívánt hanghatás. Aki kiagyalta, nem gondolt arra, hogy ez a szerkezet nem is annyira a játéktechnikát egészíti ki, hanem a gitár alaphangzásán jócskán változtat. A vibrato kart a gitáros a játékidejének csak pár százalékában használja, ha használja egyáltalán. Ugyanis régen ez a szerkezet esztétikailag volt vonzó, és eladta a gitárt.

A hangzásra gyakorolt hatása azonban jelentős volt. Általában a vibrato szerkezettel felszerelt gitárok másként szólnak, nem jobban nem rosszabbul, másként.

A hangzás könnyedebb lesz, a hangok kapnak egy lágy aurát, és mint egy mechanikus EQ a hangzást is jócskán befolyásolja függően attól, hogy milyen anyagból készítették és mekkora a súlya. A gitár hangja kap egy nyitottságot, ami a csillapított közép tartomány miatt alakul így. Ezt a gyakorlott hangszerkészítők megfelelő hangszedő megválasztásával tudják kompenzálni, így a gitár tud modernül, (torkosan) szólni, miközben az "éteri" aura megmarad a hang körül.

Itt érdemes megjegyezni, hogy az angol Burns gitárok speciális semmivel össze nem téveszthető hangját a rezonátorcsövekkel kombinált vibrato szerkezet adja.

A Bigsby rendszerű szerkezet mára elveszítette a népszerűségét, mert részben másféle hangokat keresnek az emberek, részben pedig azért, mert nem volt senki, aki tovább fejlesztette volna, vagy egyáltalán rendesen elkészítette volna. Mint mondtam a Duesenberg újratervezte a szerkezetet és úgy gyártotta le, ahogy egy német szerkezetet kell, precízen. Ezért aztán ez a vibrato rendszer nem hagyja elhangolódni a húrokat, pedig még satu sincs. Csak érdekességként jegyzem meg, hogy a tokba is csak úgy fér el a gitár, ha a kar lenyomódik, és ezzel lazán tartja a húrokat. A tokból kivéve sem hangolódik el a gitár. Tehát itt a példa, a Bigsby nem rossz konstrukció, csak meg kell rendesen csinálni.

Hangszedők

A hangszedők párosítása elég szokatlan. A nyaknál egy P90 mintájú, de Humbucker méretre gyártott hangszedő működik a húrlábnál pedig egy kétmagos humbucker. Mindkettő Duesenberg fejlesztésű és gyártású.

Viszonylag ritkán esik szó a hangszedőkről, így most megragadnám az alkalmat, hogy elmondjak pár dolgot, a nem nagyon ismert P90-esről. Ezt a hangszedő típust a Gibson szabadalmaztatta 1946-ban P90 néven és innentől kezdve használják.

A gitáros szleng "soapbar" néven illette és a mai napig is ilyen néven emlegetik. Kezdetben 1952 körül Alnico 3 mágnessel majd a későbbiek során 1957-től Alnico 5 mágnessel gyártották. A Gibson célja az volt, hogy a Fender tipikusan középszegény áttetsző hangú pickupjával versenyezve, egy nagyobb jelű, torkosabb, középtartományban hangsúlyosabb pickupot készítsen úgy, hogy a tiszta hangja még őrizze az áttetsző fényt, de markánsabb, harapósabb tónusa legyen. A rock zene megjelenésével és a torzított gitárhang dominanciájával a P90 új reneszánszát kezdte élni. Mivel az eredeti P90-es nem volt szabvány méretű, és nem lehetett közvetlenül beépíteni a szabványos humbuckeres gitárokba, így készültek pontosan humbucker méretű változatok is, először úgynevezett "dogear" azaz fülekkel ellátott változatok, végül a humbuckerrel teljesen csereszabatos változatok, ezek bármikor beépíthetők bármilyen dupla hangszedős gitárba.

A Duesenberg is ezt figyelembe véve készítette el a maga DP-90-es hangszedőjét. A hangszedőt egy félig nyitott fémkeretbe szerelték ezzel is csökkentve a szimpla tekercses mag zaját. A húrláb hangszedő már kétmagos és az 1959-es kiadású PAF mintájára hangolták. Ezzel a kombinációval széles tartományú hangszínek nyerhetők, különösen érdekes a kombinált állás hangzása.

A hangszedők felfüggesztésénél egy érdekes és megint csak precíz megoldás látható. Az egyik oldalon egy külön csavarral állítható támaszt szereltek fel, hogy megakadályozzák a hangszedő síkból történő elbillenését, amit a középen elhelyezett rögzítő csavarok egyébként megengednek, és ami azért sem jó, mert megváltozik tőle a hangzás. Nem is láttam még egyetlen gitárban sem, ezt a hasznos és figyelmes megoldást.

Hangzás

Még be sem kellett dugni az erősítőbe, csak a húrokat megpengetve lehet azonnal hallani, hogy egy finom műszerrel van dolgunk. A húrláb hangszedő nyitott, rockos hangszínen szól, kiváló az érdes kíséretekhez, ugyanis nagyon vastag, terít, de selymesen és mégis harapósan. Nagyobb gain álláson vastag torzítása van, de ez is selymes. Nagy hangerőn közel az erősítőhöz jönnek az üreges gitárokra jellemző anomáliák, kicsit érdemes távolabb állni az erősítőtől vagy a monitortól, de a hang mindenért kárpótol. Egy ilyen érzékeny gitáron egészen hihetetlen hatású amikor vastag folyékony hangok elkezdenek valamelyik felharmónikuson kigerjedni. Nagyon szép. A nyak pickup majdnem strato, de sokkal vastagabb és van egy finoman harapós éle a megpengetés pillanatában, ugyanakkor a középtartománya hangsúlyosabb, mint egy normál szimpla hangszedőé. Telített torzított hangszínen szinte fuvolázóan énekel ez a gitár, az akusztikus üreg minden finom rezonanciáját beledolgozva a hangba.

A kombinált pickup állás valamilyen rejtélyes módon ötvözi az LP és a Strato bizonyos tulajdonságait. Tiszta hangszínen vastag, de mégis áttetsző marad és továbbra is ott hallható a test akusztikus jellege. Azt azonnal felismertem, hogy ez a gitár szeret .010-es húrokkal szólni.

A hangján érződik a vibrato szerkezet hatása, amitől valamiért könnyedebb, éteribb a hangzás, nem annyira magvas, mint a tömör testű fix húrlábas gitároké. Nagyon jó a hangkitartása is. Ez a hangszer a szelídebb rock gitárosok számára egy nagyon finom hangszer lehet, a jazz és fúziós zenét játszók számára pedig egy nyílt kutatási terület lehet. Nagyon izgalmas gitár. Bár a vizuális esztétika a hanghoz hasonlóan nagyon szubjektív, és egy gitárral a boltban mindig a szemünk találkozik először, azt javasolnám, hogy esetleges előítéleteinket félretéve kellene kipróbálni ezt a gyönyörű hangszert.

A gitárnak saját természete van, ne akarjon senki divatos márkák hangját kihozni belőle. Aki egyéni hangot akar, a legjobb úton jár a Duesenberggel.

Játékkényelme kiváló, súlypontja, nyak profilja egyaránt alkalmassá teszi kisebb kezűek számára is a rajta való játékot.

A Duesenberg gitárok igen választékos színekben készülnek, akik a csillámló vagy a normál színeket kedvelik, egyaránt találnak maguknak megfelelőt.

A Duesenberg TV modell az igazi professzionális kategóriába tartozik, az ára is ennek megfelelő: 470.000,- Ft.

A gitárhoz kapunk egy nagyon szép kemény tokot, gitártörlőt, és egy nyak beállító imbusz kulcsot.

Az izgalmas és érdekes teszthez a gitárt a Stageshop Hangszerbolttól kaptuk meg, melyért ezúton mondunk köszönetet.

Csatlakozó linkek:

Szabó Sándor

2010-09-21 17:36:49