Fernandes Ravelle Elite elektromos gitár

Egy egész vastag könyvet lehetne írni arról, hogy hányféle módon próbálták visszaadni azt az érzetet, amit egy Les Paul gitár ad, amikor az ember kezébe veszi, a nyakába akasztja, majd elkezd rajta játszani. Ugyanis ebből a három momentumból áll össze az érzet és aztán jön az, ahogyan szól. A nagy cégek, akik kitalálták ezeket a klasszikus, elavulhatatlan formákat, mint pl. az LP, gyorsan levédették őket és a fő megoldásaikat, hogy siker esetén ne lehessen büntetlenül, vagy licence vásárlás nélkül csakúgy másolni, lekoppintani.

Nem egy alkalommal történt meg, hogy a Gibson, amikor megtudta, hogy licence vásárlóik nagyobb üzleti sikert értek el mint ők, azonnal amerikai módra elkezdtek pereskedni ellenük. Néha kicsit túl is lőnek a célon, mert van amikor egyszerűen csak elvesztik a pert. A PRS Single Cut ügye kapcsán már volt erről szó. Azt minden pszichológiában jártasabb ember tudja, hogy az emberek meg tudnak őrülni bizonyos vizuális ikonoktól. Az ikon nem mindig tárgy, van amikor éppen személy. Amikor ezek az ikonok főleg, ha tárgy és személy egyszerre jelenik meg képernyőn, vagy magazinban az emberek hajlamosak misztikus ködben látni őket és a marketing pszichológusok ezt jól ki is használják. Erre jó példa Jimmi Hendrix és a Strato esete. Személyi és tárgyi ikon egyszerre. Ma is mindenkit bűvöletben tart. Vagy például Slash és a Les Paul, Angus Young és az SG, stb. igen sokan vannak. A rosszindulatú pereskedés a kisebb cégeket teljesen el tudja lehetetleníteni, ezért inkább résen vannak és próbálják nem egy az egyben lemásolni az eredeti hangszert. Ettől függetlenül az LP fazon ma is másolódik hivatalosan és nem hivatalosan is. Akadnak cégek, akik nem egyszerű másolással, hanem valamit idézetszerűen megtartva az eredeti formából, elkezdték egy más irányba átalakítani a formát. Egy ilyen kísérlet a Fernandes Ravelle modell is. A test kontúr felső része követi az LP vonalvezetést, ha nem is milliméterre, azonban az alsó kontúrt azt szinte inverzére fordítva, kissé előre csúsztatva egy teljesen új formát hozott létre. A konstrukció persze majdnem ugyanaz, de súlyban kissé könnyebb, súlyeloszlásban és fizikai érzetben azonban nagyon hasonló a Les Paulhoz, mégis egy kissé más gitár.

Ezúttal ezt a különös, de nagyon eredeti és elegáns formájú Fernandes gitárt mutatom be.

Koncepció

Mint azt a bevezetőben is írtam, egy sajátosan Fernandes tervezésű gitár, melynek LP érzete van, a legfinomabb anyagokból összeállítva, egyszerű, de nagyon magas színvonalú kidolgozással. Talán egyetlen mondatban így lehetne összefoglalni az Elite Elite koncepcióját: Les Paul feeling kissé másként.

Felépítés, kivitel

A formáról már beszéltünk, a konstrukcióról annyit mindenképpen érdemes kiemelni, hogy az LP hagyományokat követve a test mahagóni/kanadai jávor felsőrésszel, domborított tetővel készül, ragasztott nyakkal. Bár akadnak, akik a nagyon nehéz fából készült Les Paul modellekre esküdnek, ugyanúgy sokan vannak azok is, akik éppen az ellenkezőjét szeretnék, Les Paul érzetet kissé kisebb súllyal. A Ravelle érezhetően könnyebb, mint a nehezebb Les Paul modellek.

Ennél a modellnél a nyak is mahagóniból készült, ében fogólappal és 22 bundos kialakítással. A húrhosszúság 628 mm, ami megfelel az LP menzúrájának. A tesztelt modell, fehér csontszínű, gyöngyszerűen csillogó nagyon finom pigmentű lakkozással, hibátlanul kidolgozott kivitelben jelenik meg, a megszokott dél-koreai csúcs minőségű kidolgozással. (Pedig hogy szidtuk a koreai gyártású gitárokat 15 évvel ezelőtt...!!!!! Bizony, változnak az idők.....!)

A fej formája is eltér a megszokottól, bár ez kifejezetten illeszkedik a modern vonalvezetéshez.

Szerelvények, elektronika

A gitárra fix húrláb került, ahogyan azt egy LP érzetű gitáron illik. Az antracit színű Grover húrkulcsok és a húrláb elemei remek kontrasztot képezve illenek a világos színvilágba. A gitár puritánságára jellemző, hogy kopólap nem töri meg a formát, merthogy ezen nincs ilyen és a hangszedők is fekete műanyag keretben illeszkednek a testbe.

A tradícionális formát itt megtöri a megszokott 4 potméter hiánya. Célszerűen itt egyetlen master hangerő és hangszín potméter található, valamint a Sustainer elektronikához tartozó 2 mikrokapcsoló. Nincs is szükség 4 db potméterre. Gyakorlatban a Gibson gitáron játszók 90 %-a nem használja ki a 4 potméter adta lehetőséget. Ma már ezt tudják "ott fent is" , de nem érdekli őket, mert rettegnek, hogy lecsökkentené az eladást, ha valami változna a 60 évvel ezelőttihez képest....így aztán a célszerűség az nem szempont, sokkal inkább a vizuális megszokás és a hagyomány, ami néha eszelősen értelmetlen....

A 3 állású pickupváltó a szokásos helyen és funkcióval rendelkezik.

A húrlábnál egy Seymour Duncan SH4-JB passzív hangszedőt helyeztek el, a nyaknál pedig a sustainer elektronikához tartozó humbucker méretű gerjesztő funkcióval is rendelkező hangszedőt. A sustainer elektronikát most nem mutatom be részletesebben, hiszen erről lehet olvasni a Fernandes Revolver írásaiban.

Hangzás, játékkényelem

A hangzás tekintetében itt is el kell mondani, hogy a sustainer elektronika ez esetben is feláldozza a nyak hangszedőhöz tartozó hangzást. Meglepően jól szól a nyak hangszedő, azonban ne felejtsük el, hogy gerjesztésre van kitalálva és csak mellesleg működik, mint pickup, ahhoz képest pedig egészen jó és a két hangszedő együtt, valójában remekül szól. A Seymour SH4-JB az egyik legnépszerűbb hangszedő, ami kifogástalanul hozza egy modern LP hangtartományát, a megfelelő karakterrel. Mondhatnám, nincs is jobb választás ehhez a fazonhoz. A sustainer állásba kapcsolva csak a nyak hangszedő működik. A gitár tiszta hangszíne csak kis gain álláson szól tisztán, hiszen ez a passzív pickup igazából a jól megformált középtartományú overdrive hangzásra van optimalizálva. Overdrive hangszínen viszont, agresszíven harapós, torkos tónusa nagyon hozza az LP-től várható karaktert. A hangkitartás sustainer nélkül is kiváló, azonban azzal együtt valóban egy "más gitár".

A rövidebb menzúra miatt a játék nagyok könnyű a gitáron, nagyon könnyű hajlítani és ezek a kis finom apróságok új felfedeznivalót kínálnak együtt a sustainer elektronikával.

A gitár 219.000,- Ft-ba kerül, a megfizethető közép kategóriába tartozik, amiért makulátlan kidolgozású, kifogástalanul beállított hangszert kapunk.

Itt is szeretném kihangsúlyozni, hogy ha okosan gondolkodunk és megvizsgáljuk, hogy milyen szokásaink vannak a gitárjátékban, melyik hangszedőt használjuk a játék időnk nagy részében és mekkora áldozatot jelent egy kissé halványabb hangú nyak pickup, akkor rájövünk hamar, hogy egy sustainer elektronikás Fernandes gitár a legjobb kompromisszum még akkor is, ha egyetlen gitárt akarunk tartani. Érdemes megfontolni.

A teszthez a gitárt a Medgyesi Hangszercentertől kaptuk kölcsön, melyért ezúton is köszönetet mondunk.

Kapcsolódó linkek:

Szabó Sándor

2010-08-19 14:00:00