Line6 Variax 600 fizikai modellezésű elektromos gitár

A mikroelektronika és a digitális jelfeldolgozás a kilencvenes évek elejére eljutott arra a szintre, ahol elkezdődhetett fizikai folyamatok, jelenségek szimulálása digitális algoritmusok segítségével. Ez a technológia a szintézis technikában a hangszerek szimulálásával egy új fejezetett nyitott. A Line6, a népszerű POD gitárerősítő szimulátor megalkotója is éveket töltött azzal a fejlesztéssel, melynek lényege nem csupán erősítők viselkedésének digitális szimulálása, hanem az elektromos gitároké is. A Line6 behatóan tanulmányozta az elektromagnetikus hangszedők viselkedését, a rezgő húrokét, a különféle fák anyagának akusztikus hatásait, ennek eredményeképpen így egyszerre valójában magát az egész elektromos gitár működését egy digitális algoritmus futtatásával szimulálni lehet. Az elektromagnetikus hangszedők.

Aki először látja a Variaxot, ezt a valódi gitárnak látszó hangszert, talán el sem tudja képzelni, hogyan is jöhet ki hang egy olyan gitárból, amiben semmilyen hangszedő nem látható a húrok alatt. Persze a beavatottabbak tudják, hogy egy piezzo hangszedővel minden külső látható jel nélkül is tudunk hangot varázsolni a gitárból.

Mivel a gitár hangszedője is szimuláció tárgya, így többé már nincs szükség a hagyományos mágneses, tekercses hangszedőkre. Elegendő egy olyan felvevő, átalakító eszköz, ami érzékeli a húr megpengetését, a hangmagasságot, és mindent, ami a húrral történik, azaz magát a gitárjátékot. Erre a hagyományos, húronként elhelyezett piezzo hangszedőt használják. Ennek elemei a húrlábban találhatók.

Továbbra is szükségünk van a gitár testére, a nyakára és arra a formára, kényelemre, ami nélkül nem gitár a gitár. A szimuláció miatt nincs szükség kifinomult anyagokra, bár a gitáros társadalom nagyon kényes a gitárok faanyagára. Az elkövetkezendő gitáros generációk, erre valószínűleg kevésbé lesznek érzékenyek, hiszen a digitálisan modellező gitár hangja kizárólag a szoftver minőségétől és a további erősítő szimulációk és a végerősítő, továbbá a hangfal minőségétől fog függni.

Ha összehasonlítjuk egy valódi, most már úgy is mondhatjuk, hogy "analóg" gitárral, akkor azt tapasztaljuk, hogy a Variax játék közben közel ugyanúgy viselkedik, mint a hagyományos hangszer. Hasonlóan reagál a pengetésre, a hangok hajlítására, nem tapasztalunk semmi késést, mint a régebbi MIDI konverteres gitároknál. Itt minden valós időben történik, ezért nem érezhető a normáltól lényegesen eltérő viselkedés.

Mindenképpen javára írható, hogy egyetlen gitárban gyakorlatilag korlátlanul sok analóg gitár hangján képes megszólalni. Gondoljunk csak egy olyan gitárosra, aki minden nap más helyen, más stúdióban, más együttesben, más és más stílusban játszik. Az ilyen gitárosok általában 6-8 gitárt tartanak, mert mindegyik más feladatra alkalmas. Egy Variax segítségével egyetlen gitár bármelyik analóg gitár hangján megszólalhat olyan zavarbaejtő precizitással, ahol már a fület is be lehet csapni. Persze egy AB tesztnél már kibújhat a szög a zsákból. Tehát kifejezetten célszerű és sokoldalú eszköznek tervezték, és most már csupán a gyakorlat dönti el a sikerét.

Nagyszerű benne például az is, hogy nincs feltétlenül szükség gitárerősítőre, a gitár csatlakoztatható a tartozékául szolgáló kapcsolódobozon keresztül akár egy keverőpultba is, így vonalból közvetlenül használható élőben vagy hangfelvételre.

Azonban a torzított hangzásokat csak erősítőn keresztül, vagy egy POD szimulátoron keresztül kaphatjuk meg. Lényeg az, hogy bármilyen cucca is van a gitárosnak, hagyományos jack kábellel ugyanúgy használható a Variax, mint egy analóg gitár 600 formáját tekintve emlékezetet egy modern Stratóra, bár annál kissé talán nőiesebb, kényelmes, súlypontja csaknem ugyanott van. A gitár testének anyaga éger, a csavarozással csatlakozó nyak pedig jávorból van, külön fogólap nélkül egyben. A fejforma is kissé emlékeztet a Stratoéra. A húrláb egy vintage megoldású, de nagyon modern preciz kivitelű tremolós szerkezet.

A gitár testét egy fehér kopólap takarja, ez persze az esztétikai feladatán túl azt az üreget is takarja, melyben elhelyezték a szimulációt végző DSP panelt.

A Variaxon is megtalálhatjuk a hagyományos kezelőszerveket, bár egyik másik funkciója kissé eltérő, vagy éppen új. A Variax három potmétere közül a hangerő és hangszínszabályzó potméter ugyanúgy működik, mint a megszokott analóg gitárokon. A harmadik legtávolabbi potméter egy 12 állású kombinált kapcsoló, melynek gombját lenyomva további Save funkciót is ellát.

Az 5 állású pickupváltó itt is a megszokott feladatot látja el, de minden egyes gitármodell esetében másként. A hagyományos Strato hangszínek például ugyanúgy megtalálhatók és beállíthatók a pickupváltó kapcsolóval, azonban egy Les Paul vagy egy Gretsch gitár hangszínei más helyeken és pozíciókban találhatók meg, hiszen azokon másféle kapcsoló volt.

Tekintsük át milyen gitárok hangját utánozza a Variax a forgókapcsoló állásai szerinti sorrendben.

A T-MODEL három különféle évjáratú Fender Telecaster gitár hangját szimulálja. Az első hangmodell egy 1960-as évjáratú Fender Telecaster Custom hangját idézi, a második egy 1968-as Fender Telecaster Thinline-ét, a harmadik pedig egy ugyancsak 1968-as módosított Telecasterét. Mindhárom igazi Tele hangon szól és megdöbbentően sok részletet adnak vissza az eredetiek hangjából. Ezeknek a hangját a pickupváltó kapcsolóval választhatjuk ki.

Ha a forgókapcsolót SPANK állásba kapcsoljuk, akkor egy 1959-es Fender Stratocaster hangját idézi fel. Minden hangszíne megtalálható.

Tovább kapcsolva a LESTER állásba három különféle évjáratú Gibson Les Paul gitár hangja fog megszólalni. Az első változat egy 1956-os Les Paul Junior, a másik egy 1955-ös évjáratú Les Paul Special, majd egy Gibson Firebird V.

Az R-BILLY állásban egy 1959-es Gretsch 6120-as modell hangja hallható. Egy másik pickupváltó állásban egy 1956-os Gretsch Silver Jet hangszínei jönnek elő.
A CHIME kapcsoló állásban egy 1968-as Rickenbacker 360-as három hangsz6íne, míg az utolsó két állásban egy 1966-os Rickenbacker 360-12 modell hangja hallható. Ez egy elektromos 12 húros gitár hangja.

A SEMI állásba fordítva a gombot, a vékony, üreges elektromos gitárok hangja következik. Először egy 1961-es Gibson ES 335 mindhárom alaphangszíne, majd egy 1967-es Epiphone Casino két hangszíne hallható.

A JAZZBOX állásba forgatva a gombot egy 1957-es ES 175 jazzgitár mindhárom hangszíne, majd egy 1953-as Gibson Super 400-as két alap hangszíne érhető el.

A teljesség és a sokoldalúság kedvéért megtalálhatjuk benne néhány amerikai akusztikus gitár hangjait is.

Az ACOUSTIC állásban, a pickupváltó kapcsoló mind az öt állására jut egy híres akusztikus gitár hangszíne. Ilyenek az 1959-es Martin D-28, az 1970-es Martin D12-28-as 12 húros modell, majd ezt követi egy 1967-es évjáratú Martin D-28. Külön érdekesség az 1966-os Guild F212. Természetesen nem maradhat ki a Gibson J-200-as sem.

A RESO állásban igazi különlegességeket hallhatunk. Van itt egy 1935-ös Dobro hangszín, Coral elektromos szitár hangmodelljét is hallhatjuk. Egy másik állásban egy 1965-ös Danelectro 3021-es gitár hangja jön elő, majd a következő állásba billentve egy Gibson Mastertone bendzsó hangja jön elő, végül ezt az egzotikus hangszínsorozatot egy 1928-as évjáratú National Tricone rezonátor gitár hangja zárja.

A felhasználóban azonnal felmerülhet a kérdés, hogy vajon miért nincsenek modern gitárok, mint mondjuk Ibanez, Yamaha, vagy éppen Music Man hangmodellek. Erre nehéz választ adni. Az igaz, hogy a felsorolt és alkalmazott hangmodellek igazi ritkaságok, viszont a fiatalabb generáció semmit nem talál benne, ami őket érdekelné. Van itt egy kis ellentmondás. Igazi régi, öregeknek való gitárok hangjai hallhatók a Variaxban, és félő, hogy éppen őket nem érdekli a digitális gitár. A fiatalabb generációt bizonyára sokkal jobban érdekelné a mai gitárok hangzásvilága. Ez csupán hangos (leírt) tűnődés. A mai generációnak a régi gitár is ugyanolyan egzotikus, mint a mai, ezért talán nem is olyan fontos mai gitárokat belevenni a hangmodellek választékába... Ki tudja. Bár üzletpolitikai szempontokból a jövőben talán lehetne sikere egy Ibanez Satriani, vagy Steve Vai hangszínnek is.

Egy biztos: a régi gitárok mindig jól szólnak és azok hangja nagyon jó alapot képezhet modernebb hangszínek kialakításához.

De nézzük csak a Variaxot egy kissé a felhasználói oldalról! Merthogy mint mérnöki alkotás tagadhatatlan a zsenialitása. Hála az égnek nemcsak mérnökök vannak, hanem gitárosok is, akik igazán tudják, hogyan kell használni egy gitárt.

Mindenek előtt nagyon javaslom a kezelési utasítás figyelmes áttanulmányozását, mert nélküle nem fog kiderülni hogyan használható a Variax.

A hangmodelleket kiválasztó forgó kapcsoló első és utolsó állásán Custom1 és Custom 2 feliratokat találunk. Ezek egy 5 hangszínből álló memória bankok, melyekbe tetszés szerint elmenthetjük a kedvenc hangszíneinket, és a pickupváltóval hívhatók elő.

Gyakorlati szempontból éppen ezzel válik a Variax használhatóvá, mivel egy- egy kedvenc hangszín több mozdulatnyi távolságban van egymástól, így kiválaszthatjuk a nekünk tetsző 5 hangszínt és egyetlen bankba csoportosíthatjuk őket. Kár, hogy a Custom 1 és Custom 2 bank nem egymás mellett van, mert ha kevés az 5 hangszín, akkor a másik 5 behívásához egy nagy erőteljes mozdulat árán lehetséges csak eljutni. Ez pedig bizony hosszú távon erősen igénybe veszi a forgókapcsoló mechanikáját és nem igazán kényelmes a bank váltása.

A kimeneti jack mellett van egy egyenlőre ledugózott másik RJ45 aljzat, egy bemenet, egy a jövőben szükséges csatlakozás, amin keresztül más Line6 eszközökkel is összeköthető illetve, ha újabb hangmodellek jelennek meg, ezen keresztül lehet azokat feltölteni a Variaxba. Ez valószínűleg azt jelenti, hogy a Variax hangmodelljeit várhatóan tovább fejlesztik, választékát pedig bővíteni fogják.

A Variaxhoz adnak egy kapcsolódobozt. Nélküle is működik a gitár, de csak a gitárba behelyezett elemekről korlátozott időtartammal. Javasolt a kapcsolódoboz használata, mert az a sztereó gitárkábelen keresztül tápfeszültséget is szolgáltat a Variax számára. A kapcsolódobozon található egy XLR kimenet is, melyről szimmetrikusan mehet a gitár jele a keverőpultba.

Mindezek után a hangjáról is szólnék. Nos, minden hangmodell megragadott valami nagyon jellegzetességet az eredetiből. Olyasmi érzete van az embernek, mintha felvételről hallaná a végeredményt. Egyik másik zavarba ejtően élethűen szól, egyik másik kissé mesterkélten, de egy bizonyos, hogy mindegyik nagyon jól felidézi az eredeti hangszert és ettől nagyon jól használható. Részemről egyetlen észrevétel lenne. Hiányolom azokat a legfinomabb részleteket, amiket én mindig hallok egy analóg gitárból. Ennek persze az is lehet az oka, hogy a Variaxból száműzték a zajt, amit elég magas küszöb értékre beállított zajzár beállítással érhettek el, így a finom részleteket ez az áramkör egyszerűen lenyeli.

A másik észrevételem pedig az, amit az akusztikus változatnál is elmondtam, hogy a digitális technológiából adódóan a gitárok minőségét a szoftver, kis mértékben a hardver és a legkevésbé a fizikai teste határozzák meg. Ezért ez a gitár nagyon konzisztens minőségű, úgy is mondhatnám minden darabja egyforma. Legalábbis hangilag. A Variax nem "szelídíthető", mint egy analóg gitár, azaz nem fog hangja a játék stílusunknak megfelelően formálódni. 20 év múlva is ugyanígy fog szólni, mint a megvásárlás pillanatában. Hangjából hiányzik az egyediség, ezért az egyediséget más analóg eszközökel kell majd hozzátenni. (erősítő, stb.)

Bár én ritkán játszom elektromos gitáron, azt mindenképpen elmondhatom, hogy a Variax kézbevételekor és megszólalásakor olyan érzetem volt, ami korábban soha. Ezt nehéz szavakba önteni. Azt volt az érzésem, hogy egy olyan gitár van a kezemben, ami még sohasem volt. Mint egy új hangszer. És persze mindez igaz is. A Variax más, mint bármely elektromos gitár. Sok tekintetben több, bizonyos tekintetben kevesebb. Feltűnt, hogy egészen másféle torzított hangszíneket produkál a Variax egy erősítőn keresztül, mint az analóg gitár. A játék közben tapasztalható érzését az alábbi módon tudnám leírni: Képzeljétek el, hogy a szomszédos naprendszerből idelátogat egy rokonotok, valamelyik lakható bolygóról, ahol még a rock is virágkorát éli, és ha már idejött gondolta hoz ajándékba egy gitárt, egy olyat, amit ők használnak. Kézbe veszed, megszólal és azt mondod: " Ilyen gitár még nem volt a kezemben!" Aztán pár nap múlva már te sem tudod leírni az élményeidet, mert nem lehet semmihez sem hasonlítani. Szóval egy ilyen hangszer a Variax.

A Variax sokoldalúan használható és különféle gitárerősítőkön további érdekes hangok fognak előjönni. Javaslom, hogy lehetőség szerint próbáljátok ki a Variaxot különféle erősítőkön. A Variax tehát megszületett és keresi a helyét a gitáros világban.

A Variax megvásárolható a Medgyesi Hangszerboltban. A Variax 600 ára 194.000, - Ft, melyben benne van a gitár tartozékát képező kapcsoló doboz, hálózati táp adapter és a speciális gitárkábel, mindezek egy jól bélelt puhatokkal együtt. Ezúton is szeretném megköszönni Medgyesi Tibornak, hogy a Variaxot tesztelés céljából honlapunk rendelkezésére bocsátotta.

Kellemes tulajdonságok:

  • zseniális koncepció
  • gitárként viselkedik a kezünkben
  • kényelmes
  • sokoldalúan használható
  • jól eltalált hangok
  • puhatokot adnak hozzá
  • Nem kellemes tulajdonságai:

  • a Custom 1 és 2 bankok nem egymás mellett vannak
  • a zajzár elvesz kicsit a finom részletekből
  • hangjából hiányzik az egyediség
  • Szabó Sándor

    2006-07-13 13:09:19