Mikrofonok tesztjéről általában

Azzal a cáfolhatatlan ténnyel kell szembe néznünk, hogy a valóságból egy van, egyetlen példányban létezik. A valóságot megragadhatjuk végtelen sok módon, de csak bizonyos aspektusaiból. Amit pedig kapunk, az a valóság egy bizonyos nézőpontból történő másolata, nézete, lenyomata.

Így van ez a mikrofonokkal is. A mikrofon a hangzó valóságot egy bizonyos helyzetből (aspektusból) hallja érzékeli, kiszűri belőle azt, amit nem érzékel és hozzáteszi azt, ami a saját működésével jár együtt. Ilyenek a torzítások, zajok, ilyen-olyan színezések. Mindezek együttes hatása adja végül azt a végeredményt, amit elmondhatunk egy mikrofonról. A mikrofon tehát a valóságot újrakölti nekünk és aztán az eredmény vagy tetszik, vagy nem.

Bizonyos esetekben a valósághű felvétel a cél, bizonyos esetekben pedig éppen az, hogy a saját karakterével újraköltött hangot kapjuk. Erre éppen jó példa a csöves mikrofon. A félvezető létezése előtt minden erősítő eszköz elektroncsövekkel működött, így a mikrofonok is abban az időben. Szerette is mindenki a hangjukat. No nem azért, mert annyira valósághűen képezték le a hangot. Sokkal inkább azért, mert bizonyos részletekben kissé becsapott bennünket, hajlamos volt a finom részletek túlhangsúlyozására és ezért sokan ma is csak ezt a hangot szeretik. Pedig jó pár százalék harmónikus torzításuk volt és van ma is. Zajosak is, de ettől még sokan kedvelik azt a karaktert. A lineáris átviteltől pedig még messzebb voltak.

A FET ( térvezérlésű tranzisztor) megjelenésével a mikrofonok gyártása is új és egyben más irányba ment. A mai kifinomult félvezetős áramkörökkel rendkívül kis zajú, színezetlen, lineáris átvitelű mikrofonokat tudnak gyártani.

A mikrofonok sok esetben alig hallható különbséget mutatnak, miközben áruk között tízszeres differencia is lehet. A minőség megítéléséhez több elvet is alkalmazhatunk. Ilyen elv lehet, ha kiválasztunk egy referencia mikrofont és ahhoz mérjük az összes többit. Ez is nyújthat eligazodást, de azt figyelembe kell venni, hogy a referencia mikrofon is csak egy eszköz, mely a valóságot bizonyos módon képezi le. A másik sokkal célravezetőbb elv, ha magát a valóságot próbáljuk meg befogni, lehetőleg ugyanabból a helyzetből és akkor az összehasonlítás már konkrétabb fogódzót ad, azaz a valóságot tekintjük referenciának. A mikrofonok tesztjénél én is ezt az elvet alkalmaztam. Ugyanazt a hangszert vettem fel mindegyik mikrofonnal, így az eredmény AB teszt formájában közvetlenül összehasonlítható volt.

A gyárakban persze másként tesztelik a mikrofonokat, annak eredményeit megkapjuk az átviteli diagram és a polár diagram formájában. A mi tesztjeink gyakorlati tesztek, hangszereket, beszédhangot és alkalmazhatóságot teszteltünk.

A mikrofonnal a gyár ad egy kis brossúrát, melyen láthatjuk a mikrofon polárgörbéjét, az átvitelének diagramját, ez a gyakorlatban nagyon hasznos, mert rátekintve sokat megtudhatunk az irány érzékenységéről, a különféle frekvencia tartományokban való viselkedéséről. Mondhatjuk azt is, hogy ránézésre megmondja mire való az adott mikrofon.

Vannak azonban olyan tulajdonságai is a mikrofonnak, melyet nem lehet diagramokban megragadni és kifejezni. Ilyenek például a tranziens leképezése. A tranziens a hang legeleje, egy végtelen sok felharmónikusból álló zajcsomag, mely a tipikus információkat hordozza a hangjelenségről, a hangszerről stb. Ezt megragadni kritikusan fontos, mert erről tudjuk az élethűséget leginkább megragadni. Van egy másik tulajdonság is, amit a diagramok nem árulnak el. Ilyen a színezettség. A hang színezettsége nagyon összetett dolog. A mikrofon membránja, egész mechanikus rendszere és elektronikája is részt vesz az elszínezésekben.

A színezést sokan nem is hallják nem is tekintik fontosnak. Pedig sok esetben ettől tizszer vagy húszszor drágább vagy éppen olcsóbb egy mikrofon. Az olcsó mikrofonok rendszerint színeznek kisebb nagyobb mértékben, a drága mikrofonok egyre kevésbé színeznek, hangjuk közelebb áll a valósághoz. A gyakorlott hangmérnök már több tucat mikrofon hangját ismeri, azok jellegzetes színezetével és egyéb jellemzőivel együtt kialakult képe van arról, hogy melyik mikrofon mire alkalmas. A színezettség megállapításához van egy nagyon jó teszt, ha például egy fejhallgatón keresztül hallgatjuk a hangunkat egy mikrofonba beszélve. Amint lassan felcsavarjuk a fejhallgató hangerejét, egyszer csak megjelenik a mikrofonból jövő hang. Ha a mikrofon nagyon színez, akkor azt már kis hangerőn is meghalljuk. Alacsony színezésű mikrofonnal nagyobb hangerőnél vesszük csak észre a mikrofon hangját. Bár azt ne feledjük, hogy a lehallgató rendszernek is meglehetősen korrektnek kell lennie. Hiszen az is színez, mint minden elektronikus csatorna a hangláncban.

Vannak esetek, amikor egy mikrofonról azt állítják, hogy nem jó mert kevés a mélye. Arra persze nem gondolnak, hogy vannak esetek, amikor éppen egy olyan mikrofonra van szükség, ahol még véletlenül sem kellenek a mélyek. Ilyen a dobszerelés overhead mikrofonozása. Annak a cintányérokat kell elsődlegesen venni, kerülve az alsó tartományokat, ahol zúg, gerjed a cintányér. Ha ott sok a mély, akkor a dob hangképe kezelhetetlenül maszatos lesz és nem illeszthető bele a zenekari hangképbe.

A mikrofonok történetében aztán volt olyan is, amikor készítettek és piacra dobtak egy mikrofont, ami valójában nagyon rossz volt arra, amire ajánlották, senki nem használta, vastag, kiegyenlítetlen hangképe volt robusztus mélyekkel. Le is vették a gyártásról, mert nem volt alkalmas arra amire eredetileg szánták. Valahol, valaki egy stúdióban éppen gitárerősítőről szeretett volna mikrofonokkal hangot levenni, de az akkori legjobb stúdió mikrofonok egyike sem hozta a megfelelő eredményt. Aztán kínjában kipróbálta az egyébként félredobott mikrofont és meglepetésére azonnal azt hallotta, amit szeretett volna. A kívánt hangzást a szóban forgó darab kapásból produkálta. Ennek híre hamar elterjedt a stúdió berkekben és így lett aztán szinte az egyetlen és első számú választás gitárhangfalak mikrofonozásához. A márkát és a típusát mindenki ismeri.

Az utóbbi időben szinte reneszánszát élik a csöves mikrofonok. Manapság nagyon finom, válogatott alkatrészekkel és ötletes kapcsolástechnikai megoldásokkal igen zajtalan áramköröket tudnak építeni és ezzel lehetővé vált a mai viszonyokhoz jobban igazodó alacsonyzajú csöves mikrofon előállítása. Korunk kultúrája, ízlésvilága sok tekintetben kimutatja kiábrándultságát, ezért egyre gyakrabban és erősebben nyúl vissza a múlthoz és a nosztalgia hatja át jelenét. Így van ez a zenében, divatban, majdhogynem mindenben. Ez az életérzés csalogatja vissza azt a jó füstös, kissé koszos, kellemesen torz hangokat, esetenként agresszív tónusokat, amit a csöves mikrofonok produkálnak. Miközben egyik oldalról a mikrofonok tökéletesítése folyik, a valósághűbb hangzások elérésére koncentrálnak, a másik oldalról a nosztalgiázás folyik és csillagászati áron kínálnak valójában a hangzáshűségtől nagyon távol lévő mikrofonokat. A divatért az emberek sokat képesek áldozni.

A következőkben az amerikai Audix mikrofonokat mutatjuk be részletesen.

2007-02-14 14:30:39