Vox Virage SC és DC elektromos gitárok

Minden a gitár fejlődését és jobbítását célzó szándékot nagyra becsülünk, bármely cég legyen is az amelyik azt megvalósítja. Ezúttal a Vox cég jelent meg két új gitárral. Valamikor a '60-as évek elején a Vox nagy márkának számított gitárban is, azonban az amerikai versenytársak messze elhúztak mellette, és bár a gitárgyártásban bemutatott remek ötletek csaknem feledésbe merültek, a Vox az erősítőire koncentrált. Jó ideje és talán azóta sem jelent meg Vox gitár. Most amerikai sugallatra, japán kezekben és technológiával kirukkoltak valami valóban figyelemreméltóval. A történethez tartozik, hogy az amerikaiak szerették volna mindenképpen újra felidézni a Vox gitár legendáját. A tervező nem más, mint az a személy, aki az Ibanez cégnél tervezte a Satriani, Paul Gilbert, stb. modelleket. Most a Vox cég megbízásából tervezett két igen figyelemre méltó új gitárt.

Részletek

Írásomban most bemutatom a két új Vox gitárt, a DC és az SC modelleket. A gitárok külső formája részben az ES 335 és a Les Paul vonalvezetését mutatják. A DC modell a 335-él kisebb és csinosabb, míg az SC valamelyest nagyobb a Les Paulnál. Azt hiszem célszerű együtt bemutatni a két gitárt, hiszen mindenben megegyeznek kivéve a formájukat és a faanyagukat. Hogy melyik hogy néz ki, arról az alábbiakban mutatok egy egy képet. Az első gitár a meggy bordó DC:

A másik modell az LP-re emlékeztető áttetsző fehér színű SC változat:

A DC változat mahagóni testtel és fedlappal készült, az SC alsó része mahagóni a tető kőrisből van. A nyak mindkét modellnél mahagóniból készül rózsafa fogólappal. Feltűnő a 438 mm-es húrhosszúság, ez csaknem megfelel a PRS gitárokon használt menzúrával. A Stratocaster 650 mm-es és a Gibson 629 mm-es húrhossza közötti közép utat választották. Ez kéz számára jelent előnyt a felsőbb fekvésekben. A 22 bundos nyak keresztmetszete a Les Paulhoz hasonlítható, bár annál valamelyest kényelmesebb. A bundok közepes szélességűek és magasságúak.

A felépítés igen érdekes. Bár a belül üreges gitár valóban nem újdonság, itt a megoldás és a fa megmunkálásának módja jelent újdonságot. Az üreges gitár hangzása sokkal vastagabb és több részletet ad vissza hangzásában a fa akusztikus tulajdonságaiból. Ennek azonban vannak hátrányai is. Ilyen hátrány a könnyebb gerjedés nagy hangerőn. A tervezőknek ez esetben is kompromisszumot kellett kötni, hol legyen a határ az akusztikus jelleg megtartása és a gerjedési határ között. A testről van egy érdekes felvétel, mely mutatja, hogy CNC marógépen milyen módon képezik ki a test üreget.

A tömeggyártású, melegen, gőzöléssel majd préseléssel hajlított hátlapban mindig marad feszültség, így nem ad egyenletes rezgési karakterisztikát. Nem is véletlen, hogy a legjobb üreges jazz gitárok mind faragott tetővel készülnek, mint a hegedűnél. Persze a mai gyártási módszerek közül a marás egyszerűbb és konzisztensebb eredményt ad, és a kézi munkánál sokkal olcsóbb és kevésbé időigényes.


A fedlap domborítását is CNC megmunkálással alakították ki. A hangszedők és a húrláb vonalában megtartották a fa testét, így a húrláb által kellett feszítőerő nem fogja deformálni a tetőt. Ez azonban csak a hangnyíláson bevezetett kis tükörrel látható. A képekből az is látható, hogy az DC típus jobban ki van üregelve, mint az SC.


A gitár formája kényelmi szempontoknak is igyekszi eleget tenni. Ha megfigyeljük a test oldalnézetének ívét, akkor egy igazán testhezálló vonalvezetést láthatunk. Ez persze nemcsak a szemnek kellemes, a gitárt tartva is érződik ez az ergonómiai törekvés.



A nyak természetesen ragasztott mindkét modell esetében. Mindkét gitár testét berakás szegélyez. A fogólapon nagyon mutatós hullámos figurát mutató pozíciójelzők vannak.

Nem akarom szegény Gibson Les Pault bántani, de nagyszerűsége ellenére is sajnos az egy rettenetesen kényelmetlen gitár. A hagyomány ápolásába a kényelmetlenség megtartása is beletartozik. A pengető kéz tartása sokkal jobb egy Stratocsaternél, vagy még jobb az SG-nél. Bár voltak jó tervek, mint a Les Paul formájú L6S, sajnos a piac hagyomány tisztelete azt is megölte. Ez a kis tűnődés csak azért jutott eszembe, mert a Vox gitárnál sem oldották meg ezt végső a kényelmi problémát. Ennek oka az anyagtakarékosság lehet, mert így is igen nagy veszteséggel kell számolni egy tető kimarásánál. A hangnyílás képe jól mutatja, hogy ha felül is alkalmaztak volna letörést az egész belső kialakítás és a megmunkálás jóval komplikáltabb lett volna. Állva gitározva azonban az óhajtott letörés nem nagyon hiányzik.

Szerelvények

Érdekes a hangolókulcsok gombja. Ha oldalról néznénk, akkor egy enyhe S betű alakot mutatna.



A húrláb is szokatlan, ezen a két modellen alumíniumból készült könnyű húrlábat alkalmaznak. A különböző fémötvözetek rezgési energiát elszívó tulajdonsága egy külön kutatási terület. Minden fémötvözet vesz el valamennyi energiát a húroktól, nyilván saját tömegének berezgetésére. Ennek frekvencia tartománya más minden fémnél és tömegnél. Ami rezgési energia a testre kerül, már egy "megszűrt" kisebb energiaszint. A húrláb tehát elviekben úgy is tekinthető, mint egy mechanikusan működő EQ. Az elektronikára külön kitérek, de itt feltűnőek a masszív repüléstechnikai minőségű elnyűhetetlen kapcsolók, ami bizony nem hátrány. A gitáron találunk műanyag kopólemezt is.

Elektronika

Az SC és DC gitárhoz a VOX és DiMarzio közösen fejlesztettek ki egy Three-90 jelű három magos, zajtalan ( humbucker) hangszedőt. A koncepció az volt, hogy nemcsak 3 különféle hangszínű, hanem kimeneti szintben is 3 különböző hangszedő pozíció legyen, mindez egyetlen hangszedő testben. A kiinduló alapot a harapós, vastag hangú P-90-es adta, ezt kombinálták a humbucker kialakítással és persze a tekercsmagok variálhatóságával.

A gitáron látható kezelőszervek nagyon egyszerű logikával működnek. A test szélén, bár nem a legjobb helyen helyezték el a 3 állású pickup váltó kapcsolót. A húrláb mögött egymáshoz közel van két ugyancsak 3 állású kapcsoló, ezek a pickup magokat kapcsolják, "Clean", "Crunch" és "Lead" pozícióba. Nyilván mondani sem kell, hogy a Lead pozíció a legvastagabb és leghangosabb állás. Mindegyik hangszedőhöz tartozik egy ilyen váltó kapcsoló. A két hangszedőn ezek tetszőlegesen variálhatóak, és ezzel nagyon sokféle hangszín keverhető ki. Ezeken kívül egy master hangerő és egy hangszín szabályzó potméter van még. Nyilván majd akadnak, akik semminek sem tudnak örülni, és ilyen olyan fórumokon elkezdenek kötekedni a sok kapcsolón, meg egyebeken, de nekik azt üzenem, hogy nem is nekik készült ez a gitár és miattuk nem fejlődik a gitár, csak topog az egész egy helyben.... Inkább örvendezzünk, hogy van 3 magos hangszedőnk is....!

Hangzás

Ha kezembe kerül egy új és érdekes gitár, ami nagyon jó is, általában megmutatom egyik másik beavatottabb gitáros ismerősömnek is, hogy próbálják ki és nagy élvezettel figyelem a reagálásukat, az arcukat és a szemüket. Ez többet elárul, mint csupán minden adatot tudni negy gitárról. Ezúttal is így történt. A hangzást igazi erősítőn, hangfalakon próbáltuk ki, ráadásul zenekari próbán, ahol azt is meg lehetett hallani, mennyire működik jól egy ilyen újszerű gitár zenei környezetben.

Az SC és a DC között nem volt óriási eltérés, hasonló karakterűek voltak a hangszedőnek köszönhetően. Torzított hangszíneken azonban a mahagóni gitár melegebben szólt és érezhetően vastagabban is, ugyanakkor érzékenyebbnek bizonyult a nagy hangerőre, persze jó értelemben, egy bizonyos igen nagy hangerő szinten a hangok, mintha egy sustainer lett volna beépítve, elkezdtek szépen folyni és kigerjedni, jó vastagon. A kisebb menzúra szinte követeli a .010-es húrokat, de a .009-es is igen vastagon szólt.

Az SC kisebb üregének és keményebb kőris anyagának köszönhetően egy még mindig nagyon vastag, de magvasabb és egyenesebb húzósabb tónust hozott. A hangszedők nagyon érdekesek és jól működnek minden hangszínen. A Virage nagyszerű rock gitár, de aki metálon töri a fejét és sok pénze van, az másfajta gitárt nézzen magának.

A DC, mahagóni testű gitár igazi jazz gitárként is csodálatosan funkcionál egy hozzá illő vastag, de tiszta hangú erősítőn. A gitárok vastag akusztikus részletekben gazdag hangját nagyon el tudom képzelni modern fúziós zenék gitárhangjaként is, ahol a torzítás kötelező. Erre egyébként mindkét modell tökéletesen alkalmas.

Játékkényelem

Kifejezetten kellemes egy ilyen gitárt a nyakban tartani, nemcsak könnyű, de azon felül tényleg kényelmes és az ember anatómiájához illeszkedő hangszer. A nyak az mindenkinek a magánügye, ebben nem akarok okos lenni és pálcát törni. Minden esetre a Vox Virage az egyik legkényelmesebb gitár ma a piacon, ami meg tudta őrizni a jó tulajdonságait és további újakat hozott mellé.

Összegzés, ár érték arány

A Vox Virage DC és SC modellek igazán kitűnő, újszerű megoldásokat felvonultató gitárok. Igazából kötekednék, ha valami hibát akarnék találni, de ez nem a célom sohasem. Nagyon szigorú vagyok a drága gitárokkal kapcsolatban, és persze ez a szigorúságom mindössze csak azt mondatja velem, hogy ezek a gitárok igen drágák. Az, hogy japánban csúcstechnológiával készülnek, és bár kifogástalan hangjuk és kivitelük van, bizony elgondolkodtató, miért kell ennyit fizetnünk egy gitárért, amiben alig van valami..... No, de ezzel nem tudunk mit kezdeni, itt vannak a gitárok és örvendezzünk, hogy vannak. A Vox gitár tudvalévően nem egy kifejezetten tömegtermék, így a kisebb szériás hangszerek általában többe kerülnek. A Vox Virage a kiválóságán túl igazi prestizs gitár, ami fémjelzi a Vox cég elkötelezettségét a rock and roll mellett. Tény, hogy nagyon könnyen beléjük lehet szeretni, amit talán az áruk hűt le egy kissé.

Vox Virage DC lista ára: 760.000,- Ft, a Vox Virage SC-é pedig 726.000,- Ft. A boltoknál ez az ár tipikusan 10 %-al alacsonyabb.
A gitárokhoz adnak egy nagyon szép műbőrbevonatú kemény tokot is.


A tesztekhez a gitárokat a ATEC/KORG.hu ZóNA bocsátotta rendelkezésünkre, amelyekért ezúton mondunk köszönetet.

Végezetül pár hasznos link:

Szabó Sándor

2009-01-08 00:38:28