AER akusztikus erősítők

A honlapunkon már több akusztikus erősítőt bemutattunk, most közülük azt a típuscsaládot mutatom be, amely új koncepciójával gyakorlatilag az első volt a világon. Ez nem más, mint a német gyártmányú AER (Audio-Electric Research), erősítő. Jó pár éve kapható Magyarországon is, és képviseletét az AER Közép- Európa Bt. látja el, nem csupán hazánkban, hanem a környező régióban is.

A bevezető írásomban szeretném megosztani a honlap olvasóival első személyes találkozásom történetét az AER erősítővel.

1998 őszén történt, amikor 11 koncertes németországi körúton voltam, olyan nevek társaságában, mint Peter Finger, Tim Sparks, Peppino D-Agostino. Abban az időben a turné hangosítása nem PA rendszerrel történt, hanem volt egyetlen AER Acousticube kombó és azon játszott mindenki. Voltak igen nagy helyszínek, például templomok, koncerttermek, ahol több, mint 200 ember fért be, és az erősítőnek be kellett sugároznia azokat a tereket is. Jómagam egy kis mini mikrofonnal erősítettem a gitáromat, a többiek magnetikus, vagy piezzo hangszedőket használtak. Előtte sohasem játszottam még hasonló minőségű erősítőn. Az első éjszaka a hangminősége annyira megragadott, hogy nem tudtam aludni és elhatároztam, hogy fogok vásárolni egyet magamnak valamikor a jövőben. Az volt a benyomásom, hogy nem az erősítő hangját hallom, hanem a gitárét. Ez különösen mikrofonnal volt nagyon meggyőző. Bár a koncerteken nem én voltam a leghangosabb, de a legszebb gitárhang az enyém volt.

A történet persze folytatódott 1999-ben a frankfurti hangszerkiállításon. A standok között sétálva megpillantottam az AER erősítőket. Odamentem egy magas úriemberhez és megkérdeztem, hogy van e lehetőség találkozni a konstruktőrrel. Kiderült azonnal, hogy ő maga állt ott Udo Rösner, a konstruktőr személyesen. Semmit nem akartam, csak bemutatkozni és megköszönni, hogy az AER erősítőn szerezhettem meg életem egyik legmeghatározóbb hangzás élményét. Erre elköszöntem és továbbmentem. Az ember megszólalni sem tudott, oly gyorsan tovább siettem. Talán másnap a vásáron valakivel találkoztam, aki üzenetet adott át nekem és egy névjegykártyát Udo Rösnertől. Kiderült, hogy egy esti üzleti partin elkezdett nyomozni utánam és hamar kiderült, hogy ismernek engem és ilyen módon tudott kapcsolatot teremteni velem.

Másnap visszamentem és kicsit beszélgettünk. Udót az lepte meg, hogy még soha senki nem ment köszönettel hozzá, mindenki más kunyerálni és tarhálni ment. Ismerem a zenésztársadalom eme tulajdonságát, és bizony nem igazán vagyok erre büszke, éppen ezért siettem el onnan a látszatát is elkerülve, hogy akarok valamit. Egyetlen dolgot akartam: Vásárolni egyet, ha majd eljön annak az ideje! Később aztán a cég felkért az Acousticube III. erősítő DSP paneljének preset készítésére így aztán hamarosan lett is AER erősítőm. Azóta is hűségesen szolgáljuk egymást és bármely szituációban tökéletes megoldást jelent számomra.

Ennyi a személyes történet.

Az AER erősítők története messzebbre megy vissza. Valamikor a kilencvenes évek elején az erősítőt még Lakewood néven forgalmazták. Az erősítő a német gitárgyártó cégnek a nevét viselte, nem véletlenül, hiszen a két cég még akkor egy volt. Pár évvel később különváltak és így a két szekció jobban tudott koncentrálni a saját profiljára. Az erősítőt gyártó részleg az AER nevet vette fel és 1992 óta is a világ akusztikus erősítő gyártóinak élvonalát testesíti meg.

Az akusztikus erősítő egy teljesen új koncepciót alkalmaz az előtte megszokottakhoz képest. A színpadi erősítésben a kombó kivitel teljesen elfogadottá vált, bár azt ma már mindenki tudja, hogy a gitárerősítő maga egy akusztikailag jócskán elhibázott konstrukció, azonban az emberek ezt szeretik hallani, és ez képezi az elektromos gitárhang részét. A korai akusztikus gitárerősítők mindössze annyiban különböztek a hagyományos kombótól, hogy beépítettek egy magas sugárzót és az előfok bemenetét az akusztikus gitárokon használt hangszedőkhöz illesztették. Persze hamar kiderült, hogy a hátul nyitott kialakítás és a dobozban keletkező állóhullámok végzetesen elszínezik a hangzást. Udo Rösner ekkor arra gondolt, hogy az erősítőt egy teljesen más koncepció szerint kell megépíteni. Maga a koncepció azonban már nem tekinthető újnak, csupán a színpadi erősítésben tűnik annak. A kiinduló pontot a hangstúdiókban használt lehallgató monitorok adták. A stúdió monitor több utas, a hangfal bassreflex nyílással készül, a belső terét úgy alakították ki, hogy az állóhullámok nagyon gyorsan lecsengjenek, vagy ki se tudjanak alakulni. Így a doboz nem fog erős színezetet okozni a hangban. Ezen túl a hangfal átvitele lineárisabbá is válik, azaz a lesugárzott frekvencia egyenletesebb lesz minden tartományban. A kiinduló koncepcióhoz az is hozzátartozott, hogy a drága magas sugárzón nem spórolnak, mert ha az nem szól tisztán, akkor az egész felesleges. Nem spórolnak a hangszórón sem, a mágneseken, a trafókon, mert minden kompromisszum a hangminőség rovására megy. Az erősítőt úgy alakították ki, hogy tartalmazzon minden szolgáltatást, amire csak szükség lehet a színpadon vagy a stúdióban. Az eredmény pedig egy rendkívül sokoldalúan használható erősítő lett. Hamar felismerte a gitáros társadalom, hogy ez az út az akusztikus gitár minőségi hangosítása felé. Ma minden cég, amely az akusztikus gitárvilág számára állít elő erősítőket valójában az AER-t utánozza valamilyen formában.

Az AER ma már szinte mindenféle tartozékot gyárt az akusztikus gitározáshoz, sőt a basszus gitárosok számára is élvonalbeli erősítőt kínál. A következő írásaimban a termékcsalád legfontosabb tagjait fogom bemutatni.

Csatlakozó linkek

Szabó Sándor

2009-03-17 22:27:58