Mesa Boogie Dual Rectifier 100 Wattos csöves erősítő és hangfal

Amerika messze van, túl a tengeren, és ahogyan ez lenni szokott, a tengeren túli dolgok érdekesebbek, izgalmasabbak számunkra, kicsit egzotikusabbak is. Így vannak ezzel az amerikaiak is. Nekik az európai dolgok tűnnek izgalmasabbnak. Miért is ne lenne ugyanígy a gitárerősítőkkel. Pár évtizeddel ezelőtt szinte már minden európai erősítő kapható volt Magyarországon, azonban az amerikai erősítők nyilván mindig csak úgy mutatóban voltak láthatóak. Ezért is alakult ki egyfajta misztikum a híres amerikai erősítők körül, tegyük hozzá nem is alaptalanul. Az első számú amerikai erősítő a Fender volt, a többi márka majdhogynem névtelenségben kullogott utána. Mígnem a hetvenes évek közepén elkezdtünk hallani egy új márkáról, a Mesa Boogie-ról. Sokáig csak a hatalmas teljesítményű kombó erősítőiről lehetett hallani, hogy kiváló hangjuk van, különösen az overdrive hangzása utolérhetetlen, minden gitár szinte sír a Boogie-val. Nem is véletlen, hogy Santana nevéhez kezdtük kötni a Mesa Boogie nevet. Aztán olyan nevek is elkezdték használni, mint John McLaughlin, aki előtte a legdurvább Marshall hangot kezdte alkalmazni a korai fúziós zenében. (Mahavishnu Orchestra). A Boogie-tól McLaughlin gitárhangzása is új dimenzióba került. Az agressziv, mindent átható hangzását felváltotta a kifejező, részletező tónus. Majd a nyolcvanas évek végén egyszerre csak berobbant a köztudatba egy új fajta Mesa Boogie, egy olyan, amire alig számítottunk. Megjelent a Dual majd Triple Rectifier sorozat, egy minden korábbinál különbözőbb új erősítő család, amivel a Mesa cégnek nem titkolt szándéka volt, hogy teremtsen egy igazi hangzás alternatívát az akkorra már nagyon elterjedt heavy metál zenének. Míg korábban a Boogie-t a legfinomabb hangú erősítőként jegyezték, a Rectifierrel egy teljesen új hangzás született és egy új generáció kezdte el használni. Megszületett az egyik legbrutálabb amerikai gitárerősítő. A Rectifier azóta is járja diadalmenetét és egyre népszerűbb a metálcsapatok körében. Nemcsak Amerikában, hanem az egész világon elterjedt. A hangzása eléggé megosztja a gitáros világot, azonban akik amerikai metálzenén nőttek fel, azok fülének természetes a Rectifier sötét, zöngés, mindent beterítő szaggató torzítása, míg aki az európai metálon hegyezte a fülét, annak a Marshall, torkos, magvas, harapós torzítása lett ideális. Aztán lehet tudni olyanokról is, akik mindkettőt használják ráadásul egyszerre. Ennyi bevezető után most szeretném részletesen is bemutatni ezt a mára történelminek számító erősítőt, a 100 Wattos Dual Rectifier-t.

Koncepció

Nevét a kettős egyenirányítású kapcsolásról kapta. A csöves egyenirányító egy kissé lustábban induló széles hangot eredményez, ami a legrégebbi erősítőket jellemezte, míg a diódás egyenirányító egy gyorsabb feszesebb hangzást ad. Amikor az emberek full csöves erősítőkről beszélnek, nem is tudják, hogy az egyenirányító rész sokszor, diódás megoldású. Ez a megoldás teljesen természetes lett és a mai modern, gyors, feszes hangzású erősítői diódás egyenirányítóval működnek. A hátlapon csatornánként kiválaszthatjuk melyik fajta egyenirányítást szeretnénk. A Rectifier csöves egyenirányító áramköre 2db 5U4 csővel működik.

A Dual Rectifier-ben mindkét változat ki van építve. A felépítés koncepciójának egyik fő eleme tehát a kettős egyenirányítás volt. A másik eleme pedig az, hogy a gitáros választhat, hogy 6L6 vagy EL34 csövekkel szeretné használni az erősítőt. Sőt választhat még abban a tekintetben is, hogy 50 Wattos vagy 100 Wattos teljesítménnyel akarja használni az erősítőt így 2 vagy 4 cső működik. Mindkettő más hangzást produkál.

Az erősítő 3 csatornás, és mindegyik csatorna 2 vagy 3 üzemmódban tud működni. Az előbb említett lehetőségeket is kihasználva rengeteg hangzás előállítható. A csatornák egy lábkapcsolón keresztül kapcsolhatók. Minden lehetséges szolgáltatást beépítettek, amire csak szükség lehet. Így egyebek közt effekt loop is található a Rectifieren. Az effekt loop lábkapcsolón keresztül ki-bekapcsolható, csatornánként hozzárendelhető a loophoz, a hátlapon található forgó kapcsolóval.

Az előfok a klasszikus Boogie hagyományokat követve cascade rendszerű előfokozatban 5 db 12AX7 csővel formálja meg a torzítást. Minden egyes erősítőfokozat bizonyos szintű torzítást állít elő és a már torzított hangot tovább erősítve dúsítja, torzítja tovább, míg eléri a megfelelő telítettséget. Ez az elv klasszikus Boogie hangzásnál is így működött, azonban a Rectifier-ben kissé tovább gondolták a torzítást. Ugyanis a hallható hangzás nem csupán a folyamatosan jelenlévő alapmodusokból és felharmónikusokból áll össze. A hang talán legfontosabb része maga a tranziens, azaz a megpengetés pillanatában keletkező és jelenlévő "zajcsomag". A korai Boogie hangzás lényege éppen az volt, hogy a tranziens teljesen elkopott, elpuhult és helyette egy sötét, vastag, dús krémes hangzás keletkezett. Ezzel nagyszerű szólóhangszíneket lehetett játszani, de igazi átható hangzású feszes riffeket nem. A sok egymást erősítő csöves fokozat már alapból nagyon erősen kompresszálta a hangot, így egy trenziensekben szegény hang keletkezett. Ez a dús, kompresszált hang kiváló szólóhangszíneket eredményezett, de csak azt. Már Santana esetében tudni lehetett, hogy a rockos riffekhez egy Marshall JCM800-ast használt.

A heavy metál akkoriban kezdett egyre inkább a ritmikus dinamikus riffekre építeni, így a Boogie-nak ebben az irányban kellett megújulnia. Az új Boogie koncepcióban a tranziensek megtartásának, megformálásának így különösen fontos szerepet szántak, ezért gyakorlatilag újra kellett tervezni az egész áramkört. A Rectifier ugyan megtartotta a sötét vastag, mélyekben gazdag tónusát és a hatalmas telítettséget a torzításában, ugyanakkor a hang eleje immár elképesztő ütéssel és magas tartalommal indul. A felharmónikusok között magasabbak is vannak, az egész tonális szövet agresszívebb, harapósabb lett. A diódás egyenirányítóval pedig gyors hangindulást valósítottak meg. Egy új hangzás született. Hangilag tehát nagyjából így írható le a Rectifier.

Ugyancsak a Rectifierhez köthető az a korábban nem nagyon használt beállítás, ahol a középtartományt nullára állították, a mélyet és a magasat pedig maximumra. Az így keletkezett mindent beterítő agresszív, úgynevezett "scoop" hangszínnel például a Metallica új hangzásideált teremtett.

Kivitel

Az egyik legmasszívabb erősítő, amit valaha láttam. Mint egy Mercedes Benz, erős és halál precízen megépített, így elnyűhetetlen, minden szituációban megbízható. Ezt a külseje is sugallja.

A korai változatnak az elejét trepni lemezből készítették, ami még inkább sugallta a "gépszerű" erőt. Mára az újabb kiadások már kissé jobban fésült dizájnnal jelennek meg azonos belső tartalommal. Hatalmas transzformátorok, rengeteg cső, minden együtt van a Rectifierben, mint a svájci bicskában. A 6L6 és az EL34 csövek mind be vannak építve, bármikor átkapcsolhatóan azonnal működésre készen.

Előlap

Az előlapon jól elkülönül a 3 csatorna. Ezen a modellen balról jobbra haladva találjuk először a nagy torzítású 3-as Lead csatornát, majd a kisebb torzítású 2-es, végül a tiszta hangzásra készült 1-es csatornát.

Mindegyik csatorna azonos szabályzókat tartalmaz. Hangerő, Gain, Bass, Mid, Treble és Presence szabályzókat.

Látható, hogy a tiszta hangú Ch1 csatornának 2 állása van Clean és Pushed, ez utóbbi blues zenére kiváló, továbbá 100 valamint 50 Wattos üzemmódba kapcsolható.

A Ch 2 csatorna már három állásban használható, a Raw, Vintage és a Modern. A nevük is elárulja, egy durva szövetű nyers, egy hagyományos simább, és egy feszesebb modern hangszín között választhatunk. Ez a csatorna nemcsak kíséretre, hanem szóló hangszínekre is alkalmas, azonban a gain itt még nincs a maximált telítettségében.

A Ch3 kifejezetten szóló hangszínekre készült, azonban legtöbbször éppen ezen a csatornát használják a legfeszesebb, szaggató metál kíséretre is. Itt is a van egy durva, egy hagyományosabb és agy brutál teljes telítettségű, de feszes szóló hangszín.

Az erősítő nagyon sokoldalú, rengeteg hang kombinációt ki lehet hozni belőle.

Hátlap

A hátlapon rengeteg csatlakozó, kapcsoló található. Itt helyezték el a 4, 8 és 16 Ohm-os hangfal kimeneteket, külön szekcióban az effekt loophoz tartozó és külön szekcióban az egyenirányítóhoz tartozó kezelőelemeket.

A hátlapon csatlakozik a lábkapcsoló is egy megfelelő aljzatba, és mellette külön szekcióban megtalálhatók a csatornákat külön is kapcsolható láb kapcsoló aljzatok is.

A hangfal

A hangfal egy 4x12-es döntött elejű, görgőkön gördíthető doboz. A teljesítménye 240 Watt, azaz 4 db 60 Wattos V30-as hangszórója van. A maga 48 kilós súlyával nem mondható a legkönnyebbnek. ( Ohmon monóban, 4 Ohmon sztereóban is beköthető.

A tipikus Boogie hangzás a saját hangfalán jön le igazán, de a fej használható másféle hangfalakkal is, azonban másféle hangszín fog megjelenni.

Hangzás

Egyszerűbb, ha mégegyszer megismétlem, a Mesa Dual Recitifier egy rendkívül sokoldalú svájci bicska. A hangszínei kiválóak, jellegzetesek, minden tekintetben minőségi. A Dual rectifier az egyik leghangosabb, legbrutálabb és tegyük hozzá az egyik legsokoldalúbb, legmegbízhatóbb kézi készítésű erősítő ma.

Az alaphangzás vastag és sötét, de a hangok eleje itt hatalmasat üt, és anélkül megoldották az ütést, hogy szőrös lenne a hang. Bár, a szőrös hangzás egyre kezd terjedni és mióta a Pantera és Dimebag Darrel (sajnos azóta már nincs közöttünk) bebizonyította a világnak, hogy a legfeszesebb, leggyorsabb hang csak tranzisztorral érhető el, azóta kicsit lecsillapodott a csöveket mindenek felett imádó, de a tranzisztorokat hangosan elutasítók kedélye is. A Boogie erősítők tudnak szőrösen is szólni, ha arra van szükség, van akik nagyon kedvelik ezt a nyers hangot, azonban a kaszkád rendszerű előfok miatt nem gyorsak.

A hagyományos Boogie hangzáshoz képest a Rectifier diódás egyenirányító állásban gyorsabb hangindulásúak.

A Boogie hangzása nyitott, azaz ha össze kellene hasonlítani, akkor a Marshall torkos O betűt mondó hangzásához képest ez inkább E betűt mond, és ezért is lett a modern metál zene egyik alap erősítője, hiszen a nyitott hangzás jobban terít és a kíséret hangzásában egy újabb karaktert hozott a kemény muzsikába.

Az erősítő fej 699.000,- Ft-ba kerül. A hangfal ára 360.000,- Ft. A komplett stack már millión felül van. Ilyen drága erősítő ritkán látható a hazai hangszerboltokban. Nem érdemes ár/érték arányt becsülni, hiszen azt tudja mindenki, hogy aki Boogie Dual Rectifiert akar venni, az meg fogja fizetni ezt az árat, mert ez az erősítő egy életre szól. Az ember feneke alatt több autó is elkopik, elhasználódik, de egy ilyen erősítő egy életre kiszolgálja a gazdáját. Feltéve, ha jó gazda és rendszeresen ellenőrzi a csövek állapotát és időnként, szükség szerint cseréli őket.

Hogy mennyire nem elérhetetlen ez az erősítő, arra van egy érdekes viszonyításom. Fiatal tizen-huszonévesek 2-3 milliós motorokkal száguldoznak, nyilván valaki vette nekik... Egy ilyen Boogie Rectifier töredékébe kerül egy olyan motornak, így hát azt gondolom, hogy aki komolyan veszi a zenélést és igényes, miként a motoros a motorozást, az valamiként szert fog tenni egy ilyen erősítőre, ami persze egyáltalán nem olcsó.

Csatlakozó linkek:

Szabó Sándor

2010-09-01 17:30:00