Mesa Boogie Transatlantic csöves erősítő fej

Mint arra már korábbi írásomban utaltam, az elektroncsövekkel megvalósítható áramkörök egyszerűek, és bár úgy tűnik szinte már teljesen kimerítették a lehetséges kapcsolásokat, mégis azt tapasztaljuk, hogy időnként megjelenik valami új erősítő, egy újszerű kapcsolási megoldással, vagy kombinációval, amit a cég le is védet egy szabadalmi oltalom formájában. Hogy miért lehetséges az, hogy a cső feltalálása után 100 évvel még mindig találnak új lehetőségeket, arra az a magyarázat, hogy valami rejtélyes módon a tranzisztor túl korán érkezett, és nem maradt idő, hogy a csövekben rejlő lehetőségek feltáruljanak. Túl hamar elfeledték a csöveket, szinte még meg sem tudtuk őket igazán ismerni.

Néhány erősítőgyártó nekifogott, és kis teljesítményű erősítőket kezdett szinte az alapoktól újragondolva tervezni. Egyik másik teljesítménye a 10 Wattot sem éri el, mégis van kereslet rájuk, hiszen kitűnő hangzást állítanak elő, olyanokat, amiket nagy erősítővel nem lehet. Ez is az oka, hogy a kis erősítők új reneszánszukat élik. Ez pedig visszavisz bennünket a rock zene kezdeteihez, amikor egy zenekar erősítésének összteljesítménye 4 db 15 Wattos erősítőt számolva mindössze 60 Watt volt és mégis híresek lettek....

A kis teljesítményű erősítők újrafelfedezését nagyban inspirálta a THD UniValve sorozata, mely kivitelben és megoldásaiban egy új korszakot nyitott a gitárerősítők történetében. A megjelenése után egyre több cég kezdte felfedezni a technikai és piaci lehetőségeket is, és az elmúlt 10 évben most már több tucatra tehető a kicsi, jellegzetesen jól szellőző fémdobozba épített kis teljesítményű csöves erősítők száma. Egy új generáció jelent meg.

Ezúttal a Mesa Boogie Transatlantic TA-15 nevű, 15 Wattos csöves erősítő fejét mutatom be.

Azt a Mesa sem tagadta le, hogy az Orange Tiny Terror hihetetlen sikerét megirigyelve, akartak egy Mesa erősítőt is ebben a kategóriában, és persze a cég méltóságának megfelelően pár újdonság, és egy-két szabadalom belefoglalásával.

Koncepció

A technikai koncepció lényege, hogy három különféle csőkapcsolási módot három teljesítmény tartományban lehessen használni. Eképpen 5,15 és 25 Wattos üzemmódban tud dolgozni. Az 5 Wattos üzemmódot egy együtemű A osztályú kapcsolással állítja elő, a 15 Wattosat 2 csővel ellenütemű A osztályú kapcsolással, és a 25 wattosat pedig ugyancsak 2 csővel, egy szabadalmaztatott kapcsolással állítja elő, amit Dyna-Watt néven jegyeztettek be. Ez valójában egy finomított A/B osztályú kapcsolás ahol 2 db EL84 és 4 db 12 AX7 dolgozik.

Ezekkel a legfinomabb brit és amerikai hangzások mind előhívhatók lábkapcsolóval. Az erősítőt 2 csatornásra tervezték 5 különféle hangzás karakter megformálására. Ezzel máris megvan a név eredete, hiszen a brit és az amerikai hangzáskarakterek, amik átívelnek az Atlanti óceánon most ebben a kis dobozba együtt vannak.

Felépítés

A Mesa mindig is sokat adott az arculatára. Ez most sincs másként, a kis erősítő egy mutatós, tekintélyt sugalló rácsos fémdobozba került, melyen jól átvilágítanak a csövek, a látványt csak fokozza a kék színű LED-el kombinált "díszkivilágítás". Ezt itthon sokan PVS-nek hívják, bizonyára tudjátok mit jelent. Én annyira nem haragszom az ilyen fajta látvány elemekre, mert tényleg kellemes, és nem ettől lesz jó valami, de sokat segít a vonzalom felkeltésében, ráadásul a Mesa már bizonyított, és ha valaki megveszi, nem a kék LED fogja elkáprásztatni.

A kis erősítő nyilván kevesebb vasat tartalmaz, gondolok itt a transzformátorokra, de éppen eleget a megfelelő minőségű hangzáshoz. A kisebb csövek kisebb transzformátort igényelnek, ezért az egész lényegesen könnyebb tudott lenni.

Az erősítő fejen minimális számú kezelőszerv van, nincsenek pót és segéd ki-bemenetek, effekt-loop, így a kezelése is nagyon egyszerű. Következésképpen a hátlapon a tápkábel és a hangfalcsatlakozókon kívül más nincs is.

Kezelőlap

Az előlap példásan egyszerű és áttekinthető. A bemeneti jack alatt található egy lábkapcsoló csatlakoztatására szolgáló másik jack aljzat. A potméter sorok között, mintegy tükörkép közepén kapott helyet a csatorna üzemmódok kapcsolását végző panel szekció. Itt jól feliratozva megtalálunk mindent. Az alábbi ábrán jobban megmutatom a kapcsolók funkcióját.

Az 5 db billenő kapcsoló közül a középső egy 3 állású vízszintesen mozgó kapcsolószárral. A bal oldali állása a brit hangzást kapcsolja, a jobb oldali az amerikai hangzást. A középső állásban a lábkapcsoló kapcsolja a két említett csatornát.

Mindkét oldalon találunk egy függőlegesen billenő kapcsolót, mellyel az 5 W, 15 W és 25 W teljesítménytartomány állítható be.

A bal (brit) oldalon a felső kétállású kapcsoló a normál A osztályú erősítő hangzást hozza, az alsó pedig a Top Boost hangzást, melyben a magas tartomány ki van emelve.

A jobb oldalon a jellegzetes Fender hangzás megtestesítő Tweed, valamint HI1 és HI2 torzított hangszínekre kapcsolhatunk. A HI1 egyértelműen a Marshallt idézi, a HI2 pedig már igazi Boogie hangszín, annak ellenére, hogy másféle kapcsolással hozták létre.

Rendhagyó módon az erősítő mindkét csatornájára a Vox mintára kialakított, két sávos hangszínszabályzót illesztették.

A bal oldali brit hangzású csatorna hangerő (Volume), magas (Treble), mély (Bass) majd egy magas vágást szabályozó (Cut) potmétert. Ez a potméter egy kihúzható kettős poti, a kihúzott állapotában Master Volume funkciója van. Erről a Cut/Master potiról annyit kell tudni, hogy benyomott állásban a Top Boost áramkört szabályozza, és fordított a működése, minél inkább csavarjuk felfelé annál sötétebb lesz a hangzás. Ha kihúzzuk, akkor a master hangerő szerepét tölti be és a Cut érték automatikusan visszaáll egy kb. 11 órai potméter állásnak megfelelő helyzetbe.

Hangzás

Erről órákig tudnék beszélni, írni, főleg ha többféle gitáron és hangfallal próbálom ki. Ez esetben egy Gibson LP volt kéznél és egy 2x12-es Boogie ládával szólaltattam meg.

A Brit hangzásoknál nem azt volt a cél, hogy lemásoljanak egy legendás cuccot. Erre semmi szükség nincs, hiszen ez adódik magából az áramköri megoldásból. Lehet rajta ilyen vagy olyan irányban kissé eltérni, de az alapvető karakter ugyanaz marad. Lehet finomítani, kicsit hozzátenni, és ez az, amit itt lehet hallani. Minden esetre egy nagyon finom, részletes Vox-szerű hangot kapunk, ami a különböző teljesítmény üzemmódokban kissé másként szólnak.

Itt felhívom az erősítőket próbálgatók figyelmét, hogy a kis teljesítményű erősítőkön ösztönösen is több basszust akarunk hallani, és ha valakinek kedvenc beállításai vannak, akkor ezt be kell kalkulálni, és nem kell aggódni, ha a megfelelő hangzás lényegesen több Bass hozzáadásával jön meg. Azt azonban el kell mondanom, hogy a Vox-szerű hangzás zavarba ejtően jó, semmivel sem marad el az eredetitől, kicsit más. Majd hallani fogjátok. Valószínűleg a Vox puristák is kalapot emelnek majd ha meghallják.

Ez a csatorna a tiszta és az érdesen tört hangzásokban kínál nagyon szép alternatívákat.

Átkapcsolva az amerikai oldalra, a klasszikus Bass, Treble potmétereket találjuk, és itt is a kétsávos hangszín szabályzó van, Gain és Master volume.

A Tweed állás a korai Fenderek tiszta hangját idézi. A 25 Wattos állásban csodás vastag blues hangszíneket fedezhetünk fel, különösen a torzítási határ körül egyensúlyozva.

A HI1 nagyon kellemes Marshall hangú csatorna. Gyors, torkos, harapós, magvas, mint a Marshall hangzások általában. A pengetés ütése jól hallatszik és részletes is.

A HI2 kifejezetten szólóra való, ez a vastag, telített hang igazi Boogie tónus. Gömbölydeden induló hang, krémes szövetű torzítás, hatalmas hosszú hangkitartással, több rétegű felharmónikusokkal, igazi gazdag tónus. Ezen nem érdemes riffeket játszani, arra tökéletes a HI1.

A teszt során mindig oda jutottam, hogy az 5 W-os üzemmódot nem szabad lebecsülni az alacsonyabb torzítási állásokban. Különösen szép blues-os hangok szólnak és gazdagabbak is, mint a 15 és 25 Watt-os állásban. Ezért stúdió felvételhez kifejezetten ajánlani tudom ezt az 5 Wattos állást. A HI2 15 Wattos állásban rendkívül folyékonyan szól.

Pár szót szólnék a 25 Wattos Dyna-Watt állásról. Valamikor a nyolcvanas években, amikor megjelent a Studio 22 Combo, akkor már egy szabadalmaztatott kapcsolással képes volt az a kis teljesítményű erősítő úgy megszólalni, mint a nagyok. Ugyanazzal a dinamikasávval, magas tartalommal és tranziens képpel. A hang energiájának nagy részét a tranziens hordozza. Sok erősítőnél erre nem figyelnek kellően, ezért ugyan hangosak, de nincs a hangoknak definitása, azaz hiányoznak belőle bizonyos összetevők, amik a hang elején kellene, hogy legyenek, de eredendően a kábelen még beérkezett a gitárból. Ezt felismerve a Boogie, elkezdett a tranziens megőrzése, sőt kihangsúlyozása irányában fejleszteni, és ennek eredményét hallhatjuk a Rectifier sorozatban, és itt a 25 Wattos állásokban is.

Használat hangfallal

A fej bármilyen hangfalat meghajt 4 és 8 Ohm impedancián. Érdemes nagy teljesítménytartalékkal bíró kombinációt használni. A 25 Watthoz lehet használni 30 Wattosat is, de az nem fog szépen szólni, mert már ott a hangszóró is elkezd torzítani, az pedig nagyon kellemetlen a fülnek. Érdemes 50-100 Watt körülit választani, a hangzás meg fogja hálálni. A TransAtlantic kezelési utasításában jól le vannak írva a lehetséges csatlakoztatások, érdemes tanulmányozni.

Tartozékok

A fejhez tartozik egy lábkapcsoló és egy bélelt huzat, amin pánt is van a könnyebb szállításhoz.

A Boogie TransAtlantic megint csak egy kis méretű "svájci bicska". Sokoldalú, de nincs benne minden szolgáltatás kiépítve. Ára ennek 365.000,- Ft.

Kapható a Mezzoforte boltjában többféle Mesa hangfal, én célszerűség és ár tekintetében az 1x12 vagy 2x12 formátumú ládákat javasolnám. Az alábbiak közül lehet választani:

  • 1x12 Three-Quarter Back: 160.000,- Ft
  • 2x12 Rectifier Horizontal: 229.000,- Ft
  • 2x12 Rectifier Vertical: 259.000,- Ft
  • 2x12 Three-Quarter Back: 220.000,- Ft

A profi ínyencek bizonyára nem csodálkoznak nagyon, azonban sokakat elriaszthatnak ezek az árak. Nincs ez másként, mint az autóval. Lehet venni Skodát és lehet venni Mercedes Benzt is. Mindkettő gurul, de az egyik Skoda, a másik Mercedes Benz.... Aztán ha beleülünk, akkor azonnal érezzük a különbséget. Itt is ez a helyzet..... Azt sem szabad elfelejteni, hogy a Mesa Boogie még mindig Amerikában készül kézi készítéssel...

Csatlakozó linkek:

Szabó Sándor

2010-09-02 16:00:00