ZT Erősítők

Már azt lehet mondani, hogy minden lehetséges erősítőt megcsináltak már, azonban van mégis egy szegmentje az erősítőknek, amikben mostanáig nem volt túl sok előrelépés. Valamikor azt szoktuk meg, hogy ha hangosat akarunk, akkor jó nagyot kell vennünk. Ez jó ideig állt is, azonban egyre több igény merült fel a kis méretű, de nagy teljesítményű erősítőkre. El is kezdődött a kombó erősítők diadalmenete, azinban 100 Wattnál megállt a tudomány. A csöves technológia már úgy tűnik elérte a fejlődése határát, így a félvezetők felé fordult az erősítőgyártók tekintete.

Az erősítők világában a basszus erősítők gyártása kissé elvált a gitárerősítőktől, más szempontok vezérlik ennek megfelelően más eszközökhöz nyúlt. Csak példaként említem, hogy ma egy 800 Wattos basszus végfok elfér egy 1 U méretű dobozban, sőt még ennyi sem kell neki. Ez a tendencia valamiért nem érvényesült eléggé a gitárerősítő technológiában, így ez egy még eléggé járatlan terület, amiben van mit tenni. Ezt ismerte fel Ken Kantor a ZT Amplifiers nevű amerikai cég alapítója és tervező, fejlesztő mérnöke Kaliforniából. Ken Kantor szakmai berkekben jól ismert név. Több díjat nyert megoldásaival és az egyik legelismertebb koponya az audió iparban, akinek adnak a véleményére. Olyan jeles cégeknek volt társ alapítója, mint a Intelligent Audio Systems, Vergence Technology, NHT és a Tymphany.


A ZT Amplifiers Inc. Cég 2008-ban alakult és azóta 3 féle kisméretű, ám nagy teljesítményű modellt hoztak ki. A koncepcióban fontos igény lett a kis méret ugyanakkor a lehetséges legnagyobb teljesítmény elérése mellett a hang formálása lett a másik legfontosabb igény. Mindazok ellenére, hogy sokan azt vallják, hogy az erősítés technikában már nincsenek titkok, mégis időnként felüti egy-egy új megoldás a fejét, amiről persze a konstruktőrök iparjogvédelmi okok miatt hallgatnak, és ez olyan tekintetben is segíti a termék sikerét, hogy egyfajta misztikumot von a termék köré, amitől az emberek jobban érdeklődnek iránta. A ZT erősítők fejlesztőgárdája nem megszállott gitárerősítő építőkből áll, hanem inkább megszállott akusztikai mérnökökből.

Mellesleg nem titkolt szándékuk volt a leghangosabb kisméretű erősítő megalkotása, melyhez elővették az erősítéstechnika legmodernebb megoldásait. Ennek eredményeként született a ZT sorozatú gitárerősítő, ami a kis méretéhez képest döbbenetes hangerővel, dinamikával, és tisztasággal szólaltatja meg a gitár hangját. Továbbá az akusztikai fejlesztéseknek köszönhetően sikerült elérniük, hogy az erősítő előtt állva csaknem mindenhol ugyanazt a hangzást hallhatjuk. Nincs számottevő magas-, és dinamikaveszteség a hangszóró középpontjától távolodva. Mindez összekapcsolva a teljesen egyedi kivitellel, és a kiváló anyagokkal, a nagyon ízléses erősítő akár dísznek is kiválóan megfelel, azonban a ZT erősítők színpadra vagy otthoni zenélésre termettek.

Ez az első olyan erősítő, ami méreténél fogva használható gyakorló erősítőként is, ugyanakkor teljesen professzionális megoldás a színpadra, azonban szeretném a figyelmet elvonni a gyakorló kategóriáról, mert a ZT Club modell messze nem tekinthető gyakorló erősítőnek.

A ZT erősítőket hamar felfedezték az ismertebb gitárosok is. Billy Gibbons a ZZ Top gitárosa például egy egész falat épített a színpadon maga mögé ZT Lunchbox 200 Wattos erősítőkből. Erről van is egy fotó, ahol jól lehet látni, hogy körbevette magát egy csomó ZT Lunchbox erősítővel.



Ha a ZT Club-ból 6 db-ot egymás fölé és mellé helyezünk, akkor kb. akkora helyet foglal, mint egy 100 Wattos 4x12-es fej+láda összeállítás. Ezzel szemben ez a 6 db erősítő 1200 Wattot szolgáltat 6x12-es felületen. Ez pedig elgondolkodtató bárki számára, akinek a nagy felület és a nagy hangerő fontos hatás elem a zenében.

Ezek után tekintsük át mit tud a ZT Club.


Konstrukció

Az erősítő tranzisztoros elő és végfokkal készül. A hangzást azonban egy közbenső fokozattal még formálják és ez az a rész, amiről nem nyilatkoznak a tervezők. Maradjon is az ő titkuk. Minket persze főleg és inkább az eredmény érdekel.

A hangfal eléggé rendhagyó megoldás. Teljesen zárt konstrukció, alig nagyobb, mint maga az 12 collos hangszóró. A működési módja akusztikailag inkább a stúdió monitorokéhoz hasonlítható, de ezen az erősítőn nem találunk bassz reflex nyílást.

Felmerül a kérdés, hogy miként tud egy ilyen kis hangszóró 200 Wattot lesugározni? A teljesítmény lesugárzásának alapvetően két módja lehetséges. Egyik lehetőség a nagyobb felület biztosítása, nagyobb vagy több hangszóró alkalmazásával, a másik lehetőség pedig egy adott felület mellett a hangszóró membránjának nagyobb amplitúdójú mozgatásával lesugározni a nagyobb teljesítményt. A ZT esetében a nagy amplitúdó elvét választották.



A zárt hangfal elvét a hifi technikából lehet ismerni, ami az 1980-as években kezdett ismert lenni. A hangszóró mögötti tér hermetikusan zárt, így a membrán a hátra mozgás alkalmával a levegőt sűríti, ahelyett hogy hátrafelé feleslegesen és veszteséggel sugározna a hangszóró. Így a membrán által a hangszóró mögötti térben összesűrített levegő mintegy dugattyú löki vissza a membránt a visszafelé történő mozgás során, így a membrán egyik irányú mozgásával nem feleslegesen lesugárzott energia, hanem tartalék energia marad. Ezért lehet kis méretű hangszóróval nagy amplitúdóval hatalmas teljesítményt lesugározni.

A zárt dobozban egyébként igyekeznek úgy elhelyezni, vagy inkább bezsúfolni az alkatrészeket, hogy ne keletkezhessen a belső üregben akusztikus állóhullám, ugyanis az elszínezi a hangzást. Az üregrezonanciát a doboz anyaga nem sugározza ki. Persze minden hangfal azért szól úgy, ahogyan szól, mert jellegzetes frekvencia pontokon állóhullámok színezik a hangzását és ezt kifejezetten a hang részének tekintjük. Egyszerűen ezt szoktuk meg a hatvanas évek elejétől kezdve, így találhatunk ki bármit, ami más és bizonyos tekintetben jobb, a fülünkbe oly mélyen beégett ez a hangminta, hogy nem tekinthetünk el tőle.

A stúdió monitorok éppen ellenkezőleg a gitár hangfalakkal, színezetlen hangzásra törekednek, és ez persze ettől még használható a gitárhang lesugárzására, ha valamivel pótolják a doboz állóhullámainak hangzását. Ezért találták ki annak idején a hangfal vagy cabinet szimulátort, mely lineáris hangsugárzókon hallgatva is a megszokott gitárhangot adják. Valószínűsíthető, hogy a ZT közbenső fokozata éppen ezt a hangformálást valósítja meg valamilyen analóg módon.



Nézzük milyen szolgáltatásokkal látták el a ZT Club-ot:

Általános jellemzők:

  • Effekt Loop
  • Plate hangzású digitális Reverb
  • Szabályozható fejhallgató és DI kimenet
  • Speciális a ZT-hez tervezett és készített ultra nagy teljesítményű 12" collos hangszóró
  • Külső hangfal kimenet (minimum 8 ohm), átkapcsolható külső és belső hangszóróra
  • Aux bemenet mini sztereo jack aljzaton
  • Hálózati feszültség választó 115V/230V

Erősítő jellemzői:

  • 200W A/B osztályú végfokozat
  • Ultra alacsony késésű áramkörök a gyors reagáláshoz
  • Tiszta analóg áramkörök, diódás torzító áramkörrel
  • Szabadalmazott dinamikus hangszín szabályzás
  • Vintage stack modellezés
  • A/B osztályú analóg végfok szabályozatlan lineáris tápegységgel
  • akusztikailag zárt hangfal konstrukció

Méretek: 357 mm x 381 mm x 235 mm

Súly: 10 kg

Hangerő csúcs kivezérlésnél: 131 dB 1 méter távolságból mérve

Az erősítő kezelő panelje a doboz felső részén található, az alábbi kezelőszervekkel:

Volume, Gain, Treble, Bass, Reverb, potméterek, gitár bemeneti jack aljzat.



A hátlapon található a Line Out/fejhallgató hangerőszabályzó potija és az aljzata, a mono effekt loop (Out/In) aljzatai, a hangszórók átkapcsolója, valamint van egy 3,5 mm-es jack Aux bemeneti aljzat is, ide bármilyen külső jelforrás csatlakoztatható.


Mi van a dobozban?

A kíváncsiság nem hagyott nyugodni és lecsavaroztam a doboz hátulját. A hangszórót illetően azt sejtettem, hogy valami nagyon speciális darab lesz. Nem is látható rajta semmilyen címke. A hatalmas mágnes gyűrű valami bitang erős mágnest sejtet.



A dobozban egyébként alig van valami. Kis áramköri panelek láthatók, és még a jól ismert végtranzisztor hűtőbordákat sem találtam sehol. Ez mind azt jelzi, hogy a félvezető technológia valahol nagyon messze jár és sok új történt a fejlődésében.



Az alábbi képen jól látható, hogy a hátlapra kihelyezett csatlakozó aljzatok hermetikusan szilikon pasztával ki vannak tömítve, hogy belülről levegő ne juthasson a külső térbe. Így biztosítják a hangszóró működésének jó hatásfokát.



Ami viszont nem sokat változott az a jó nagy méretű hálózati transzformátor, ami nélkül alig képzelhető el dinamikus jó hangzás egy erősítővel.



Kerestem a termetes hűtőbordákat is, de nem találtam őket se kívül se belül. Ezek szerint a végtranzisztorok minimális veszteséggel dolgoznak, így felesleges a hűtőborda. Teljesen új félvezetős analóg technológia van ebben a kis erősítőben.

Hangzás

Eljutottunk végre a legizgalmasabb ponthoz, a hangzásról kell beszélni. Az elmúlt időszak számomra egyik legdöbbenetesebb hangi élményét produkálta ez az erősítő. Viselkedése talán a csöves butique erősítőkéhez hasonlít. Hihetetlenül, és semmi máshoz nem hasonlítható vastag tónusa van. Az erősítő egy csatornás, tehát úgy kell elképzelni, mint egy régi vintage erősítőt, aminek teljes kivezérlése körül már jócskán van torzítása. E tekintetben ez az erősítő is ugyanígy viselkedik. A gain tartomány kb. feléig beszélhetünk tiszta hangról, majd egyre inkább törik meg a tiszta hangszín, és telítődik a felharmónikus tartalom miközben kompresszió következtében egyre nő a hang kitartás. A maximum gain állásban már kellő torzítás van, bár ez nem éri el a kemény rockban szükséges torzítást és a karaktere is más. Ez persze semmit sem von le az erősítő értékéből, sőt azt kell mondjam, ettől lesz sokoldalú, hiszen külső torzítóval tetszés szerint formálható a hangzás, és innen akár a metál irányába is el lehet menni. A torzítás krémesen homogén és igazán annyira nem hiányzott belőle több, mert a kompresszor hatás kellemesen nyújtja a hangot és homogénen tartotta azt. A ZT Club hangja egyáltalán nem steril, mint azt a kisméretű zárt kombóknál lehet tapasztalni. Itt olyan vastag, gazdag, mondhatnám zsíros hang van, amit most hirtelen semmihez sem tudnék konkrétan hasonlítani. Sajnos nem tudtam valami jobbfajta torzítóval kipróbálni a mit mutat a high-gain tartományban, de semmi kétségem nincs, hogy ragyogóan megállná a helyét. A beépített zengető az egyetlen, ami digitális működésű. Hangja megfelel annak az átlagnak, amit egy gitár erősítőbe manapság bármelyik nagyobb cég is beépít. Hangja valóban a lemezes zengetők kissé fémes színezetét idézi, ami azonban jótékonyan egészíti ki a ZT vastag, zaftos hangját.

A másik érdekes benyomás számomra az, hogy a kinézete alapján bárki azt gondolná, hogy egy kis műanyag dobozú gyakorló erősítő. Nos, ezt gyorsan felejtse el mindenki, de egyébként úgyis elfelejti abban a pillanatban amint megszólal. Most már értem miért épített Billy Gibbons ZT falat maga köré. Talán tévedek, de azt érzem, hogy ez az új erősítő technológia nagyon ígéretes, teljesítményben felülmúlhatatlan, tónusában, hangminőségében hibátlan és talán ez lesz a jövő erősítőjének iránya.

Fontos tanács a használatához!

A ZT erősítő akkor adja optimális hangszínét, és teljesítményét, ha legalább a saját magasságával egyenlő távolságra van a földtől. Erre a célra egy szék vagy egy dizájnos zsámoly megfelelő.

Ár/érték arány

Nos, ez esetben kiváló minősítést adnék. Ez a kaliforniai erősítő kategóriájában minden mást leszól, hatalmas hangerejével, hibátlan tónusával, egyszerű kezelhetőségével, mindössze 10 kilónyi súlyával és 135.000,- Ft-os fogyasztói árával jelen pillanatban verhetetlen.

Az erősítő hazai képviseletét a Vintage '52 Hangszervíz látja el, itt is kapható, és nekik szeretnénk megköszönni, hogy megkaphattuk a ZT-t a teszthez.

További modellek

A ZT sorozatában még további két erősítő található. A Lunchbox 6,5 collos hangszóróval, de ugyancsak 200 Watt teljesítménnyel, a Lunchbox Acoustic, ez már egy az akusztikus gitározás igényeihez igazodó 2 csatornás erősítő, kisebb 6,5 collos hangszóróval és még mindig 200 Watt teljesítménnyel.



A kínálatban szerepel még egy Lunchbox Cab nevű kiegészítő hangfal is 6,5 collos 100 Wattos hangszóróval.


Remélem, hogy a Lunchbox Acoustic-ot is hamarosan kipróbálhatom és a benyomásaimat megoszthatom veletek.

A ZT erősítőt nagyon komolyan kell venni, amit az alábbi kép is bizonyít. Mintha valami azt súgná, hogy a ZT sorozatnak itt még nincs vége....



Csatlakozó linkek:

A fentiekben írt feltételezéseimnek pár utólag végzett kutatás ellentmond, ugyanis kiderült, hogy abban a bizonyos közbenső fokozatban, ami a hang formálását, korrekcióját végzi, valójában digitális. Egy 24 bites 44,1 kHz-en működő AD konverter digitális jelet állít elő, azt egy a ZT által optimalizált algoritmussal egy DSP feldolgozza, majd egy 24bit 44,1 kHz DA konverter visszaalakítja hangfrekvenciás (analóg) jellé. A visszakonvertált jel táplálja a végfokot. Ez az új információ talán még magasabbra emeli a szememben a ZT-t, ugyanis semmiféle "műanyag" hangzást nem tapasztaltam, és bár nem esküdtem volna meg, hogy a korrekciós fokozat analóg, de feltételeztem. Ezzel pedig most azt feltételezem, hogy a digitális megoldások eljutottak oda, hogy jócskán becsapják a fülünket....és amíg ezt valaki nem cáfolja meg, addig fenntartom....

Szabó Sándor

2011-10-28 15:00:00