Vox Valvetronix ToneLab LE erősítő szimulátor

Az erősítő szimuláció története több irányba vezethető vissza. A cél mindegyiknél közös, az alkalmazott eszközök is, azonban a megvalósítás koncepcionális módja változó. Ez a másféle koncepció különösen érvényes a Vox Valvetronixra. Ennek megértéséhez tudni kell, hogy a Vox milyen kalandos történetet élt végig a cégalapításától kezdve. Az utóbbi évtized egyik legfontosabb motívuma volt, hogy a céget a Korg vette gondozásába. Mikor ez megtörtént, sokan a cég végét sejtették mögötte, azonban nem így történt. A Korg adott lehetőséget, hogy a márkanév bekapcsolódjék az új technológiába, felfrissüljön és új arculatán keresztül tovább élhessen. Vannak ellenkező példák is: Megkérdezhetjük, hogy a Marshall vajon eddig még miért nem lépett be az erősítő szimulációba? Talán előbb utóbb ez is eljön, mert a kor szelleme ezt kívánja, de mire a Marshall belép, addigra más cégeknek és többek között a Voxnak is már tetemes előnye lesz.

Ezúttal a Vox Valvetronix ToneLab LE típusú fizikai modellezős erősítő szimulátort mutatom be. Az eddigiekkel ellentétben nem a fizikai kivitellel kezdeném, hanem a szoftveres és elvi koncepcióval.

A Vox erősítő szimulációs koncepciója egyfajta hibrid megoldásnak tekinthető. Ha áttekintjük, hogy egy gitárerősítő három fő egységből áll, előfokozat, a végfokozat és a hangfal. A szimuláció előfokozati része lényegében a szokásos algoritmikus modellezési mód. A második fokozatában azonban visszatérnek az analóg tartományba és a végfok viselkedésének modellezését, torzítását egy kisteljesítményű kettős triódával, egy ECC83 előfokcsővel valósítják meg. Ez a cső úgy képes működni, mint egy 2 vagy 4 csöves végfok kapcsolásban lévő cső. Egy miniatűr végfokot építettek ki, minden tekintetben. A cső kimenete után a jel egy kicsiny, de valódi kimeneti transzformátoron keresztül kerül a hangfal szimulációt végrehajtó áramkörbe, majd így a kimenetre. Ezen a ponton válik hibrid modellezéssé. Ezt a hibrid modellezési módszert nevezték el Valve Reactor-nak. A Valve Reactor módszer először a Vox AD60/120VT erősítőben próbálták ki és alkalmazták. Hogy ez mennyire vált be, majd az írás végén látni fogjuk.

A Valve Reactor

A Vox Valve Reactor nem más, mint egy miniatűr, kettős triódával és kimenő tarfóval működő végerősítő fokozat, persze miniatűr teljesítménnyel. Elvét az alábbi diagram szemlélteti.

Innentől máris többet láthatunk a koncepcióból. Az ECC83 kettős triódát A és AB kapcsolásban az alkalmazott modellezésnek megfelelően alkalmazzák. Kiderül, hogy a végerősítőt annak visszacsatolásával együtt modellezték. Itt most szeretném eloszlatni sok szkeptikus olvasónak a kételyeit. Miután állítólag előfordult, hogy szélhámos cégek által készültek effektek, amikben a cső csupán világított, eladták, mint csöves eszközt és egy javításnál derült ki, hogy nincs is bekötve a hangláncba. Bár itt nem voltak egy pillanatig kétségeim a koncepció valósságát illetően, csupán mások megnyugtatására belenéztem a nyáklapok közé és bizony ott találtam a kis kimenő transzformátort. Az egyik képen látható a cső a szellőzőnyíláson át, a másikon az a kis sárga színű tárgy a trafó.

A Vox Valvetronixban tehát nemcsak cső, de még egy kis kimeneti trafó is található. A hangja is fog erről árulkodni.
Tekintsük át a Valvetronix jelfolyam ábráját a bemenettől a kimenetig:

Látható az ábrán, hogy van lehetőségünk a rendszer elejére bekötni insert effekteket, pedálokat még az analóg tartományban, a lánc elején. A koncepció egy bölcsességről is tanúskodik. Az effekteket a teljes erősítőmodellezés után helyezték el. Ezzel a kívánt torzítások már nem torzulnak tovább.

Erősítő modellek

A Vox koncepciózusan csak a saját modelljeit nevezi pontos nevén, a többi ismert modell nevét csak utalás szintjén említi meg, annak ellenére, hogy a hangmodell alapját képezik. Ez szimpatikus, mert nem kell mentegetőzni, hogy az adott név az egy külön jogi entitáshoz tartozik, meg egyebek. De főleg azért jó, mert a vásárló nem fog azonnal arra asszociálni, hogy hasonlít-e a hangmodell az eredetihez. Ha rajtam múlna, én csak beszámoznám a hangmodelleket és a hangot a zenénél többre becsülők orrpiszkálását ezzel máris megzavarnám. Ezt csak azért említem meg, mert a vásárlók nagyobbik része csak azért zenél, mert lehet róla egy sör mellett beszélni, és akkor ott van a sok cucc és a hang, ami mindig nagy beszédtéma mindig. Számos olvasói levél érkezik, amikben jóhiszemű, de csőlátású felhasználók olyan részletekben kutakodnak, amin már semmi sem múlik. A fizikai modellezésű eszközök erre a legjobb célpontot nyújtják, de nem sokáig, mert egyre jobbak lesznek.

A Valvetronix LE 16 erősítőmodellt tartalmaz. Kivétel nélkül mindegyik jól megformált részletes, hangilag gazdag modell. Vannak régi történelmi modellek és vannak modern hangzású modellek is. A Valvetronixnak természetesen van egy jellegzetes hangzása és ez a tónus méltóképpen beilleszkedik a legjobb hangzások palettájába.

Torzító modellek

A Valvetronixban 16 híres torzító és egyéb féle effekt pedál modellje hívható be és köthető a belső hangláncba. Ezzel a lehetőségek hatványozottan fognak megnövekedni.

Hangfal modellek

Ebből is van 11 féle. A hiteles, élethű szimulációnak egyik kritikus pontja a hangfal szimuláció. Ezen múlik, hogy elhisszük-e az adott hang jelenlétét a hangtérben. A hangfalak részben megegyeznek az eredeti erősítőkhöz tartozó hangfal típusokkal. Mivel a Valvetronixban bármely erősítő, bármely hangfallal összekapcsolható, így teljesen új hangszínek jöhetnek létre. Az alábbi táblázat egy ajánlatot fogalmaz meg, hogy mi mivel szól jól. Természetesen ez egy szubjektív ízlést tükröz, amit azért mindenképpen megfontolandó, mert ugyan lehet kombinálni, de nem biztos, hogy kényes ízlésünkkel az mindig egyezni fog. Íme a táblázat:

Effektek

Az effektek 8 féle módon konfigurálhatók. Ezzel a Valvetronix használhatósága jócskán megnövekedik.

Az effektpedálok modelljeit a hanglánc legelején helyezték el, míg a modulációs késleltetős és a zengető effektek a hanglánc végén helyezkednek el. Az alábbi modulációs, késleltetős és a különféle zengető effekteket helyezték el a Valvetronixban.

Zajzár

A Valvetronixban egészen másféle zajzárat alkalmaznak, mint a hasonló szerkezetekben. Ez működésében jobban hasonlít a hang resatauráló szoftverekhez, azaz nem csupán egy gate effekt, hanem valóságosan kiszűri a zajt és hagyja a hangot teljes dinamika tartományában kicsengeni.

Kivitel

A Valvetronixot masszív fémdobozba építették. A matt szürkés felületbe elegánsan vegyülnek a krómozott potméter gombok és a pedál szegélye a jellegzetes Vox felirattal. Stílusosan a legendás Vox Wah pedál valamint a további vintage potméter gombok adnak kinézetének elegáns karaktert. A nyomógombok a szabványos fémfejű gombok, amiket már 60 éve használ a gitáros világ. A készülékhez adnak egy saját táp adapter, a csatlakozója speciális, valószínűleg a teljesítménye és stabilitása miatt zárja ki a cég más adapter alkalmazását. A csatlakozók között láthatjuk a be- és kimeneteket és az inzert effektek aljzatait.

Fő jellemzők összefoglalása:

Erősítő modellek száma: 16
Hangfal modellek száma: 11
Pedál típusú effektek száma: 16
Modulációs effektek: 11
Delay effekztek: 11
Reverb effektek: 11
Zajzár: 1
Presetek száma: 120 (30 banks x 4 pro-grams)
Bemenet: 1
Insert bemenet: 1
Kimenet: 2
Insert kimenet: 1
Fejhallgató kimenet: 1
Szntszabályzók: kimenet és fejhallgató
Digitalis kimenet S/P DIF(optical): 1
Elektroncső: 12AX7 (ECC83) x 1
Konverzió A/D, D/A: 24-Bit
Hangoló: A0-C7 (27.5Hz-2093Hz)
Hangoló kalibrálhatóság: A=438Hz-445Hz
MIDI: IN, OUT
Táp adapter: AC9V
Méretek: 500 x 249 x 80 (mm)

Alkalmazás

A hangfal szimuláció kikapcsolása esetén bármilyen gitárkombó vagy fej tiszta hangú csatornájába csatlakoztatható, mivel a kimenet szintje szabályozható, így van lehetőség, hogy erősítő effekt loopjának Return-jébe csatlakoztassuk. A hangfalszimulátor bekapcsolásával már stúdió kész hangot kapva azonnal készíthetünk hangfelvételt vagy vonalból a keverőpultba csatlakozva használhatjuk. A csatlakoztatási lehetőségeket az alábbi ábrák mutatják.

A készülék hátlapján van egy SPDIF optikai csatlakozó digitális kimenetként. Azt nem értem, hogy miért nem a szabványosabb, koaxiális RCA aljzatot tettek be? A gitáros háztartásokban előforduló házi stúdiókban 90%-ban fordulnak elő SPDIF koaxiális csatlakozások, csupán 10 %-ban vannak ADAT és SPDIF optikai csatlakozások. Lehet, hogy venni kell valami átalakítót, vagy csak Korg HD - be lehet vele csatlakozni? Ki tudja? Biztos valami marketing őrület van a dolgok mögött. (Általában, ha valami nem stimmel mindig marketing meggondolások vannak a háttérben....)

Hasznos tudnivalók

Kissé furcsa a vintage technikához szokott gitárosoknak, hogy egy erősítőszimulátor, ami előerősítőként működik még egy végfok szimulátor, a Valve Reactor is benne foglaltatik. Ez a tény megkíván pár kezeléssel kapcsolatos ismeretet. A krómozott potméter sorban balról a második programozható potméter a VR GAIN. Ez nem más, mint a miniatűr végfok, a Valve Reactor gain szabályzója. A másik az utolsó potméter a CH VOLUME. Ez az előfok kimenetének hangerő szabályzója. Az a potméter úgy viselkedik, mint egy Power Attenuator, azaz műterhelés, amivel kis hangerőn is lehet hatalmas torzítást megvalósítani.

A hasznos tudnivalók közé tartozik, hogy ha valamilyen vintage erősítő modelljét hívjuk be, amiken nem volt Master Volume szabályzó, akkor annak megfelelően kell szabályoznunk a VR GAIN potmétert, vagyis csavarjuk maximumra és így a gain szabályzás az előfokon valósul meg.

Ha valamilyen modern erősítő hangszínét használjuk, akkor a VR GAIN szabályzót annyira csavarjuk fel, amennyire a Master Volume szabályzót is felcsavartuk volna az igazi erősítőn.

Hangzás

Zavarba ejtően jól szól. Nemcsak úgy magában, hanem zenei háttérben is. Dinamikusan és gazdagon, homogénül és harapósan, ha kell. A tiszta hangszínek a hasonló eszközöknél valamelyest jobbak és dinamikusabbak, a torzított hangszínek pedig lényegesen vastagabbak, mint a hasonló kategóriájú eszközöké. Itt is meg kell jegyeznem, hogy a tiszta hangszínen még mindig van kis finomítani való. A modellezés azért jobb a torzított hangok irányába, mert abba fektettek több energiát, ezért a tiszta hang karakter megformálása vélhetően még fog fejlődni. A hangi vastagságot egyértelműen az ECC83-nak tulajdonítom. Az az egy cső és az a kis trafó nagyot dobott a hangján. A Valve Reactor a torzítás sokkal szélesebb és részletesebb szabályozhatóságát teszi lehetővé.

A torzítások telítettsége és szövetszerkezete tekintetében tulajdonképpen más cégek is hasonlókat készítenek, de itt a hang részletgazdagsága és szélessége emeli a többi fölé. Mint említettem, a Valvetronixnak is van egy jellegzetes hangja, miként van a Marshallnak és a Boogienak is. Miért ne legyen? A 24 bites konverterek sima, csaknem színtelen hangzást biztosítanak. Zenei környezetben teljesen elhittem a hangját, egyetlen pillanatig sem volt kétségem, hogy nem analóg erősítőből jön. Pedig ez egy hibrid, egy kicsit digitális, egy kicsit analóg megoldás vezetett ehhez a nagyszerű hangzáshoz.

Az effektekkel kapcsolatban annyit, hogy az egy külön DSP-n fut, függetlenül a modellezéstől, ami azt eredményezi, hogy minősége jobb, mint az egyetlen csipen futtatott modellezős előfokok esetében. A modulációs effektjei közül a chorust emelném ki, nagyon szépen szól, a hasonló kategóriájú eszközöknél lényegesen gazdagabb, mélyebb érzetet kelt hangzása.

Összegzés

Kifejezetten pozitív benyomásaim alakultak ki hangzás és kezelhetőség szempontjából. A Valve Reactor zseniális ötlet. Külön dicséret illeti a zajzárat. A negatív észrevételem mindössze a digitális optikai kimenetét illeti.

Belső tartalma, szolgáltatásai mindenben megfelelőek, a beépített hangolótól az expression pedál funkciókon át a MIDI szolgáltatásáig.

Ár/minőség viszonya kitűnő. A Valvetronix listaára 113.000,- Ft, bár egyes boltokban 107.000,- Ft-ért is láttam.

A tesztekhez az erősítőket a ATEC/KORG.hu ZóNA bocsátotta rendelkezésünkre, amelyekért ezúton mondunk köszönetet.

Csatalakozó linkek:

Szabó Sándor

2008-04-03 21:46:37