A gitár pengetőkről

Kissé furcsa, hogy mindenféle fórumon mindig a gitárokról, az erősítőkről és az effektekről, ritkábban a húrokról folynak diskurzusok, de a pengetőkről szinte soha, vagy oly ritkán és oly érintőlegesen, hogy elhatároztam szentelek neki egy komolyabb írást.

A gitárosok legnagyobb százaléka empirikusan jut el egyre magasabb szintre és magasabb hangminőségre, azaz próbálgat mindent és ha szerencséje van és olyan természete, akkor van esélye, hogy megtalálja az ami hozzá tartozik hangzásilag. A pengető például éppen ilyen.

Senki sem gondolná, hogy mennyi múlik a pengetőn és a pengetésen. A hang a pengető érintésével kezdődik és rendkívül fontos a hang megformálásában. Hogy ezt érzékeltetni tudjam, kissé el kell merülnünk a hang keletkezésének folyamatában és a hang érzékelésének fiziológiájában. A gitáros a pengető használatát ösztönösen tanulja meg, jól vagy rosszul, vannak akiknek már a pengető is rosszul áll a kezében és attól nyilván nem is várható egészséges hang.

Minden hangszer hangját egy időben zajló rezonancia folyamatként érzékeljük. A hang legfontosabb része a hang legeleje, ami nem más, mint egy végtelen sok felharmónikust tartalmazó zajcsomag. Ezt a zajcsomagot tranziensnek hívjuk. Minden hangszernek megvan a maga saját speciális összetételű tranziense. Ha ezt nem halljuk, akkor a hangszer hangját sem tudjuk felismerni. Ennek kiderítésére sok kísérletet végeztek. Ti magatok is elvégezhetitek úgy, hogy megpengetitek az elektromos gitárotok egyik húrját úgy, hogy a hangerő potméter le van véve, majd amikor már rezeg a húr akkor adjatok rá hangerőt. A hangszer így tranziensek nélkül fog megszólalni és nem is lesz gitár hangja. Valami orgonára vagy hasonló hangzásra fog emlékeztetni, de nem gitár hangjára. Az ok pedig az, hogy a hang lecsengő szakaszáról leválasztottuk a tranzienst.

A tranziens egy nagyon rövid milliszekundum tartományú időintervallumban cseng le, és abból emelkednek ki, a megmaradt alsóbb rendű felharmónikusok, amik az alapmodusszal együtt képezik a hang lecsengő részét.

És itt el lehet gondolkodnunk, hogy ha a tranzienst megváltoztatjuk, akkor magát a hangzás karakterét változtathatjuk meg vele. Mivel a húrt legelőször a pengető érinti, így alapvetően fontos, hogy ez az érintkezés milyen fizikai, mechanikai viszonyokban valósul meg. Tehát itt nagyon fontos a pengető anyaga, formája, vastagsága, a pengető mozgása, a mozgás szöge, azaz az egész pengetés geometriája. És ehhez hozzájön a pengetés helye. Így a pengető tartása is egy lényegi meghatározójává válik a hangzásnak. A pengető fogása és mozgása adja azt a fizikailag és akusztikailag még megragadható jellegzetességet, ami csak a gitáros sajátja. Tehát ha valaki azt mondja valakiről, hogy a "kezében van a hangzás" , azzal nagyon nagy igazságot mondott, mert valójában erről van ilyenkor szó. Minden gitáros másként penget és ez a másként pengetés tovább vezethető idegrendszeri folyamatokra, aminek a végén pedig maga az ember egyedi szellemisége van.

Ezeket a gondolatokat azért tartom hasznosnak megemlíteni, mert jobban megérthető lesz, hogy mi múlik a szerkezeteken és mi múlik a gitároson, az emberi lényen.

A pengetőt nem a rock and roll találta ki. A pengetett hangszerek több ezer éves múltra tekintenek vissza. Szinte mindenféle anyagból készültek és készülnek ma is pengetők, a lúdtolltól kezdve a kókuszdió héján át, mindenféle fán, és az ásványokon keresztül egészen a fémekig.

Ehhez képest a rock gitárosok valamiért az egyszerű celluloid pengetőkhöz ragaszkodnak. Ennek is megvan a magyarázata. Mivel a rock hangzás utánzáson keresztül terjed. Mindenki fülében ott van az utánozni vágyott hangminta, így a fül érzékeli, hogy mik azok az anyagok, amik számításba jöhetnek, és ha nagyon eltár a referenciától, azaz az utánzás tárgyától, akkor inkább visszatér az eredetihez, vagyis marad a celluloid pengető. A pengető a boltban egyébként is ott van készen, így mindenki ott keresi a pengetőt, többnyire mindenki ugyanazt, így sajnos az egyéni hangzás megformálásában a pengető eléggé kiesik a figyelem fókuszából.

Én egy időben gyűjtöttem a pengetőket, még most is jócskán van belőlük, és néha szórakozásból végig próbálom őket. Nos akkor döbbenek meg, hogy mekkora univerzumot képez a különféle anyagú, formájú pengetők hangzása.

Melegen ajánlom mindenkinek, hogy próbálgasson pengetőket. Sokszor nehéz lesz a választás, mert annyira megszokható egy pengető, hogy utána nem szívesen váltanak át egy másikra, még akkor sem ha valami egészen ígéretes hang kezd kialakulni általa.

A pengető működési mechanikájának mikroszkópikus részletekre menő vizsgálata lehetséges. Képzeljük el azt a pillanatot, amikor a pengető hozzáér a húrhoz. Az érintkezés zajt gerjeszt, mely a húrban és a pengetőben is tovább él. A húrról tovább megy a hangszedőre. A pengetőben pedig elenyészik, lecsillapodik. Készülnek pengetők például olyan fákból, amik sokat elnyelnek a pengető érintési zajából, ezekkel vastag tompa hangokat lehet pengetni. Ugyanakkor egy fémből vagy kemény ásványból készült pengető további zajokat ad a húr hangzásához, amit azonnal észlel és megkülönböztet a fülünk.

A pengetés mechanikájának egyik fő paramétere a pengető hajlékonysága, vastagsága. Ez is nagymértékben befolyásolja a keletkezett hangot. A vékony pengető szárazabb, vékonyabb tranzienst eredményez, egy vastagabb kevésbé hajlékony pengető pedig egy vaskosabb, melegebb hangot ad. Vastag pengetővel másként kell játszani, más érzéssel kell fogni, mint a vékonyat.

A pengető másik geometriai faktora a pengető hegyének rádiusza. Kis rádiusznál éles, csikarós hang keletkezik, nagy rádiusznál pedig egy vastag kerek, gömbölyded hang, kevés magas tartalommal. Nagyon fontos a pengető felszínének minősége. Vannak kifejezetten érdes pengetők, ezek érdes hangot is adnak.

Tovább lehet zoomolni a pengetés folyamatát. Fontos az is, hogy a pengető milyen, szögben és erővel illetve sebességgel érinti a húrt. Ezek azonban már a muzsikus személyes adottságaiból adódó paraméterek.

Ez a kis levezetés bizonyára elegendő volt annak bizonygatására, hogy mennyire nem mindegy mivel pengetünk.

Az elektromos gitárt persze van aki újjal pengeti, no nem a metál gitárosokra gondolok, hanem akik jól fésült zenét játszanak, mint például Mark Knopfler, vagy John Abercrombie. Ez utóbbi jazz gitáros és évtizedek után maga mögött hagyva a virtuozitást, elkezdett szép hangokból épített szólókat játszani. Ezen döntése nem kevés bölcsességről árulkodik, de legfőképpen arról a felismerésről, hogy tömör testű gitáron vastag hangot csak hüvelykujjal lehet játszani. Azóta fele annyi hangot játszik, de azok nagyon szépek és a zene is szebb lett tőle.

A rock és jazz világában egyaránt vannak a megszokásokat figyelmen kívül hagyó gitárosok. Ilyen például Brian May, aki egy 6 pennis pénzérmével penget kezdetektől fogva. Vagy például John McLaughlin, aki egy bizonyos fajta joghurtos dobozból faragja ki a pengetőjét. Vannak furcsaságok.

A Kilencvenes évek elején a Dunlop cég forgalomba hozott egy pengető családot, aminek a végén kis fém kúp képezte a pengető felületet. Nagyon különös hangja volt a gitárnak, és nehéz volt vele játszani, mert ha a pengetés síkja kitért a kúp palástjának mérettartományából, akkor beleakadt a húrba és megtorpantotta a pengetés folyamatosságát. Azóta nem is láttam ilyet, úgy tűnik ez a pengető nem alkalmas játékra.

A fém pengetők is érdekesek, nem túl gyakoriak, mert nagyon gyorsan koptatja a húrokat és a pickup keretet is megeszi elég gyorsan. Fémes agresszív hangokhoz azonban kiváló. Gyakorlatilag minden közhasználatban lévő fémből készítenek pengetőket.

A pengetők formája is nagyon változatos, de az élesebb vagy gömbölydedebb háromszögletű formán nem mennek nagyon túl. A gyors, precíz szóló játékhoz a helyes nagyon kis rádiuszú pengető a legjobb. Kissé nagyobb rádiuszú pengető jobb a kísérethez, de például az említett 321-es pengető rádiusza szinte univerzális, minden játékmódra egyaránt jó. Az elmúlt évtizedekben sok kísérlet történt a pengető fogásának, érzésének a fejlesztésére. Megjelentek a felületén érdes, vagy süllyesztett, horpasztott pengetők vagy éppen lyukkal ellátott pengetők.

Ezeket nagyon kellemes fogni, azonban csak a vastag pengetőkkel lehet megfelelő felületi kialakítást végezni, amikről köztudott, hogy nehezebb játszani velük. A metál műfajában a pengetőn szimbolikus képet mutató műalkotás éppen oly fontos, mint például a tarajos kivitele. Zajos sistergő zúzáshoz a tarajos pengetőideális, azonban több oldalával is lehet játszani, amitől sokoldalúbban használható.

Nemrégiben egyik erdélyi barátomtól, Szilágyi Zoltántól kaptam egy Twin Picks nevű pengetőt. Ő maga fejlesztette ki, dupla éle van és kétszer pengeti meg a húrt, így kissé hasonló hangzás érhető el vele, mint a 12 húros gitárral. Persze ezzel is meg kell tanulni játszani, mert aki szólót akar játszani vele, az nem biztos, hogy ilyen hangot akar, azonban kíséretre nagyszerűen használható.

A pengető szerepe messze túlterjed a célszerű eredeti használaton. Mára már szuvenír, reklámhordozó, figyelemfelkeltő, sőt ékszer is lett. A pengető egyfajta szimbóluma lett a gitárzenét kedvelők szubkultúrájának.

Vannak, akik pengetőket mint esztétikumot tekintik és a rajta elhelyezhető műalkotások egyben használati tárgyként is szerepelnek.

És mint mindenben ebben is megtalálhatók az extrém jelenségek. Valaki készített gitárpengetőket a Gibeon meteoritból, aminek összetétele 90% vas és 8% nikkel,a többi pedig nagyon ritka ásvány. Ha másért nem is, de attól a tudattól, hogy a meteorit ki tudja hány milliárd éve utazott keresztül a végtelen univerzumon, hogy végre elérje inkarnációjának csúcsát, hogy itt a Föld bolygón gitárpengető legyen belőle, talán tényleg rendkívüli hangon szól. Aki ezt elkészítette, nem kevés üzleti érzékkel lehet megáldva, mert nem kevesebbet, mint 4600 Dollárt kér érte.

Szinte mindegyik ismert nagyobb gitárcég gyárt vagy gyártat pengetőket. Sokan csak reklámból, de például a Dunlop kifejezetten egyik fontos területeként kezeli a pengetők tervezését gyártását.

Érdemes ellátogatni a weblapjukra is, náluk kimerítőbb adatbázist a pengetőkről nem igen találni:

http://www.jimdunlop.com/products/guitar-picks#specialty-picks

Ujj pengetők

Aki látott már igazi country gitárost vagy bendzsóst, az láthatta, milyen szélsebesen tudnak folyamatosan arpeggiókat játszani az ujjukra húzott fém vagy műanyag pengetőkkel. Ez a pengetés mód kezd terjedni az akusztikus gitározásban is. Előnye, hogy hatalmas hangerőt produkál, hátránya, hogy újra kell vele tanulni a pengetést ( nekem nem sikerült...) és elég nagy pengetési zajt okoz, és hangfelvételnél zavaró a túl hangos, agresszív daráló hangzás. Az is hátrány, hogy nem mindenki viseli el az ujjait szorító fémdarabokat.

A különféle ujj pengetőkből látható itt néhány féle.

Aki azonban most ismerkedik a pengetéssel, annak jó esélye lehet, hogy megszokja és megtanulja. Vannak gitárosok, akik csak a hüvelyk ujjukon használják ezt a pengetőt, a többi ujjukkal vagy újbeggyel vagy körömmel, esetleg műkörömmel pengetnek.

Már ez a kis ízelítő is mutatja, hogy a pengetők világa hatalmas, és bizony lehetne könyvet is írni a pengetőkről.

Szabó Sándor

2011-09-08 16:00:00