A gitár és a dekoráció


A hangszer ősidőktől fogva művészi kifejező eszköz nemcsak a hangszeres előadó számára, hanem a hangszer készítője számára is. A régi időkből oly gazdag díszítésű hangszerek kerülnek elő, ami ma is legondolkodtatja az embert, mekkora munkával készültek el, pedig akkor még nem voltak számítógép vezérlésű gravírozó gépek.  A művészi vizuális kifejezést mindig egy üres felület kínálja fel, melyre egy hangszer teste, legyen az akár a legkisebb is, tökéletesen alkalmas. A fafaragás ősi művészet és ez él tovább a hangszerkészítőkben is. Valójában a hagyományos hangszerkészítő jó esetben kiváló fafaragó művész is. Ezt bizonyítják az ékes díszítésű középkori lantok, csellók,  vagy napjaink távol-keleti hangszerei is:




Az európai klasszikus hangszereken viszonylag visszafogott díszítések találhatók, ráadásul nem oly gyakoriak, mint a keleti hangszereken. Az alábbi kép jól példázza ezt.




A lantok esetében Európában és a távoli keleten is fontos szerepe volt és van ma is a díszítésnek. Ennek felületét többnyire a hangnyílás jelenti a megfelelő felületet és végtelen gazdagsága van az alkalmazott díszítéseknek. A túlzott díszítés minden esetben a hang rovására megy.




A gitárok dekorálása a hippy korszakban kezdett terjedni. Nemcsak az ingek és ruhák voltak tarkák és virágmintásak, hanem a gitárok is.



A díszítés azonban túl az esztétikai élményen nagyfokú kézműves hozzáértést, ügyességet igényel és vannak hangszerkészítők, akik alig várják, hogy a díszítéshez foghassanak, mert abban élik ki művészi hajlamaikat. Volt alkalmam személyesen találkozni egy amerikai gitárkészítővel, Steve Klein-el. Ő sok energiát fektetett abba, hogy megreformálja a gitárépítést és technikailag legtöbbet hozza ki belőle. Ehhez nagy testű gitárt képzelt el, Kasha építéssel. Bár hangjuk mindent felülmúlóan gyönyörű volt, mégsem találkozott a vásárlók szélesebb tömegével. A gitárjait, lévén nagyon drágák voltak többnyire fura ízlésű sztárok és gyűjtők vásárolták vagy rendelték meg. Ezek nagy része gazdagon dekorált hangszer volt, többnyire gyöngyház és színes fa mintázatokkal.



Amikor 2000-ben személyesen találkoztam vele, akkor már arról panaszkodott, hogy nincs sok értelme ilyen gitárokat készíteni, mert akik megveszik, a külső kiviteléért veszik meg és hangjuk nem gazdagítja a gitárzene világát. Pár évvel később azt hallottam, hogy abbahagyta a gitárépítést azt átadta egy fiatal kollégájának Steve Kauffmannak és Steve Klein innentől már csak a dekorációnak él. Milyen kár! Azóta sem hallani többet a Klein

gitárokról.



A dekorációt nem minden esetben a hangszerkészítő gondolja ki, sokszor maga a megrendelő akar valami különlegeset, feltűnőt. Adott esetben ő maga viszi a dekoráció mintáját a hangszerkészítőhöz. Azt feltétlenül érdemes tudni, hogy az akusztikus gitár teteje, ami egyben a hangszer lelke, a legfontosabb akusztikai eleme, nem szereti, ha további dekoráció kerül rá. A dekoráció még akkor is, ha könnyű, és intarziaként ragasztással kerül fel a tetőre, mindenképpen megtöri a rezonáló lemez homogenitását, mivel azon a ponton merevebb lesz a tető. Minél több rajta a dekoráció annál nehezebb lesz és egyben annál merevebb is. Így tulajdonképpen közelít a lehető legrosszabbul rezonáló anyaghoz, a rétegelt lemezhez. A hangra nagyon igényes gitárosok nem is tűrik a dekorációt. A dekoráció egyik legmutatósabb fajtája a gyöngyházzal kirakott díszítő minta. A gyöngyház közismerten olyan nehéz, mint a kő és ezzel a hangszer is nehéz lesz, elvész a hang, a dinamika, a finom részletek.



Gyakori, hogy a díszítés festéssel, vagy matricázással kerül a tetőre és ezt követően lakkozzák le a felületet. Ez a jobbik megoldás akusztikai szempontból, mivel a festés nem jelent számottevően nagy súlyt, de ez is tompít a hangszer hangján. Valójában akkor szól a legjobban a gitár, amikor még nincs belakkozva.



Az elektromos gitár esetében a dekoráció kevésbé befolyásolja a hangzást. A súlyt növeli, ami szűkíti a dinamikát és ez persze egy elektromos gitárnál sokszor éppen jó, mert kevesebb kompresszort kell használni, de a hang organikus részletességéből kiveszik a fa jellegzetes tónusa. Gyakori az is, hogy az elektromos gitár testén fémlemez tartalmazza a dekoratív mintákat.



Mostanra a gyöngyházzal való díszítésnek akadályt jelent a már többször említett természetvédelmi korlátozás. A Lacey törvény szigorú szabályokat vezetett be bizonyos nemes fák és tengeri gyöngykagylók anyagának kitermelésének, kereskedelmének és felhasználásának korlátozására. Természetesen a minták végtelen giccsességének nem lehet határt szabni, így a Barbie színű gitárokon túl a gyöngyház berakású gitárok vezetik a giccs listát. Különösen a fogólapra szeretnek sok-sok gyöngyházat rakni. Elterjedését a mai lézer technológia tette lehetővé, ugyanis ha megvan a minta mondjuk egy számítógépes jpg kép formájában, akkor a berakás helyét a fogólapban lézerrel vágják ki, a beleillő gyöngyházmintát szintén, tökéletes illeszkedéssel.



A díszítés persze nem ismer határokat, mert az egész hangszer felületét is bevonják adott esetben.



A hangszerkészítő esztétikai fantáziája sok esetben egybeesik akusztikai kíváncsiságával és ettől indíttatva épülnek olyan gitárok, amik bizonyára sok purista hangszerkészítőnél kiverik a biztosítékot. Az alábbi képen egy ilyet láthatunk:



Ha azt gondoljuk, hogy ez csak manapság van így, akkor tévedünk, mert ez régen is így volt, és a régi hangszerek esetében is voltak egészen elképesztő megoldások, csak azért, hogy az emberek szemét elkápráztassa a

műalkotás.



A hangszerkészítő persze igyekszik óvatos lenni, mert tudja, hogy nem szabad mindenhol túlzott dekorációt alkalmazni. Ezért van, aki csak a gitár hátlapjával merészel kísérletezni. Egy ilyet mutat az alábbi kép.


Mára  a gitár nemcsak a hangkeltés eszköze lett, hanem képzőművészi alkotó felület, akár festés vagy szobrász hajlamok kiélésére szolgáló hordozó eszköz.



Sőt valójában a gitár funkcionális műtárggyá vált, ahol a formáját a kifejezés tárgyának rendelték alá. Ilyenek ezerszámra találhatók, de most két érdekes képet megmutatnék:


A gitár és általában a fából készült hangszerek vizuálisan is végtelen lehetőséget kínálnak a művészi kifejezésre.



Szabó Sándor


2013-09-13 21:52:46