A Laney erősítő 40 éves

A nagyszerű brit erősítő márka története ugyanúgy kezdődött, mint bármely legendás márkái. Úgymond a konyhaasztalon készültek az első erősítők, sokszor csak saját használatra vagy a helyi gitárosok igényeinek kielégítésére. Lyndon Laney karrierje is így kezdődött 1967-ben. Ha visszatekintünk az időben ekkorra tehető a rock zene felkeményedése, hangzásában, ritmusában, és mondanivalójában is. Ugyanekkor volt a híres birminghami együttes a Black Sabbath szárnybontogatása is. Nem véletlen, hogy az együttes valamint a Laney hamar megtalálták egymást és mai napig kötődnek egymáshoz.

Lyndon Laney így emlékszik vissza azokra az időkre:

"Középiskolás koromban már a helyi rock bandákban játszottam basszusgitáron és turnéztunk a legkülönfélébb helyeken. Nehéz időszak volt ugyanakkor nagyon termékeny. Hihetetlen energiával söpört végig a sziget országon az rock zene. Ez mindent megtermékenyített, az emberek lelkét és a zeneipart is. Akkoriban az iskolát szinte lehetetlen volt összeegyeztetni a zenéléssel. Sokszor reggel 5-6-ra értünk haza a buliból és utána iskola volt, legtöbbször tanulás nélkül, lecsukló fejjel félig kábán, álmosan kókadoztunk a padban.

Mindig is érdekelt az elektronika, abban az időben az volt a legdivatosabb és egyben legérdekesebb hobby a fiatalság körében. Mint megannyi más zenész én is saját magam akartam elkészíteni az erősítőmet. Részben a kíváncsiság részben az anyagi helyzet szorított rá, hogy saját magamnak építsek erősítőt, mert amit a bandával kerestünk csak legfeljebb a reggelimet futotta ki. Az akkori The Band Of Joy nevű zenekaromban nem akárkik játszottak. Olyan nevek, mint John Bonham dobos, Robert Plant énekes. Nem sokára ők már a Led Zeppelin tagjaként tündököltek, én pedig az erősítők gyártásának szenteltem az életemet. Kezdetben apám garázsában építettem az első erősítőimet. A középiskola elvégzése után az egyetem villamosmérnöki karára jelentkeztem, de annyira sok erősítőt kellett építenem, hogy arra gondoltam kihagyok egy évet. És innentől már soha nem volt annyi időm, hogy elvégezzem. Ma 40 évvel később sem sikerült befejeznem az egyetemet.

10 évvel később már vállalkozásszerűen kis üzemben készültek az erősítők egyre nagyobb számban. Időközben mindent sikerült megtanulnom az elektronikában és kezdtem rájönni, hogy a fizikai, technikai tudáson kívül az erősítő építés egyfajta sötét művészet. Ha valamit megváltoztatok az áramkörben, akkor egy egészen másfajta tulajdonságú rendszer lesz belőle. Megtalálni azt az egyensúlyt, ami mentén megtalálhatom az összes jó hangzást egy életre szóló hivatástudattal és rajongással töltött el."

Igazán tanulságos Lyndon Laney visszaemlékezése. Az elmúlt 40 évben a céget végigkísérte a csöves technológia mellett a tranzisztoros erősítők kényszere is. Igen, kényszer, mert a kor azt kívánta, hogy minden tekintetben kipróbálásra kerüljön a tranzisztor is, mint építő elem. Az összes sikerével és kudarcával együtt is túlélte a cég ezt az időszakot, mint az összes csöves erősítőket gyártó cég. A hibrid erősítők a '90-es években már sejteni engedték, hogy a cső újra vissza fog térni. Ma a cég mindegyik technológiában a legjobbat produkálja, azonban legbüszkébb továbbra is a csöves technikával készült erősítőire.

Az elmúlt évben, 2007-ben ünnepelte a Laney 40. évfordulóját. Ennek tiszteletére kiadtak egy sorozatot, amelynek nevét a középkor híres történelmi figurájának Oroszlánszívű Richárd neve után Lionheart-nek azaz Oroszlánszívnek kereszteltek el.

A következő írásban a Lionheart család 3 modelljét mutatjuk be részletesen.

Kapcsolódó linkek:

Szabó Sándor

2008-02-03 18:40:00