A Marshall hangzás nyomában

3. rész

Az a bizonyos brit hangzás

Egy hangot leírni nagyon nehéz. Előszöris a hang egy megfoghatatlan dolog, csupán az érzékeinkben avatódik hanggá, ezért megitélése nagyon szubjektív azaz függ a hallgató állapotától hallási képességeitől és számos más külső belső körülménytől.

Erre a fizikusok igyekeztek olyan egységes fizikai mennyiségekben kifejezni a hangot mint fizikai jelenséget, amitől egzakt módon beszélhetünk a hang bizonyos jellemzőiről anélkül, hogy tudnánk, hogy mitől kelt ilyen vagy olyan érzetet a hangzás. Ezt a szakadékot valamivel át kell hidalnunk és itt jön be az, amit a költők csinálnak: megpróbálják körbeírni a hangot, hasonlítják ehhez ahhoz, ami ezek után megfelelően mozgásba hozza a fantáziát és segítségével mindenkiben kialakul egy elbeszélt kép a hangról. Ha pedig valaki ezek után meg is hallja a megfelelő asszociációs csatornákon át beazonosul a többi hangzás élmény közé. Nem akarok lélektani és pszichoakusztikai fejtegetésekbe merülni, csupán érzékeltetni akartam a hang misztikus megfoghatatlan létformáját.

Manapság tengernyi erősítő típus létezik és nem könnyű eligazodni a sokféle hangzásban. Tény azonban, hogy az angol erősítők sajátos fejlődéstörténetet mutatnak. Itt két markáns irányzat és márka nevezhető meg az egyik a Marshall a másik a Vox. Mindkettő a maga nemében egyedi jellegzetességeket vonultat fel. Ezzel azt akarom mondani, hogy mindkettő hangját fel lehet ismerni hangzó jellegzetességeik alapján. Persze létezik más kitűnő brit erősítő is mint pl a Laney, azonban elismertségük és a zenészek körében való keresettségük nem hasonlítható össze az előző kettőével. Mindez azért van mert nem sikerült azok hangját félreismerhetetlenül egyedülálló jelleggel felruházni. Ma a világban számtalan cég gyárt hihetetlenül kifinomult fantasztikus erősítőket, azonban hangjuk nem hordozza azt a leheletnyi többletet amitől 100 méter távolságból 2 vastag bezárt ajtó mögül is fel lehessen ismerni a hangját.

Ilyen tekintetben a Marshall valamiként nagyon beletalált a közepébe már a kezdetek kezdetén. A brit hangzást eképpen mára leginkább a Marshall képviseli és testesíti meg, talán azért is mert a Vox évtizedekre eltűnt és nem fejlődött együtt a Marshallal.

Ha le akarjuk írni a Marshall típusú brit hangzást akkor arra azt mondják, hogy nyers, harapós, vastag, érdes és mindent beterítő, inkább piszkos mint finomkodó hang. Torzítása, gazdag, izgalmas. A Marshall kizárólag a torzított hangja révén indult el hódító útjára. Mivel a rock zene sokszor a lázadás az erő és az agresszivitás szinonímarendszerével is kapcsolatba hozható, mitöbb sokszor erről szól, ezért ez a hang tökéletesen támogatja ezt a műfajt.

A Vox is brit gyártmány ugyanakkor az elsődlegesen is a tiszta hangjától lett legendás. A hatvanas évek elején a híres Shadows együttes Hank Marvin gitáros révén bemutatta a világnak a Vox igazi hangját. A szinte harangszerű felharmónikusokat produkáló Burns később Fender Strató hangzásban az erősítő tiszta hangja ma is utánozhatatlan. A Vox torzított hangjait ugyan sokan kedvelik, de az inkább finomkodó éneklő jelleget ad a gitár hangjának. Ha a cég nem hagyta volna abba a fejlesztéseket és kifejlesztett volna olyan nagy teljesítményű erősítőket is mint a Marshall, akkor bizonyára létezne egy másik brit típusú torzított hangzás is a Marshall mellett. Manapság a hagyományokat nagyon példásan őrző Brian May a legnevesebb használója ennek a típusnak és ha őt halljuk akkor ott tetten érhetjük az előzőekben megfogalmazott Vox típusú brit hangzást. Erről a márkáról egy későbbi fejezetben részletesen is olvashattok.

A Marshall hangzást sokszor nem egyszerű felismerni, ugyanis a sokféle gitár, hangszedő és effekt kombinációk lehetővé tesznek egészen másféle az eredeti karaktert teljesen elfedő új hangzásokat is. Napjainkban éppen ezt tapasztalhatjuk. Mindenki keresi a saját hangzását, amit a Marshall szolgáltatásaival eléggé támogat is, azonban ez az erősítő nagyon erős természetű, és jellegzetes formánsát nehéz kiirtani a hangból.

Ha már kiejtettem a formáns szót meg is próbálnám magyarázni. Minden hangszeren keltett hang hordoz egyfajta rezonanciát ami nagyon hasonló az emberi hangképzés magánhangzóira, mint az A, Á, E, I, Ü, Ó, Ü, stb betűi. Ez a formáns jelleg minden hangszer, tehát erősítő és gitár hangjában benne van. Ezt a formáns rezonanciát előidézhetjük elektronikai kapcsolással, vagy mechanikus, akusztikus megoldásokkal. Pl. egy jellegzetesen hangolt rezgőkör formánst visz a hangba, vagy a hangszer üreges teste ugyancsak formánst idéz elő, miként a hangfal doboz rezonanciája. A tömör testű gitár faanyaga is formáns jelleget kölcsönöz a hangnak. Ha hallod a Marshall erősítőt akkor hallhatsz egy jellegzetes formáns rezonanciát valahol az A és az O között. Ha egy Marshallba bedugsz egy Gibson Les Pault ezt még hangsúlyozottabban hallhatod. Miért? Mert mindkettőnek azonos a formánsa. Sok sztorit hallottam arról, hogy nyugaton valaki bemegy egy hangszerboltba és a tájékozatlan vevő azt kérdezi: " Tudna ajánlani valami gitárt és erősítőt amit ha összedugok és bekapcsolok az úgy lesz jó ahogy van és semmi más nem kell hozzá? Erre a boltos:" Vegyen egy Marshallt és dugjon bele egy Gibson Les Pault!

Hallhatunk sokszor olyan gitárhangzásokat, ami Marshall erősítőből szól, és amikben nem is ismerjük fel a Marshall karaktert. A gitáros azonban ragaszkodik Marshall erősítőjéhez. Ha megkérdezed miért azt választotta, akkor azt feleli, hogy minden megpengetett hangban van egy érzés amit attól kapsz ahogyan az erősítő reagál a szándékaidra. Innentől pedig a hangzás egy belső ügy, a gitáros és az erősítő személyes mondhatni intim kapcsolata.

Gondoljunk csak bele. Ma vannak nagyon ismert gitárosok, akik szívesen és büszkén jelentik ki, hogy ők Marshallt is használnak a hangzásuk kialakításához. Ugyanakkor a szekrény nagyságú rack dobozukban tucatnyi más amerikai erősítő is helyet kap. Ők valószínűleg nem azért használnak mást is mert a Marshall nem elég jó, hanem mert van egy bizonyos hang amire szükségük van és semmi mással nem tudják megvalósítani a szükséges hangzást.

Ezek után ássuk magunkat kissé mélyebbre a hangzásban különös tekintettel pedig a Marshall típusú torzított hangzásba. Ahhoz hogy megfelelő képet tudjunk magunkban kialakítani egy hangról és érzékenységet hogy halljuk mi történik egy hangban, ahhoz beszélnünk is kell róla. Külön a tiszta és külön a torzított gitárhangról.

Szabó Sándor

2006-05-14 12:33:47