A Marshall hangzás nyomában

9. rész

A JCM 900 sorozat

A Marshall erősítők evolúciós fejlődésében a JCM 900 elődjének az 1981-ben kibocsájtott JCM 800 széria tekinthető. A JCM 800 rendelkezett bizonyos előnyökkel ami az azt megelőző szériákban még nem volt meg. Ilyen volt a Master Volume szabályzás. A 800-asnál nem kellett a végerősítőt teljesen kihajtani ahhoz, hogy megfelelő torzítást érjünk el. A Master Volume fokozat beépítésével külön potméterrel lehetett szabályozni az erősítő hangerejét miközben az előfokot teljesen ki lehetett hajtani. Ilyen módon kisebb hangerőn is létrejött az a hőn áhított torzítás amit a gitárosok annyira kerestek.

A JCM 900 közvetlen előfutárai a 2203 és a 2204 modellek voltak. 1990-re azonban a rockzene hangzása megváltozott, agresszívebb lett, a gitárhangok szúrósabbak, süvítősebbek lettek. A gitárosok újabb igényeket támasztottak az erősítőkkel szemben. A JCM 800-nak nem volt külső effekt beiktatására szolgáló effekt loop, nem volt közvetlen felvételre szolgáló vonalkimenete és ráadásul semmilyen hangerőn nem volt elegendő a torzítása. Ezeket az igényeket a Marshall kénytelen volt követni és 1990-ben ki is jött a JCM 900 sorozat.

Az első 900-as sorozat a Hi-Gain Master Volume MkIII jelzést kapták. Ezeken a modelleken a bemeneti érzékenységet a kétszeresére emelték. Ez technikailag már korábban sem lett volna megoldhatatlan, azonban mindez a tiszta hangszínek rovására ment volna. A JCM 900-ban ezt nagyszerűen megoldották, sőt a tiszta hangszínek talán még áttetszőbbek lettek. A kimeneti fokozaton is történt néhány nagyon hasznos fejlesztés. Beépítettek egy külön trióda/pentóda kapcsolót a végfok jobb kihasználása céljából valamint egy kimeneti fokozatot védő kapcsolást. Mindezek 50 és 100 Wattos kombo, fej-láda kivitelben kerültek a boltokba. Az erősítők lehetőséget nyújtottak kiegészítő vagy több hangfalat alkalmazó kombinációkra. A modellek a 2100 jelet viselték, az 50 Wattosak a 2500-at.

A JCM 900 közben folyamatosan fejlődött. A széria legnépszerűbb és leguniverzálisabb modellje a 4100 Dual Reverb lett. Mindkét csatornájára külön szabályozható rugós zengetőt építettek be. A 4100-as 100 Watt a 4500 modell 50 Wattos volt. Kezdetben EL 34 majd 1993-tól fokozatosan átálltak az 5881 csövek használatára. A hangzás kissé megváltozott, mintahogyan azt az előző fejezetekben írtam, kissé szögletesebb lett és valamelyest kevésbé volt folyékony a hangzás.

Mondani sem kell, hogy a JCM 900 torzítása sem volt elegendő a heavy metálnak. Erre válaszul kiadták a JCM 900 SL-X. erősítőt. Ez az erősítő egészen páratlan volt több szempontból is. Talán senki sem gyártott még erősítőt amelynek lényegében nem volt tiszta hangszíne. Két csatornája volt, de mindkettő overdrive. A gain potméterek jelképesen 10-20-ig szabályoztak, jelezve, hogy a torzítás ott kezdődik ahol a normál 900-asnál végződik. A további torzítást mégegy további ECC 83-as cső beépítésével érték el. Aki heavy metált játszik az gyakorlatilag nem ismeri, nem használja a gitár tiszta hangját. A Marshall ebből indult ki, azonban a piac erre kissé másként reagált. Az erősítő hangja minden tekintetben megfelelt a metálosok igényeinek, azonban rajtuk kívül más gitáros rétegek is beleszerettek az SL-X torzításába, ugyanakkor igényelték a tiszta csatornát. Néhány év múlva aztán ez is megoldódott, de erről majd a későbbiekben szólok.

A JCM 900 sorozat kombó erősítőket is kínál. Az egyik ilyen alapmodell a 4102 jelű 100 Wattos, a másik a 4501 jelű 50 Wattos változat. Ezek kisméretű 1x12 kivitelű 1912 típusú hangfalakkal tovább bővíthetők.

Szabó Sándor

2006-07-04 00:17:49