A Shadows, Ventures, Spotnick és többi surf rock  és space rock hangzás nyomában


Nem egy alkalommal kértek tőlem tanácsot, hogy milyen eszközökkel lehetséges megközelíteni a legendás Shadows együttes gitárosának Hank Marvinnak, vagy Bo Windbergnek a Spotnick együttes szólógitárosának a gitárhangzásait. Most úgy gondoltam megosztom minden olvasóval, amit tudok erről a hangzásról. Mielőtt belemennék a részletekbe, szükséges, hogy betájoljuk a kort, a helyet, mely nagyon fontos kiindulási pont. A hatvanas évek legelején az elektromos gitár és az erősítés technikája eljutott arra a szintre, hogy immár a fül számára is kellemes hangzást biztosítva elfoglalja helyét a gitár alapú zenék birodalmában.

Ebben az időben a legtöbb gitár szimpla hangszedőkkel volt felszerelve és az erősítők is alapvetően a tiszta hangszín visszaadására készültek. A szót, hogy torzító ekkor még senki sem ismerte, az pár évvel később került be a gitáros köztudatba. Ekkoriban, ha valaki elektromosan gitározott, tudott pár akkordot, a kitartóbbak szólókat is tudtak improvizálni. Mindez akkor az nem tért el sokban attól, amit az akusztikus gitáron is tudtak játszani az emberek. A zene akkoriban tele volt még akkordokkal, mondhatnám zeneibb volt, mint a mai gitárzenék nagy része. Játéktechnikailag nyilván egy korszak kezdetét tükrözte, nem voltak akkor olyan gitár akrobaták, mint manapság. Az együttesek mindig alulról az amatőr világból emelkedtek ki, és a zenei tudásuk mások utánzásával némi saját intuícióval kiegészülve sok egyéni hangzású zenekart hoztak be a világba. A zenekarok egy dobosból, egy basszusgitárosból, egy ritmus (kísérő) gitárosból és egy szólógitárosból álltak, persze az énekest nem szabad kihagynunk, ha egyáltalán volt.




Az Egyesült Államokban ekkor jött divatba az úgynevezett surf rock zene. Ez a kaliforniai életérzést közvetítette. A surf rock (szörf) zene a hullámlovaglás érzését a szörfölők virtusát fejezte ki. Kezdett kialakulni egy olyan instrumentális stílus, ahol nem volt énekes, a front ember szerepét a szólógitáros töltötte be. Ilyen amerikai együttesek voltak például a Ventures vagy az Astronauts, Chantays és persze rengeteg kevésbé ismert együttes követte ezt a zenei divatot. Innen emelkedtek ki olyan gitáros nevek, mint Robert Graham, Dick Dale vagy Bob Bogle.

A surf rock gitárhangzásnak egyik fő eleme az akkori Fender erősítők rugós zengetőjének csattogós sistergős hangzása valamint az erősítők fényes áttetsző tónusa volt, ehhez járult természetesen az akkori gitárok szimpla hangszedőjének AlNiCo mágnesű, kis menetszámú konstrukciója. A surf rock gitár slágerei idehaza is naponta többször mentek a rádióban, és a mai 50 éve felettiek ismerik ezt a gitárhangzást.





Amerikában több államban is divatba jött ez a friss gitárzene egészen Seattle-ig a nyugati part mentén, mely jócskán áthatotta az akkori könnyűzenét, igazi hazája azonban a napfényes California maradt. Itt Európában is hasonló zenei folyamat zajlott, bár kissé más módon. A briteknél volt a legintenzívebb a gitárzenei mozgalom, hiszen itt készült el például az első használható gitárerősítő a Vox AC15. Ugyancsak a briteknél készült el az első modern formájú elektromos gitár is a londoni Burns cégnél, sokak szerint időben is megelőzve az amerikai Fender Stratocastert. A Burns és a Vox cég kapcsolatban volt egy fiatal együttessel, akik sokat segítettek az erősítők és a gitárok célszerű kialakításában. Ez az együttes volt a Shadows, az élén Hank Marvin szólógitárossal. Ők saját dalokat és feldolgozásokat egyaránt játszottak, sőt amerikai kollégáik divatos slágereit is újra feldolgozták és így volt az, hogy például az Apache című gitárszámot minden valamire való csapat játszotta Amerikától Svédországig. Európában nem csak a Shadows együttes játszott gitár alapú hangszeres zenét, hanem például az angol Tornados is, volt is rivalizálás közöttük. Akkor a mérvadó elismerést a slágerlistán elfoglalt hely és az ottmaradás ideje jelentette.




 Ezt a friss műfajt erősen befolyásolta egy világraszóló fontos esemény, az első szputnyik (műholdat) fellövése. A tudományos esemény a fiatalság körében nagyfokú kíváncsiságot, érdeklődést váltott ki, és a jövő egyfajta megnyilvánulását látták benne. Ez kihatott a művészetekre is, és különös tekintetben az akkorra már kialakult surf rock zenére is rányomta bélyegét. Amerikában az Astronauts együttes már a névválasztásban is ezt juttatta kifejezésre. Bár surf rockot játszottak az űrkorszak témái megjelentek a számaik címében.




Európában ennek egyik legpregnánsabb képviselője egy svéd gitár együttes a Spotnicks volt. Így a Spotnick hitvallásuk szerint space-rock-nak nevezte a stílust, amit játszott. Ezek a fiatal fiúk külsőségeikben is kifejezésre juttatták rajongásukat és űrhajósnak öltözve játszottak a koncerteken és minden számuk a világűrről, a kozmoszról és az orbitális űrállomásokról szólt. A gitárhangzást is modernre vették.




Ekkor jelentek meg az első szalagos visszhangosítók és bizony ezzel valóban előtte sohasem hallott hangzásokat mutattak be, ami jól passzolt a szputnyikok modern világához.  Persze ők is játszottak feldolgozásokat és néha jobbak lettek, mint az eredeti verzió.

A hangzásokat vizsgálva mindegyik együttesnél közös volt az, hogy a gitárjaikban szimpla hangszedőt használtak, többnyire Fender Stratocaster vagy Burns gitárok voltak láthatók és hallhatók az együttesekben. Az amerikai együttesek Fender erősítőket használtak, az európaiak Voxot vagy más egyéb erősítőt. A gitár hangzás fontos része volt a zengető vagy visszhangosító effekt. Ezekről az eszközökről korábban már írtam itt a honlapon történeti áttekintésben is, így javaslom átolvasni őket újra. Az amerikai surf gitárhangzás jellemző effektje a Fender erősítőkben alkalmazott teljesen felcsavart csattogó zengető volt, Európában a szalagos visszhangosító.

Ha ma valaki nosztalgiát érez a régi hangzás feltámasztására vagy új irányt sejt az ősi hangzásban, azok számára az alábbi recepteket tudom ajánlani:


A Shadows hangzás


Erősítő: lehetőleg csöves kombó erősítő, amiben rugós zengető van. A hangzás nem feltétlenül igényli, hogy az Fender, vagy Vox erősítő legyen, bár azok garantáltan segítenek az eredeti hangzást felidézni. Hank Marvin brit lévén Vox-ot használt, először AC15 öt majd AC30-ra váltott.




Effekt: Ma már nehéz szalagos visszhangosítót találni és nem is javasolnám, mert vannak sokkal tisztább, megbízhatóbb digitális effektek, amik tökéletesen szimulálják az akkori idők visszhangosítóinak hangzását. Abban az időben Hank Marvin két darab szalagos visszhangot használt eltérő beállításokkal.

Ha valaki beszerez egy Strymon Brigadier visszhang pedált, máris messze mindent megkap benne, amit akkoriban egyáltalán elő lehetett idézni. Természetesen megfelelőek a multieffektekben található ismétlő visszhang effektek is, a Strymont csupán azért javaslom, mert azok a korabeli szerkezetek jellegzetességeit nagyon hűen szimulálják.




A zengető lehetőleg rugós legyen, ami a legtöbb kombó erősítőben eleve adott. Persze ez sem jelenti azt, hogy egy multieffektben található digitális algoritmus ne lenne jó, csupán kicsit formálni kell a hangzását. Ha megtalálható benne a Spring algoritmus, akkor célszerű abból kiindulni, ugyanis az eredendően a mechanikus rugós zengető hangzását hivatott utánozni.

Az alábbi videó megmutatja, hogy egy közönséges Boss digitális visszhang pedál is alkalmas a kívánt hanghatás visszaadására:


http://www.youtube.com/watch?v=KJKvI4kP0bQ


Gitár: A gitár tekintetében a hangszedő a fontos. Olyan szimpla hangszedős gitárok jöhetnek számításba, amelyekben AlNiCo mágnesű, alacsony kimeneti jelű hangszedők vannak. Ezek mindig fényesen szólnak és nagyjából azt a tartományt fogják át, amire szükség van ehhez a hangzáshoz. Abban az időben az angol Burns gitár testesítette meg Hank hangzását:




A Stratocaster korai modelljei is éppen ezt a fajta hangzást hozták, csak keményebben pengő hanggal. Hank akkor váltotta Starocasterre, amikor Kliff Richard csatlakozott a zenekarhoz és Amerikából hozott egy Stratót Hank.nek. Ma ennek bármilyen márkájú kópiája megfelelő lehet, ha a hangszedője a fenti jellemzőkkel bír.

A modern hangszedők között létezik egy a Chris Kinman hangszedő, amely egy egész sorozatot dedikált Hank Marvin hangzásának. Nem olcsó egy ilyen készlet, de garantáltan úgy fog szólni, mint egy harang, merthogy ez a legjobb szó, ha valamiként le akarjuk írni Hank Marvin hangzását. A Kinman ráadásul zajmentes. Mivel Hank Marvin jelenleg is aktívan zenél Kinman neki készítette el a modern kivitelű hangszedőt. A Kinman készlet minden lényeges Shadows hangszínt lefed: Nyak:  AVn-63;  Középső:  AVn-63; Húrláb: AVn-64


Persze más Kinman típusok is hozzák a jellegzetes hangszínt: erről itt egy demo:


http://www.youtube.com/watch?v=sRBQOpvMHw8


A Burns gitárcég pedig ezekkel szerelte fel modelljeit, így hamisíthatatlanul visszaidézve a legendás Shadows hangzást. Erről is van egy videó:


http://www.youtube.com/watch?v=sRBQOpvMHw8


Húrok: Nem is gondolná senki, hogy mennyire fontos kellék ebben a hangzásban a húr. A hangzás titka nem márkafüggő, hanem sokkal inkább az, hogy mindig új húrokat kell használni, amik lehetőleg vastagabb készleteket. Húrvastagság tekintetében  Hank Marvin még nem  emelkedik ki a többiek közül, mert csupán.046/.010-es készletet használ.




Végül egy hosszabb videó, amit a Fender 50 éves jubileumának a Wembley Stadionban megrendezett koncertjét rögzíti. A videó első 8 és fél percében David Gilmourt láthatjuk, hallhatjuk majd azt követi Hank Marvin. Bár az első Shadows hangzás óta jócskán eltelt néhány évtized, az eszközök kicserélődtek fejlődtek, de a lényeg most is ugyanaz maradt.


http://www.youtube.com/watch?v=gzXEgIVCteY




A Spotnicks hangzás


Manapság a régi hangzásoknak rajongói klubjaik, közösségeik vannak és amellett, hogy a  régi gitárosok közül még mindig élnek néhányan,  ma is kutatják, hogy egy adott évben kiadott lemezen vagy turnén milyen hangrendszereket használtak. Bo Windberg lévén svéd, akkoriban kissé távol esett a brit zenevilág legfrissebb vívmányaitól, ezért sok dolgot maguk építettek meg akkoriban. Bo Windberg például saját maga építette meg az előerősítőjét. Abban az időben az amerikai Dynaco Mark III. típusú csöves végerősítő volt kapható Svédországban, így más alternatíva nem volt számára, mint építeni hozzá előerősítőt.




Az előerősítője azonban nem hasonlított a korai gitárerősítők áramköreire, sokkal inkább egy hi-fi erősítő volt pár csővel azonban több, mint egy hi-fi erősítő.

Nem is gondolnánk, hogy Bo Windberg már akkor komoly gitárhangtechnikai szinten gondolkozott. Az előerősítője és a végerősítője közé be volt illesztve egy kompresszor, az a fajta, amit az ötvenes évek közepén a Gibson erősítőiben is alkalmaztak már. Erre azért volt szükség, mert Windberg .056/.014 –húrkészletet és vastag kemény pengetőt használt. Az alábbi kép már a mai modern Ampeg Signature erősítőjét mutatja.




Abban az időben a Spotnicks elég szokatlannak tűnő hangrendszert használt. Volt egy csöves PA erősítő, melynek előfokába csatlakozott a basszus, a kísérő és a szólógitár is, plusz3 készlet Shure mikrofon csatlakozott még ide. A Dynaco Mark III. végerősítők egy Electro Voice 30 collos mozikban használatos mély sugárzót és összesen 12 db 12 collos Philips középsugárzót hajtottak meg. A hangfalak a zenészek mögött helyezkedtek el és ha a mikrofonok gerjedni akartak, akkor mögé álltak vagy elfordították őket. Bo Windberg gyakran váltott hangszínt az erősítőn és a Stratocasterén is, de állítólag a nyak hangszedőt sohasem használta.




Az első effekt, amit Windberg használt egy házi építésű magnószalagos visszhang volt, amin lényegesen több felvevő és lejátszó fej volt, mint az akkoriban kapható visszhangosítókban. Ezzel idézte elő azt a jellegzetes teres hangzást. Később a Binson által kifejlesztett fémszalagos visszhang készüléket használta. A Spotnicks hangzás változott az évek múlásával, mivel a gitárok hangszórók és erősítők mind kicserélődtek. Ma a Spotnicks még mindig játszik, Bo Windberg egy Signature Ampeg BW csöves erősítőt használ, beépített kompresszorral és processzorral, ami ki van mikrofonozva és egy félvezetős PA rendszeren van tovább erősítve. A többi zenekari tag egyszerűen csak azt használja, amit ma lehet kapni. A mai Spotnicks már nem úgy szól, mint akkor régen, de még mindig jól és megidézően.




Végül pár video link, amin hallható ez a ma már nem divatos, de most is nagyon kellemes hangzás:


http://www.youtube.com/watch?v=q4VKk4raEmE


A következő videón egy feldolgozás hallható, ami abban az időben gitárjáték nem kis teljesítménye volt.


http://www.youtube.com/watch?v=dslZiF5vLEA


A Ventures hangzás


A Ventures hangzása már nem oly karakterisztikus, mint az volt a Shadows vagy a Spotnicks esetében. A hangzás gyakorlatilag lemezről lemezre változott és ott sem mutatott egységes képet. Bob Bogle a Ventures gitárosa többféle gitárt használt.




A Fender Jazzmaster volt egyik fontos gitárja, de ez mellett a Mosrite gitárokat is kedvelte. Érdekes módon a Stratocaster nem hozza azt a hangzást, ami a Ventures-t jellemezte. A Bob Bogle hangzás sötétebb, vastagabb és kevésbé peng a hang, nincs effektezve. A hngzásban érezhető egy kis érdesség, ami a P90-es nagyobb jele miatti enyhe harmonikus torzítás. A Mosrite gitárok esetében is ez a sötét tónus a P90 mintájú hangszedőknek köszönhető. A Mosrite gitármárkát a Ventures neve tartotta fent, és végül kiadott egy sorozatot Ventures modell néven.




Erősítő tekintetében a Fender erősítők szinte bármelyike hozta a szükséges tónust.

Az alábbi videón idősebb korában látható egy frissebb tisztább gitárhangzással.


http://www.youtube.com/watch?v=YWwGFwY73Ws


Bob Bogle pengetője egy a hüvelyk ujjra húzható pengető, amit a fingerstyle gitárosok gyakran alkalmaznak és így a többi ujjával is tud pengetni. A videón ez jól látható.


http://www.youtube.com/watch?v=hiimmAPTKRk


A Ventures időnként eltért a saját hangzásától is. Erre jó példa Gemini című szám ahol orgona is megjelenik és szokatlan harmonizálású space rock zenét játszanak.




Összehasonlítások


Mint említettem, a hatvanas évek gitárzenekarai játszották egymás zenéit is. Erre jó példa a Joe Meek Telstar című száma, amit mindegyik csapat játszott. Így most bemutatom mindegyik fontos zenekar Telstar változatát. A középső gitárbetét jól mutatja a tónusbeli különbségeket.

Az alábbi verzió, és egyben az eredeti az angol Tornados együttesé. Joe Meek száma legelőször a Tornados lemezén jelent meg 1962-ben:


http://www.youtube.com/watch?v=4B7ypA1fSwU


Az alábbi klippen a Ventures játssza, és ami szokatlan, hogy orgona is hallható a zenekarban:


http://www.youtube.com/watch?v=D6DmtPQv7V8


A következő klippen a Shadows játssza a maga stílusában:


http://www.youtube.com/watch?v=_GTPyVmkKpo


A Telstart természetesen a Spotnicks is eljátszotta, és az alábbi klippen ez hallható:


http://www.youtube.com/watch?v=_Z5sfyqd4pk


A Astronauts és a Chantays hangzás




Az Astronauts együttest is magával ragadta a világűr meghódításának gondolata, és miközben a surf életérzést közvetítették a space rock arculatot is igyekeztek ápolni.


Az Astronauts hangzásvilágának feltérképezéséhez a legjobb, ha egyből meghallgatunk két klippet. Az első a híres Baja a másik a talán még híresebb Pipeline című opusz. E kettőből azonnal felismerhetjük a kaliforniai surf hangzást:


http://www.youtube.com/watch?v=UHbcU5ArqBQ

http://www.youtube.com/watch?v=UHbcU5ArqBQ


Érdekességként megjegyzem, hogy a Pipeline című darab eredetileg a Chantays nevű nem túl híres surf együttes, pontosabban Bob Spickard, Brian Carman szerzeménye. Találtam egy korabeli tv klippet, ahol az együttes, mint középiskolás csapat játssza a Pipeline-t eredetiben. És ezt mi gyakorlatilag sohasem hallhattuk, mert csak a híresebb csapatoktól lett ismert.


http://www.youtube.com/watch?v=j09C8clJaXo


Dick Dale hangzása


            Az írásunk nem lenne igazán kerek, ha Dick Dale tevékenységét nem említenénk meg. A vér szerint libanoni származású gitáros családtagjaitól hallhatta az arab lant hangját és azt a jellegzetes játékmódot, ahogyan azt használták. Mikor Californiába költöztek, akkor a gitár keltette fel az érdeklődését és mindazt amit korábban látott, hallott azt a gitáron próbálta megvalósítani. Például keleti hangsorokból alkotott gitárszólókat, egyike volt az első gyorsan oda-vissza pengetőknek. Hamar híre ment a különös megkapó és nagyon energikus gitárosnak és bekapcsolódott a ’60-as évek surf zene mozgalmába.




Dick Dale egyéb tekintetben is különc figura volt. Gitárja egy Stratocaster volt ’54-es vintage hangszedőkkel, azonban lévén balkezes ő húrozást megtartotta és így a vastag húrok voltak alul, a vékonyak felül. A húrok elképesztően vastagok: .016, .018, .020. .038, .048, .058;

Két db Fender Showman erősítőt használ, a rugós zengető maximumra állításával. Hangzása nem mondható finomnak, szeret hangosan játszani és ilyenkor már egy kevés torzítás is megjelenik a hangban. A korai években a Fender nem győzte neki kicserélni az erősítőit, mert minden alkalommal leégette őket. Egy alkalommal az az ötlet merült fel, hogy 15 collos JBL D130 F hangszórót kellene a Showman erősítőbe beépíteni. Innentől egy nagyságrenddel nagyobb hangerőre tett szert és egyben páratlanul vastag és erős hangszínt ért el.

Dick Dale-re persze a Chantays Pipeline című zenéje is életre szóló hatással volt és ez a dal minden számában valamilyen formában érződik. Mindezek mellett nagyon egyéni volt a zenéje is, és a keleti hatások is pregnánsan kijöttek a játékából. Az alábbi videón a híres Misirlou című  szám hallható:


http://www.dailymotion.com/video/x1xdte_dick-dale-misirlou_music


Itt jól látható, hogy még idősebb korában is változatlan vehemenciával áll ki a közönség elé. Sokan tekintik őt a heavy-metal ősapjának, amiben van némi igazság. Abban az időben elegendő volt, ha valaki valamiben különös volt és ha megnyerte a közönség tetszését, akkor élete végéig azt csinálhatta. Dick Dale éppen egy ilyen figura.

Számos híres gitáros tekintette őt a szörf zene királyának és nagy hatással volt például Jimi Hendrixre és Eddie Van Halenre is.


A pengető fontossága


            Kevés szó esik a pengetőkről, pedig a hangzás személyességének egyik legfontosabb feltétele, hiszen a pengetéssel indul a hang. Érdemes tenni kísérletet mennyiféle hangzást elő lehet idézni csupán azzal, hogy milyen anyagú pengetővel játszunk, milyen a felülete, a formája, milyen szögben és hol történik az érintkezése a húrokkal. A legtöbb esetben a pengető anyagát homály fedi,sokszor a gitárosok maguk sem tudják, hogy miből van a pengetőjük. Bo Windbergről lehetett tudni, hogy vastag kemény pengetőt használt, és feltehetően a többi kortársa is, bár ezt biztosan nem lehet tudni. Érdemes kísérletezni különféle saját készítésű pengetővel, és ha valami érdekes található a hangban érdemes arra kialakítani a pengetés technikáját.


Remélem segítséget adott a fenti írás és hamarosan hazai gitárosok szörf videóit is láthatjuk. Ha valakinek sikerült összehozni a fent kifejtett szörf hangzások valamelyikét és van róla videó akkor egy rövid ismertetéssel fotóval együtt szívesen megjelenítem azt itt a honlapon.


Jó Hangzást!


Szabó Sándor

2013-08-01 14:09:25